A múzeum olyan hely, ahol a kulturális értékek rendszerezett gyűjteményi egységekben találhatók, és azt az intézmény kiállításokon mutatja be látogatóinak, illetve lehetővé teszi, hogy érdeklődők az általa őrzött anyagot kutassák. A fenti meghatározás klasszikus és régies, hiszen az utóbbi évtizedekben a múzeum, mint intézmény nagy változásokon ment keresztül, módszertana, a látogatókkal történő kapcsolat kiépítése és fenntartása lényegesen megváltozott. Megjelent a múzeumpedagógia, az andragógia szemlélete és gyakorlata a gyűjtemények bemutatásában, munkáltató műhelyek alakultak ki, egyesületek, szakkörök szerveződtek a múzeumok köré. Olyan kezdeményezés aratott elsöprő sikert, mint a Múzeumok Éjszakája, mikor egyetlen, varázslatos és (a múzeum számára nagyon) munkás éjszaka látogatóinak száma eléri vagy meghaladja egy-egy múzeum esetében a több ezres nagyságrendet, gyakorlatilag minimum negyedévi látogatószámot jelent minden intézménynek.

Minden múzeumi munka középpontjába a „Látogató” került. Az intézmény eredményességének megítélésében is a látogatószám vált döntő tényezővé. Mit tehet egy intézmény, ha rajta kívülálló okokból nem fogadhat látogatókat? Ezzel a kérdéssel szembesültünk mi is, a kecskeméti Ráday Múzeumban. Esetünkben a probléma, annak megoldása különösen fontos volt, mert épp egy 100 milliós, nyertes pályázat (TIOP 1.2.2 – 11/1.) fenntartási időszakának utolsó évében jártunk 2020-ban. A záróbeszámoló/jelentés fontos eleme pedig itt is a pályázatban vállalt látogatószám volt. Helyzetünket nehezítette, hogy egy, az év elején bekövetkezett, lényegében szerencsés kimenetelű vízbetörés miatt a múzeum egy hónapig nem tudott látogatókat fogadni. Gyakorlatilag az elmúlt esztendőben szűk hat hónap volt, amikor a Ráday tárt kapukkal fogadta látogatóit és a járványügyi helyzet meg a vonatkozó rendelkezések szerint csaknem normálisan, gyakorlatban pedig erős korlátozások mellett működhetett.

Amikor 2020 márciusában bekövetkezett a zárás, azt kellett átgondolnunk, kitalálnunk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot látogatóinkkal. Ekkor még azt reméltük, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk velük. Az adott helyzetben, a valós kontaktus lehetetlenné válása miatt a kapcsolattartás legfontosabb eszköze a virtuális kontaktus, a múzeum Facebook oldala lett, illetve más médiumok bevonása is szükségessé vált. A következőkben ezeket a kommunikációs eszközöket, használatuk eredményeit mutatom be.

[[paginate]]

HáziMuzi sorozat

A Ráday Múzeum munkatársai először rövid, tematikus videókat készítettek és osztottak meg a Ráday Múzeum Facebook oldalán, amelynek témái az aktuális kiállítások voltak. Az első anyagunk már március 17-én felkerült a világhálóra. Így próbáltuk meg a kapcsolatot tartani, a kultúrát be/visszacsempészni a múzeumkedvelők mindennapjaiba, amíg a rendkívüli helyzet fennáll. Kezdeményezésünk sikere felülmúlta várakozásainkat. A videókhoz fűzött megjegyzésekből, kérdésekből vált világossá számunkra, hogy a másik fél, a címzett milyen szívesen fogadja üzeneteinket, hiszen potenciális látogatóink is az elzártságtól szenvednek. Hálásak voltak a lehetőségért, ráadásul még azok is, akik már jártak – esetleg többször is – nálunk, találtak valami újat tematikus videóinkban, kiállításaink bemutatásában.

A továbbiakban bemutattunk egy-egy kiemelt műtárgyat, megemlékeztünk a jeles napokról, kreatív anyagok is felkerültek (pl. anyák napjára készíthető virág), bepillantást engedtünk a múzeum belső életébe (hogyan készül az ásványraktár átalakítása, új rendje). Online kommunikációnk, kapcsolattartásunk eredménye, hogy 2020-ban 201 jelentkezése volt a HáziMuzi sorozatnak, online látogatóink száma 4.759 fő volt, az online aktivitás pedig Facebook oldalunkon 11.480 alkalommal történt. Az online kapcsolattartás kidolgozásában, megvalósításában a Ráday Múzeum múzeumpedagógusait és vezetőjüket, Kriston Bordi Zsuzsát illeti köszönet.

^{Zenélő Kálvin-kép
Ary Sheffer (1795-1858) képének olajnyomtata zenélőszerkezettel
(Magyarország, 1890-1909 között)} 

[[paginate]]

Együttműködés a Kecskeméti Televízióval

A járványhelyzet okozta szituációban a média is küzdött a kulturális anyagok hiányával, hiszen nem voltak előadások, kiállítás megnyitók stb. A Kecskeméti Televízió ezért útjára indította a „Kecskemét kincsei” című magazinműsort. Ez lehetőséget adott múzeumok számára, hogy szabadon választva anyagukból egy-egy műtárgyat alaposabban bemutathassanak. Mi, a múzeumok adtuk a gyűjteményi tudást, a műtárgy és hátterének ismeretét – a televízió pedig elkészítette a látványos tárgyképeket. A Ráday Múzeum műtárgyai esetében – mivel a felvételekkel párhuzamosan futott HáziMuzi sorozatunk, mely általánosabb ismereteket adott anyagunkról  – választási szempontunk a bemutatandó műtárgyak esetén különlegesség, ritkán láthatóság volt. Igyekeztünk egy-egy olyan témát, műtárgyat prezentálni, amelyet a közönség kevéssé, vagy egyáltalán nem ismer, lévén nem kiállítási anyag. Így készült el anyagunk például a Kuyper-család múzeumunkban őrzött emlékeiről (festmény, büszt, plakett) és Wiszkidenszky Gusztáv kormányzói gyűrűjéről, illetve a zenélő Kálvin-képről. A felvett anyagokat (10 db) a televízió rövid időn belül adásba tette, sőt ismételte is. Ebben az évben is folytatódnak a magazinműsor felvételei.

^{Glatz Oszkár (1872-1958): Kuyper Katalin mellképe (1925-26)}

 

[[paginate]]

Könyv

A kapcsolattartás, ismeretátadás klasszikus formája is megjelent a 2020-as múzeumi kommunikációnkban. A múzeum Fuxreiter Andrásról elnevezett ásványgyűjteményét megbízási szerződés keretében gondozó kollégánk, dr. Barna Tamás kiadásában és társszerzőségében jelent meg  „A mélységektől a magasságokig. Ásványok a Bibliában” című, rendkívül alapos és jól szerkesztett, kiváló fotókat tartalmazó könyv. A könyv másik szerzője Tóth László. A kitűnő könyvet a Ráday Múzeum is árusítja.

Látogatók

Mivel nem szakadtunk el a múzeumkedvelőktől, látogatóinktól, az első adandó alkalommal, amikor lehetőségük nyílt a személyes, valós kapcsolatra velünk, azonnal jelentkeztek. Csoportok, egyéni látogatók érkeztek hozzánk. Tudomásul kellett vennünk a korlátozásokat: maszk, kézfertőtlenítés, létszámkorlát. Kiállítótermeink mérete miatt, a rendelkezések szerint egyszerre csak 10 fő tartózkodhatott egy-egy teremben, beleértve a tárlatvezetést végzőt és a teremőrt is. Így a csoportokat, olykor egy nagyobb családot is, szétválasztva, több körben tudtuk kalauzolni kiállításainkon, látványraktárunkban. Ez persze többletmunkát, külön szervezést igényelt. Mindezek ellenére, nyitvatartásunk idején mintegy látogatókkal közös múzeumi ünnepként éltük meg minden egyes érdeklődő érkezését.

Volt a személyes múzeumhasználói jelenlétnek egy olyan formája is, ahol sikerült csaknem az összes tervbe vett feladatot ellátnunk. A Ráday Múzeum ötvösműhelyének kurzusai alkalmanként 6 főt tudnak fogadni (ez belefért a létszámkorlátba), ráadásul meghirdetett időpontjaink jó része a nyitás idejére esett, így a foglalkozások nem maradtak el. Ötvös Nagy Ferenc meg tudta tartani a kurzusokon kívül a nyári Ötvös-zománc Szimpoziumot is.

A fentiekben leírt körülmények között nehéz, olykor reménytelennek tűnő esztendőt hagytunk magunk mögött, ám a látogatószám csökkenése ellenére sikeresen le tudtuk zárni pályázati vállalásunk szerint az évet.

Fogarasi Zsuzsa

^{Forrás: https://bibliamuzeum.com/muzeum/raday-muzeum/}