A magyar református teológiát nagy veszteség érte: 2020. november 27-én eltávozott közülünk Dr. Molnár János, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának ny. professzora, alapító dékánja. Személyében nem csak egy kimagasló teológiai egyéniséget, hanem a felvidéki magyarság szinte paradigmatikus megtestesülését tiszteltük, s mint ha egy hősi generációtól vennénk búcsút távozásakor. Neve mögött a két évszám szinte mindent elmond arról, amit Isten rábízott: lokális szinten helytállni és megmaradni, ugyanakkor világméretben is képviselni a magyar reformátusok ügyét – ezt a feladatot töltötte be, magas szakértelemmel és hihetetlen munkabírással Molnár János!
Garammikolai születésű lévén kisgyermek korában családjával együtt Csehországba telepítették ki; teológiát és sémi filológiát is Prágában tanult, hogy aztán tanulmányainak helyén, Prágában csehül és magyarul, Pozsonyban szlovákul, majd pedig Komáromban magyarul tanítson. Hosszabb ideig Irakban dolgozott, s az arab nyelv és kultúra kiváló szakértőjévé vált. Református lelkészként Pozsony mellett, Rétén szolgált, s a Szlovákiai Keresztyén Református Egyház közéletében mindvégig aktív részt vállalt.
[[paginate]]
Nevével leginkább a komáromi Calvin János Teológiai Akadémia, 2004-től pedig a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara forrt össze, hiszen az alakuló új egyetemen az akkreditációt elsőként szerezte meg a teológiai kar. Neki köszönhetjük, hogy a komáromi teológiai iskola ma már nem egyszerűen a magyar református teológia előőrse, hanem kifejezetten tartópillére lehet! Nyilvánvalóan évtizedekig tartó, emberfölötti szervező munkára volt szükség az eredmény elérésére. Emellett azonban széles körű irodalmi tevékenységet is folytatott Molnár János: a jelen sorok olvasója számára talán kevéssé érdekes, hogy egy magyar nyelvtant is írt szlovák nyelven, de talán beláthatjuk, hogy ez
mennyire fontos volt ott, ahol szolgált! Anyaországi olvasók esetében viszont fordítva: a pozsonyi Egyetemi Könyvtár keleti anyagának rendezésével későbbi kutatók számára nyújtott segítséget, s az anyag magyar nyelven történő bemutatása (2013) nagy nyereség a magyarhoni tudósoknak. Írásainak legnagyobb része azonban a lelkésznevelést szolgálta. A keresztyén felekezetek bemutatása (2003), A keresztyén gondolkodás évszázadai (2014), Az európai filozófia története (2015) olyan tankönyvek, amelyek speciálisan a teológiai oktatás számára alkalmasak. Molnár János vezetése alatt a SJE teológiai kara számos szimpoziont tartott, s ezek kötetei ma már mind a magyar nyelvű teológiai irodalmat gyarapítják; ezen túl nyilván azt a célt is szolgálták ezek a konferenciák, hogy a felvidéki magyar reformátusság és az anyaország (tegyük hozzá: más elszakított területek magyarsága is) minél szorosabb kapcsolatba kerüljön, s az évtizedek izolációja megszűnjön. Bizton mondhatjuk: mára ez az álom valósággá vált; az erőfeszítéseket siker koronázta! Csak remélhetjük, hogy az utódok nem felejtik el, hogy milyen küzdelmeken kellett keresztülmenni a jelen állapot eléréséhez, s az örökséget kellőképpen ápolni fogják!
Molnár János számos elismerést kapott munkásságáért, amelyek közül emeljük ki Komárom városának díszpolgári címét, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem kitüntetését. Legnagyobb földi elismerése mindazáltal a felvidéki lelkészek és teológiai tanárok körében lehet, hiszen alig van már olyan lelkész, aki ilyen vagy olyan formában ne lett volna diákja, s tanítványai a Selye János Egyetemen tanítanak. Számos teológiai doktor témavezetője volt, s korábbi hallgatóival szíves, baráti viszonyt ápolt. Személyétől tehát a boldog feltámadás, a viszontlátás reményében búcsúzunk, munkájának gyümölcsét pedig még hosszú ideig élvezni fogjuk!
Karasszon István