I. Bevezetés

Készülünk Max Weber halálának 100. évfordulójára, 2020 egyre közeleg. Webernek a protestáns etikával kapcsolatos gondolatmenete erős kihívást jelentett a kor marxista társadalom-felfogása számára, amely a szellemet a felépítmény elemei közé helyezte, mint ami inkább tükrözi, semmint irányítja az anyagi valóságot. Weber egyúttal a protestánsok örökségévé tette a szorgalmon, tanuláson, takarékosságon alapuló kapitalista gazdasági rendet, itt az idő, hogy felmérjük az örökséget. A dolgozatban ország-soros adatok segítségével teszteljük hipotézisünket: minél több a protestáns, annál jobban teljesít a gazdaság ma is. (A későbbiekben, ha rendelkezésre állnak majd ennél finomabb, régiós adatok, akkor azokkal is bővítjük, megismételjük a számítást.) Tanulmányunkat szakirodalmi áttekintéssel kezdjük, ezt követően ismertetjük az elemzendő adatokat, és bemutatunk néhány egyszerű számítást. Végül rövid következtetéssel zárul a dolgozat. Megelőlegezve a végeredményt, a protestáns etika intézményesült a világ országainak jó része beépítette intézményrendszerébe, hogy azzal gazdasága versenyképességét, növekedését elősegítse.

II. Irodalmi áttekintés

Az elmúlt száz évben már sokat és sokszor írtak Weber korszakos művéről, mégis a 2000 utáni tanulmányok frissessége, mélysége meglepő. A legmodernebb eszközökkel igyekeznek utánajárni tanainak, ökonometriai modellekkel tesztelik, könyvtárak, levéltárak, irattárak átnézésével finomítják Weber gondolatait. A következő oldalakon ízelítőt adunk mindebből.

1.Max Weber központi tételét
(a protestáns etikára épült kapitalizmus) árnyaló, finomító kutatások

1.1 Vallásszociológia

Zingales, Sapienza és Guiso[1]a főbb vallásokat vizsgálta, (66 ország és régióik) a World Values Survey 1981-1997 adataival. A vallás hogyan érinti a 1) bizalom és kooperáció; 2) dolgozó nők; 3) kormányzat; 4) jogi szabályok; 5) piacgazdaság és annak igazságossága; 6) takarékosság változókat. A vallás pozitív kapcsolatban van a szabad piacot támogató attitűdökkel. A vallásos neveltetés és az aktív vallásgyakorlás is növeli a bizalmat a kormányzat, intézmények, piacok irányában, de ez a mások (főként a dolgozó nők tekintetében) iránti intoleranciával, konzervatívabb viselkedéssel párosul. A magukat ateistának vallók toleránsabbak a többiekkel, de kevésbé bíznak a kormányzatban és a rendőrségben, haladóbban tekintenek a dolgozó nőkre, kevésbé bíznak a jogrendszerben, könnyebben válnak jogsértőkké, és a piacot (annak igazságosságát) rosszabbnak ítélik meg.

A római katolikusok ‒ náluk nagyobb mértékben a muszlimok és zsidók ‒ elfogultak a jövedelem-egyenlőtlenség irányában, miközben protestánsok, hinduk, buddhisták inkább az ösztönzőket támogatják. A buddhisták, katolikusok, protestánsok, hinduk támogatóbbak a magántulajdon tekintetében, mint a nem vallásosak; a muszlimok jelentősen kevésbé támogatják a magántulajdont. A muszlimok és hinduk erősen a verseny ellen vannak, míg a katolikusok, protestánsok, zsidók támogatják a versenyt. A (buddhistákat kivéve) a vallásosak szerint a szegények lusták és akaratgyengék. A buddhisták leginkább szabadpiac-támogatók, őket követik a keresztények, míg a muszlimok és a hinduk elutasítóbbak. A vallásos hit segít megmagyarázni, miért terjedt el sikeresen a kapitalizmus Kelet-Ázsiában (ahol a buddhizmus uralkodik), ám kevesen támogatják az iszlámoknál.
A római katolikus országok relatív elmaradása a protestánsoktól nem a katolicizmusnak tulajdonítható. Az iszlám vallás követői a szabad piacgazdasági rendszer számos aspektusával (beleértve a magántulajdont, az ösztönzők alkalmazását, a versenyt és a nők munkaerő piaci részvételének tolerálását) szembehelyezkednek. Röviden: 1.) A vallásos ember jobban bízik a többiekben, a kormányzatban, a jogrendszerben és kevésbé hajlamos jogsértést elkövetni; inkább hisz abban, hogy a piaci folyamatok kimenetelei igazságosak, becsületesek. De a vallásosak inkább rasszisták és kevésbé támogatják a dolgozó nők jogait. 2.) A római katolikus, protestáns, zsidó, iszlám, hindu, buddhista közül a gazdasági növekedést támogató attitűd a katolikusnál legerősebb, az iszlámhívőnél a leggyengébb.

1.2 Gazdaságtörténet

Becker és Woessmann (2009)[2] megerősítik Weber megfigyelését a protestánsok gazdasági előnyeit illetően; dokumentálják, hogy a protestáns területek jobban álltak Poroszországban, a 19. század végén. A protestáns előnyt a) magasabb jövedelemadó bevételek, b) a feldolgozóiparban és a szolgáltatásokban foglalkoztatottak magasabb aránya, c) a tanárok magasabb jövedelme jól bizonyítja. Cantoni (2013)[3] a Német-Római Császárság 272 városáról gyűjtött adatokat 1300-1900 időszakra. Azt vizsgálta, hogy milyen hosszan állt fenn a protestánsok gazdasági előnye. Mivel a városok növekedését tekintette a gazdasági növekedés mutatójának azt találta, hogy a protestantizmusnak nincs hatása a gazdasági növekedésre. (Ám a népesség nagy hányada 1900 előtt vidéken élt, így az eredmény csekély jelentőségű.)

Young (2009)[4] a protestantizmus és a gazdasági növekedés kapcsolatát Maddison GDP adataival vizsgálta 1500-2000 között, 15 országra. Protestánsok: a skandinávok, britek, hollandok, németek, svájciak. Római katolikusok: a franciák, belgák, osztrákok, írek, olaszok, spanyolok és portugálok. GDP/fő tekintetében a protestáns országok meghaladták a katolikus országokat a reformációt követő századokban, ez a jövedelemkülönbség az 1960-as évekig nem csökkent. [1500-1870 a divergencia időszaka; 1870-1960 stabilizációs éra; 1960-2000 a konvergencia periódusa.] 1500-ban a katolikusok voltak gazdagabbak (860 $/fő), míg református országokban csak 690 $/fő. 1700-ra a katolikus országoknál szerényen, a protestánsoknál viszont nagyobb ütemben nőtt a jövedelem. A nagy gyarmatosító országok (portugálok, spanyolok) nem tudták jövedelem-növekedésre váltani birodalmi mivoltukat, a népességnövekedés felszívta a növekedést. Portugália majdnem a legszegényebb országként lépett be a gyarmatosítás időszakába és ott is rekedt az időszak végéig. Birodalmi előnyeik nem fordítódtak át ipari, feldolgozóipari prosperitássá, hanem luxuscikkekre és elbukott háborúkra herdálódtak el. Hollandia és a Brit Birodalom (1500-1700) lehagyta a spanyolokat, portugálokat, Európa fő tengeri nagyhatalmaivá váltak, sikerült a birodalmi erőt gazdasági növekedésre átfordítani. Hollandiában 180%-kal, a briteknél 75%-kal nőtt a GDP/fő érték.

Nagy jelentősége volt a 17. századi brit és holland kereskedelmi intézményekben bekövetkező változásoknak (Amszterdamban nyílt meg az első értéktőzsde 1602-ben, valamint sok pénzügyi, biztosítási és szabadalmi jogi innováció történt). Az ipari korral (1850-1940) jött a nagy divergencia, a protestáns országokban 223%-kal, a katolikusokban csak 137%-kal nőtt az egy főre jutó jövedelem, így 1940-re a protestáns országok 40%-kal voltak gazdagabbak. Ahogy az ipari forradalom terjedt és a jövedelem erős növekedésnek indult, úgy nőtt a jövedelemkülönbség a katolikus és a protestáns országok között. (Svájcban 3,7%, a portugáloknál 0,8% volt az éves növekedés.) 1960-1980 között a különbség 30%-ról 10%-ra csökkent, ami egybeesett a háború utáni európai politikai intézményi változásokkal. Megalakult az EGK, majd EU, megkötötték az európai szabadkereskedelmi egyezményt (ami kiegyenlítette a tényezőárakat), az intézmények, gazdaságpolitikák konvergáltak. A jövedelemkülönbség 1990 után 6%-os. 1700-1960 között 27 %-kal alacsonyabb volt a római katolikus országok jövedelme; 1870-ig leszakadtak a protestánsokhoz képest, majd stabilizálódott a különbség, 1960 után gyors konvergencia indult el. Európa és off-shootjai (USA, Ausztrália) szárnyaltak, a többiek lemaradtak. Volt lokális konvergencia is, a protestáns országok által vezetett technológiai haladással együtt meneteltek a többiek. Kérdés: közel 300 éven át miért is teljesítettek a római katolikusok rosszabbul protestáns szomszédjaiknál?

[[paginate]]

1.3 Vállalkozástörténet

Delacroix, Nielsen (2001)[5] Weber hipotézisét ‒ a protestantizmus hozzájárult az ipari kapitalizmus kialakulásához ‒ úgy ellenőrizték, hogy a protestánsok aránya és az ipari kapitalizmus fejlődése közötti összefüggéseket keresték a 19. század közepi-végi európai országokban. A fejlődést méri: a) vagyon és megtakarítások, b) értéktőzsde megalapításának időpontja, c) vasúti vonalak hossza, d) férfi munkaerő megoszlása mezőgazdaság és ipar között, e) gyermekhalálozás. Amit a weberi protestáns etika „közös interpretációjának” hívunk, az csekély empirikus megerősítést nyert, rendkívüli sikerét anekdotikus bizonyítékoknak tulajdonítják, amelyek a protestáns országok mai gazdagsága által nyernek megerősítést. A szerzők kiemelik azokat a protestáns országokat, amelyek lemaradtak a kapitalista fejlődésben (skandináv országok), illetve a katolikus országokat, amelyek korai fejlődők voltak (Belgium, Franciaország). A virágzó és vallásilag kevert népességű 19-i századi Svájcban nem találtak a vallás és a gazdasági fejlődés kapcsolatára bizonyítékot. Nunziata és Rocco (2014)[6], (2015)[7] a vallás és a vállalkozási kedv (hajlandóság) kapcsolatát vizsgálta, az European Social Survey 2000-es évekre vonatkozó egyéni adatait felhasználva. Van-e összefüggés a vallási kisebbséghez tartozás és a vállalkozói ráta között Európában? Ha Webernek igaza van, a protestánsoknak inkább vállalkozóknak kell lenniük, mint a római katolikusoknak. Azt találták, hogy a katolikusok uralta területek protestánsai 5%-kal nagyobb vállalkozási hajlandóságot mutattak, mint a dominánsan protestáns területek katolikusai. Svájcban, a kisebbségben lévő protestánsok közül kb. 4%-kal többen vállalkoznak, mint a katolikus kisebbség tagjai. Becker, Pfaff és Rubin (2016)[8] szerint a vallás befolyásolja a hosszú távú gazdasági eredményeket, a vallási intézmények, doktrínák sok változóra befolyással vannak, és éppen ezek meghatározóak a gazdasági növekedésre nézve.

[[paginate]]

1.4 Tematikus áttekintés

A vallás sok olyan változóra van hatással, ami a gazdasági növekedést is befolyásolja: a) humán tőke, vállalkozási hajlandóság, b) társadalmi etika, c) társadalmi hálók/hálózatok, d) kormányzás, misszionárius munka és e) egyebek. Ebben az alfejezetben ezt tekintjük át.

1.4.1. Humán tőke: írástudás, relatív nemi egyenjogúság

A vallás gazdasági hatásaival foglalkozó kutatásokban leginkább a vallás és a humán tőke kapcsolatát elemezték (Iannaccone 1998[9], Iyer 2015[10]). Becker és Woessmann (2009)[11] szerint Luther fontosnak tartotta azt, hogy minden keresztény olvassa a Bibliát. Ezért az általános beiskolázást erősítették a protestáns területeken (az írástudatlanság 1500 körül igen magas volt). Luther relatív nemi egyenjogúságot követelt az oktatás terén („minden városnak legyen leányiskolája is”) számos protestáns városban nyitottak leányiskolákat is. Becker és Woesmann (2008)[12] Poroszország 452 megyéjét felölelő, 1871-es adatok alapján kimutatták, hogy ahol magasabb volt a protestánsok aránya, ott magasabb volt az írástudók aránya is. A reformáció előtt sem az iskolázottságban, sem a gazdasági fejlettségben nem volt különbség a Wittenbergtől való távolság függvényében. A protestáns és katolikus területek között az 1871-ben mért írástudási arányeltérés magyarázza a gazdasági fejlettségbeli eltérést is (a fejlettséget a jövedelemadó bevételekkel és a munkaerő feldolgozóipari és szolgáltatási szektorbeli arányával mérve). A protestáns területek már 1816-ban is magasabb iskolázottsági arányt mutattak, ami inkább a protestáns gazdaságtörténet humántőke elméletét, semmint a weberi protestáns munkaetikát támasztja alá. Ökonometriai elemzésük szerint a nagyobb protestáns lakossági arányú megyékben magasabb az írástudók aránya, és kisebb a nemek közötti eltérés is. A svájci reformátorok (Zwingli Zürichben, Kálvin Genfben) is fontosnak tartották a hívők oktatását, hogy a Bibliát olvasni tudják. Boppart, Falkinger és Grossman (2014)[13] a 19. századi Svájcban a sorozott katonák 160 kerületre vonatkozó pedagógiai vizsgálati eredményeit elemezték. Ezek a tesztek kötelezőek voltak minden férfi lakos számára, az olvasási, fogalmazási, matematikai tudáson túl a svájci történelem, alkotmány ismeretét is felmérték. Az olvasásban különösen nagy volt a protestánsok előnye, de más kognitív képességekben is jobbak voltak. Boppart, Falkinger, Grossman, Woitek és Wüthrich (2013)[14] vizsgálták a protestantizmus hatását az oktatásra a szerint, hogy a körzet mennyire konzervatív, mindezt három népszavazás (1875: polgári házasság megkönnyítése, 1877: „Üzem Törvény”, amely megtiltotta gyermekmunkások alkalmazását az üzemekben, 1879: a halálbüntetés újra bevezetése) eredményével mérve. A protestantizmus akkor kedvezett az oktatási kiadások növelésének és az 1875-1903 között besorozottak teszteredményének, ha az progresszív miliővel párosult. A protestánsok arányának meghatározásához a Genftől és Zürichtől való távolságot alkalmazták.

Woodberry (2004)[15] azt a kérdést tette fel, hogy vajon a misszionáriusok jelenlétének van-e hosszú távú hatása a mai idők gazdasági teljesítményére. Nunn (2010)[16]szerint a misszionáriusok a vallásos hitet változtatták meg, Afrika népének nagy részét kereszténnyé konvertálták. Gallego és Woodberry (2010)[17] bizonyítják, hogy Afrika azon részében, ahol protestáns misszionáriusok voltak, magasabb az írástudók aránya, mert nagyobb volt a verseny a misszionáriusok között. Bai és Kung (2015)[18] azt találták, hogy Kínában magasabb volt az urbanizáció a 20. század elején ott, ahol a 19. században nagyobb volt a protestáns misszionáriusok aránya, mert a tudás terjedését támogatta az iskolák, kórházak alapítása és működtetése. Ez Indiára is igaz, az egészségügy annál jobb, minél közelebb vagyunk a protestáns egészségügyi missziókhoz (Calvi és Mantovanelli, 2015).[19]

1.4.2. Protestáns (munka)etika: több és keményebb munka

Bentzen és szerzőtársai (2015)[20] szerint a gazdasági siker kulcsa a szorgalom és mértékletesség. A reformáció előtti protestáns etika és a nyugat prosperitásának alapja ‒ kutatásai alapján ‒ a katolikus cisztercita rend, amit 1098-ban, Franciaországban, kiugrott szerzetesek új rendként alapítottak. Angliában a cisztercita rendházak előfordulási gyakorisága hatással volt a megyei szinten összehasonlított fejlődési adatokra 1801-ig (jóval a rendházak feloszlatása után is). Véleménye szerint Anglia preindusztrális fejlődését a kulturális változások által kiváltott növekedési folyamat hajtotta előre. Spenkuch (2011)[21] azt állítja, hogy a protestánsok és katolikusok mai megoszlása nagyban tükrözi az 1555-ös Augsburgi béke idejében jellemző megoszlást (mivel akié a föld, azé a vallás). Mai német háztartási paneladatokon kimutatja, hogy hosszabb munkaidőt, magasabb fizetéseket tapasztalhatunk a protestánsoknál. A protestánsok keményebben (több órát) dolgoznak, tehát a weberi protestáns etika igaz lehet. Schaltegger és Torgler (2010)[22] úgy véli, az EVS adatai megerősítik a weberi feltételezést. Kérdésük a válaszadókhoz úgy hangzott, hogy egyetért-e az alábbi kijelentéssel: „A munka mindenek előtt, még akkor is, ha ez kevesebb szabadidővel jár”. A protestánsoknál a képzettség szignifikáns hatással volt a munkaetikára, a katolikusoknál nem. Azok a válaszadók, akik vallásosnak vallották magukat, jobb munkaetikával rendelkeztek, de csak ha protestánsok voltak. Basten és Betz (2013)[23] vizsgálta Nyugat-Svájcot, ami Vaud és Fribourg kantonokból áll. A reformáció előtt szakadt két részre, Fribourg városállamra, amely a keleti részt uralta, a nyugati rész Bern uralma alá került. A reformáció idején Fribourg megmaradt katolikusnak, Bern áttért az új hitre. Regresszió-számítást alkalmazva 20. századi népszavazások adatain, a következő eredményekre jutottak: a protestantizmus 14%-kal csökkenti a szavazati hajlandóságot több szabadidőre, 5%-kal az újraelosztásra, 7%-kal a kormányzati intervencióra. Van Hoorn és Maseland (2013)[24] megállapítják, hogy a munkanélküliség negatívabban érinti-e a protestánsok jól-létét, mint a katolikusokét, hiszen az EVS és a WVS 150 ezer válaszadójának adata alapján a protestánsok jobban elkeserednek, ha munkanélküliek, ez náluk jobban csökkenti az elégedettséget.

1.4.3. Intézmények, bizalom, korrupció

Becker, Pfaff és Rubin (2016)[25] azt írják, hogy az intézmények számítanak, Weber jól látta a kapcsolatot a reformáció és a pozitív gazdasági eredmények között, de figyelmen kívül hagyta az intézményi csatornát, ami összeköti a kettőt. Arrunada (2010)[26] megállapítása az, hogy a protestánsok megkülönböztető jellemzője, hogy társadalmi (szociális) etikájuk volt. Támogatóbbak a politikai- és jogrendszer intézményeit tekintve, mint a katolikusok, szükségük volt ugyanis politikai támogatásra a katolicizmus ellen vívott harcukban. A protestánsok kisebb hangsúlyt helyeztek a család szerepére, azt szerették volna, hogy az idegeneket (nem rokonokat) is egyenlő (jó) bánásmódban részesítsék. Eredményei egybeesnek, azzal a megállapítással, hogy a protestantizmus elősegíti a gazdasági fejlődést, de nem a weberi munkaetika közvetlen pszichológiai útján, hanem olyan alternatív társadalmi etika hirdetésével, amelyben a gazdasági tranzakciók „személytelenek”. Hayward és Kemmelmeier (2011)[27] a WVS adatait felhasználva nézték, hogy a protestánsok inkább piacpártiak-e. Nemzeti szinten, a dominánsan protestáns kulturális gyökerekkel rendelkező országokra inkább jellemző a piacpárti attitűd, egyéni szinten a protestánsok relatíve piacpártiak, függetlenül attól, hogy vallásosak-e. Woodberry (2012)[28] megvilágítja azt a szerepet, amit a protestáns misszionáriusok töltöttek be a stabil demokrácia megszületésében és terjesztésében szerte a világon. A protestánsok támogatták a vallásszabadságot, a tömegoktatást, a nyomtatást, az újságokat, az önkéntes szervezeteket és a gyarmati reformokat, megteremtve a stabil demokrácia feltételeit. Minél nagyobb a protestánsok aránya a népességben, annál kevésbé korrupt az ország. A protestánsok kevésbé hajlamosak bűnt elkövetni, mert nincs lehetőségük bűnbocsánat elnyerésére. A katolikus vallás hierarchikus, kihangsúlyozza az emberi gyengeségeket és hiányosságokat, az ember képtelenségét a bűntől való tartózkodásra, ezért a megbocsátó és óvó egyház iránti igényük. A klérus a gyónással könnyíti a bűnelkövetést a katolikusok számára. A papok vannak felhatalmazva a gyóntatásra, ők mondhatják ki a megbocsátást és a bűntől való tartózkodást. A protestantizmusra jellemző egalitárius szerveződés abban hisz, hogy az egyénnek személyes felelőssége a bűnbeesés elkerülése, nem szabad az egyház intézményes megbocsátására támaszkodni. A csalók kirekesztése és az erény intézményesítése hangsúlyosabb. Eltérő attitűdök az állam iránti lojalitásban akkor alakultak ki, amikor Luther kitűzte 95 tételét Wittenbergben. A reformáció válasz volt a korrupció eluralkodására (búcsúcédula árusítás, egyházi pozíciók áruba bocsátása). Treisman (2000)[29] vizsgálata alapján a protestáns tradíciójú, brit szabályozású fejlett gazdaságok kevésbé korruptak. Ha Írországban 5-10%-kal magasabb lenne a protestánsok aránya, az ország korrupciós rátája megegyezne Dániáéval (Dánia a világ első öt legkevésbé korrupt országának egyike). A legkevésbé korrupt európai országok az északi protestánsok (finn, dán, svéd, norvég), Dél-Európa katolikusai pedig a legkorruptabbak.

[[paginate]]

1.4.4. A kormányzás: politikai hatalom, jogrendszer

Ahol a reformáció teret nyert, ott az uralkodó elit megfosztotta hatalmától az egyházat. Ez megváltoztatta a városi tanácsok, a parlament és a királyi tanács összetételét. Rubin (2016)[30] úgy fogalmaz, hogy a reformáció olyan koalíciók hosszú ideig tartó divergenciája volt, amely meghatározta a politikai szabályokat (uralmat) Nyugat-Európában és a Közel-Keleten. A reformációt követően a protestáns uralkodók nem bírták a vallási elit támogatását, így a parlamenthez fordultak, hogy az uralmukhoz nyújtson támogatást, biztosítson anyagi forrásokat. A parlamenteknek sokkal inkább érdekük volt a hosszú távú gazdasági fejlődés, mint az egyházi elitnek, ez segít megmagyarázni, hogy a fejlődés Angliában, Hollandiában kevéssel a reformációt követően nekiindult, míg a katolikus Spanyolország és a muszlim Ottomán Birodalom lemaradtak (katonai, területi dominanciájuk ellenére). Greif és Rubin (2015)[31] állítása szerint Anglia vezetésében a kulcs változás a reformáció idején történt. VIII. Henrik a Parlamentre támaszkodott, hogy a reformációt elterjessze. Azt állítják, hogy a jogelv ‒ ami a Tudor időszak alatt alakult ki a reformáció következményeként ‒ azt jelentette, hogy az uralkodó a Parlament által megalkotott jogot követte, cserébe legitimációt és anyagi erőforrásokat kapott. A polgárháborúk és a Dicsőséges Forradalom a Stuartok törekvése volt, hogy visszahozzák az „isteni jog”-ból következő uralkodói jogelvet, ami a Parlament jóval kisebb irányító szerepét jelentette. Philpott (2000)[32] azt írja, hogy a reformáció átalakította a politikai rendet, a reformáció eszméi és a vallásháborúk határozták meg azt az államrendet, amely az 1648-as westphaliai békéből ered. Az augsburgi béke lépcsőfok volt a fejedelemségek teljes függetlensége felé, egyre kevesebb volt a közvetlen beavatkozás, a többségi szabály a Német-Római Birodalom egészében. A protestáns társadalmakban inkább érvényesült az egyház és az állam szétválasztása, egyházi uralom helyett autonóm, élénk civil társadalom jellemezte. Putnam és Campbell (2010) [33] szerint minél civilebb egy társadalom, annál nagyobb a bizalom a politikai intézményekben. Az amerikai civil társadalomban különösen fontos a szerepe a protestáns egyháznak, Putnam Amerikát egy olyan egészséges civil közösségként írta le, amit a civil elkötelezettség, a politikai egyenlőség, a szolidaritás és a társadalmi tőke jellemez.

Nexon (2009)[34] tanulmánya szerint a reformáció szülte a modern nemzetállamot, komplex, dinamikus politikai erők álltak a folyamat mögött. A reformációból fakadó vallási különbségek megváltoztatták a hatalomgyakorlás módját mindent átszövő ‒ gazdasági és politikai érdekekkel versengő ‒ vallási motivációkból. A nemzeteken átívelő vallási mozgalmak, egy hittel és sajátos identitással rendelkező, osztályok közötti hálózatot eredményeztek, ami (megnövelve a rendfenntartás költségeit a heterogén és összetett politikai közösségekben) válságot okozott az államrendszerben. Hálózatelmélettel bemutatja, hogyan kerekedtek felül a vallási kapcsolathálók az intézményi korlátokon, amelyek az uralkodóval szembeni politikai ellenállást helyi szintre korlátozták és megnehezítették a „közvetett-uralom” stratégia érvényesülését.  A reformáció egyik legfontosabb politikai eredménye a felekezeti államon túl, az újfajta, vallásból eredő (vallásilag motivált) társadalmi mozgalmak létrehozásán nyugszik.

Stamatov (2010)[35] meglátása szerint a hosszú távú politikai érdekképviselet azért vált a nemzetközi rendszer egyik intézményévé, mert a szervezetek aktivistái vallási csoportok érdekeit akarták érvényre juttatni. A 16-17. századi vallásháborúkban az aktivista hálózat elsőként hittestvéreinek nyújtott támogatást (nemzetközi protestáns támogatás a Habsburgok elleni holland felkelőknek, vagy a francia hugenották ügye). Vallási vonalakon keresztül ez globálisan terjedt, ahogy az európai birodalmak a tengeren túlra terjeszkedtek, a megcélzott támogatottak a távoli idegenek lettek, akikkel a vallási csoportkötődésen túl, morálisan is rokonszenveztek. Berman (2003)[36] azt írja, a jogra gyakorolt hatásán keresztül érintette Európa politikai időpályáját a reformáció, ami a jogi gondolkodásban és intézményekben jelentett forradalmat. Luther és követői visszautasították az állam és egyház középkori dualizmusát, helyette a „két királyság” doktrínáját javasolták (az egyházat a spirituális ügyekre korlátozva és a fejedelem uralma alatt egyesítve a kormányzatot.) Amikor ezt felkarolták a városi elöljáróságok, a jog megújítói és a helyi uralkodók az integrált bürokratizmus és a jogi formalizmus alapjait teremtették meg, a modern Észak-Közép-Európa „közszolgálati állam” jellegét megadva. Nem a protestáns etika támogatta a kapitalista fejlődést, hanem az új „kapitalista kommunitarianizmus”, ami az állam protestáns reorganizációjából származik, és manifesztációja a részvénytársaság jogintézménye, valamint a modern trösztjog.

Gorski (2000)[37](2003)[38] a Schilling (1988) által bevezetett „felekezetesedés” fogalmát felkarolva azt állítja, hogy a 16. század közepétől a 17. század közepéig tartó időszakban az uralkodók igyekeztek megerősíteni az állam hatalmát az újonnan alapított protestáns egyházon keresztül. A fejedelmek az egyházat használták fel arra, hogy az általuk uralt területen erősítsék a társadalmi fegyelmet, azaz, hogy a lakosságot jobban szabályozhassák, beléjük neveljék a feltétlen engedelmességet, növeljék a termelékenységet. A klérus részvétele megmutatta, hogy: a) a reformáció után erősebben függtek a szekuláris uralkodóktól, b) a nyomást, amit a verseny gyakorolt rájuk, és c) aminek nyomán erős felekezeti lojalitásra oktatták, szocializálták nyájukat. Hollandia és Brandenburg-Poroszország példáján demonstrálja, hogy miért volt intenzívebb és átalakítóbb a kálvinista gyakorlat, minta a lutheránus (vagy a katolikus lehetett volna). Nemcsak a gazdasági teljesítmény-javulás volt nagyobb, de a kálvinista vallású állam jelentősen visszaszorította az erőszakot, törvénytelenséget, nincstelenséget. Európában Gorski bizonyítékot talál, hogy a felekezeti (vallási) államépítésnek különböző útjai voltak, a katolikus területektől az intézményeken át az ellen-reformációs egyház szervezett erőfeszítéséig. Pullan (2005)[39] szerint a protestánsok kezdeményezték a jóléti politikát, a szegénység felszámolását. Ez az 1520-as években indult a protestáns német területeken, majd terjedt észak felé, a pénzügyi forrást ehhez a rendházak bezárása biztosította. Dél-Európa katolikus fejedelmei ellenálltak, a rendházak felszámolása nem volt valós opciójuk. Kahl (2005)[40] tanulmányában megállapítja, hogy a szegénység és alamizsnaadás ebből az időből származik. A katolikusok a szegénység méltóságát hangsúlyozták és a jótékonykodás erkölcsiségét, a protestánsok ezzel szemben megbélyegezték a szegénységet és személyes kudarcnak tekintették. Luther azon tanításával, hogy az államnak spirituális és gyakorlati kötelezettsége is a közjó szolgálata, egybevág, hogy a predominánsan lutheránus társadalmak kifejlesztették azokat a nagylelkű, univerzális szegénységellenes intézkedéseket, amelyekről a szociáldemokrata jóléti államok híresek. A többségében kálvinista társadalmak a szorgalmat és az önművelést favorizálták, olyan rászorultság alapú, piacorientált jóléti intézményrendszert kifejlesztve, amely nem nagylelkű. A katolikus társadalmak a szegénységet nem társadalmi problémának tekintették, a szegénységre decentralizált, kollektivista, egymást átfedő, egyéni szintű válaszokat favorizáltak az egyház által szervezve és nyújtva.

1.4.5. A reformáció kedvezőtlen hatásai: szélsőségesség, antiszemitizmus, öngyilkosság

Számos tanulmány a protestantizmus sötét oldalait mutatja be. Leeson és Russ (2015)[41] a reformációt követő két évszázad európai boszorkánypereit kutatták. A római katolikusok és a protestánsok közötti vallás-piaci részesedésért folyó verseny eredményeként több mint 80 ezer személyt elítéltek, felét halálra. A boszorkányperekben elítéltek megoszlását (1520-1650) az jellemezte, hogy a hit szempontjából homogén lakosságú területek (Spanyolország, Olaszország) szemben például a francia és skót területekkel, szignifikánsan alacsonyabb számot mutattak (Levach[42], Horn[43], Llewellyn Barstow[44]), vagyis a boszorkányságot ott használhatták fegyverként, ahol különben is dúlt a „harc”. Spenkuch és Tillmann (2015)[45] a náci pártokra adott szavazatokat vizsgálták. Gazdaságpolitikai magyarázatot adnak arra, hogy a protestánsok miért szavaztak nagyobb arányban Hitlerre, mint a katolikusok. A katolikusoknak megvolt saját pártjuk (a politikai spektrum közepében gyökeredzett), míg a protestánsok a politikai spektrum két végére szavaztak inkább. Becker és Pascali (2015)[46] munkájukban a protestantizmus antiszemitizmusra való hatását vizsgálták több mint 1000 német város mintáján. Az antiszemitizmus a protestáns területeken erősebb volt, mint a katolikusokon[47]. A kamatra való pénzkölcsönzésről vallott ‒ a katolikus egyházétól eltérő ‒ nézetek megengedték a protestánsoknak, hogy belépjenek a pénzkölcsönzési szektorba és versenyezzenek a zsidókkal, illetve a magasabb képzettséget megkövetelő banki szektorban is megjelentek. Luther a zsinagógák felégetésének gondolatát megírta 1543-ban. Durkheim (1897)[48] a protestánsoknál magasabb öngyilkossági arányt talált, amit Becker és Woesmann (2015)[49] megerősített (Witternbergtől való távolsággal mérve a protestánsok arányát, porosz megyei adatokat vizsgálva). Torgler és Schaltegger (2014)[50] Svájcban igazolták ugyanezt.

[[paginate]]

2. A weberi protestáns etikával szembemenő elméletek

Ha nem a weberi protestáns etika, akkor mi lehetett az, ami a kapitalizmus kialakulását és megerősödését hozta Nyugat-Európában? Tawney (1926)[51] kimutatta, hogy a kapitalizmusban elengedhetetlen olyan intézmények, mint a pénzügyi tranzakciók (bankolás), vagy a hosszú távú hitelezés, megelőzték a reformációt. A vállalkozói aktivitást vizsgálva az a következtetése, hogy nem volt hiány vállalkozói hajlandóságban, nagyon élénk üzleti tevékenység folyt már korábban és a modern kapitalizmust a 15. századi Itáliából, Németországból és Flandriából eredezteti. Samuelsson (1957)[52] kifejtette, hogy a modern kapitalizmusra jellemző gyakorlatok már jóval a reformáció előtt megjelentek és véleménye szerint Weber nem csak félreértette, de el is túlozta a puritánság gazdasági hatásait. A kapitalizmus nem követelt meg aszketizmust. McCloskey (2010)[53] az innovációnak és nem a megtakarításnak tudja be a kapitalizmus nyugat-európai megjelenését, Akcomak, Webbink és ter Weel (2015)[54] Hollandia példáját elemezve fogalmazza meg kétségeit a weberi hipotézissel kapcsolatban. Hollandia a reformáció előtt a modern kapitalizmus útjára lépett, a 16. század közepén az írástudók aránya jóval meghaladta a szomszédos területeken élőkét, megteremtette az igen élénk (könyv/sajtó) kiadási tevékenységet, ami feszültségeket szított, nyilvános vitákhoz és lázadásokhoz vezetett. Hollandia gazdasági fejlettsége a késő 14. századi vallási innovációkból eredeztethető. Ezek az innovációk Deventer városából indultak, alapítása egy 8. századi angol misszionárius szerzeteshez, Lebuinushoz kötődik. Deventer (1000-1500 között) virágzó kereskedővárossá vált (IJssel folyón lévő kikötője a nagyméretű hajók fogadására is alkalmas volt), a Hanza-szövetség városaként elsősorban Norvégiából származó tőkehallal kereskedtek. Ugyanakkor a középkorban nemcsak kereskedelmi, hanem oktatási központ is volt. A város szülötte, Groote, 1379-ben fogalmazta meg a „Közös Élet Testvérei” nevű közösség szabályait és a városban alapította meg első vallási iskoláját, ahol kiváló tanítás folyt. Elsősorban latint és görögöt tanítottak, latin evangéliumi himnuszokat énekeltek és közel 2000 tanulójuk volt.  Később Kempis és Erasmus is közéjük tartozott. Groote amellett érvelt, hogy az evangéliumot mindenki a saját anyanyelvén olvashassa és az olvasni-írni tudás elterjesztésével az addigra amúgy is igen népszerű vallásosságot tovább növelte. Deventer (Haarlemmel együtt) volt az első városok egyike, amelynek nyomtatott sajtója volt, nem később, mint 1477-ben.

Andersen, Bentzen, Dalgaard és Sharp (2011)[55] (2015)[56] nem a protestantizmusból, hanem századokkal megelőzve Luthert és Kálvint, a puritán katolikus cisztercita rendtől eredezteti azokat az értékeket (munka becsülete, mértékletesség, takarékosság), amelyek a weberi hipotézis szerint, mint protestáns etika, a kapitalizmus kialakulásának előmozdítói. A ciszterciek hatalmas földekkel, népes, fegyelmezett, ingyenes munkaerővel, a földesúri járadék terhe nélkül, a mezőgazdaság szinte minden ágában fejlődést tudtak elérni. Nemcsak a mezőgazdasági technológiát fejlesztették, de a piaci kereskedelem (elsősorban gyapjú és gabona) kiépítésében is jelentős szerepet játszottak. Szent Benedek tanításainak szigorúbb betartásán nyugvó szabályzatuk komoly aszketizmust követelt, újra bevezették a szerzetesek kötelező fizikai munkavégzését, a munkát az élet fő céljának téve meg. Feljavították és megművelték a terméketlen, rossz földeket, növelték a termelést (gyapjútermelést) Wales és Yorkshire hatalmas legelőin. A cisztercita szerzetesek szorgalmukkal, kitartásukkal, mértékletességükkel, sajátos működési szabályaikkal a termelékenységet is növelték, ami hozzájárult a hosszú távú fejlődéshez. A szerzők évszázadokon áthúzódó pozitív kapcsolatot találtak a kolostorok és a népességnövekedés között, és ez még a mai Európában is mérhető.

Young (2009)[57] szekularizációs magyarázata weberi megállapításon nyugszik: a reformáció az áhítat és a profit új konvergenciáját hozta, az eleve elrendeltség puritán doktrínája a keresztény teológia fontos hajtóerejévé vált. Isten elhatározása nyomán, vannak, akik örök életre rendeltetnek, mások örök halálra, ezt emberi cselekedet nem tudja megváltoztatni. Ezt azért hangsúlyozták, hogy „teljesen eliminálják az egyház és a szentség általi üdvözülést”, azaz a cél a klérustól való függetlenség elérése volt. Minden hívő előbb vagy utóbb feltette magának a kérdést, vajon ő kiválasztott-e és a mindennapi életben elért eredményeket, Isten kegyelmének bizonyítékaként tekintette arra nézve, hogy az örökkévaló életre kiválasztottak sorába tartozik-e. Evilági cselekedetekkel bizonyítani akarták hitüket, mert az anyagi siker azt mutatta, hogy követték az isteni útmutatást. A gazdasági siker ugyan nem tudta befolyásolni a mennybe kerülést, ugyanakkor, akik Isten kegyelmében voltak, gazdasági sikereket tudtak elérni. A siker tehát isteni jel. A szorgalmas munka olyan megbecsült volt, hogy aki nem akart dolgozni, azt úgy tekintették, mint aki kiesett Isten kegyelméből. Young végül összefoglalóan megjegyzi, hogy a fogyasztás korlátozása, együtt a nyereségszerző tevékenységgel, a tőkefelhalmozással és a megtakarítással, jelentősen hozzájárult a kapitalista expanzióhoz.

III. Adatok és számítások

A vallási adatok forrása a PEW[58] adatbázisa, a többi adat forrása az IMF[59] és a WEF[60]. A következőkben néhány egyszerű elemzést végzünk el, keressük a kapcsolódást a protestánsok részaránya és az egy főre jutó GDP, a versenyképesség, a növekedési ütem, a fejlettségarányos versenyképesség és a fejlettségarányos növekedési ütem között. Ha kétszáz éve néztük volna ezeket az adatokat, akkor bizonyára erős kapcsolódásokat találunk. Vajon megmaradt ezekből valami a 21. században? Egyetlen módon tudjuk eldönteni a kérdést, ha megvizsgáljuk az adatokat. A valósággal mindenképpen jó tisztában lenni, hitére akkor is büszke maradhat a hívő, ha az nem jelent egyúttal különösen jó érvényesülési lehetőséget az anyagi világban.

[[paginate]]

Azokat az országokat vizsgáljuk, ahol a 21. században legalább 2%-os a protestánsok részaránya és legalább 100 ezer protestáns él, valamint rendelkezünk az országra megfelelő összehasonlítható IMF és WEF adatokkal (fejlettség, növekedés, versenyképesség 2006-2015 közötti átlagértékek). Mit mutatnak tehát az adatok a 21. század elején?

1. táblázat Országok protestáns lakosságának részaránya, lélekszáma, USA-hoz viszonyított relatív fejlettsége (Y), WEF versenyképessége (GCI) és átlagos éves növekedési (g) üteme (2006-2015 átlag)

	protes-táns rész-arány	protes-táns  m. fő	Y	GCI	g	3. táblázat	protes-táns rész-arány	protes-táns m. fő	Y	GCI	g
Izland	91%	0,29	82%	4,84	2,18	Hollandia	22%	3,63	92%	5,41	0,98
Barbados	89%	0,24	31%	4,40	0,92	Magyarország	22%	2,16	45%	4,30	0,93
Norvégia	83%	4,07	127%	5,24	1,40	Suriname	21%	0,11	29%	3,70	4,11
Dánia	82%	4,55	86%	5,40	0,40	Dominikai K.	21%	2,08	23%	3,75	5,83
Szváziföld	82%	0,97	17%	3,41	3,05	Észtország	21%	0,28	48%	4,68	2,70
Finnország	80%	4,3	80%	5,48	0,71	Brazília	21%	40,5	29%	4,22	3,41
Libéria	76%	3,04	2%	3,51	6,88	Burundi	20%	1,69	2%	2,89	4,44
Namíbia	74%	1,68	18%	3,97	4,11	Lettország	20%	0,45	41%	4,33	2,78
Jamaica	73%	2	17%	3,90	0,10	Dél- Korea	18%	8,56	61%	5,08	3,68
Dél-Afrika	73%	36,55	25%	4,39	3,01	Csád	18%	1,98	4%	2,86	5,42
Zambia	68%	8,87	7%	3,61	7,62	Panama	16%	0,58	30%	4,32	8,55
Zimbabwe	67%	8,4	3%	3,19	1,79	Chile	16%	2,66	40%	4,68	4,27
Botswana	66%	1,32	28%	4,11	5,30	Sierra Leone	14%	0,81	3%	3,00	7,91
Svédország	64%	6,04	86%	5,50	1,71	Bolívia	14%	1,36	11%	3,64	5,00
Ghána	61%	14,83	7%	3,63	7,30	Peru	12%	3,63	20%	4,10	6,15
Kenya	60%	24,16	5%	3,77	5,20	Szingapúr	11%	0,55	144%	5,57	5,89
Malawi	55%	8,2	2%	3,37	5,81	Fülöp-sszszigetek	11%	10,03	12%	4,13	5,31
UK	55%	33,82	74%	5,38	1,26	Venezuela	10%	2,92	35%	3,49	3,67
USA	52%	159,85	100%	5,58	1,50	Kolumbia	10%	4,64	23%	4,15	4,76
Lesotho	50%	1,08	5%	3,45	4,59	Szlovákia	10%	0,54	51%	4,27	3,86
Guyana	49%	0,37	12%	3,56	3,92	Ecuador	10%	1,39	20%	3,78	4,39
Uganda	44%	14,83	4%	3,49	6,94	Mexikó	8%	9,39	33%	4,27	2,46
Új-Zéland	41%	1,77	64%	5,05	2,05	Argentína	7%	2,96	40%	3,88	5,07
Madagaszkár	39%	8,11	3%	3,39	2,94	Paraguay	6%	0,41	14%	3,50	4,95
Ausztrália	39%	8,62	86%	5,14	2,80	Románia	6%	1,35	35%	4,12	2,76
Trinidad	38%	0,51	61%	3,94	2,70	Uruguay	6%	0,21	35%	4,08	5,38
Nigéria	38%	59,68	10%	3,57	7,39	Indonézia	6%	13,86	18%	4,38	5,89
Svájc	37%	2,82	109%	5,66	2,10	Írország	5%	0,23	92%	4,94	2,02
Honduras	37%	2,78	9%	3,87	3,82	Észak-Korea	5%	0,43	88%	5,16	1,30
El Salvador	36%	2,21	15%	3,97	1,87	Malaysia	4%	1,24	43%	5,06	4,92
Guatemala	36%	5,13	14%	3,97	3,67	Kína	4%	58,04	20%	4,77	9,98
Belize	35%	0,11	16%	3,52	2,66	Burkina Faso	4%	0,69	3%	3,28	6,00
Németország	35%	28,64	84%	5,46	1,36	Tajvan	4%	0,95	79%	5,26	3,92
Kamerun	32%	6,2	5%	3,57	3,68	Cseh Közt.	3%	0,36	57%	4,58	2,15
Angola	31%	5,84	13%	3,02	10,19	Guinea Bissau	3%	0,34	2%	2,86	2,49
Haiti	30%	2,95	3%	3,05	2,12	Kazahsztán	2%	0,31	40%	4,26	6,39
Kanada	27%	9,3	83%	5,31	1,90	Kirgizisztán	2%	0,1	6%	3,50	4,07
Tanzánia	27%	12,25	5%	3,56	6,42	Oroszország	2%	2,56	45%	4,25	3,46
Nicaragua	26%	1,53	8%	3,62	3,76	Franciaország	2%	1,12	77%	5,14	0,87
Gabon	24%	0,36	35%	3,77	3,17	Vietnám	2%	1,41	9%	4,16	6,20
Benin	23%	2,05	3%	3,57	4,12	Portugál	2%	0,17	53%	4,45	-0,26
Costa Rica	23%	1,06	26%	4,26	4,59	India	2%	18,86	9%	4,32	7,69

Forrás: PEW, IMF,WEF

Az adatokat az 1. táblázat tartalmazza, az ökonometriai vizsgálat eredményeit a 2. táblázat.

Függő változó	Változó	Együtt- ható	t-statisz- tika	Durbin-Watson	R2
Y	RÉSZARÁNY	0,0835	0,5262
	Konstans	0,3354	6,1622
				1,7914	-0,0081
g	RÉSZARÁNY	-2,0857	-2,2249
	Konstans	4,5741	12,2547
				1,8162	0,0454
GCI	RÉSZARÁNY	0,1657	0,5116
	Konstans	4,1275	32,0047
				1,6943	-0,0090

2.táblázat A regressziós modell eredményei – USA-hoz viszonyított GDP/fő fejlettség (Y), a gazdaság éves átlagos növekedési üteme (g), és az ország versenyképességi GCI pontszáma a protestánsok részarányának (RÉSZARÁNY) függvényében. Forrás: WEF, IMF, PEW adatok alapján saját számítás Eviews programmal

A fejlettséget, növekedést és versenyképességet a protestánsok részarányának függvényében vizsgáltuk lineáris regresszióval 84 ország 2006-2015 átlagos értékeire. Az első eredmények a következők voltak:

1. A protestánsok részaránya a vizsgált 84 országban nem mutat szignifikáns kapcsolódást az egy főre eső (évtizedes átlagos) GDP értékkel. A t-statisztika (0,5262) jóval kisebb 2,000-nél.
2. A protestánsok részaránya ugyan szignifikáns kapcsolódást mutat az (évtizedes éves átlagos) GDP növekedési ütemmel, (t-statisztika -2,2249 megfelelő mértékű), az együttható -2,0857, ami azt jelenti, hogy a protestánsok részarányának 1%-pontos növekedése mellett kb. 0,02 százalékkal csökken a növekedési ütem. Ennek nagy jelentősége nincs, mivel mindössze a 4, 54%-át magyarázza meg a növekedésnek ez az elem. A későbbiekben célszerű lesz olyan vizsgálatot is elvégezni, ami figyelembe veszi azt a tényt is, hogy fejlettebb ország esetén nehezebb elérni ugyanazt a növekedési ütemet.
3. A protestánsok részaránya nem mutat szignifikáns kapcsolódást a versenyképességi GCI mutatószámmal sem (GCI annál jobb, minél magasabb az 1-7 intervallumban). A t-statisztika (0,5116) jóval kisebb 2,000-nél.

[[paginate]]

Nem vizsgáltuk meg lineáris regresszióval az európai és off-shoot országok szűkebb halmazát, hanem csak a korrelációt kíséreltük meg feltárni néhány mutató esetén. Érdemi korrelációt itt sem kapunk. Úgy látszik, azoknak van igazuk, akik szerint elmúlt a hatás. Csekély kapcsolat talán GCI (versenyképesség) esetén fedezhető fel, minél magasabb a protestánsok részaránya, annál versenyképesebb adott gazdaság, de R²=0,31 valójában küszöbérték alatti.

	millió fő	rész-arány	GDP/fő	GCI	g	GCI/Y	g/y
Izland	0,3	91%	0,82	4,84	2,18	5,91	2,66
Norvégia	4,1	83%	1,27	5,24	1,40	4,13	1,10
Dánia	4,6	82%	0,86	5,40	0,40	6,29	0,46
Finnország	4,3	80%	0,80	5,48	0,71	6,85	0,89
Svédország	6	64%	0,86	5,50	1,71	6,39	1,99
Egyesült Királyság	33,8	55%	0,74	5,38	1,26	7,28	1,71
Egyesült Államok	159,9	52%	1,00	5,58	1,50	5,58	1,50
Új-Zéland	1,8	41%	0,64	5,05	2,05	7,85	3,20
Ausztrália	8,6	39%	0,86	5,14	2,80	6,00	3,27
Svájc	2,8	37%	1,09	5,66	2,10	5,19	1,92
Németország	28,6	35%	0,84	5,46	1,36	6,48	1,62
Kanada	9,3	27%	0,83	5,31	1,90	6,41	2,29
Hollandia	3,6	22%	0,92	5,41	0,98	5,87	1,07
Magyarország	2,2	22%	0,45	4,30	0,93	9,48	2,04
Észtország	0,3	21%	0,48	4,68	2,70	9,65	5,56
Lettország	0,5	20%	0,41	4,33	2,78	10,65	6,83
Szlovákia	0,5	10%	0,51	4,27	3,86	8,44	7,62
Románia	1,4	6%	0,35	4,12	2,76	11,70	7,82
Írország	0,2	5%	0,92	4,94	2,02	5,34	2,18
Ausztria	0,4	5%	0,88	5,16	1,30	5,85	1,48
Cseh Köztársaság	0,4	3%	0,57	4,58	2,15	8,10	3,81
Oroszország	2,6	2%	0,45	4,25	3,46	9,46	7,71
Franciaország	1,1	2%	0,77	5,14	0,87	6,67	1,13
Portugália	0,2	2%	0,53	4,45	-0,26	8,39	-0,50
	R2		0,29	0,31	0,07	0,24	0,16

3. táblázat Korreláció a részarány és a fejlettség, versenyképesség, növekedés között

(forrás: WEF, IMF, PEW adatok alapján saját számítás)

Vizsgálódásaink ezt a körét azzal zárjuk, hogy ország-sorosan nem mutatható ki a 2000 utáni világban (vagy az európai és off-shoot országokban) érdemi kapcsolat a protestánsok részaránya és az egy főre jutó GDP, a növekedési ütem, a versenyképesség, illetve a fejlettségarányos versenyképesség és a fejlettségarányos növekedési ütem tekintetében sem. Finomabb, regionális adatokkal érdemes lesz ismét megkísérelni a számítást, a jó kérdések megfogalmazásában az irodalmi áttekintés eredményei nyújthatnak segítséget.

IV. Következtetések

A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 100 évvel Max Weber halála után úgy tűnik átkerült a történelmi ismeretek tárházába. A protestáns részarány egy országban ma már jószerével semmit sem magyaráz meg és korábban sem ez volt a döntő tényező.

A közgazdaságtan növekedéselmélettel foglalkozó része szerint nem önmagában a felhalmozott fizikai és szellemi tőke az, ami közvetlen befolyással van egy ország növekedésére. A közvetlen tőkeelemek megléte mellett a gazdaság csak folytonosan újratermeli magát, fejlődésmentesen. A schumpeteri logika szerint a fejlődés megköveteli, hogy invenciók (új termékek, új eljárások, új input/output piacok, új szervezeti formák ötletei) innovációkká váljanak, ami azt jelenti, hogy a bankok által teremtett friss vásárlóerő kell ahhoz, hogy kiszabaduljanak az erőforrások a korábban lekötött helyükről és új kombinációkban segítsék a fejlődést. A modern intézményi gazdaságtan azt vizsgálja, hogy a bizonyos társadalmakban a termelői lobbik miként védekeznek ‒ politikai elitjük szabályalkotásával ‒ az innovációk ellen, előtérbe helyezve termelői többleteiket a fogyasztói többletekkel szemben; vámokkal és egyéb eszközökkel megóvva magukat a térbeli (nemzetközi verseny) és időbeli (innovációs) kihívásoktól. Weber gondolatmenete és annak irodalmi utóélete bőséges alátámasztását adja annak, hogy az intézményeken múlik a humántőke felhalmozása is (a nők iskolába járatása például 500 éves protestáns vívmány, miközben a radikális iszlám mozgalmak még napjainkban is harcolnak ez ellen). A fizikai tőke felhalmozása továbbra is fontos, más kérdés, hogy nyitott, szabályalapú intézményrendszer nem akadályozza a tőke szabad áramlását. A szabályalapú intézmények kialakulása is a protestantizmushoz kötődik történetileg. A katolikus egyházat ‒ amelynek hosszú évszázadokig szerepe volt az uralkodói önkény féken tartásában is ‒ a reformáció korára a parlament támogatását élvező uralkodók háttérbe szorították, „lefokozták”, vagyonukat sok helyen elkobozták.

A növekedés tehát az intézmények által engedélyezett innovációknak köszönhető, és azokból az erőforrásokból merítenek, amelyek felhalmozását szintén az intézmények támogatják vagy akadályozzák. Történetileg a protestáns etikára épülő intézményrendszer bizonyult sikeresnek, más néven versenyképesnek, és a többi ország kénytelen volt másolni azt. A tulajdonjogok tisztelete, védelme, a korrupciómentes közigazgatás, a kisebbségi befektetők érdekeinek tiszteletben tartása, a szerződések kikényszeríthetősége, a politikusokban és a rendőrségben való bizalom, az etikus vállalati magatartás mind levezethetők a protestáns etikából, és olyan mértékben sikeres ma egy ország, amilyen mértékben intézményrendszere képes felszívni ezeket a tanokat. Nem attól sikeresebb egy ország, hogy több vagy kevesebb az ott élő protestáns, nagyobb-e a részarányuk, hanem attól, hogy alkotmányukba, jogrendszerükbe, politikai és hétköznapi gyakorlatukba mennyit sikerült átvenni a protestáns értékrendszerből. Száz év után úgy fogalmazhatunk, hogy a protestantizmus szelleme az, ami a sikeres kapitalizmus működésének feltétele, az országok protestáns lakóinak részaránya ‒ ebből a szempontból ‒ nem játszik jelentős szerepet.

Forgács Anna – Csillik Péter

[[paginate]]

FELHASZNÁLT IRODALOM

Semih AKÇOMAK, Dinand WEBBINK, Bas TER WEEL: Why Did the Netherlands Develop So Early? The Legacy of the Brethren of the Common Life, CPB Netherlands Bureau for Economic Policy Analysis, 2015 https://www.cpb.nl/sites/default/files/publicaties/download/cpb-discussion-paper-228-why-did-netherlands-develop-so-early.pdf (2016.11.26.)

Thomas Barnebeck ANDERSEN, Jeanet BENTZEN, Carl-Johan DALGAARD, Paul SHARP: Religious Orders and Growth through Cultural Change in Pre-Industrial England, University of Copenhagen, Discussion Papers No 11-07, 2011

Thomas Barnebeck ANDERSEN, Jeanet BENTZEN, Carl-Johan DALGAARD, Paul SHARP: Pre-Reformation Roots of the Protestant Ethic, 2015 http://www.econ.ku.dk/dalgaard/Work/WPs/EJpaper_and_tables_final.pdf (2016.11.26)

Benito ARRUÑADA: Protestants and Catholics: Similar Work Ethic, Different Social Ethic Barcelona Economics Working Paper Series 497, 2010 http://www.barcelonagse.eu/sites/default/files/working_paper_pdfs/497.pdf

Ying BAI, James Kai-sing KUNG: Diffusing Knowledge While Spreading God's Message: Protestantism and Economic Prosperity in China, 1840-1920, Journal of the European Economic Association Volume 13, Issue 4, 2015 (pp. 669-698)

Christoph BASTEN, Frank BETZ: Beyond Work Ethic: Religion, Individual, and Political Preferences. American Economic Journal: Economic Policy Volume 5, Number 3, 2013 (pp. 67-91)

Harold J. BERMAN: Law and Revolution, II: The Impact of the Protestant Reformations on the Western Legal Tradition. Harvard, 2003

Sacha O. BECKER, Luigi PASCALI: Religion, Division of Labor and Conflict: Anti-Semitism in German Regions over 600 Years, The University of Warwick, Working Paper Series Number 288, April 2016, https://micro.econ.kit.edu/downloads/288-2016_becker.pdf (2016.11.26.)

Sascha O. BECKER, Ludger WOESMANN: Was Weber Wrong? A Human Capital Theory of Protestant Economic History, Quarterly Journal of Economics Volume 124, Number 2, 2009 (pp. 531-596)

Sascha O. BECKER, Ludger WOESMANN: Luther and the Girls: Religious Denomination and the Female Education Gap in 19th Century Prussia, Scandinavian Journal of Economics, Volume 110, Number 4, 2008 (pp. 777-805)

Sascha O. BECKER, Ludger WOESSMANN: Social Cohesion, Religious Beliefs, and the Effect of Protestantism on Suicide, CESifo Working Paper No. 5288, 2015

Sascha O. BECKER, Steven PFAFF, Jared RUBIN: Causes And Consequences Of The Protestant Reformation, Working Papers 16-13, Chapman University, 2016 http://digitalcommons.chapman.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1177&context=esi_working_papers (2016.11.26.)

Sasha O. BECKER, Steven PFAFF, Jared RUBIN: Causes and Consequences of the Protestant Reformation, The University of Warwick WorkingPaper Series No.260 January, 2016 https://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/economics/research/workingpapers/2016/twerp_1105_becker.pdf

Harold J. BERMAN: Law and Revolution, II: The Impact of the Protestant Reformations on the Western Legal Tradition. Harvard, 2003

Timo BOPPART, Josef FALKINGER, Volker GROSSMANN, Ulrich WOITEK, and Gabriela WÜTHRICH: Under which conditions does religion affect educational outcomes? Explorations in Economic History, Volume 50, Issue 2, 2013 (pp. 242-266) http://www.unifr.ch/makro/assets/files/publications/EEH-12-41-Revision1.pdf (2016.11.26.)

Timo BOPPART, Josef FALKINGER, Volker GROSSMANN: Protestantism And Education:Reading (The Bible) And Other Skills, Economic Inquiry, Volume 52, Number 2, 2014 (pp. 874-895)

Rosella CALVI, Federico MANTOVANELLI: Long-Term Effects of Access to Health Care: Medical Missions in Colonial India, 2015 Department of Economics, Boston College http://fmwww.bc.edu/EC-P/wp883.pdf

Davide CANTONI: The Economic Effects of Protestant Reformation: Testing the Weber Hypothesis in the German Lands, Munich Discussion Paper No.13, Department of Economics University of Munich https://epub.ub.uni-muenchen.de/14811/1/Cantoni_2013_The_Economic_Effects_of_the_Protestant_Reformation.pdf

Chicago: University of Chicago Press, 2010 http://siteresources.worldbank.org/DEVDIALOGUE/Resources/FirstThreeChapters.pdf (2016.11.26.)

Jacques DELACROIX, Francois NIELSEN: The Beloved Myth: Protestantism and the Rise of Entrepreneurship, University of Padua, 2015

Emile DURKHEIM: Le suicide. Étude sociologique, 1897 http://classiques.uqac.ca/classiques/Durkheim_emile/suicide/suicide_Livre_1.pdf (2016.11.26.)

Francisco A. GALLEGO, Robert WOODBERRY: Christian Missionaries and Education in Former African Colonies: How Competition Mattered, Journal of African Economies, Volume 19, Number 3, 2010 (pp. 294-329.)

Philip S. GORSKi: Historicizing the Secularization Debate: Church, State, and Society in Late Medieval and Early Modern Europe, ca. 1300 to 1700. American Sociological Review Vol. 65, No. 1.

Philip S. GORSKI: The Disciplinary Revolution: Calvinism and the Rise of the State in Early Modern Europe. Chicago: University of Chicago Press, 2003

Avner GREIF, Jared RUBIN: The Endogenous Political Legitimacy: The English Reformation and the Institutional Foundations of Limited Government, Yale University, Preliminary, September 2015 http://economics.yale.edu/sites/default/files/greif_and_rubin_-_sept_2015.pdf (2016.11.26.)

Luigi GUISO, Luigi ZINGALES, Paola SAPIENZA: Does Culture Affect Economic Outcomes? Journal of Economic Perspectives, Volume 20, Number 2, Spring 2006 (pp.23-48)

David R. HAYWARD, Markus KEMMELMEIER: Weber Revisited: A Cross-National Analysis of Religiosity, Religious Culture, and Economic Attitudes, Journal of Cross-Cultural Psychology Volume 42, Issue 8 (pp. 1406-1420) http://web.stanford.edu/~cy10/public/Religion_and_Economic%20Growth_Western_Europe.pdf (2016.11.26.) http://www.cesifo-group.de/portal/page/portal/DocBase_Content/WP/WP-CESifo_Working_Papers/wp-cesifo-2015/wp-cesifo-2015-03/cesifo1_wp5288.pdf (2016.11.26.) http://www.economics.ku.dk/research/publications/wp/dp_2011/1107.pdf/ (2016.11.26.)

Andre VAN HOORN, Robbert MASELAND: Does a Protestant work ethic exist? Evidence from the well-being effect of unemployment, Journal of Economic Behavior and Organization Volume 91, 2013 (pp. 1_12)http://www.rug.nl/research/portal/files/17796724/van_Hoorn_2013_JEBO_AC_Does_a_Protestant_work_ethic_exist.pdf (2016.11.26.)

Laurence R. IANNACCONE: Introduction to the Economics of Religion, Journal of Economic

IMF World Economic Outlook Database https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2016/02/weodata/index.aspx

Sriya IYER: The New Economics of Religion,Cambridge Working Papers in Economics 1544, University of Cambridge, 2015 http://www.econ.cam.ac.uk/people/faculty/si105/Iyer_2015_%20JEL.pdf (2016.11.26.)

Industrial Capitalism in Nineteenth-Century Europe, Social Forces Volume 80, Number 2, 2001 (pp. 509–553)

Sigrun KAHL: The Religious Roots of Modern Poverty Policy: Catholic, Lutheran, and Reformed Protestant Traditions Compared. European Journal of Sociology, Vol. 46. No. 1. Religion and Sotiety, 2005

Peter T. LEESON, Jacob W. RUSS, Witch Trials, 2015, Kézirat, idézi Jedwab, Jhonson, Koyama http://economics.yale.edu/sites/default/files/witch_trials.pdf, Becker, Pfaff, Rubin https://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/economics/research/workingpapers/2016/twerp_1105_becker.pdf Literature Volume 36, Number 3, 1998 (pp. 1465-1495)

MAKKAI László: A fasizmus kialakulásának történelmi előfeltételei. In: Református Egyház XXXV. évf. (1983/5) (pp. 102-103)

Deirdre N. McCLOSKEY: Bourgeois Dignity: Why Economics Can't Explain the Modern World, Medieval and Early Modern Europe, ca. 1300 to 1700. American Sociological Review

Daniel NEXON: The Struggle for Power in Early Modern Europe: Religious Conflict, Dynastic Empires, and International Change, Princeton University Press, 2009

Nathan NUNN: Religious Conversion in Colonial Africa. American Economic Review Papers and Proceedings 100, May 2010 (pp. 147-152) http://scholar.harvard.edu/files/nunn/files/aerpp_nunn_2010.pdf (2016.11.26.)

Nazis, 2015 http://www.kellogg.northwestern.edu/faculty/spenkuch/research/religion_nazis.pdf Networks, American Sociological Review Volume 75, Issue 4, 2010 (pp. 607-628)

Luca NUNZIATA, Lorenzo ROCCO: The Protestant Ethic and Entrepreneurship: Evidence from Religious Minorities from the Former Holy Roman Empire, University of Padua, 2014 https://mpra.ub.uni-muenchen.de/53566/1/MPRA_paper_53566.pdf (2016.11.26.)

Luca NUNZIATA, Lorenzo ROCCO: A Tale of Minorities: Evidence on Religious Ethic and Entrepreneurship, University of Padua, 2015 http://www.demm.unimi.it/extfiles/unimidire/100601/attachment/nunziata.pdf (2016.11.26.)

PEW Research Center http://www.pewresearch.org/

Daniel PHILPOTT: The Religious Roots of Modern International Relations. World Politics Volume 52, Number 2 (pp.206-245) https://ic.ucsc.edu/~rlipsch/Pol272/Philpott.pdf (2016.11.26.)

Brian S. PULLAN: Catholics, Protestants and the Poor in Early Modern Europe, Journal of Interdisciplinary History Volume 35, Number 3, 2005 (pp. 441-456)

Robert N PUTNAM, David E. CAMPBELL: American Grace: How Religion Divides and Units Us?, Simon & Schuster, 2010

Jared RUBIN: Rulers, Religion, and Riches: Why the West got rich and the Middle East did not? Cambridge University Press, Cambridge, 2016

Reformed Protestant Traditions Compared, European Journal of Sociology Volume 46, Number 1, 2005 (pp: 91-126) http://www.nyu.edu/gsas/dept/politics/faculty/mead/V53.0395/Kahl.pdf (2016.11.26.)

Kurt SAMUELSSON: Religion and Economic Action: A Critique of Max Weber. Toronto, University of Toronto Press (1957) 1993

C.A. SCHALTEGGER, B. TORGLER: Work Ethic, Protestantism and Human Capital, Economics Letters Volume 107, Number 2, 2010 (pp. 99-101)

Jörg L. SPENKUCH, Peter TILLMANN: Religion, Economics, and the Electoral Success of the Nazis. MPRA Paper, 2015 pdf

Jörg L. SPENKUCH: The Protestant Ethic and Work: Micro Evidence from Contemporary Germany, 2011  http://www.kellogg.northwestern.edu/faculty/spenkuch/research/religion.pdf (2016.11.26)

Peter STAMATOV: Activist Religion, Empire, and the Emergence of Long-Distance Advocacy Networks, American Sociological Review, Vol. 75, Iss. 4, 2010

Richard Henry TAWNEY: Religion and the Rise of Capitalism A Historical Study (Holland Memorial Lectures, 1922), New York, Harcourt, Brace and Company  http://quod.lib.umich.edu/g/genpub/afy9568.0001.001/7?page=root;rgn=full+text;size=100;view=image (2016.11.26.)

Benno TORGLER, Christoph SCHALTEGGER: Suicide and Religion: New Evidence on the Differences Between Protestantism and Catholicism, Center for Research in Economics, Management and Arts, Working Paper No. 2012-12 http://www.crema-research.ch/papers/2012-12.pd (2016.11.26.)

Daniel TREISMAN: The Causes of Corruption: A Cross-National Study, University of California, 2000 https://www.sscnet.ucla.edu/polisci/faculty/treisman/Papers/causes.pdf (2016.11.26.)

Robert D. WOODBERRY: The Missionary Roots of Liberal Democracy, American Political Science Review Volume 106, Number 2, 2012 (pp. 244-274)

Robert D. WOODBERRY: The Shadow of Empire: Christian Missions, Colonial Policy, and Democracy in Post Colonial Societies, PhD dissertation, 2004 University of North Carolina at Chapel Hill http://prec.com/PRECdocuments/ShadowOfEmpire_2004.pdf (2016.11.26.)

World Economic Forum: The Global Competitiveness Report, Competitiveness Dataset http://reports.weforum.org/global-competitiveness-report-2015-2016/Western Legal Tradition. Harvard, 2003

Cristobal YOUNG: Religion and Economic Growth in Western Europe: 1500-2000, Stanford University, 2009