Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját egész évben ünnepli az ország, és ennek a széleskörű megemlékezésnek jeles állomása a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) állandó Petőfi kiállításának megújítása. Az újraértelmezett Petőfi kiállításhoz a költő versének címét választották a rendezők. Petőfi: Költő lenni vagy nem lenni című versében szenvedélyesen ír a zsigereibe oltott kényszerről, a belső hajtóerőről, amelyet hidegen hagy, hogy meghallgatják-e vagy sem: „Hallgathat-e a tenger, / Midőn hullámin szélvészek rohannak?” – kiált föl, és ez a szenvedélyesség az egész tárlatot áthatja.

Lépést tartva a korszerű kiállításrendezési elvekkel, itt már nem az életrajzi dátumok nyomán jelennek meg sorban a kiállítási tárgyak, információk, hanem új szempontok szerinti, amolyan összművészeti képet kapunk, hiszen kisplasztikák, festmények, video-installációk és sok-sok tárgyi emlék tematikusan elrendezve segít a költő és kora jobb megismerésében. A kiállítás célja, a „sok rétegű életút bemutatása”. Ez pedig sikerült is a rendezőknek, mert a látogató maga is érzi, hogy a mára már porosnak számító egyszerű időrendiség helyett az új kiállítási koncepció közelebb hozza a költő személyét és korát.

Az első teremben, középpontban láthatók a ritkán kiállított Petőfi kéziratok, köteteinek első kiadásai. Elcsodálkozhat a látogató azon, hogy például a Helység kalapácsa 1844-ben, a János vitéz 1845-ben már kötetben is megjelent, hogy az 1823-ban született költő 21 éves korában ilyen érett műveket tett le az asztalra, és 26 évesen már el is tűnt ebből a világból – közel ezer verset hagyva az utókorra. Megható olvasni többek között a Nemzeti dal, vagy A vén zászlótartó eredeti kéziratát. A további termekben is egy-egy téma köré rendeződés vezeti végig a nézőt. Az installációk a versidézetek, a reformkor vizualitása, a katonai pálya, a barátság, a róna, az otthon világa, a vidéki és a városi élet, az áldozat, a forradalom témái köré rendezve jelennek meg.

[[paginate]]

Petőfi életművére teljes egészként, életére értelmetlen korai halála miatt pedig töredezett, fragmentumként is tekinthetünk. A kiállítás ez utóbbit, a töredékességet próbálja közelebb hozni a nézőhöz, ennek része az is, hogy a költő tabudöntögető, lázadó, forradalmi hevülete újra és újra visszaköszön a fenti témák köré rendezett anyagban. A néző teljesebb Petőfi képpel távozhat a kiállításról, ugyanakkor felejthetetlenek a kiállított tárgyak is, a kis Sándorka kocsonyás tányérkája, egy gyermekkori festmény róla, biliárd dákók a Pilvaxból, pipák, amelyeket kedvelt és használt, egy nyersen gyalult pad, amelyen egy barátjánál szívesen üldögélt, egy biedermeier karszék, másik barátja otthonából, saját, pesti otthonának néhány használati tárgya, amelyek között házaséletét mint pesti értelmiségi sajnálatosan rövid ideig élvezhette, vagy feleségének, Szendrey Júliának arany karikagyűrűje és kismamaruhája, meg gyöngyhímzéses ajándékai a szeretett férfi számára. Sorban jelennek meg kortárs festők Petőfi-ábrázolásai is – Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma, Than Mór, Madarász Viktor, Lotz Károly művei.

Összefoglalva a látottakat, a Petőfi Irodalmi Múzeum 2023. január 14-én megnyitott állandó Petőfi kiállításán egy árnyaltabb, az eddigiektől gazdagabb Petőfi-kép tárul a látogató elé. Az állandó kiállítások általában 10 évig maradnak helyükön, úgy tűnik most, hogy mindaz a korszerűség, amelyet a rendezők most alkalmaztak, meg fogja állni a helyét a következő években is. Az audiovizualitás, a játékosság éppúgy megjelenik most, mint a tragikus valóság, kéziratok, tárgyak, képzőművészeti alkotások, humor és gyász, zsenialitás és a táj szépsége – mindezekhez pedig hozzájárultak azok a társintézmények, amelyek nagyvonalúan kölcsönöztek témába vágó anyagot erre az időre – a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum, a Fővárosi Képtár, az egri Dobó István Vármúzeum saját raktáraiban őrzött műkincseiket adták a budapesti kiállítás teljességéhez. A kiállítás kurátora Kalla Zsuzsa főigazgatóhelyettes, sajtónak mondott gondolatai egybeesnek a látottakkal: „a kiállítással kultusz-újjáépítésre törekedtünk, Petőfi Sándor szoborrá merevedett alakja helyett a sokhangú életműre kívántuk irányítani a figyelmet”.

Gimesi Zsuzsa