Számomra és – remélem – sokak számára ez az igazi Szűcs Feri arc, Édesanyja arcának meghatóan pontos mása. Ők ketten, egymás mellett, a templompadban – felejthetetlen élmény! Erre a mosolyra emlékszem néhai levelező teológa koromból, remek előadásairól, a vizsgákról, majd abból az időszakból, amikor a Károlin, rektori szolgálata idején, a Puritanizmuskutató Intézet megalapítását javasló, működését pártoló főnököm volt. Ez éppen az itt látható kép évében, 2007-ben történt, a felvétel abban a pillanatban készült, amikor Szűcs professzor úr először lépett be a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció Szakának szép, modern stúdiójába, az avató ünnepségre.

És ugyanezt a mosolyt őrzöm – hisz szomszédok is voltunk – Ráday utcai, véletlen találkozásaink idejéből éppúgy, mint a Ráday Könyvtárban tartott könyvpremierjeimről, amelyeknek szívet melengetően vissza-visszatérő törzsvendége volt. Rajtam kívül természetesen még nagyon sokan merítettek, s merítenek mindmáig erőt Isten és az emberek iránti szeretetéből, tudásából, türelméből. Ma lenne nyolcvan éves.

[[paginate]]

2007. szeptember 29-én, legszebb kézírásommal, régies keretben nyújtottam át neki, a 65. születésnapjára rendezett, hozzá méltóan szerény rektori hivatali ünnepségen az itt olvasható verset. A költemény alcímében jelzem is, hogy egyik jeles XVI. századi református költőnk, az 1572-ben Abaújszántón született Thúri György (Thúri Farkas Pál lelkipásztor fia) időmértékes életrajzi epigrammáit vettem mintául. 1998-ban, a Balassi Kiadó Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény, Humanizmus I. kötetében négy hasonló életút-összefoglalót fordítottam le, latinból; többek között Károlyi Gáspárét. Szívemhez szóló feladat volt ez, egyrészt a versek főszereplői miatt, másrészt pedig azért, mert időmértékes verseket nem csupán fordítok, de gyakran írok is. Legjobb tudomásom szerint ez a bekeretezett, de ezidáig nem publikált köszöntőm, amelyet a kis ünnepségen én adtam elő, a „Szűcs-rezidencia” falára került. Ez is alkalmi vers ugyan, épp úgy, mint Thúri György lírai munkái, de – nagyon remélem – minden sora hű a főszereplő életútjához, egyéniségéhez.

Szűcs Ferencről
                                                        – Thúri György modorában

Szentmiklósi szülött,
nevelője Vácnak városa volt
és Budapest, majd befogadta Skócia is.

Szószékre lépnie Fóton,
s utána Pomáz eperillatú földjén
rendelte az Úr,

majd a szent tudományok
csarnoka várta honunk
drága szívében.

Mind e mái napig
itten okítja a pásztori plánták
kicsiny seregét és bölcs szava inti
már siheder korba jutott
Károlinknak apraja-nagyját.

Homlokára magam csak
gyönge szavakból
illesztem e laurust,

élettel betelő pátriárka-jövőt
néki a Lelkek Rectora adjon.

Petrőczi Éva