A XX. századi holland-magyar egyházi kapcsolatok összefüggő történetéről és teológiai hozadékáról eddig csak nehezen hozzáférhető publikációk alapján tájékozódhattunk.[1] Tény, hogy a veretesen kidolgozott részeredmények száma a néderlandisztikai fakultásoknak és a források hozzáférhetőségének köszönhetően megszaporodott[2], főleg az ezredfordulót követően. Dr. Maarten Johan Aalders a könyvében egy megpróbált nemzedék egyházpolitikai korszakát beleérzéssel elemezte. Számos, homályba merült esemény megvilágításával szolgál, azzal, hogy mit jelentett a trianoni szerződés várható következményeinek az enyhítésére irányuló magyar egyházi kezdeményezés, vagy a harmincezer magyar gyermek időleges hollandiai utaztatása, tápláltatása, taníttatása és utógondozása. Rávilágít a magyar teológusok hollandiai ösztöndíjakkal való felkarolására, érinti a teológiai ütközőpontok mibenlétét, szól a teológiai hatások mederben való tartásáról és az építő testvéri kapcsolatok máig élő hasznáról. Bátran mondhatjuk, hogy Maarten Aalders igényes mértéket állított fel, ugyanakkor holland és magyar részen is rámutat a további feltárások végzésének a feladatára. Kihívó és ösztönző ajándék ez a szintet emelő kézikönyv, kiadása a MRE Zsinatának és Balog Zoltán püspök testvérünk személyes támogatásának köszönhető.

[[paginate]]

Könyve megírásához a szerző ezernél is több levelet olvasott el, melyeket főleg Sebestyén Jenő váltott befolyásos holland egyházi és közéleti személyiségekkel a húszas-harmincas években. Sebestyén fő- vagy mellékszereplőként szinte mindegyikben előfordul. Holland oldalon a főszereplők Abraham Kuyper (egyház- és egyetemalapító teológus, végül miniszterelnök) gyermekei körül csoportosulnak. Ők alapvető fontosságú karitatív intézményeken keresztül nyújtottak segítséget a magyar társadalom támogatásra szoruló tagjainak, ismeretes, hogy a II. világháborút követően is jelen voltak a tettek mezején.[3]

A fényképekkel illusztrált és névmutatóval is ellátott mű fejezetcímei egyből sejtetik a nagyjából 1916-al indított, összesen 17 fejezetbe tömörített tartalmat. Ismerkedés Magyarországgal; Henriëtte Kuyper (1870–1933) és a Hollandi Misszió Magyarországra érkezése; Segélykiáltás; Egy új korszak; A segítségnyújtás kezdetei; Magyar gyermekvonatok; Nevelőszülők és vendéggyermekek; Leállnak a gyermekvonatok; Holland segítség a Magyarországon élő gyermekeknek; A gyermekvonatok nyomában; Sebestyén Jenő Hollandiában; A gereformeerd egyház elkötelezettsége; Egyházszakadás. Vagy mégsem?; Hallgatói szervezetek; Az ifjúság a jövő záloga; Megszűnő és maradandó kapcsolatok; Összefoglalás. Hat függelék: Számadatok a gyermekvonatokról; Ételosztás összesítése a gyermekek felekezete és szüleik foglalkozási csoportja szerint; A Kuyper Henriette Ház és jogutódai bevételeinek áttekintése, guldenben; Holland–Magyar Kálvinista Könyvtár; A Vrije Universiteit és a Kampeni Teológiai Főiskola magyar hallgatói 1922–1941; A Julianna Iskola fejlődése.

Mesterien kidolgozott fejezetekről van szó, dr. Réthelyi Orsolya tanszékvezető és Nagy Edit levéltáros neve feltétlen említést érdemel a sokrétű anyag rendezése és a történelmi folyamatok tisztán látásának az érdemében.

[[paginate]]

Ezzel be is fejezhetnénk a rövid ismertetést, pedig nagy a hiányérzetünk, hogy nem szólunk bőven a Sebestytén Jenő szerkesztette „Hongaaarsche Heraut” című lapról és egyéb kiadványokról. Egy pár apró megjegyzésnek mégis helyet szorítunk. Az egyik az, hogy az 1916-os erdélyi román betörésről Sebestyén Jenő rövid levélben[4] értesíti Ábrahám Kuypert, ez a hír pedig szerintünk beleillik a könyv anyagába. Hiányoljuk Fülöp Ferenc mártír lelkipásztor nevét, aki utrechti peregrinus volt, Erdőszentgyörgyön Kuyper-életrajzot írt „Krisztus királyságáért” címmel, az Ifjú Erdély adta ki 1939-ben. Joó Sándor holland-magyar kapcsolatrendszere is szóba kerülhetett volna, akárcsak a korabeli magyar ösztöndíjasok magyar lelkigondozó szolgálata, hiszen többen is részletes jelentéseket írtak a Konventnek az akkori szórványmagyarság körében tartott családlátogatásokról és istentiszteletekről. Joó Sándor például harminc magyar lélek körében szolgált Haarlemben. A hat függelék mellé pedig elkelt volna egy hetedik is az utrechti magyar hallgatók névsorával. Végül Aalders művének a harmadik fejezetét (pp. 61-84) emeljük ki. Ez a kutatók egyik novumának számít. Mi magunk régen csak Bánffy Miklós 1919-es hollandiai segélykereső megjelenéséről tudtunk. Aalders is jelzi, hogy a trianoni békediktátumot megelőzően hirtelen izzóvá váltak a hollandiai kapcsolati szálak. A magyarok magas szintű kormányzati és egyházi kapcsolatokkal bíró egyházi képviselőket küldtek ki szövetségesek keresésére illetve jószolgálati befolyás szerzésére, mert kezdett köztudottá válni, hogy az antant szétszaggatja a legyőzött országot. Aalders előtt kérdéses maradt, hogy kitől és mikor, illetve milyen felhatalmazással indult ez a mentő kísérlet. Időközben tudomásunkra jutott, hogy ennek a fejezetnek a tematikáját mások is kutatták.[5] Kiderül, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnök (1918. október 31 —1919. január 11.) a magyar állam háború utáni elszigeteltségének feloldásában milyen szerephez juttatta Kováts J. István egyházjogászt, akit a protestáns ügyek kormánybiztosává nevezett ki, és aki egy 14 tagú küldöttséget menesztett Hollandiába. A Külügyminisztérium részéről táviratot küldtek 1918 végén Vilma királynőnek, a holland egyházak testületeinek, Kuyper volt, és Colijn leendő miniszterelnöknek, neves professzoroknak: „A Magyar Köztársaság mintegy négymillió lelket számláló protestáns egyházai a szétesés fenyegető veszélye miatt kérik hollandiai testvéreik védelmét. Az ország lehetséges szétszakítása, különösen Magyarország délkeleti részeinek az elvesztése, ahol egymillió-kétszázezer protestáns él, halálos csapás lenne az egyházakra, és a világnak ezen a részén az újonnan alakult demokráciákat megfosztaná a legjelentősebb erkölcsi és lelki erőtől. Négy évszázadon keresztül ezek az egyházak előretolt bástyaként szolgáltak, és szenvedtek a nyugati protestantizmus védelmében Európa keleti felében. Most a nyugati egyházak vannak soron, hogy teljesítsék a rájuk váró nagy feladatot, és biztosítsák a protestáns magyar egyházak további létét”.[6] Igazuk volt, bár hitték, hogy Isten meghagyta magát és azt is tudták, hogy emberileg vesztett az ország ügye, de a gyógyításhoz kötelességük volt a lelki téren való támogatás keresése.

[[paginate]]

Aalders és Kovács Kálmán Árpád dokumentumainak nyomán izgalmas történet bontakozik ki előttünk arra nézve, hogy milyen külkapcsolati csatornákkal rendelkezett a magyar reformátusság az 1918-as összeomlás idején. Az országmentpk a lelki kapcsolatokra való hivatkozást is bevetették, kérdéses volt, hogy mennyire számíthatnak meghallgatásra Hollandiában és Svájcban. Norvégiában és Angliában elutasításra találtak. A holland támogatóik közül Jan Anthony Cramer[7] lelkész volt különösen aktív, a magyar ügy melletti elkötelezettségét a Kolozsvári Theológiai Fakultás díszdoktorátussal jutalmazta. Nem tehetjük, hogy a magyar egyházi élet védelmében ne említenénk meg Szabó Aladár (1862–1944), akkori Budapest-józsefvárosi lelkésznek a nevét, aki a Presbiteri Világszövetség lausanne-i világgyűlésén elmondott beszédében (1920. aug. 7.) olyan evangéliumi érveléssel győzte meg a résztvevőket, hogy annak nyomán több országban vállalták a teológusok ösztöndíjakkal való támogatását. Hollandiában a hervormd és gereformeerd egyházak együttműködése nem volt magától értetődő, továbbá versengéssel is találkozunk a magyarokkal való kapcsolattartásban, abból kifolyólag, hogy miattuk Magyarországra is átterjedhet az egyházszakadás. Ravasz László tekintélye viszont elejét vette a kardcsörtetéseknek, azt sem vette szívre, amikor egyik hollandiai látogatásakor a gereformeerde kerk zsinatán az került jegyzőkönyvbe, hogy miként kerül ide egy püspök? A teológiai gondolkozás és a gyülekezetszervezés területén viszont megtermékenyítőleg hatott a hollandiai tudományosság, a szolgálati eredmények és a példák. – Georg Harinck egyháztörténész jól tette, hogy megbízta Maarten J. Aalders barátunkat a téma feldolgozására, jelesre sikeredett! Az eredeti holland könyvnek 2021 novemberében jelent meg a harmadik jobbított kiadása.[8]

[[paginate]]

Ismereteink szerint a 20. századi holland-magyar protestáns kapcsolatok vonatkozásában eddig Aalders műve tartalmazza a legjobb könyvészeti anyagot, a fordítás pedig kitűnő szakértelemről tesz tanúságot, a mű magyarul is olvasmányos! Maarten J. Aalders frappáns fogalmazásával buzdítjuk a holland-magyar protestáns kapcsolatokról szóló könyv olyan lelkülettel való hasznos forgatását, mint ahogyan a gyermekvonatok húzták maguk után a több mint jelképes egyházi vonatot, azt, amelyet a jelen, a múlt és a jövendő vonatkozásában valóságos egyházi elkötelezés tol maga előtt.

Idén lesz száz éve, hogy a kampeni homilétikus, Tjeerd Hoekstra[9] professzor a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai látogatása alkalmával – miközben útitársaival 1924. május 8-án a második holland-magyar konferencián is részt vett a Budapesti Református Theológiai Akadémián  –, olyan benyomásokat szerzett, amelyeknek a hatására ezt írta a „De Bazuin” hasábjain: „Minden nemzetnek megvan a maga országa (’n Ieder nasie het sy lant), amint azt egykor a dél-afrikai búrok himnuszukban is énekelték. Ehhez hozzátesszük: minden nemzetnek megvan a maga egyháza. Nem szabad egyetlen kísérletet sem tennünk arra, hogy a Magyarországi Református Egyházat sajátos jellegétől megfosszuk. Amit viszont megtehetünk, sőt meg is kell tennünk, az a következő: a református tudat újjáéledését támogatni, a hűséges magyar testvérek tevékenységét megerősíteni, és őket arra ösztönözni, hogy tanításban és életükben a régi református hitet gyakorolják”.[10]

A holland-magyar protestáns kapcsolatok 1956-ban ismét fellángoltak, az egyházi befogadás ezreknek enyhítette a hontalanság, a kényszerűség fájdalmát. A gyermekvonatok páratlan lelki diplomáciája viszont távlatilag olyan kötelék, amely kiállta az idők próbáját. A szerző családja is őrzi egy magyar gyermek és egy ’56-os barát emlékét. A gyermekek, az istenfélő családi kötelékek, a megszentelt barátságok biztosítják a mindenkori holland-magyar kapcsolatok tartósságát.

Hermán M. János

[[paginate]]

A szerző és a fordító bemutatására nézve az alábbi írásokat ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Pompor Zoltán: Gyermekvonattal a tulipánok földjére – beszélgetés Maarten J. Aaldersszel. Világhálón 2024 jan.31: https://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/gyermekvonattal-a-tulipanok-foldjere--beszelgetes-maarten-j-aaldersszel ---Továbbá a Károli Gáspár Református Egyetemen szervezett bemutatót, 2024 szept. 25. Ulicza Tamás, Magyar református történelem holland szemüvegen át. Világhálón 2024 jan.31:  https://reformatus.hu/oktatas/hirek/magyar-reformatus-tortenelem-holland-szemuvegen-at/

Pusztai Gábor: Nederlandse kerken en Hongaarse kinderen. Világhálón 2024 jan.31: https://www.hongarijevandaag.nl/portal2/overigen/samenleving/5035-nederlandse-kerken-en-hongaarse-kinderen