A Confessio 2020/4. száma beszélgetést közölt B. Tóth Klára festő-restaurátor, költővel, amely úgy fejeződött be, hogy a művész a kisoroszi művészkolóniákról szóló, érdekes helytörténeti kötet összeállításán dolgozik. Ez a könyv nemrégiben megjelent. Budapesti bemutatóját május 11-én tartották, a Bibliamúzeumban. A kötetet Adamik Tamás, az ELTE emeritus professzora mutatta be, Prokopp Mária művészettörténész írásban küldte el méltatását.

A szerző olyan mélységben végzett kutatómunkát, hogy ennek eredményeként nem csupán a szépséges kis szigetre kivonuló és ott alkotó festők, irodalmárok, a XX. századi magyar szellemi élet formálói, alakítói lépnek az Olvasó elé, hanem a még élőkkel folytatott föltáró beszélgetések nyomán újabb és újabb ajtók nyíltak meg, múltba vezető és szinte már elfelejtett összefüggések tárultak föl. Nevek, amelyek mögött ismerős személyek állnak, párbeszédben, sőt kapcsolatokban mutatkoznak be. Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Nádas Péter, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Jancsó Adrienne és mások a mából visszatekintve „idilli” közösségbe rendeződtek. Ezek megváltozásának okait pedig a Kulin Ferenc irodalomtörténésszel folytatott beszélgetés tárja föl.

[[paginate]]

Ebben a beszélgetésben rengeteg politikai összefüggésről is tudomást szerezhet az Olvasó, a rendszerváltás körüli évek nagyon bonyolult folyamatairól. Időrendbe rendezetten jönnek sorban a kisoroszi szellemi műhelyek résztvevői, egészen a XIX. századtól kezdődően napjainkig. Többek között Zajti Ferenc orientalista, festő, magyarságkutató, Medgyaszay István jeles szecessziós építészünk, vagy Ujváry Ignác festőművész és baráti köre, akinek neve az ópusztaszeri Feszty-körkép egyik festőjeként is ismert. B. Tóth Klára a helyben élők történetéről sem feledkezik meg. Az Egy kis falutörténet című fejezetben a népszokások, hiedelmek, a tájszólás, a falura jellemző családnevek eredete is helyet kap. A 352 oldalas kötethez 300 kép tartozik, és az Olvasó a szerző személyes, élvezetes stílusában elmerülve is megérzi azt a hatalmas gyűjtő munkát, amely megelőzte a könyv megjelenését.

Van itt azonban egy olyan szál is, amelyről kár lenne megfeledkezni. A szerző édesapja, Tóth József, Kisoroszi református lelkipásztora volt 1957-től haláláig. Szívet melengető olvasni arról, hogy szolgálati ideje alatt hogyan oldódtak föl a vallási elkülönülésbe merevedett emberi kapcsolatok, és váltak jóízű párbeszédes együttéléssé. Kisorosziban működött a krisztusi szeretet. Erről – is – szól a könyv.

Futaki József a Kisoroszi Helytörténeti Gyűjtemény alapítója többek között ezekkel a szavakkal méltatja a könyvet: „Elsekélyesedő és globalizálódó világunkban gyógyító olvasmány ez a kötet. /…/ Még senki sem vállalkozott arra, hogy ezt a meglepően gazdag és szerteágazó kulturális örökséget feldolgozza és publikálja”.

Megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, a Kisoroszi Református Egyházközség és több magánszemély támogatta, kiadta a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület Pilisvörösváron (www.muravidék.eu). A borítótervet Szőcs Beáta készítette Mohás András, 15 évesen alkotott Bicikliző asszonyság fehér házak előtt című festménye felhasználásával.

Gimesi Zsuzsa