Mi, a rendszer ellenségei – kommunista táborvilág Magyarországon
A kommunista diktatúra káderei a korszak közel ötven éve alatt több tízezer ember életét nyomorították meg. Az internálások, kitelepítések, kínzások, verések mindennaposnak számítottak. Jogorvoslatra lehetőség nem volt. A kezdeti évek úgynevezett szabadságmegvonási formáiról a Nemzeti Emlékezet Bizottság készített rövid, de átfogó dokumentumfilmet.
„Maga sem fog már többé zongorázni” – hangzott el a mondat a Batthyány téri rabkórházban az ’50-es évek elején, miközben Kiss Dániel amputált ujjai puffanva értek a vödör aljára. A kommunista éra egyik legkegyetlenebb munkatáborában politikai fogolyként raboskodó Dániel panaszkodásért kapott kétheti fogdát. Egyik éjjel az ávós saját szórakoztatására a gúzsba kötött embert a lobogó tűzzel égő kályhához fordította. Társai hiába kiabáltak az őrrel, Dániel összeégett kezével az amputáción kívül mást már nem lehetett tenni.
Dániel története „csak” egy a kommunista diktatúra több tízezer céltalan, éppen ezért érthetetlen és feldolgozhatatlan borzalma közül. A kezdeti „tisztogatások” során nőket, gyermekeket, férfiakat hurcoltak el mindössze azért, mert származásuk, vagy értelmiségi státuszuk miatt a rendszer ellenségeinek minősítették őket. Az összepakolásra kapott huszonnégy óra alatt ki nem mentett családi értékek, emlékek örökre elvesztek. A ’40-es, ’50-es, években fűtetlen, lakhatásra alkalmatlan birkahodályokban, istállókban törték derékba életüket. A kínzások, verések mindennaposnak számítottak. Az Alföldre teljesen méltatlanul kitelepített családok helyére pártkatonák, jó káderek költözhettek.
[[paginate]]
A korszakot tanítják, tanultam róla én is. Olvasni valahogy mégis más, mint látni, hallani, átélni. Ezért is fontos a Nemzeti Emlékezet Bizottság Mi, a rendszer ellenségei — Kommunista táborvilág Magyarországon című filmje. Bár több, a diktatúrát feldolgozó film is készült már, a NEB alkotása mégis egy egészen speciális szempontból foglalkozik az ’50-es évekkel. A Zámbori Soma narrációjával, illetve a szépen megrajzolt infografikákkal kísért mű kevesebb, mint 15 percben mesél a kezdeti évek szabadságmegvonási formáiról. A korabeli felvételeket és fényképeket a színészekkel eljátszott jelenetek teszik húsbavágóvá. Így a rövid dokumentumfilm a hetven évvel ezelőtti honfitársaink fájdalmát igazán közel hozza a nézőhöz. Tizenöt perc nem valami hosszú idő, a film mégis kiválóan egyensúlyoz az érzelem és az értelem határmezsgyéjén. A rövid, tömör, velős, könnyen érthető áttekintéseket és összefoglalásokat a nézőt durván arcul csapó betétek követnek. A történéseket természetesen nem teljes részletességgel látjuk, de ez nem hátrány. Befogadható mennyiségű információt kapunk arról, hogyan próbálta a diktatúra kiradírozni az értelmiséget az 1945-55 közötti történelem lapjairól.
A szakértők (Bank Barbara, Földváryné Kiss Réka, Horváth Zsolt, Szokolay Domokos) jó érzékkel válogatták össze azokat az adatokat, amelyekből különösebb kompromisszum nélkül rajzolódik ki a diktatúra kezdeti időszaka. A színészi játéknak köszönhetően pedig a lexikális tudáson, a dátumok, adatok, tények ismeretén túl a képek életekké, arcokká, sorsokká állnak össze. Kiemelkednek a történelem folyamából és mély fájdalommal azt mondják: az ujjaim…
A Nemzeti Emlékezet Bizottság Mi, a rendszer ellenségei – Kommunista táborvilág Magyarországon című filmje a https://neb.hu/hu/ismeretterjeszto-filmjeink oldalon nézhető meg. A filmet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága megbízásából az Igen Média Kft. készítette (2020). Írta és rendezte: Borbás Barnabás, Réti László. Fényképezte: Szalai Márk. Animáció és grafikai tervezés: Köllőd Márton, Szita Barnabás. Narrátor: Zámbori Soma. Történész szakértők: Bank Barbara, Földváryné Kiss Réka, Horváth Zsolt, Szokolay Domokos. Főszereplők: Bartók László, Fodor Barbara, Szilasi Balázs, Tokaji Csaba. Archív felvételek: Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. Archív fotók: Bank Barbara, Fortepan, Földváryné Kiss Réka, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény (Hatvan), Magyar Nemzeti Múzeum, Rendőrmúzeum.
Szücs Péter