A román hatóságok, a Sziguranca szervezete, állandó megfigyelés alatt tartotta Sass Kálmánt. 1942-ben tömören, szerényen így nyilatkozik állandó üldöztetéséről: „A románok főképpen külföldi kapcsolataim miatt állandó őrizet alatt tartottak. Gyakran nem hagyhattam el szolgálati helyemet. Alaptalan rágalmak folytán a románok gyakran állítottak törvényszék elé, ahonnan csak a bírák megvesztegetésével tudtam szabadságomat megmenteni és a büntetést elkerülni.”

1939 októberében letartóztatják és 1939. december 21-én, karácsony szent ünnepe előtt, kiutasítják a segédlelkésszel együtt Magyarországra. A királyi román hatóságok 1947 júliusában ismét letartóztatják, és 1948 tavaszán szabadul a szamosújvári börtönből, ahol 11 személyt zsúfoltak össze egy cellába.

A gyülekezet, ha esténként hallotta a toronyból a tárogató hangját, örömmel vette tudomásul, hogy „Nagy baj nincs, mert itthon van a tiszteletes”. Ilyen körülmények között élt a család, s gyerekek, az egész gyülekezet. Ilyen lelki állapotban, nyomorgattatásban dolgozott, készült a szolgálatokra Nt. Sass Kálmán. Munka volt bőven, hisz a gyülekezetet kellett erősíteni, összetartani, bíztatni. A Nagytiszteletű Úr meg is mutatta emberségét, magyar, református habitusát, kiváló szervező, közösségteremtő képességét.

Beiktatásán, 1936. szeptember 12-én, melyen Ft. Sulyok István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke szolgált, 1500 gyülekezeti tag vett részt, a díszebéden több mint 600 fő ebédelt. A vasárnapi istentiszteleteken teli templomnak prédikált, magas színvonalon, mély gondolatokat hirdetett, szókimondóan prédikált. Gyülekezete szerette, érezte, hogy a lelkipásztor a gyülekezetéért van, éjjel-nappal szolgált, jó tanácsokat osztott, mezőgazdasági, pénzügyi, gazdálkodási, politikai kérdésekben. Igazi atyja volt az érmihályfalvaiaknak, a református gyülekezetnek.

[[paginate]]

Egyházi szolgálatai mellett időt szakított egyéb társadalmi, politikai tevékenységekre is. Tagja volt az Erdélyi Ökumenikus Munkaközösség Királyhágómelléki Képviselői Bizottságának, szerepet vállalt a Magyar Népi Szövetség munkájában. Napi kapcsolatban volt a kisváros szellemi vezetőivel, értelmiségi rétegével, felekezetre való tekintet nélkül.

Érmihályfalván nevéhez fűződik a belmissziói szervezetek megalapítása, tevékenységük elindítása, megszervezése. A hét minden napján volt egy-egy alkalom, amikor a belmissziót végzők összejöttek, tevékenykedtek. Megszervezte a Nőszövetséget, a Leányegyletet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesületet, a Dalárdát, a biblia-köröket.

Szívén viselte a fiúiskola és a leányiskola sorsát. Beiktatásának évfordulóján avatták fel a két új tantermet, az újjáépített, felújított két fiúiskolai tantermet és a felújított kántor-tanítói lakást a templom-kertben, a templom árnyékában. A renoválás során a főutcai református leány-iskola épületét is teljesen felújították. Hirdette és vallotta: „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való”. Ezzel a címmel fogalmazta meg iskolatörténeti tanulmányát is, melyben a felekezeti oktatás és nevelés, az egyházi iskolák szerepét és fontosságát hangsúlyozta. 1937-ben szállt síkra a felekezeti iskolákért és kérte híveit, hogy bővítsék az iskolaépületek befogadóképességét. Még abban az évben felépült a két tanterem. (…)

Nagytiszteletű Sass Kálmán 1957-58-as perének főbb vádpontjait említem:

1. Sass Kálmán külföldi kapcsolatai, a peregrinusokat patronáló Welti családdal való kapcsolata.

Welti Henrik konzul és neje, Berta asszony sokrétű tevékenysége a határontúliak támogatásában, anyagi segítségnyújtásuk (Mezőtelegd, Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának támogatása, lelkészi családok segélyezése, erdélyi diákok tanulmányútjainak a megszervezése, a pozsonyi és bécsi diákotthonok építése).

Sass Kálmán esetében ismételten nyilvánvaló lett a gonoszság: gonosz emberek az életrajzokat vádirattá gyúrták. Ahol zsarnokság van, ott semmi sem szent…!

Tófalvi Zoltán kutatásai alapján a legelképesztőbb, hogy a szolgálatos fülek úgy vélték, hogy Weltiné repülőt bérelhetne a müncheni összeesküvésben részt vevő érmihályfalvi foglyok kiszabadítására.

2. A valóság az, hogy a hazugságos fantázia mesterségesen összebogozott szálait találta Tófalvi Zoltán a Securitate dossziéiban. A müncheni Szabad Európa Rádió léggömbbel szétszórt röpcéduláit Sass Kálmánéknál is megtalálták, a szekusok egy nemzetközi kémügyet akartak fabrikálni ahhoz, hogy egy nagy összeesküvés leleplezésének tűnjék munkálkodásuk.

3.      Egy magyar besúgót zártak Sass Kálmán mellé cellájába, hogy bizalmába férkőzve faggassa ki Weltiékről. Az elhangzottak lettek volna a hazaárulás bizonyítékai.

4.      A letartóztatás után, 1957. február 16-án már tudják a jelentők, hogy 1928–31 között bázeli és zürichi tanulmányi útja során szoros kapcsolatba került a konzullal, akinek Románia gazdasági helyzetéről folyamatosan információkat továbbított.

A svájci „kémtevékenységet” már 1952-től követték a besúgók. Bármennyire is bántalmazták, kábítószerezték, Sass Kálmán az utolsó szó jogán sem vallott Weltiék ellen, sőt fogadott szüleinek ismerte el őket.

[[paginate]]

Tisztelt Hallgatóság!

Sass Kálmán munkássága, élete, lelkészi pályája, magyar lelkülete, emberi jelleme mély nyomot hagyott az érmihályfalviak lelkében, a gyülekezet életén, az Érmellék magyarsága melletti elkötelezettségén, az elszakított részek hitbeli megmaradásában. Az eltelt 62 év alatt a gyülekezet megőrizte emlékét, hálával emlékezik rá, aki holta után is tartást ad a híveknek.

Az 1989-es temesvári események után minden alkalmat megragadtunk arra, hogy emlékezzünk mártírlelkipásztorunkra, hogy gondoljunk rá október 6-án, október 23-án, december 2-án. Idős egyháztagok, akik Sass Kálmán idején konfirmáltak, akkori presbiterek, fiatalok, konfirmandusok bizonyságot tesznek arról, hogy hazugságokkal, koholt rágalmakkal vádolták meg Őt. Sok besúgó embert emlegetnek mind a mai napig, akik lelkipásztoruk ellen vallottak, ki-ki pénzért, félelemből, megfélemlítés miatt, volt, aki saját érvényesülése érdekében.

A Presbitérium határozatában kimondta, hogy kezdeményezi rehabilitálását. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és Közgyűlése is elhatározta, hogy kéri a néhai mártírlelkipásztor rehabilitálását 2006-ban, 1956 ötvenedik évfordulóján.

1993 pünkösdjén emléktáblát avattunk a templom falán, a főbejáratnál. Tíz évvel később, 2003. Reformáció emlékünnepén, a teljesen felújított templom hálaadó istentiszteletén, a gyülekezet Sass Kálmán Emlékplakettet készíttetett, melyet a családnak és egyházi elöljáróknak ajándékozott.

Először 2006-ban volt Sass Kálmán Emlékkiállítás, majd 2014. október 4-én állandó kiállítást rendeztünk be az általa épített és róla elnevezett Sass Kálmán Emlékteremben, a családtól és a hívektől kapott fényképekből és dokumentumokból. 2006-ban egy helyi amatőr cseresznyefából mellszobrot faragott a kiállításhoz. Szintén az 50. évfordulón a Presbitérium 1956-os Emlékjelet állított a templom-kertben, és kezdte el megjelentetni egyháztörténeti sorozatát az „Érmihályfalvai Református Ecclesia Füzetek”-et, melynek első kiadványa gyűjtemény-füzet In memoriam Sass Kálmán, az Érmellék „Messiása”. Emlékeink címmel. A hatvan oldalas füzet a 2006-tól elkezdett gyűjtőmunka révén 2008. december 7-én jelent meg, a 2008-ig megjelent Sass Kálmánról szóló írásokat, emlékezéseket és összegyűjtött fényképeket tartalmazza.

[[paginate]]

2008. október 6-án templomunkban, elítélésének 50. évfordulóján megemlékező beszédet mondott partiumi és erdélyi körútja során Orbán Viktor, a nemzet miniszterelnöke. 2008. december 7-én pedig kivégzésének ötvenedik évfordulóján emlékezett meg a gyülekezet néhai mártírlelkipásztoráról, Ft. Tőkés László püspök úr és kerületi tisztségviselők közösségében. Ekkor jelent meg az egyházközség kiadásában az előbb említett Érmihályfalvai Református Ecclesia Füzetek-sorozatban napvilágot látott Sass Kálmánról szóló emlékek reprint kiadásban, ötezer példányban, valamint Sass Kálmán traktátusa Református testvér, köszöntelek… címmel, melyet a Méliusz Könyvkereskedés Debrecenben adott ki, 1947-ben.

2010. szeptember 12-én volt a visszakapott és teljesen felújított református leányiskola épületének avatási ünnepsége – a püspök igehirdetésével kezdődött ‒, amely egyben tanévnyitó istentisztelet is volt, mert ekkor indult újra ‒ az akkori városvezetéssel partneri szerződés alapján ‒ a református elemi oktatás. Ez a gyülekezettörténeti esemény és időpont jelzi leginkább azt, hogy Sass Kálmán szellemi öröksége alapján a jelenkor tovább építi a nemzetet, az egyházat, bibliás hittel és tiszta igaz hitre. Ennek emlékére jelent meg a Református Ecclesia Füzetek-sorozat II. kiadványa, mely összefoglalja a református iskolatörténetet 2010-ig, címe: Az érmihályfalvai református oktatás-nevelés története, mely szintén tartalmazza Sass Kálmán iskolaépítő és fenntartó erőfeszítésének tényeit és emlékeit.

2013. május 20-án, Pünkösdhétfőn emlékezett meg a nőszövetséget alapító Sass Kálmánról és feleségéről, Tőkés Máriáról újjáalakulásának 20. évfordulóján az Érmihályfalvai Pálfi Ágnes Gizella Református Nőszövetség. Ekkor jelent meg a Református Ecclesia Füzetek sorozat III. kiadványa, a nőszövetség történetét foglalja össze.

2013 Reformáció ünnepén tettük le a Sass Kálmán Emlékhely alapkövét, erre az alkalomra jelentette meg a Presbitérium 1000 példányban hasonmás kiadásban a Hitvallás éve jegyében Sass Kálmán: Református Káté c. 1935-ben Nagyváradon nyomtatott saját kátéját, amit később nem csak a mezőtelegdiek, de az érmelléki gyülekezetek is használtak a második világháború után is. 2014. október 5-én Sass Kálmán Emlékhelyet avattunk az új ravatalozó mellett, ahol a kegyelet virágait, koszorúit elhelyezhetjük. Kivégzésekor nem tudott sem családja, sem gyülekezete méltón búcsút venni tőle, ezért 2014. október 4-én este, az emlékkonferenciát követően, virrasztást tartottunk, amellyel elmaradt tisztességadásunkat pótoltuk. Október 23-án, nemzeti ünnepünk alkalmából minden évben koszorúzunk a templom-kertben is, emlékezünk a néhai lelkipásztorra és 1956 hőseire, mártírjaira.

[[paginate]]

Mártírlelkipásztorunk születésének 110. évfordulóján, 2014-ben Sass Kálmán Emlékévet tartottunk, a Presbitérium Sass Kálmán Díjat alapított, mellyel évenként kitüntetjük példamutató egyháztagjainkat és egy-egy kitűnő magaviseletű konfirmandus ifjút és leányt.

2016. április 17-én, születésnapi évfordulóján, 42 gyülekezeti tag Szamosújvárra zarándokolt, hogy a gyülekezet, történetében először, szenvedéseinek és kivégzésének helyszínén imádkozzon, énekeljen, valamint a hála és a tisztelet koszorúját elhelyezze jelképes sírjánál.

2016-ban Összetartozunk címmel emlékművet készítettünk az általa létrehozott zászlótartó köré. Megőriztük Sass Kálmán szellemiségét, üzentünk a településnek, a gyülekezetnek, hogy lélekben összetartozunk, egy a nemzet. I. (Szent) István „Légy becsületes” (Sis honestus) tanítása, a szabadság- harcban élenjáró Bernáthfalvi Bernáth család jelképe, Trianonra emlékeztető Apponyi-idézet kapott helyet az emlékműben, sőt az a sírkő is, amelyet Sass Kálmán készített saját kezűleg, akkor, amikor a tiltás ellenére eltemette az idegen és ellenséges orosz hatalom által ejtőernyősökként ledobott és meghalt magyar ajkú partizán zászlóst és tizedest, még tíz társukkal. Az egyetlen túlélőt, Maléter Pált, később 1956-ban minisztert, saját áldozatkészséggel gyógyította, az anyaországba hazaszöktette. Az emlékművet 2016. június 12-én avattuk fel. (…)

„A református mivolt egyben magyar mivoltot is jelent. A kettő olyan szoros kapcsolatban van egymással, mint a test és a lélek az emberben, egyiknek léte a másik élete, az egyik megsemmisülése a másik halála” ‒ hirdette Sass Kálmán.

Ez az idézet fehér márványba arany betűkkel van bevésve a Bernáth József Református Iskola bejáratánál, 2010. szeptember 12-én került oda, amikor a Presbitérium újra beindította a református elemi oktatás-nevelést elsőként az Érmelléken, az államosítás után 62 évvel. Az Aranykapu Református Óvodában, 1948 után 58 évvel, 2006. október 1-től, 1956. 50. évfordulóján, tizennyolc magyar kisgyermek abban a két tanteremben játszott, tanult, aludt, étkezett, amelyet Sass Kálmán épített a református iskolásoknak 1937-ben, s melynek ünnepélyes felavatása (a református tanítók lakásával együtt) épp 1937. szeptember 12-én volt Dr. Szabó Lajos nagyvárad-réti lelkipásztor és Papszász Lajos egyházmegyei főgondnok szolgálatával.

„Sass Kálmánnak csak az volt a bűne, hogy magyar volt és keresztyén! Ezért kellett meghalnia, igaz vezetője volt rábízott népének” – mondotta dr. Fazekas Sándor, Magyarország földművelésügyi minisztere, 2014. október 5-én az érmihályfalvai református templomban. Nyugodjon békében! Emléke legyen áldott!

Kovács Zoltán