Kálmán Attila ismert gondolatai, aki egész életét így élte, fáradságot nem ismerve Isten országáért munkálkodott pedagógusként, politikusként, főgondnokként.  Legfontosabb értéknek, amit át akart örökíteni, az élet tiszteletét és szeretetét, ezen kívül a családnak, közösségnek  és a nemzeti értékeknek a  tiszteletét tartotta. Fáradhatatlan volt, mert ahogy magáról mondta „csak csatorna vagyok, Istentől kapom a forrásaimat. Minden reggel feltöltődve ébredek hittel.”

Ötvenöt éven keresztül minden reggel újult erővel vetette bele magát a munkába, amelyet a legjobb tudása szerint, legnagyobb alapossággal végzett el. Szünet nélkül képezte magát, mert „tanárnak nem születik az ember, hanem fejlődik, nagyon sok időn keresztül.” Pedagógusi pályáját nem munkának, hanem hivatásnak tartotta: „Mi a világ legértelmesebbjével az emberi lélekkel és értelemmel foglalkozunk, mégpedig a legfogékonyabb korukban. Minket nem sajnálni, hanem irigyelni kell.” Következetes, precíz, szigorú, de gondoskodó tanár, igazgató volt, aki kiváló humorérzékkel volt megáldva. Kálmán Attila nagyon sokoldalú ember volt. Őt nem lehet röviden jellemezni csak az életfilozófiáját lehet összefoglalni három betűben: SDG!

Kálmán Attila 1938. október 22-en született Budapesten. 1957-ben a Tanítóképző Főiskolán, 1963-ban a Szegedi Tanárképző Főiskolán matematika-fizika szakos oklevelet, 1968-ban matematika-ábrázoló geometria szakos diplomát és később doktori fokozatot is szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1956-tól 1960-ig a dányi, 1965-ig a kistarcsai általános iskolában tanított. 1966-1968 között a Budapest II. kerületi Ady Endre utcai 12 évfolyamos iskolában, majd a tatai Eötvös József Gimnáziumban volt tanár 1990-ig. Tata országgyűlési képviselője az MDF színeiben 1990-1994 között, majd művelődési és közoktatási államtitkár volt 1991-től 1994-ig.

[[paginate]]

Szerepet vállalt az 1950-es években államosított egyházi iskolák visszaszolgáltatásában és a nemzeti alaptanterv előkészítésében. 1994-ben a Pápai Református Gimnázium igazgatója lett. 2005-ben Tatán a Pápai Református Gimnázium kihelyezett, később önállósult intézményét, a Tatai Református Gimnáziumot vezette 2011-ig. 1990-től 2002-ig a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, 1997 és 2003 között a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke volt.

Kitüntetései: Beke Manó-emlékdíj (1984), Gábor Dénes-emlékérem (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme (2003), Tata Város Zsigmond Király Díja (2007), Rátz Tanár Úr életműdíj (2008), Imre Sándor-díj (2009), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Eötvös József-díj (2015), Károli Gáspár Református Egyetem Pro Universitate díj (2015),

Szemléletét nagyban meghatározta sokat emlegetett kedvenc írója Németh László, és gyakran idézte tőle, hogy „a kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” Kálmán Attila kiegészítette igazi magyar, református és példaértékű gondolataival: „Bennünket most rengeteg féle hatás ér, ebből kultúrának most kettőt neveznék: a keresztyén kultúrát és a nemzeti kultúrát. A keresztyén kultúrának „belső mágnese” egyetlen élő személy Jézus Krisztus, a nemzeti kultúrának „belső mágnese” pedig csodálatosan gazdag anyanyelvünk, hagyományrendszerünk, népi díszítőművészetünk. A keresztyén kultúrában lehetőségem van arra, hogy személyes közvetlen kapcsolatba kerüljek naponkénti imádkozással, Biblia olvasással az élő Istennel, aki előtt felelős vagyok minden gondolatomért, szavamért, cselekedetemért, mulasztásomért. A nemzeti kultúra pedig lehetőséget ad nekem arra, hogy miközben gyűjtöm a hagyományokat és átörökítem az utódaimnak és próbálom ezt feldolgozni. Ez örömet is okoz nekem, gazdagabbá tesz, és úgy érzem, hogy van értelme az életemnek.

Kálmán Attilát hazahívta az Úr 2015. október 28-án. Életművét ránk hagyta, hogy felelősséggel őrizzük, gondozzuk és továbbvigyük.

Csabai Ágnes