A hívő természettudósok döntő többsége keresztyén hitét és tudományos munkásságát könnyen összeegyeztethetőnek tartja.[1] John Polkinghorne, korunk egyik legjelentősebb fizikus – teológus kettős végzettségű tudósa egyenesen azt állítja, hogy lelkészi és kutatói tevékenysége nem választható külön.[2] A tudományos kutatásokat évszázadokon keresztül Isten jobb megismerésének szándéka vezérelte. A keresztyénség története során Augustinustól kezdve jelentős teológusok sora képviselte azt a nézetet, hogy Isten megismerése a teremtett világ megfigyeléséből is lehetséges, nem csak a kinyilatkoztatásból (a „két könyv” tanítás). A tudományos felismerések igazságának bizonyítása azonban nem vallási, filozófiai, világnézeti szempontok szerint történik, hanem a tudományos kutatások szigorú követelményrendszere alapján. Ennek tipikus lépései a megfigyelések, általánosítások, az összefüggések felismerése, azok matematikai formába öntése és az ellenőrző kísérletek. A hívő kutatók ugyanakkor a történelem során mindig törekednek arra, hogy a tudományos eredményeket, vallásuk alapvető tanításainak elfogadása mellett, beillesszék istenhitükbe.

A keresztyén teológusok többsége számára viszont minden időben nehézséget jelentett koruk tudományos eredményeinek és felekezetük dogmáinak összeegyeztetése. Az anyagi világgal kapcsolatos tanításokat, a keresztyén világképet, a Teremtés Könyvének vázlatos leírásai alapján, a teológiai szempontok alapján kiválasztott klasszikus görög filozófusok tanainak átvételével, az első évszázadokban alakították ki. Ezt a világkép olyan spekulatív elemeket is tartalmazott, amit a későbbi tudományos felismerések nem támogattak. Az egyház szempontjából a tudományos felfedezések befogadása vagy elvetése hitvédelmi kérdés volt, amiben kevés szerepe volt annak, hogy az adott tudományos eredmény mennyire helyesen írja le az anyagi világot. A felvilágosodás korszakától kezdve azzal is harcolniuk kellett, hogy az ateista filozófusok a természettudományos eredményeire úgy tekintettek, mint az isteni teremtés tagadására felhasználható bizonyítékokra.

[[paginate]]

A különböző felekezetek eltérően viszonyultak a természettudományos eredmények befogadásához, és az is sokszor módosult az évszázadok során. A Római Katolikus Egyház bármelyik dogmatikai tételével ellentétes tudományos eredményt ugyanúgy eretnekségnek tekintett, mint a reformáció tanításait, és annak megfelelő ítéleteket hoztak a tudósok esetében is. Az ellenreformáció során a hitvédelem súlypontja fokozatosan a protestáns vallási tanokra irányult, a gyorsan fejlődő tudomány eredményeinek teológiai értékelése másodrendű kérdés lett. Ismét erősödött a tudományellenesség az ateizmus térhódításával, és érdemi közeledést csak a II. Vatikáni Zsinatot követő szemléleti változások okoztak.

A világképi változásokat eredményező tudományos megállapítások befogadásának igényét felekezetük vallási tanításaiba a leghatározottabban az Anglikán Egyház képviselte. Dogmatikai bizottságuk korabeli állásfoglalása szerint például sem Newton, sem Darwin eredményei nem ellentétesek vallásuk alapelveivel.

A Református Egyház kezdeti viszonyát a tudományokhoz Kálvin véleménye határozta meg. Kálvin elvileg lehetségesnek tartotta Isten megismerését a teremtett világ tanulmányozásából is, azzal a korlátozással, hogy a bűnös ember tekintete elhomályosult, így arra képtelenné vált.[3] Ugyanakkor Kálvin egyértelműen támogatta a természettudományok művelését a teremtett világ megismerésére.[4] A magyar reformátusok között is gyakori volt a teológusi és természettudományos tanítói kettős hivatás. Később a református család különböző felekezetei a kérdésben erősen eltérő véleményre jutottak. Az amerikai eredetű protestáns fundamentalizmus például minden olyan tudományos eredményt tévesnek és hamisnak minősít, ami ellentmond a Teremtés Könyve szószerinti értelmezésének.

[[paginate]]

Mindezeket összesítve a tudományos világkép befogadásában vagy elutasításában a legfontosabb szempont a Biblia és a „Sola Scriptura” értelmezése. A reformátorok a Sola Scriptura elvét arra használták, hogy a Római Katolikus Egyházban az évszázadok során át bevezetett tanításokból kiszűrjék és elvessék azokat, amik ellentétesek a Biblia tanításaival. A „tanítást” a „szószerinti igazságtól” azért érdemes megkülönböztetni, mert erre maga Jézus Krisztus hívta fel a figyelmet vitáiban a farizeusokkal. Kálvin a Bibliai szövegek értelmezését tekintette maga és felekezete számára az egyik legfontosabb vallási tevékenységnek. A liturgia központjába az istentiszteletet helyezte, aminek lényege mai napig az Ige magyarázata. Az igemagyarázat szempontjai között Kálvin hangsúlyozta az „isteni hozzáigazítás” elvét, amin azt értette, hogy Isten Igéjében alkalmazkodik az emberi megismerés korlátaihoz.[5] A teremtés történetének igazságát az isteni kinyilatkoztatásból Mózes csak a tanulatlan nép gondolkodási szintjéhez leereszkedve mondhatta el. Kálvin ezzel állást foglalt amellett, hogy a Teremtés Könyve nem szószerinti igazság, hanem az aktuális természettudományos ismeretek alapján értelmezhető tanítás.

Az új tudományos felismerések elfogadását gyakran az gátolta, hogy a spekulatív úton kialakított, hibás természeti világkép alapjára dogmatikai állítások láncolata épült fel, amelynek minden részletét a világképpel együtt módosítani kellett. A csillagászati felismerés, hogy a Föld és a bolygók az üres térben, a Nap körül nagy távolságban keringenek nem alapvető bibliai kinyilatkozásokkal volt ellentétes. A problémát az jelentette, hogy az akkori keresztyén világképben az égboltozatot a Föld fölé kifeszített sátorként képzelték el. Ennek a túlsó oldalán volt a Mennyország fizikai helye, ez a hely a Nap-centrikus világképben elveszett. Nehéz volt elfogadni, hogy a Mennyországról nem lehet több elképzelésünk, mint amit a Kijelentés tartalmaz, és ami az üdvösségünkhöz szükséges.

A testek mozgását és kölcsönhatásait meghatározó fizikai törvények felismerése annak újragondolását kívánta, hogy Isten hogyan irányítja a világ működését. Az Isten mindenhatóságát megfogalmazó hagyományos keresztyén tanítás szerint Isten a legkisebb porszemig bezárólag mindent ismer, és bármilyen mozgás, változás az Ő folyamatos, közvetlen beavatkozásának eredménye. Newtont követve felvetődött, hogy Isten olyan fizikai törvényeket alkotott a teremtésben, amelyek önmagukban, folyamatos beavatkozás nélkül biztosítják a teremtett világ működését és stabilitását.[6] Ez elindította egy korábbi eretnek vallási irányzat, a deizmus megerősödését, amely szerint Isten csak megteremtette a világot, de azóta nem végez gondviselő beavatkozásokat. Tudományos felfedezéseink alapján racionálisnak tűnik, hogy Isten a világunkat az anyagi kölcsönhatásokra megteremtett törvényeivel szabályozza, a minden pillanatban, minden helyen elvégzett korrekciós beavatkozások helyett. Mindez nem zárja ki, hogy Isten döntése szerint bármikor beavatkozzon, ha szeretetteljes gondoskodása alapján szükségesnek tartja. Az anyagi világ felismert fizikai és kémiai törvényei nem gyengítik Isten mindenhatóságát, hanem azt egy magasabb szinten értelmezik.

[[paginate]]

Nehezebb a helyzet a biológia törvényeivel, elsősorban a darwinista evolúcióval, ami a keresztyén dogmatika több fontos állítását is sértette. Elsősorban a Teremtés könyvének azt az értelmezését, hogy Föld és az élővilág teremtése az emberi történelmi időkben (kb. 6000 éve), hat nap alatt, a mai végleges formájára fejeződött be. Az élőlények kezdettől fogva változatlanok, nem jelent meg új faj, vagy fajta, és kipusztulás is csak az özönvíz során történt. Ez ellentétes a Föld korának geológiai és fizikai módszerekkel (radioaktív bomlás) meghatározott 4.5 milliárd éves idejével. A készre teremtésnek ellent mondanak a több százmillió évet átfogó üledékes kőzetekben megfigyelhető ősmaradványok, amelyekből hiányoznak ma élő fejlett élőlények (emlősök, madarak), viszont számos az üledékekben megtalált élőlény mára kihalt. Többségében tengeri élőlények, amelyek nem fulladhattak bele egy özönvízbe. A folyamatos teremtést (creatio continua) és a hatnapos teremtés kitágítását évmilliárdokra sok felekezet és sok teológus a mai napig nem fogadja el. Annak ellenére, hogy a modern tudományos világképben a Föld és az élővilág fejlődése jól egyezik a teremtés lépéseinek egymás utániságával. Úgy tűnik, a kinyilatkoztatás alapján lejegyzett fejlődési kép egy olyan, a lényeges pontokat kijelölő vázlat, amilyen ismeretekig a tudományos kutatás csak háromezer évvel később jutott el.

Bár néhány részletkérdésben egyet értenek, a keresztyén és a tudományos világkép a legnehezebben az ember testi, biológiai értelmezést tekintve egyeztethető össze. Nem vitatott, hogy az ember, anyagi összetevőit, testi felépítését és életműködését (táplálkozás, szaporodás, utódgondozás és korlátozott élettartam) tekintve hasonlít az állatok bizonyos csoportjára, az emlősökre. A biológiai kutatások az állati és emberi tulajdonságok között mélyebb összefüggéseket is felderítettek, a sejtes szerkezet, majd később a biokémiai összetétel hasonlóságát. A hasonlóságok alapján Darwin arra a felismerésre jutott, hogy az ember az élővilág evolúciójának része, annak csúcspontja.[7] Kiterjedt őslénytani kutatások indultak annak felkutatására, hogy milyen kihalt ősök képeztek átmenetet a főemlősöktől a mai emberig tartó evolúciós sorban. Világszerte találtak ősemberként, előemberként azonosított leleteket, az összkép azonban ma sem teljes. Ilyen kutatásokban vett részt a teológus – őslénytan kutató Teilhard de Chardin is, és saját eredményeit is felhasználta átfogó teológiai modelljében az anyagi világ „alfának” nevezett teremtésétől az emberiségig („no szféra”) tartó fejlődésére, ami a jövőben, az „ómega” pontban, Istenben egyesülve teljesedik be.[8] Tanítását a mai napig inkább egy zseniális víziónak tekintik, mint egy elfogadható dogmatikai rendszernek. Hasonlóan a perifériára szorult az evolúciós fejlődés gondolatát támogató folyamatteológia, valószínűleg a panteista világképe miatt. A humánbiológia, orvostudományi vonatkozásai miatt, a természettudományok egyik leggyorsabban fejlődő ága, aminek néhány eredményét a modern kihívások között tárgyalom.

A keresztyén tudósok a darwinista evolúció kidolgozásától kezdve képviselik azt az álláspontot, hogy a biológiai evolúció és a bibliai teremtéstörténeten alapuló keresztyén világkép összeegyeztethető. A korábbiakban bemutatott gondolatokat azzal lehet kiegészíteni, hogy a Teremtés Könyvében csak olyan élőlények teremtése szerepel, amiket az ószövetségi kor embere ismert. Nem ellentétes a Biblia szemléletével, hogy azóta a leírásban nem szereplő életformákat is megismertünk, vagy távoli, egzotikus tájakon, vagy a mikroszkópok lencséje alatt (pl. egysejtűeket), vagy mára kihalt élőlények kőzetekben megőrzött maradványaiként. Az emberi evolúcióval kapcsolatos ellentéteket azzal lehetne közelíteni, ha pontosítanánk a képet, hogy Isten mit tekint „embernek”: a biológiai élőlények azon csoportját akiknek „lelkük” van. A lélek részének tekinthetjük a tudatot (én-tudatot és közösségi tudatot), az elvont gondolkodás képességét, az érzékszerveinkkel nem azonosítható világ létének elfogadását, ami Isten keresésében jelentkezik, és a képességet, hogy Isten szavát meghalljuk. Így világos a határ az emberszabású ősök, ősemberek és a ma is élő homo sapiens között.

[[paginate]]

A közelmúlt tudományos eredményei és azok teológiai következményei

A XX. század első évtizedeitől kezdve, a tudomány robbanásszerű fejlődése során a tudományos világkép több alapvető változáson ment át. Ezek közül olyanokat szeretnék kiemelni, amelyek a keresztyén világképhez való közeledést eredményeztek.

A mechanika törvényein alapuló fizikai világkép feltételezte egy időben és térben végtelen, statikus világegyetem létét. Ezt támogatta a földi megfigyelések alapján felállított anyagmegmaradás törvénye. Einstein anyag – energia átalakulást leíró egyenlete alapján az anyagmegmaradás elvét felváltotta az anyag és energia együttes megmaradásának elmélete. Az amerikai csillagász Edwin Hubble megfigyelései és a belga szerzetes-fizikus Georges Lemaitre elmélete alapján a világegyetem tágul, és a jelen formájában létező anyag a múltban, kb. 15 milliárd évvel ezelőtt, egy felfoghatatlan energiasűrűségű, a tér – idő – anyag fogalmainkkal nem értelmezhető kiinduló pontból keletkezett. Itt a kozmológia és kozmogónia tudományos elméletébe belépett a teremtés lehetősége.

A materialista értelmezés szerint a világegyetem kezdete, a csillagok, bolygók, galaxisok, kialakulása, a komplex kémiai folyamatok, az élet kialakulása és fejlődése az ember megjelenéséig a véletlen műve. A fenti folyamatok irányát elemezve a kutatók megállapították, hogy a megfigyelt szerkezetű és anyagi összetételű világegyetem csak olyan fizikai állandók és összefüggések mellett jöhetett létre, amik éppen a mi világunkat jellemzik. Már jelentéktelenül kis eltérések is a kémiai elemek korlátozott számához vezettek volna, a világegyetem csak hidrogénből vagy hidrogén és hélium elegyéből állna. Az anyag vagy híg, alaktalan gázfelhőkben lenne, vagy már fekete lyukakká omlott volna össze. Ezek a felismerések, mint a világegyetem „finomhangolása” kerültek be a köztudatba. A Föld bolygón a biológiai alapú élet lehetőségét biztosító állapot kialakulása még több alapvető feltétel együttes teljesülését kívánta meg.[9] Úgy tűnik, hogy a Föld bolygó célzatosan az élet hordozására jött létre, egy „antropomorf” fejlődés eredménye.

Az élet létrejötte, az anyagcsere folyamatokkal biztosított fennmaradása, önszabályozott reprodukciója, elterjedése és evolúciós fejlődése pontosan meghatározott kémiai összetételű és rendkívül bonyolult szerkezetű anyagokhoz, speciális makromolekulákhoz kötődik. Az élő sejtekben, szervezetekben az élethez szükséges minden információt nukleinsav makromolekulák (DNS, RNS) őrzik, az életfolyamatokat bonyolult, az adott feladatra specializálódott (aminosavakból álló) fehérjék végzik. A sejtet a környezetétől olyan sejtfal választja el, amely szelektíven biztosítja a szükséges anyagok, energiahordozók felvételét és a felesleges „salakanyagok” eltávolítását. Rendkívüli bonyolultsága miatt az élet létrejötte az ismert, természetes anyagi folyamatok alapján teljesen valószínűtlen, inkább tűnik egy teremtő által gondosan megtervezett világméretű folyamat egyik utolsó elemének.

Mindezek az új tudományos eredmények nem közvetlen istenbizonyítékok, csak valószínűsítik egy értelmes és hatalmas teremtő létezését, aki megtervezte a teremtés folyamatát az ősrobbanástól kezdve a biológiai élet számára alkalmas Föld bolygó létrehozásáig, és azon az élet elindítását, fejlődését. A világegyetem egy olyan összetett, holisztikus rendszer, amelyben az egyensúly és a fejlődés teljes összhangban van. Élettartama elég hosszú idejű ahhoz, hogy az élet létrejöjjön és eljusson az önálló gondolkozás és az istenkeresés szintjéig.

[[paginate]]

A keresztyén világképet érintő modern természettudományos eredmények

Véletlenszerű folyamatok, nem determinisztikus törvények. A természettudományos kutatások évszázadokon keresztül arra törekedtek, hogy az anyagi világban az állapotokat, mozgásokat, kölcsönhatásokat, a folyamatok irányát egyértelmű, ok-okozat jellegű törvényekkel határozzák meg. A felismert törvények alapján azonos kezdeti állapotból azonos hatások mindig ugyanazt a végeredményt adják. Az ilyen „determinisztikus” természeti törvényeknek a teológiai és filozófiai gondolkodásban a kauzalitás felel meg, azaz minden eseménynek a múltból eredő oka van. A különbség az, hogy az „ős ok” túlmutat a természettudományok vizsgálati lehetőségein, míg azt a hit Istenhez rendeli.

A kutatások során nyilvánvaló lett, hogy számos fizikai folyamatban a kiinduló állapot túl bonyolult ahhoz, hogy azt minden részletében meghatározzuk. Ezek közül többet sikerült statisztikus törvényekkel jellemezni, úgy hogy a rendszer egészére megmaradt az ok – okozat összefüggés. A gázok esetében például az egyes gázmolekulák mozgása véletlenszerű, de a gáz egésze megbízhatóan leírható a statisztikus gáztörvényekkel. Megmaradt az ok – okozat összefüggés a XX. században fokozatosan felismert nemlineáris folyamatok egy részénél is, ahol csak a korábban felismert törvények egyenleteit kellett új tagokkal kiegészíteni.[10]  

Bár a statisztikus törvényekkel jól lehetett magyarázni az egyedi, véletlen folyamatok összességének kimenetelét, számos olyan folyamatot is azonosítottak, ahol törvényekben megfogalmazható, egyértelmű okokat nem lehetett felismerni. A „véletlen” eseményekre a materialista filozófusok úgy tekintettek, mint bizonyítékot arra, hogy a világban nincs isteni eredetű tervezés, a teológusok egy része pedig ezekben Isten állandó beavatkozásainak jelét vélte felfedezni. Az atomi és szubatomi jelenségek vizsgálata során (mikrofizika) olyan összefüggésekre bukkantak, amit csak egy új szemléletben, a kvantummechanika törvényeivel lehetet leírni. Ezekben a mikrofizikai állapotokat és folyamatokat valószínűségi függvényekkel írják le. Itt a folyamatok kimenetelét a várható értékek jellemzik, az egyes mérési eredmények a várható érték körül ingadoznak. Mint a gázok statisztikájában, itt is igaz, hogy sok anyagi részecske együttesében a kvantummechanikai törvények is jó közelítéssel írják le a folyamatokat, az ok-okozat összefüggés makroszkopikus szinten nem sérül.

[[paginate]]

A véletlenszerű eseményekre vonatkozó törvényszerűségeket utoljára a kaotikus rendszerekben lezajló folyamatokra sikerült feltárni. Felismerték, hogy a „káosz” is leírható matematikai összefüggésekkel, és meghatározhatók olyan folyamatok, amelyek a rendezettség irányába vezetnek akkor, ha nemlineáris hatások is fellépnek.¹⁰ A „visszacsatolással” azokat a folyamatokat is sikerült értelmezni, amelyeket az önszabályozó, önszervező rendszerekben figyeltek meg.[11] Ezekben a leírásokban szakítani kellett a hagyományos ok – okozat összefüggéssel, hiszen a folyamatokban véletlenszerű elágazások vannak, alapvetően eltérő kimenetekkel. Az úgynevezett nyíltvégű nemlineáris rendszerek különösen fontosak az élő szervezeteket alkotó makromolekulák kialakulásában. Itt feltételezhető, de még részletesen nem ismert, hogy léteznek olyan reakció utak, amelyek jelentősen növelik az adott makromolekulák természetes létrejöttének valószínűségét. A modern materialista filozófusok ezt a modellt az élő anyag spontán keletkezésének bizonyítékaként tekintik.[12]

A véletlenszerű folyamatok teológiai értelmezése nem lezárt. Sokan gondolják úgy, hogy a véletlen eseményekben Isten közvetlen, egyedi beavatkozásait ismerhetjük fel, és azokat nem kell egységes rendszerként kezelni. Kevés teológus tekinti a véletlen folyamatok törvényszerűségeit úgy, mint a teremtés tervének szerves részét. Talán Arthur Peacocke jutott legtovább ennek értelmezésben.[13] Ő a véletlen folyamatokat a teremtő Isten immanens jelenlétéhez kapcsolja világunkban, aki figyeli és értelmezi az eseményeket, és az ezekre adott válaszként avatkozik be a történésekbe. A véletlenek olyan beavatkozást biztosítanak számára, amelyekkel a kívánt hatáshoz nem kell felfüggesztenie a determinisztikus anyagi törvényeket. Én is úgy tekintem a véletlenszerű folyamatok felismert törvényeit, beleértve az önszerveződést is, mint az isteni teremtés eszközeit, ami a többi fizikai törvénnyel (és anyagi állandóval) egységben érhetik el a Teremtő által kívánt hatást.[14] Arra, hogy Isten miért használ bizonytalan kimenetelt eredményező törvényeket a teremtésben, csak az emberi gondolkodás szintjén álló feltételezéseink lehetnek. A teremtett világban, benne az élővilágot fenntartó Föld bolygót, a stabilitás és fejlődés csodálatos egyensúlya érvényesül évmilliárdok óta. A stabilitást a determinisztikus anyagi törvények biztosítják. A fejlődés inkább köthető a véletlenszerű törvényekhez és eseményekhez, azzal a korlátozással, hogy a fejlődésnek mindig egyensúlyhoz közeli lépéseken keresztül kell megvalósulnia, különben a rendszer stabilitása összeomlik. Így Isten a véletlenszerű folyamatok törvényeivel optimalizálja a teremtés csodálatos tervében a szabályozott fejlődés hatékonyságát.

Az élet megjelenésével a folyamatok kimenetelének bizonytalansága ugrásszerűen megnőtt. A szabad akaratú ember megjelenése további bizonytalanságot jelent a teremtésben (különleges visszacsatolás). Ugyanakkor a gondolkozó és cselekvő ember egy új, közvetett beavatkozási lehetőséget is biztosít Isten számára a teremtésben a fejlődésre. Isten nem csak közvetlenül, hanem rajtunk keresztül is beavatkozhat.¹³

[[paginate]]

Genetikai kutatások. Az élő szervezetek működésének megértésében alapvető jelentőségű felismerés volt, hogy az élőlényekben az egyedi sejtektől, szövetektől, a szerveken át a teljes szervezet összehangolt működéséig minden szükséges információt a kromoszómákba szerveződött, kettős spirál szerkezetű DNS polimerek tárolják. Ez az információ tartalmazza az utasításokat a fogantatás után a magzati fejlődés szabályozására, szerveink kifejlődésére, a születés utáni további testi és szellemi fejlődésre. A DNS-ben tárolt információk biztosítják az élő szervezetek fennmaradását, az ehhez szükséges anyagcserét (táplálkozás, sejtépítő biokémiai folyamatok, kiválasztás) az egész szervezet szintjén összehangolva, a szervezet védekezésének komplex rendszerét, káros anyagok eltávolítását, fertőzések legyőzését, károsodások regenerálását.

A kutatások azonosították a DNS-ben őrzött információk egy részének, a géneknek a fehérjék „gyártásának” alapvető jellemzőit. A fehérje minden egyes aminosavának egy DNS részlet, egy háromtagú nukleotid bázispár felel meg. A bázisok sorrendje olyan, mint egy utasítás szövege, ami tökéletesen megfelel az élőlény egyes fehérjéiben az aminosavak sorrendjének. Az analógia alapján tekinti a DNS-t Isten ábécéjének Francis Collins, aki az ember teljes genetikai anyagának (emberi genom) részletes meghatározását végző nemzetközi együttműködés vezetője volt.[15] Ez a XXI. század első évtizedeiben is folyó kutatás, az emberi megismerés korábban elképzelhetetlen eredményét hozta. A további kutatásokhoz szabadon hozzáférhető anyag hatalmas segítség az örökletes betegségekhez tartozó genetikai hibák felderítésében, és a kifejlesztett technikák segítségével akár a kijavításában is (génmódosítás). A kórokozók genetikai anyagának meghatározása alapvető fontosságú a felismerésükben, és az ellenük való védekezés kidolgozásában. Ezen alapulnak például a koronavírus elleni modern védőoltások is.

A részleteiben is egyre tökéletesebb genetikai térképek segítségével szervezetünk működésének egyre több részletét sikerült felderíteni. Jellemző az emberi hiúságra, hogy az örökletes betegségek gyógyíthatósága mellett különösen érdeklődünk külső megjelenésünket (pl. magasságunkat, alkatunkat, bőrünk, hajunk és szemünk színét) meghatározó gének iránt. Nem titkolt vágyunk, hogy genetikai beavatkozások segítségével magunk és utódaink tulajdonságait kedvezően befolyásoljuk. A teremtés titkait ellesve, vegykonyhánkban magunk is teremtsünk (Madách, Az ember tragédiája). Szerencsénkre az Isten ábécéjével írt genetikai könyvünkben egy tulajdonságunk jellemzői általában nem köthetők egyetlen génhez, hanem abban eltérő helyeken lévő génjeinknek együttes hatása érvényesül (multi-gén jellemzők). Így nem várható, hogy egy genetikai beavatkozáskor csak a kívánt tulajdonság változzon, más, esetleges kedvezőtlen hatás nélkül. A technikai nehézségek mellett foglalkoznunk kell a genetikai beavatkozások morális kérdéseivel is, mit tartunk kívánatosnak, mit megengedettnek, és mit elfogadhatatlannak. Keresztyén felekezetink állásfoglalása a géntechnológia morális kérdéseiben alapvető fontosságú a hívek eligazításában. Fel kell készülnünk, és híveinket is fel kell készítenünk a már hozzáférhető és a jövőben várható eljárások értékelésére egyaránt.

[[paginate]]

A genetikai kutatások eredményei nem csak az emberek genetikai beavatkozásait tekintetve jelentenek teológiai kihívásokat. Az emberi géneket különböző állatok génjeivel összehasonlítva megállapították, hogy genetikai állományunk az állatokéihoz nagyon hasonló. A főemlősöket tekintve az azonosság 95% feletti, de még egy légyhez viszonyítva is 70%-os. A különbség megfelel az élőlények törzsfejlődési sorában a tőlünk mért távolságnak. Ez erős érv a darwinista evolúció elfogadása mellett.

Genetikai anyagunkat életünk során folyamatosan érik sugárzások és kémiai behatások, mutációnak nevezett lokális DNS hibákat eredményezve. Ezek egy része káros, és sérült vagy életképtelen utódokat eredményez, így nem öröklődik tovább. Nagyon kis része kedvező tulajdonságokat eredményez, ami az utódokban öröklődhet. Ez az evolúció egyik hajtóereje.

Genetikai anyagunkban jelentős számban vannak olyan részek, amelyeknek szerepét nem ismerjük, és amelyek mutációs sérülései nem befolyásolják testünk működését. Az élőlények öröklik elődeikben az életük során felgyűlt, az életükre semleges DNS hibákat, és ez bővül a saját életükben szerzett DNS mutációkkal. A sérülések „térképét” fel lehet használni egy személy megbízható azonosítására, rokoni kapcsolatainak felderítésére, akár távoli ősök esetében is. Ezt a több tízezer éves múltba visszavezetve megállapították, hogy nincsenek különböző emberfajták a külső jellemzők (termet, bőrszín, fejforma, alkat stb.) különbsége alapján, hanem mindannyian kisszámú, közös őstől származó, egyenlő értékű emberek vagyunk. Mondhatjuk, hogy a genetikai vizsgálatok alapján származásunkat visszavezethetjük egy kritikus pontig, ami egy Ádám-Éva szülőpár is lehetett.

Az agyi tevékenység kutatásai. Az agyi tevékenység kutatása az emberi és állati viselkedés megfigyelésével kezdődött, aminek során felismerték a reflexes válaszokat, az örökletes és a tanult viselkedési mintázatokat. Az emberi személyiség vizsgálatánál többek között azt is szerették volna kideríteni, hogy hajlamunk a jó vagy rossz cselekedetekre mennyire függ biológiai adottságainktól, ezen belül örökletes-e, vagy a nevelés során alapvetően megváltoztatható. A dialektikus materialista vélemény szerint az emberek személyisége, viselkedése alapvetően a társadalmi neveléstől függ. A pszicho-analitikus Sigmund Freud szerint a személyiséget és annak zavarait a gyerekkori emlékek és hatások határozzák meg. A magyar Szondi Lipót módszert dolgozott ki a hajlam és a tanult magatartás szétválasztására. Megszülettek a személyiségi jellemzők alapján történő besorolások.[16] A családkutatási adatok arra mutattak, hogy bizonyos irányú (pl. zenei) tehetség, és a bűnözői hajlam is örökölhető, de a zenei eredményesség és a bűnözővé válás is a körülmények függvénye.

[[paginate]]

Az agykutatás újabb eredményei az agy működése során létrejövő biokémiai és elektromos változások megfigyelésén alapultak. Ezek főbb módszerei történeti sorrendben: a hazugság vizsgálatok (az izgalom fiziológiai következményei), az agyi jelek közvetlen elektromos vizsgálata (EEG), és a mágneses változások követése az agyműködés közben (MRI). Kiderült, hogy a különböző szellemi tevékenységek az agyban (agykéregben) jellegzetes területekhez köthetők. Külső ingerek hatására mérhető az érintett tartomány helye és kiterjedése is. Többek között felismertek olyan jellemző tartományokat, amik fejletlenek a pszichopatáknál, de kiterjedtek az önzetleneknél. Ezek a vizsgálatok összességében azt igazolták, hogy a genetikus meghatározottság, és így az öröklés szerepe a személyiség jegyeinkben nem elhanyagolható, de csak szélsőséges esetekben meghatározó. Abban, hogy kivé válunk, nincs szigorú (biológiai) igen-nem meghatározottság, hanem csak fokozatos személyiségi jellemzők. A társadalom (család, oktatás, nevelés, példák, jutalmazások, büntetések) szerepe a jellem kialakulásában fontos, akár döntő is lehet.

Ahogy más orvosi vagy genetikai beavatkozásoknál, a bűnözői hajlam lehetséges megváltoztatásánál is alapvető kérdés, hogy mi helyes, és mihez van jogunk. Bizonyos káros függőségek kezelésére már vannak sikeres gyógyszeres kísérletek, és olyan rendellenes hajlamokra is, mint a pedofília. Korábban voltak műtéti beavatkozások is, de ezek mára emberjogi szempontok alapján háttérbe szorultak. Viszont a genetikai beavatkozások lehetősége az ismeretek bővülésével egyre tágul, és felöleli az ivarsejtek vagy a magzat genetikai „javítását”. Módszereket fejlesztünk gyermek, vagy akár felnőtt esetében is genetikai hibáktól mentesített saját sejtek tenyésztésére és beültetésére egyes szervekbe. A keresztyén vallásnak előremutatóan kell foglalkoznia azzal, hogy magunk és társadalmunk védelmében milyen genetikai alapú beavatkozásokat használhatunk, és azokban meddig mehetünk el.

Korunk ateistái vetették fel annak lehetőségét, hogy létezik az Istenben való hitnek is az agy bizonyos részéhez köthető, genetikai eredetű magyarázata. Ezt úgy tekintik, mint az „isteni téveszme” evolúciós alapon kifejlődött anyagi rögzülését.¹² Én úgy gondolom, ha tényleg létezik az istenhit iránti fogékonyságnak genetikai-idegrendszeri háttere, az csak Isten kezdeményezésére és az Ő beavatkozásával jöhetett létre.

A tárgyalt agyműködési és genetikai felismerések azért fontosak a reformátusok számára, mert új szempontokat adnak az egyik legvitatottabb tanításunk, a predesztináció kérdéséhez. Örökletes hajlamaink genetikai meghatározottsága úgy is értelmezhető, mint személyiségünk eleve elhatározottsága.[17] Ez egyaránt vonatkozik hajlamunkra a polgári értelemben helyesnek vagy bűnösnek tekintett cselekedetekre, és az Istennel való kapcsolat keresésére vagy a Tőle elszakadásra. Mivel a genetikai adottság szerepe nem kizárólagos a személyiségünkben, így a bűnös hajlamú embernek is van lehetősége a megtérésre, mind cselekedeteit tekintve, mind a hitre jutásra és a keresztyén értékrend elfogadására. Ezt igazolják evangelizációs tapasztalataink is. Az elveszett bárány példázata rámutat arra, hogy bár az elveszett emberek megtérítése különleges erőfeszítést kívánhat, ez a gyülekezetek örömteljes tevékenysége.

[[paginate]]

Az informatika vallásfilozófiai kérdései. Az informatika az információ fogalmát, jellegét, belső összefüggéseit, az információk (adatok) kezelését, az információk közti műveleteket (pl. összehasonlítás, összegzés) egységes törvényekkel próbálja leírni.[18] A szakterület gyors fejlődését a számítógépekhez kapcsolódó gyakorlati alkalmazás igénye határozta meg, ahol további kérdések merültek fel, mint az információ forrása, terjedése (adás és vétel), tárolása, új információ létrehozása, és az információ szintjei. Az informatika általános értelmezését nehezíti, hogy az „információ” kifejezést a különböző szakterületek eltérő módon értelmezik és használják. Az információ szót hallva az újságíró politikai és társadalmi hírekre gondol, a mérnök egy tervrajzra, a számítógépes programozó feldolgozandó adatokra, a politikai statisztikus társadalmi csoportokra, kiértékelendő személyes adatgyűjtésre, a nyelvész a beszélt és az írott nyelv jellegzetességeire, a biológus a molekuláris genetikára, az egyszerű polgár a nyakába zúdított hírek özönére.

A teológiának az informatikával annak vallásfilozófiai és a társadalmi következményeit tekintve is szükséges foglalkoznia. Magának az információnak még a filozófiai értelmezése sem egyértelmű. Materialista vélemények szerint az információ csak az anyagi szerkezetek bizonyos tulajdonságainak leírására szolgáló fogalomrendszer, és az anyag nélkül nem létezik. Az informatikusok egy része szerint az információ ugyanolyan létező valóság világunkban, mint az anyag és az energia.[19] Korábbiakban a teremtett világ működését a törvények és anyagi állandók csodálatos, holisztikus harmóniájaként értékeltük. Most a világot úgy is tekinthetjük, mint egy elképzelhetetlenül nagy információ tartalmú rendszert. Ezen belül az örökítő anyag és az emberi agy információ kapacitása minden más ismert, természetes rendszerét felülmúlja. Ha az ezekhez rendelhető hasznos információk összességét tekintjük, lehetetlennek tartjuk, hogy az élet és az emberi tudat véletlenszerűen jöhetett létre.

Már vannak teológiai irányzatok, ahol Istent, a teremtést, és a teremtett világot az információ fogalomkörében próbálják leírni és értelmezni. Felmerült az a panteista értelmezés, hogy Isten nem más, mint a világegyetem információinak összessége (világlélek), és a teremtés az információ „lefordítása” megvalósuló anyagi formába. A keresztyén világképünkhöz közelebb áll az a nézet, hogy a teremtő Isten, a világegyetem tervezője és „programozója”, a teremtett világ felett áll és nem csak az abban létező információk összessége. Az információ ilyen meggondolásban nem más, mint Isten mindenhatóságának, mindentudásának egy új megfogalmazási módja. A teremtés pedig az információ átültetése az anyagi világunkba. Isten gondviselő beavatkozásai a fentről lefelé történő információ terjedésnek felelnek meg.¹³

^[[paginate]]

A „hagyományos” emberi gondolkodásmód a gyerekek által a családban, környezetben, alapfokú iskolában megtanult, nyelvi alapú gondolkodási rendszer. Az informatikai gondolkodás ettől eltérő jellegű, ezért könnyű a vallásfilozófiában is félrevezető módon kezelni. Különösen az idősebb hívők számára jelenthet problémát az informatikai ismeretek hiánya, őket könnyebb félrevezetni áltudományos állításokkal, következtetésekkel.

Teológiai szempontból is értékelnünk kell azt a kérdést, hogy az önálló emberi gondolkozás és az ez alapján végrehajtott cselekedetek teremthetnek-e új információkat vagy nem. Van elképzelés, hogy a teremtett világban minden információ a teremtő Istentől származik, és sem a természetes folyamatok, sem a szabad akaratú emberek nem hozhatnak létre új információt (információ csak meglévő információból keletkezik). Mások szerint külön kell kezelnünk az önálló akarattal rendelkező ember alkotó tevékenységét, mert az emberi intelligencia alkalmas új (vagy másodlagos) információ létrehozására, és tekinthetünk erre úgy, mint Isten teremtési tervének részére. Az ember Istentől feladatként kapta a teremtés folyamatában való részvételt, a Föld feletti (fizikai) uralmat.

Napjaink társadalmára a robbanásszerű tudományos és technikai fejlődés jellemző. Ennek része az információhoz való hozzáférés rendkívüli mértékű elterjedése. Az interneten keresztül, a változatos rádiós és televíziós műsorokból, a minden igényt kielégíteni kész könyvkiadás révén mindenről, amit az emberiség kitalált vagy elgondolt szinte azonnal értesülhetünk. A fejlődés olyan gyors, hogy a világról alkotott képünk az életünk során többször is megváltozik. Akár azért, mert nyitottak vagyunk az újra, akár azért, mert az új technikai lehetőségek elfogadása nélkül kiszorulunk a társadalmi vérkeringésből. Szembe kell néznünk azzal, hogy a globális társadalomban a fejlődés motorja a fogyasztói társadalom kiszolgálása és igényeinek mesterséges felfokozása. Ezt a globális fogyasztói társadalmat ma már egy külön világnézetnek is tekinthetjük, akkor is, ha ezt képviselői nem ismerik be.

[[paginate]]

Az információ tudatunkban szorosan kapcsolódik a számítógépek modern világához, aminek jelentősége egyre nő. A számítógépek gyorsan növekvő információ tárolási és feldolgozási kapacitása sokak szemléletében az ember szellemi képességének és a világban elfoglalt helyének leértékelődését jelenti. Mások a számítógép megtervezését a gondolkozásra képes embernek az isteni teremtéssel összemérhető alkotásának tekintik. Mindezek további hitbeli bizonytalanságokhoz vezethetnek. Ezért be kell illesztenünk a teremtésről alkotott képünkbe az egyre fejlődő számítógépeket és számítógépes technológiákat. Most még egyértelmű, hogy a különleges szellemi képességekkel felruházott ember a teremtés legfejlettebb entitása. További kiváltságunk az Istennel való kapcsolat lehetősége, ami gépeinknek akkor sem része, ha az adattárolásban és adatfeldolgozásban teljesítményük meghaladja a mienket. Fel kell azonban készülnünk annak teológiai értelmezésére, ha a majd a számítógépes rendszereket közvetlen, biológiai jellegű kapcsolatba tudjuk hozni szervezetünkkel, és ezzel az emberi létforma megváltozik. Ez a probléma átvezet minket a mesterséges intelligencia (AI) kérdésébe.

Napjainkra a számítógépek fejlesztésének és teljesítményének szintje eljutott odáig, hogy beprogramozott vagy érzékelőkkel (szenzorokkal) reális időben begyűjtött információk, és megfelelő programok alapján a számítógép önálló döntések hozatalára képes.[20] A hozzá csatolt berendezésekkel pedig tényleges (fizikai) beavatkozásokra is alkalmas. Már ma is ismert a vezető nélküli autó, ami rendkívül bonyolult közlekedési helyzeteket is képes emberi beavatkozás nélkül, megbízhatóan kezelni. Az orvostudomány több AI rendszere képes önálló döntések szintjén beavatkozni, kezeléseket végezni az adott időben, egyszerre sok szenzorral gyűjtött fiziológiai adataink összességének figyelembevételével, úgy, hogy még az orvosi, egészségügyi múltunkat is ismeri.

Az anyagi világ átalakítása és az emberek társadalmi életének megszervezése eddig az önálló akarattal rendelkező ember kiváltsága volt. A mesterséges intelligencia nem ellenőrzött alkalmazásával elveszthetjük szabad döntéseink lehetőségét. Kérdés, hogy a jövő gépi döntései mennyire fogják figyelembe venni személyes érdekeinket, és mikor rendelik alá életünket az emberi közösségekre újra megfogalmazott értékrendnek, és azt az értékrendet majd mi, az emberek fogjuk megfogalmazni, vagy a gép maga. Lehet, hogy a gondolkozó gépeink teremtette nagyfokú biztonságban fogunk majd élni, de úgy, hogy egyéni gondolkodásunk, személyiségünk, alkotó tevékenységünk háttérbe szorul. Rémképeim jövőbeli társadalmában azt is gépek fogják meghatározni, hogy milyen vallási tanításokban hihetünk.

[[paginate]]

Összefoglalás

A XX. században végbement robbanásszerű tudományos és technikai fejlődés eredményeit a keresztyén teológia csak jelentős lemaradással követi. Ezen belül is főleg az eredmények alkalmazása során felmerült morális kérdésekre koncentrál, a vallásfilozófiai kérdésekben az elmaradás még jelentősebb. A keresztyén felekezeteink tanításaiban így az örökérvényűség és a korunkhoz való alkalmazkodás közötti szakadék folyamatosan nő.

Nyilvánvaló, hogy keresztyén felekezeteinknek a teológiai, dogmatikai kérdéseknél fontosabb teendőik vannak a társadalmi változások kezelésében. A polgári életben történő érvényesülés kizárólagos elsőbbségét hirdető ideológiákkal kell úgy versenyeznünk, hogy azok a saját támogatásukra használják a tudományos-technológiai haladás eredményeit, és az elektronikus információáradat üzleti manipulációit. A meggazdagodás lehetősége sokaknál háttérbe szorította a keresztyén hitre jutás és a vallásgyakorlás igényét. Isten igéjét, ami Krisztust, a hit és szeretet elsőbbségét tanítja, és a hívő keresztyén közösségek morális értékrendjét csak akkor lehet vonzóvá tenni a korunk embereinek, ha a tanítás során korunk társadalmi kérdéseit, benne a tudományos világképet naprakészen, és ellentmondásmentesen tudjuk értelmezni. Így akaratlanul is előkerül a modern tudományok vallásfilozófiai értékelése.

A felnőtt lakosság evangelizációját, a keresztyén hitre térítését és aktív bekapcsolását gyülekezeteink tevékenységébe, jelentősen segítik a gyermekkorban szerzett benyomások. Ennek két összekapcsolódó ága van, a hittan oktatás és a gyülekezeti ifjúsági foglalkozások. A hittan oktatásnak van egy különleges problémája. Iskoláinkban az anyagi világunkról egymásnak ellentmondó állításokat tanítanak a hittan és a természettudományi tárgyak keretében.[21] Pedig a gyerekek hittan tanítása az első lépés, ahol meg kell mutatnunk, hogy a keresztyénség nem egy túlhaladott ideológia. Rá kell mutatnunk, hogy nem a tudományos megfigyelések eredményei ellentétesek a keresztyén hitünkkel, hanem csak az azokból, a polgári szemlélettel kialakított egyes filozófia tanítások.

Akár a gyerekek, akár a felnőttek hitbeli nevelésével foglalkozunk, szembe kell néznünk az áltudományos nézeteket felkaroló alternatív vallási nézetekkel is. Ilyen népszerű áltudományok a csillagjóslás, a Föld titkos erővonalainak gondolatköre, a földönkívüliek folyamatos vagy ismétlődő jelenléte és beavatkozása, a naptári világvége jóslatok, a természetfeletti jelenségek és képességek. Káros hatásuk az, hogy a torz világnézetet és a keresztyénségtől eltérő értékrendet sugalmaznak, amit különösen veszélyessé tesz növekvő szerepük a szenzációhajhász médiában. A gyülekezetek gyarapítása céljából alkalmazott, sikerorientált technikáik nemcsak idegenek a keresztyén gondolkodástól, hanem gyakran ellentétesek a Bibliában összefoglalt isteni kijelentésekkel és azok értelmezésével. Nekünk alapvető feladatunk, hogy rámutassunk, ezek a tanok nem természettudományosak, és ellentétesek keresztyén hitünk alaptételeivel.

Feladatunk tehát van bőven, csak legyen hozzá elkötelezett szándék, megfelelő felkészültség, és elegendő munkáskéz!

Földvári István