Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

„Nincs vesztegetni való időnk. A Földet édenkertként kaptuk a Teremtőtől. A jövő generációknak ne vad pusztaságként adjuk tovább”. Ferenc pápa figyelmeztetett így idén júniusban, amikor a legnagyobb olajvállalatok vezetőivel tanácskozott. Hogy a pápai intés ugyancsak időszerű, arról a mögöttünk hagyott nyáron is meggyőződhettünk. Melegrekordok, hőhullámok, erdőtüzek, súlyos aszálykárok Európa számos országában, Kaliforniában, Ausztráliában. Pusztító árvizek Észak- és Dél-Karolinában, Laoszban, Vietnamban, Kínában. A tudomány képviselői pedig újabb és újabb kutatási eredményekkel teszik nyilvánvalóvá, hogy azt az egyensúlyi állapotot, ami a bolygót az elmúlt 10.000 évben jellemezte 60 év alatt sikerült kibillenteni.

Tudjuk, hogy a Föld történetében melegebb és hidegebb időszakok váltották egymást, de az emberi tevékenység következtében ma hússzor olyan gyors ütemű felmelegedés zajlik, mint a Föld története során korábban bármikor. Ezért aztán egyre többen teszik fel a kérdést, hogyan mentsük meg a bolygót.

De a helyes kérdés – megítélésem szerint – így hangzik: Hogyan mentsük meg az emberi civilizációt? Hogyan kerüljük el a mindannyiunkra fenyegető veszélyt jelentő klímakatasztrófát? Hogyan kerüljük el azt a helyzetet, ami egyszer már megtörtént bolygónk történetében?

Igaz, hárommillió évvel ezelőtt. Akkor a mostaninál három fokkal volt melegebb a földfelszín hőmérséklete. A legóvatosabb becslések szerint pedig 9 méterrel magasabb a tengerek vízszintje. Képzeljék el, mindez hány százmillió ember lakóhelyét, életét veszélyeztetné, ha ismét bekövetkezne! Márpedig ha azon az úton megyünk tovább, amin az elmúlt 150 évben – különösen az elmúlt 60 évben – jártunk, akkor ennek az évszázadnak a végére – mindössze 80 év múlva – bekövetkezik az a helyzet, amiből már nincs visszaút.

Miután a veszély nagy, időnk vészesen fogy, felelősségünk pedig az idő előrehaladtával egyre nő, fontosnak tartottam, hogy harmadszor is szót kérjek itt, az Országgyűlésben. Önök most egy olyan javaslat vitáját kezdik meg, ami parlamenti ciklusokon és nemzedékeken átívelő kérdéseket érint. Nincs jobb- vagy baloldali, nincs kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás. Ha van olyan kérdés, amelyről közös – ne féljünk a szótól – nemzeti álláspontot kell kialakítani, akkor a most vitára bocsátott kérdés biztosan az. A környezeti fenntarthatóság hazánk egyetlen polgárának sem lehet közömbös.

Látva a veszélyt, három évvel ezelőtt Párizsban a világ vezetői megállapodtak, hogy mindent megtesznek azért, hogy a hőmérséklet 2 foknál ne emelkedjen nagyobb mértékben. Az elmúlt három évben azonban nemhogy nem csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, de még jelentősen nőtt is. Ha ezen az úton megyünk tovább, a Föld jelentős részét kietlen pusztasággá tesszük, annak minden drámai, társadalmi, gazdasági, egészségügyi és politikai következményével.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Kárpát-medence a klímaváltozás szempontjából Európa egyik legsérülékenyebb területe. Rekordokat döntő árvizekre, hosszú hetekig tartó hőhullámokra számíthatunk a jövőben. Alkalmazkodnunk és védekeznünk kell. Jó okunk van hát egy ambiciózus stratégia megalkotására.

[[paginate]]

Induló pozíciója Magyarországnak ma még kifejezetten kedvező. Hiszen azon 21 ország közé tartozunk a világban, amelyik 1990 óta úgy tudta növelni a nemzeti össztermékét, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátás csökkent. Ha az egy főre eső kibocsátást nézzük, akkor Magyarország az Európai Unióban a hatodik. A németeknek másfélszer, a hollandoknak közel kétszer akkora az egy főre eső kibocsátása, mint a miénk. Az Amerikai Egyesült Államoké pedig három és félszer annyi. Üröm az örömben, hogy az elmúlt két évben sajnos Magyarországon is nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Ambiciózus és következetesen végrehajtott klímastratégiával azonban ezt a vargabetűt kiküszöbölhetjük.

Ehhez folytatni kell a naperőművi kapacitások bővítését. Jó hír, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon ez a teljesítmény minden esztendőben megduplázódott. Jó hír az is, hogy ma már állami támogatás nélkül is lehet (érdemes) ilyen beruházásokat megvalósítani. Ha szén-dioxid-mentessé (pontosabban jórészt szén-dioxid-mentessé) akarjuk tenni energiatermelésünket – márpedig ez elemi feltétel, hiszen a károsanyag-kibocsátás kétharmada ehhez a szektorhoz kötődik –, akkor ma még nem mondhatunk le az atomenergiáról sem. A nap- és atomenergia együttes használata eredményezheti, hogy 2030-ra a magyarországi áramtermelés 90%-a széndioxidmentes legyen. Ha valakinek szemernyi kétsége lenne, akkor tanulmányozza a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentését, amely világosan rögzíti: a párizsi célok nem valósíthatók meg az atomenergia használata nélkül.

Tisztelt Ház! Eddig arról beszéltem, hogy a klímaváltozás milyen veszélyeket jelent mindannyiunk életére. De ma még lehetőségünk van arra, hogy a szükségből erényt kovácsoljunk. Ha időben alkalmazkodunk, ha módosítjuk fogyasztási szokásainkat, ha kellő alázattal tekintünk természeti környezetünkre, és azt csupán használni, de nem kihasználni akarjuk, ha klímabarát technológiákat alkalmazunk, ha mezőgazdaságunk és iparunk modernizációjánál mindig a föld, a víz és a levegő minőségének megőrzése lesz az elsődleges szempont, akkor biztos, hogy nem a vesztesek oldalára kerülünk.

Ma még reális cél, hogy sikeres klímastratégiával: környezetünk megóvása, a további gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása, versenyképességünk javítása, ipari – különösen energiaipari – modernizáció és technológiaváltás, javuló életminőség egyidejűleg biztosítható legyen. Mire van mindehhez szükség? Elsősorban szemléletváltásra. Szakítanunk kell a kitermeljük, rövid ideig használjuk, majd eldobjuk gyakorlattal, és azzal, hogy a hulladékot szemétnek, nem pedig újrahasznosítható nyersanyagnak tekintjük. Javítanunk kell energia- és anyagfelhasználásunk hatékonyságán. És ösztönöznünk kell azt a technológiaváltást, ami mindezt lehetővé teszi: a hatékonyság növelésével, a már működő rendszerek átalakításával, új termelési és fogyasztási formák kialakításával. Mindegyikre mondok egy-egy példát.

1. A hatékonyság növelése: Háztartási eszközeink jelentős része elavult. Kétszer, háromszor annyi energiát fogyasztanak, mint korszerűbb utódaik. Egy jól szervezett és az állam által is támogatott csereakció jelentős energiamegtakarítással és kibocsátáscsökkentéssel jár.

2. A már működő rendszerek átalakítása. Vegyük például a közösségi közlekedést. Elsőként a városi, majd a városközi közlekedést kell átalakítanunk. Az elektromos közlekedés fejlesztése nemcsak a városlakók életminőségét javítja, de jelentős kibocsátáscsökkentéssel is jár.

3. Új termelési és fogyasztási formák kialakítása. Körforgásos gazdaság kiépítése. A cél, hogy minél több hulladékból újrahasznosítható nyersanyag legyen. Ennek révén nemcsak a környezeti terhelést csökkentjük, de jóval kevesebb új erőforrást is kell felhasználnunk. Így a természet az általunk „kölcsönvett” (felhasznált) erőforrásokat pótolni tudja.

[[paginate]]

Mik azok a körülmények, amelyek megalapozottá tesznek egy nagyratörő klímastratégiát? Az Országgyűlés 10 évvel ezelőtt fogadta el a mostani javaslat elődjét. Nézzük, mi történt azóta. Az elmúlt 10 évben 86%-kal csökkent a napelemmel termelt áram költsége. A Bloomberg elemzői további közel 70%-os költségcsökkenést jósolnak 2040-ig. 10 éve elektromos autót még nem láthattunk az utakon. Ma pedig 3 millió fut világszerte. Nem sok! – mondhatják. De a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzése szerint 2030-ra akár 200 millióra is nőhet az elektromos autók száma. Az energia tárolása is jóval olcsóbbá vált 10 esztendő alatt. A lítiumionos akkumulátorok ára 79%-kal csökkent. Csak a tavalyi évben 24%-kal. A pénzügyi források átáramlása a hagyományos (fosszilis) energiatermelésből a szél- és napenergia-iparba az elmúlt évtizedben látványosan felgyorsult. 2016-ban a világon már több naperőművi kapacitás épült, mint szén!

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországnak ma oka és lehetősége is megvan arra, hogy egy bátor, nagyratörő, ambiciózus klímastratégiát valósítson meg. Nemcsak azért, mert mi magyarok itt a Kárpát-medencében – ahogy az imént utaltam rá – hatványozottan érezzük a klímaváltozás hatásait. És nemcsak azért, mert az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások miatt jobb induló pozícióban vagyunk, mint más európai országok. Hanem azért is, mert Magyarország polgárai ezt várják el tőlünk. Egy közvéleménykutatás szerint a magyarok 83%-a „nagyon komoly problémának” tartja a klímaváltozást. Akik így gondolkodnak, azok biztosan szövetségeseink lesznek a stratégia végrehajtása során. Mint ahogy megyei jogú városaink és fővárosunk már most szövetségesünk. Budapest két éve, a 23 megyei jogú város pedig 2 hete csatlakozott ahhoz a világméretű kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy 2050-ig 80%-kal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez Kaposvártól Szegedig, Győrtől Debrecenig részletes terveket kell készíteniük a városvezetőknek.

Sir Winston Churchill mondta egykoron: „Mindig bölcs dolog előre nézni, de nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátunk”. Nézzünk hát messzebbre! Ne csak az Önök előtt lévő javaslat számait, százalékait, céldátumait lássák! Nézzék inkább egy sikeresen megvalósított klímastratégia társadalmi hasznait! A legnagyratörőbb cél, hogy 2050-re – 1990-hez képest – 85%-kal csökkentsük szén-dioxid- kibocsátásunkat. Mit nyerünk, ha ezt az utat választjuk? Kevesebb károsanyag-kibocsátást. Aminek következtében tisztább lesz a levegő. Ez már önmagában is jó hír. Ha tisztább a levegő, kevesebb lesz a légúti megbetegedés. Ne feledjék! A világon 3 millió, Magyarországon pedig 13000 ember veszíti el idő előtt az életét a légszennyezés miatt. Ha kevesebben betegszenek meg, az így „megspórolt” kiadásokat más egészségügyi ellátások fejlesztésére fordíthatjuk.

Egy jó időben végrehajtott modernizációs fordulat pedig javítja a magyar gazdaság versenyképességét, új iparágak erősödnek meg, új munkahelyek jönnek létre. Mindez hatással lesz a fiatalok képzésére, oktatására is. Ne feledjék! Magyarország jó klímapozíciói már ma is jelentős bevételt hoznak a költségvetésnek. Kvótaeladásból tavaly kb. 20 milliárd forint, az idén pedig várhatóan több mint 70 milliárd forint bevételünk lesz.

Végül a legfontosabb. Beszédem elején azt mondtam, ma nem a bolygót kell megmenteni, hanem az emberi civilizációt. Nem a bolygót, hanem önmagunkat. Gyermekeink és unokáink jövőjét. A kérdés, hogy nyugodtan nézhetünk-e gyermekeink és unokáink szemébe, hogy kell-e pironkodnunk, kell-e magyarázkodnunk. Ha helyes döntést hozunk, akkor – ahogy Ferenc pápa kérte tőlünk – a Földet, amit a Teremtőtől kaptunk, nem vad pusztaságként, hanem édenkertként adhatjuk tovább.

Áder János