[[paginate]]

 

Gulyás Lajos
(1918–1957)

A hűséges barát és szolgatárs: Kövy Zsolt nemcsak emléket állít a hit és hazaszeretet mártírjának (Hazádnak rendületlenül, Kálvin Kiadó, 1999), de történészként lépésről lépésre nyomon követi azt az életutat, mely a győri börtön bitófáján ért fájdalmas véget. A győri börtönudvarról is látható a református templomtorony csillaga. Ez utat mutat! Meghátrálásra nemcsak a bitófa sejtelme, de a hízelgő forint és autómárka is késztethet… Halálosan komoly intelem a „Légy híve mindhalálig…” Csak az üdvözül, aki mindvégig állhatatos. 1957. december 31-én reggel Gulyás Lajos levéli lelkipásztor elindult a hűségesek útján. Előtte 30-án este néhány elbukott „klerikus” átvette a legmagasabb állami kitüntetéseket. A „hatalom” egyik kezében „alma,”, a másikban „korbács”.

Gulyás Lajos lelkipásztor és vádlott társai ügyében még megismerésre várnak Pataky László győri lelkész feljegyzései és szóbeli közlései is. Hiszen többször is volt alkalma találkozni a fogollyal. Tőle tudjuk, hogy a szovjet Viszinszkijt példaképének tartó véres szájú, szadista ügyész: Grátz Endre érvényesülése „nagy lehetőségének” tartotta a pert.

Ismernünk kell Levél, Mosonszentjános, Mosonmagyaróvár ötvenes évekbeli társadalmi légkörét. Mi, maiak, hajlamosak vagyunk arra, hogy a kései „pán-európai piknik” romantikus csengésű nevéből kiindulva nézzük e térséget. Akkoriban ez volt az első számú határsáv. Ez jelent szögesdrót akadályokat, spanyol lovasokat, bunkereket, aknamezőket, elektromos zárat, nyomozókat, kémelhárítókat, besúgók tömegét. Valamennyi az „emberarcú” szocializmus találmánya… Ez a szocialista világtábor a „béketábor” védő övezete. A besorozott határőrök folyamatos pánikban élnek. Ha agyonlőnek valakit, két hét szabadságra jogosultak. Ha áteresztenek valakit: hadbíróságra kerülnek. (Még saját tisztjeiket is agyon kellett lőniük, ha azok ügyetlenül provokáltak…) Naponkénti tesztkérdés volt: „Mit csinálsz, ha anyád jön?” – A válasz: agyonlövöm.

Ilyen körülmények között a református lelkipásztor állandó megfigyelés alatt állott. Napirenden provokálták őket. (Ezt e sorok írója személyesen és sokszorosan megtapasztalta.) (…)

Gulyás Lajos öntudatos gazdacsalád sarja. Otthon megtanulta, mi a munka, mi a becsület, miként és mikor kell helytállani. Losonc és Pápa neveltje. Így jól tudja, hogy mivel tartozik hazájának, nemzetének. Jézusát is jól ismerte, amikor elvállalta a 75 lelkes balatonszepezdi eklézsia gondozását.

1944-ben üldözött zsidókat mentett. Ezért a nyilas uralom kezdetével letartóztatták. A „felszabadulás” után szintén üldözötteket mentett. Félmillió ember kivégzését követelő stréber újságíró kijelentéseit ítéli el napilapban. Emiatt Népbíróság elé kerül. Ez azonban akkor még felmentette. Kisgazdapárti országgyűlési képviselőnek választották meg. Pártjával együtt őt is ellehetetlenítette a tankokra számító Magyar Kommunista Párt.

Amikor pedig konventi urak körlevelet adnak ki azért, hogy a templomokban tiltakozzanak az amerikai négerek és Makariosz ciprusi érsek sorsa miatt, 1956. május 23-án Pápán lelkészértekezleti beszédben vall hitet (állami és egyházi felsőbbség jelenlétében). „Milyen hit az, amely hangos tiltakozásra készteti a magyar református egyházat pl. Makariosz érsek deportálása miatt és ugyanakkor egy halk aggodalmaskodó sóhajt sem csal ajkunkra afölött, hogy évről évre szaporodik a megkereszteletlen magyar gyermekek száma… [Ui. durván megfenyegették a szülőket arra az esetre, ha gyermekeiket a szent keresztségben részeltetik.] Úgy gondolom, hogy az amerikai négerek és minden amerikai lelki pusztulásáért Isten az amerikai keresztyéneket, de minden magyar lélek kárhozatra jutásért elsősorban minket, magyar pásztorait von Ítéletre…” – Ettől fogva Gulyás Lajos célkeresztben volt.

A mosonmagyaróvári sortűz minden részletében ismert. Az agyonlőtt civilek száma több mint száz. A sebesülteké ennek többszöröse. Itt egy alvilági, ördögi tömeggyilkosság történt. (Ehhez hasonló esetekért a volt Jugoszláviából a hágai nemzetközi bíróság elé vitték az elkövetőket!) Ilyen „megtorlásokat” az őrült Hitler rendelt el a II. világháború során.

Gulyás Lajos a népirtást követő napon érkezett vissza szülőföldjéről, a Felvidékről, lelkipásztori tekintélyével próbálta csendesíteni a méltán felháborodott város bosszúvágyát. Az egyik határőrtisztet gépkocsival menekítette ki a lincselő tömeg kezéből. Ez a bizonyos Máté Lajos nevű tiszt – ismerve a „pacifikáció” menetrendjét – a szovjet megszállást követően személyesen kérte megmentőjét, hogy azonnal meneküljön nyugatra. A lelkipásztor jó cselekedete és ártatlansága tudatában a helyén maradt. Nem sok idő múltán elkezdődött a kommunista bosszúhadjárat. A megye minden értelmiségi csoportjából egy-egy személyt kiszemeltek és halálra ítéltek. Máté Lajos mentőtanúskodását elutasította a bíróság. A kilenc halálraítélt földi maradványait 1990-ben találták meg Sopronkőhidán. A „hatalmasok” még ekkor is akadályozták az exhumálást.

Kövy Zsolt írja: „Többen állítják, hogy halála pillanataiban a hazáját éltette. Ezzel testamentumot írt megkötözött kezekkel is, az Isten, az élet, az egyház, a haza szeretetének testamentumát.”

[[paginate]]

 

Cseh Benő
(1907–1985)

1985. március 30-án búcsúztatták el a sárközi templomok legnagyobbikából, a decsiből. A gótikus falak között hatalmas gyülekezet énekelte a „Tebenned bíztunk” hitvallását. A ravatalt lelkipásztorok nagy serege vette körül. Ritkán fordul elő, hogy három eklézsia együtt búcsúztatja lelkészét. Külön autóbusszal érkeztek a tengeliciek, meg a galambokiak.

Tengelicnek Cseh Benő volt az első lelkésze. Galamboknak viszont ő volt az utolsó lelkipásztora. (…) Miért búcsúztatják Cseh Benőt Decsen? Tengelic és Galambok közötti időben 14 éven át Decs feledhetetlen lelkipásztora volt!

Cegléden született. A budapesti Teológián szerezte lelkészi képesítést 1927–1931 között. A Tolna megyei Tengelicen – hatalmas sváb környezetben – kapott lehetőséget gyülekezet szervezésére, templom építésére, a szó szoros értelmében egyházalapításra. Temploma 1940-ben készült el, és 729 lélek gyűlt egybe Tengelicről és környékéről. Még 50 év után is egy autóbuszra való gyászoló híve jött el a végtisztességtételre.

1950-ben ment a közeli Decsre. Családi kötelékek is fűzték ide. Az ő idejében a decsi eklézsia 1548 lelket számlált. A falu nemcsak népművészetéről volt híres, hanem református szellemiségéről is. A Sárköz központi települése. Idejövetele után lángolt fel legerősebben a kommunizmus dühe az egyház ellen. Ez azonban itt nem tehetett sok kárt, mert a hívek nagy része tudta jól, Kiben hisz, s azt is, hogy Kinek hisz. (E sorok írója 1951-ben sárközi legátus volt Karácsony ünnepén, s bizony, elakadt a hangja a tömött templom és a szép népviselet láttán…) Ámde itt már viszonylag közeli a Jugoszláviával kapcsolatos határsáv. Ez pedig az ország peremvidékein tönkretette az emberek életét. Egyrészt folytonos feszültséget jelentett, másrészt irtózatos pénzeket vont el a köztől. Mindkettőt a közember sínylette meg. Megjátsszák a kémelhárítást… Senki nem tudja, hogy őt ki ellenőrzi. A bizalmatlanságtól felbomlanak az ősi közösségek. Előbb Tito a „láncos kutya”, a műellenség, majd a kapitalizmus és a NATO.

A fővárosban – de a vidéken is – ez idő tájt folynak a tömeges kivégzések. A forradalom még a saját fiait is felfalja. A kommunista igazságügyminisztert, Ries Istvánt is az ÁVO-n verik agyon. Terítékre kerül Pálfy altábornagy, a kegyetlen Katonapolitikai Osztály hírhedt vezetője is. Sor kerül a belügyminiszterre, Rajk Lászlóra. Rajk László pedig állítólag a Sárközben szokott találkozni titoista vezetőkkel.

Miután Cseh Benő 14 éven át Decs lelkipásztora, közismert és megbecsült ember. A Rajk-ügy perifériáján még őt is meggyanúsítják. Ha ismeri Sárközt, akkor nyilván tudomása lehet arról, hogy mit tesz a közelben – ha tesz – a magyar belügyminiszter meg a jugoszláv kollégái. Mindenesetre a gyanúsítgatást nem kerüli el.

Tolnát egyébként s nagyítóüveggel lesik. Mint utólag kiderült, volt egy tanácselnök, aki rádión hetenként tájékoztatta a Szabad Európa Rádiót, hol innen, hol onnan, gépkocsiról. Elfogni sohasem tudták. Mire bemérték, már eltűnt. Ámde a Tolna megyei ÁVO körül szorult a hurok, hogy eredménytelenek az ügy felderítésében. Nosza, produkáltak eredményt. Letartóztatták az összes bátaszéki lelkészt. Ezzel még a klerikális reakció ellen is eredményesen harcoltak. Nyilván ők a kémek. A perben Székely Dezső, Bátaszék nagy hatású református lelkészét (a Rákosi időben 75 százalékos volt a hittan beiratkozás!) 15 évre ítélték. Súlyosan esett a latba, hogy öt éven át tanult a genfi egyetemen.

Mivel pedig Decs Bátaszék közelében van, s a két szomszédos és ráadásul tanult lelkész kereste egymás társaságát, e kapcsolat is árnyékot vetett Cseh Benőre. Így esett meg, hogy sok évi decsi szolgálat után (magától sohasem hagyta volna ott!) letartóztatták, elhurcolták és elítélték. A csoportot összeesküvéssel és hazaárulással vádolta a szocialista ügyész. Cseh Benő ötöd rendű vádlott volt a csoportban. Négyévi börtönt, jogvesztést, vagyonelkobzást mért ki reá a bíróság. A márianosztrai börtönbe került. Erre mondták, hogy ott még a madár sem jár. Ámde ha elolvassuk egy volt rabtársa – Bán István lelkész – írásos visszaemlékezését, azt is megtudhatjuk, hogy Cseh Benő a szőnyegszövő műhelyben dolgozhatott. „Nagyon nyugodt szívvel, békésen töltötte napjait velünk együtt…” 1963-ban szabadult amnesztiával. Decsre azonban már nem térhetett vissza. (…)

A vas-zalai egyházmegye galamboki egyházközségébe helyezték, ahol akkoriban halt meg a lelkész. 1964. február 29-én foglalta el állását, és hamarosan, március 15-én volt a beiktatása. Ő akkor még nem sejthette, hogy ő lesz az utolsó lelkész Galambokon. Hamarosan közmegbecsülésnek örvendhetett. Igehirdetéseire lelkiismeretesen, alaposan felkészült. Mondják róla, hogy szenvedélyes igehirdető volt, aki nem papírról leste a mondanivalóját. Szívből és értelemmel szólt, megragadta még a más vallásúakat is.

Miután neki magának nem volt gyermeke, és nagyon szerette a gyermekeket, következésképpen mindent elkövetett annak érdekében, hogy a falu református gyermekei hívő és gyakorló keresztyének legyenek az ateista iskolai oktatás ellenére is. Bibliatanulmányaival sokszor szolgált a vas-zalai egyházmegye lelkészértekezletein. A szomszédos nagykanizsai egyházközség, amely a Dunántúl egyik legelevenebb eklézsiája, gyakran meghívta evangelizációs vagy úrvacsorai előkészítő alkalmakra.

Ámde ő nemcsak a szavak embere volt. (Noha a legnagyobb tett az evangélium hirdetése még a legnehezebb időkben is!) Akkor is helytállt, amikor természeti katasztrófa fenyegette híveit. Temetésekor a decsi kurátor – mint legmaradandóbb emléket – azokat a napokat idézte fel, amikor a Duna elöntéssel fenyegette a települést. A lelkipásztor „velünk együtt állt a gáton”!

1980-ban ment nyugalomba – főleg egyre súlyosbodó betegsége okán. 16 év és 10 hónap galamboki szolgálat után. Budapesten a Schweitzer Albertről elnevezett Otthonban lehelte ki lelkét.

Annak idején Decsen, elhurcolása előtti utolsó szolgálata egy temetés volt. Igehirdetésének alapigéje a 33. zsoltár 16-18. versei voltak. Ugyanez az Ige hangzott el az ő temetésén is. (Így megjegyezte a gyülekezet!) 25 év után elmondták utódának, aki sohasem találkozott vele személyesen. „Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat.” Tengelicen, Decsen, Márianosztrán, Galambokon és mindenütt.

Papp Vilmos