Keresztyén felekezeteink hívei, egyháztagjai az Ökumenikus Tanulmányi Központot (ÖTK) és személyesen dr. Tóth Károly püspököt legtöbben talán a szentföldi zarándokutak hazai elindítójaként ismerték. Most, hogy megemlékezünk róla halálának tizedik évfordulóján, visszaidézhetjük a szentföldi utak szervezési munkáit, fölelevenítve a kezdeteket is. Egyáltalán hogyan került a szentföldi tanulmány/zarándokutak szervezése az Irodához? A kezdetekről maga Tóth püspök mondta el, hogy a rendszerváltást követő egyik esztendőben Budapestre látogatott az izraeli turisztikai miniszter, aki egyenesen megkérdezte tőle, hogy mit tudna tenni az ÖTK a Szentföld jobb megismertetéséért a magyar keresztyének között. Ekkor gondolt arra, hogy az iroda szervezhetne csoportos utazásokat a Szentföldre – Jézus nyomában címmel –, amely akkoriban igazi újdonságnak számított. A gondolatot tett követte, az engedélyezéseket követően az ÖTK – kizárólag bibliai országokba – utakat indított azért, hogy lelkészek, egyháztagok, érdeklődők fölkereshessék a helyeket, ahol Jézus élt és ahol az első keresztyén felekezetek megalakultak. 1995-től 20 éven át az ÖTK sokak megelégedésére és örömére szervezett lelkészi vezetéssel és magyar nyelvű idegenvezetéssel utakat bibliai országokba. Így jutottak el magyar keresztyén csoportok Egyiptomba, Szíriába, Jordániába, Nyugat-Törökországba, vagy Rómába, de legtöbbször és legnépesebb csoportokkal Izraelbe, a Szentföldre, Jézus nyomában járva.

[[paginate]]

Tóth Károly püspök nagy súlyt vetett arra, hogy először is megfelelő tájékoztatással hirdesse meg az utakat. Rövid, figyelemfölkeltés helyett, már a hirdetések is alapos tájékoztatást adtak, amelyeket a különböző felekezetek egyházi lapjaiban helyezett el. Ugyanilyen tartalommal készültek az egyházközségek hirdetőtábláira kihelyezett plakátok is.

Kiemelt figyelmet fordított a program összeállítására. Bibliával és térképpel a kézben formálódott az útiterv, amely alapos és részletes volt, minden napot megtöltve, nem voltak ún. üresjáratok vagy fakultatív programok. Az ÖTK írott segédanyagot, útianyagot készített, amelyet napra lebontva a helyekhez tartozó bibliai igékkel, földrajzi tudnivalókkal, helyi szokásokkal, fontos ismeretekkel színesítve, mappába fűzve kaptak kézbe az utasok. Ezek az írott segédanyagok segítettek a hazatérés után is a látottak fölidézésére. A Biblia alapján készült írott anyag akkoriban hasznos újdonság volt.

Amihez Tóth püspök továbbá ragaszkodott, az a kényelmes szállás volt. Az egésznapos, megfeszített program után – amely gyakran nagy melegben történt – ehhez megbízható minőségű étkezés mellett jó szállodák kellettek. A szentföldi utak izraeli szervezője a Kenes Tours iroda volt, amelynek vezetője Elizabeth Tadmor asszony végig megbízhatóan, jó minőségben képviselte a magyar igényeket.

Hazaérkezés után az Iroda nem eresztette szélnek az utasokat, akik közül sokan egymással is barátságokat kötöttek az út során. Zarándoktalálkozókat szervezett, ahová a korábbi utasok is meghívást kaptak. Ilyenkor sokan elhozták fényképeiket, emlékeiket, örültek egymás társaságának, sőt volt, aki több ízben is részt vett egy-egy úton, így az ökumenikus gondolat szépen megvalósult. Néha határon túli magyarok is eljutottak az Irodával szentföldi helyekre. Volt olyan kárpátaljai testvérünk, aki elhozta az útra azt a Bibliát, amelyet jó 25 évvel korábban Tóth Károly, akkoriban a Zsinat lelkészi elnökeként küldetett Kárpátaljára – több ezer példányban – az ott élő magyaroknak. Meghatódva mondott köszönetet ennyi év után is, hiszen magyar nyelvű Bibliához korábban nem juthattak hozzá Kárpátalján.

[[paginate]]

A Biblia mindig a középpontban állt az utak során. Volt, hogy az Iroda Bibliát tudott ajándékozni mindazoknak, akik ezt kérték. Sokan éltek a lehetőséggel. A Millennium évében, 2000-ben az ÖTK utat szervezett a keresztyén felekezetek hazai püspökeinek, vezetőinek Jézus nyomába, Izraelbe.

Az Ökumenikus Tanulmányi Központ a Jézus nyomában utakkal – kicsiben, de nagyon is szilárdan megvalósította az ökumenikus gondolatot. Minden út során a bennünket szerető és egységben tudó Jézus Krisztusra tekinthettek a résztvevők, és nem a felekezeti különbözőségekre. Ez igazán gyümölcsöző vonása volt az utaknak. A minden este megtartott áhítatokon szívet melengető volt átélni ismét a Krisztus-követők egységét.

2001-ben „A múltban a jövőért” címmel megjelent tanulmánykötetben dr. Tóth Károly így ír: „Végül /…/ a bizakodás, amely eltölti szívemet, mert Isten érdemtelenségünk ellenére is új utakat nyit szolgálatunk előtt. A nagy kérdés, amelyről vizsgáznunk kell az, hogy megtaláljuk-e helyünket, építő és nem romboló, problémákat oldó és nem problémákat okozó közösséggé leszünk-e a mai vajúdó, új utakat kereső népünk, nemzetünk életében.”

Talán éppen ez a bizakodás az élő Istenben adott lendületet a szentföldi utak elgondolásához, megvalósításához is, ahol igazi közösségek formálódtak. Nem volt különbség és nem volt vita a református, az evangélikus, a római katolikus vagy a baptista zarándok között, mert – közösen – járták az utat és a református éneket idézve valóban velünk vándorolt Jézus. A csodás úti élmények mellett a léleknek ez az emelkedett tapasztalata a bizonyság arra, hogy meg lehet találni az építő keresztyén közösségek helyét vajúdó és új utakat kereső világunkban is – hála ezért az élő Istennek!

Gimesi Zsuzsa