Ha meghalok, ha megöl ez a rákbetegség, és ettől akár csak egy ember is elfogadja Jézust, már nem volt hiábavaló” (Melissa Lynn Henning-Camp).

Jeremy Thomas Camp amerikai keresztyén zenész, dalszerző. Már régebben is ismertem az ő dalait, különösen az egyik fogott meg nagyon, ami a mennyországról szól, ahol majd nem lesznek könnyek, nem lesz fájdalom sem szenvedés. Akkor még nem tudtam, hogy egészen testközelből élte meg a veszteség fájdalmát és a lelke legmélyéből íródott ez a dal. Amikor megláttam a könyvborítót, ami egyben az ebből készült film plakátja is, azt hittem, hogy romantikus film, romantikus történet, ami fiataloknak készült, így hát meg is néztem. Ám a könyvet olvasva egész más képet kaptam Jeremy Camp történetéről. Ez a könyv egy önéletírás, melyben végig követhetjük az író életét, hogy honnan jutott el oda ahol most van, és hogyan és milyen módon volt vele Isten a magasságokban és a mélységekben is.

A könyv első fejezeteiben Camp egészen koránra emlékezik vissza, még a szülei múltjába. A szülei most már gyülekezetben szolgálnak, az édesapja lelkészként, de ez nem volt mindig így. Tipikus amerikai történet volt szülei kapcsolatának kezdete. Az édesanyja jómódú, okos nő volt az édesapja pedig kissé züllött életet élt. Amikor már mindketten a bűnökkel és függőségekkel teli életüket élték, akkor szólította meg őket Isten és álltak mindketten az Ő szolgálatába. Jeremyt is keresztyén szellemben nevelték egész életükben. Mindig nagyon szegény körülmények között éltek és mindenük, ami volt, adományba kapták. Sok mindent viszont, amit szerettek volna, nem kapták meg, de ez arra tanította őt és a testvéreit, hogy megbecsüljék azt, amit kaptak. Mindig arra tanították őket a szüleik, hogy bízzanak Istenben, mert Ő gondoskodik róluk, mindig olyan embereket és segítségeket rendelt melléjük az Úr amire éppen szükségük volt.

[[paginate]]

Jeremy a főiskolai évei alatt jó tanuló és jó sportoló is volt, amolyan „menő”-nek számított. A 4.fejezettől kezdve olvashatunk arról, hogyan hívta el Őt Isten a szolgálatra főiskolás korában és hogyan változtatta meg az életét, a sikeres futball karrierjét, és a kortársai közt sikeres életéből miként hívta el őt Isten. A szülei sohasem noszogatták, hogy menjen Teológiára és lelkipásztor legyen belőle, ám ez nem is kellett, mert az Úr maga munkálkodott benne és terelte őt erre az útra. A Calvary Chapel Bible College-ban tanult. Ez egy fizetős iskola volt és mivel sosem álltak jól anyagilag ezért az elején némi anyagi segítséggel tudott ott tanulni, majd a tandíját ledolgozhatta az egyetemen. Mindig személyes küldetésének érezte, az egyetemen is, hogy másokkal is megossza Jézus szeretetét, hasonlóan, mint az édesapja. Sikeresen el is végezte az egyetemet és végül a keresztyén zenészi karrierje egyre inkább elkezdett kiteljesedni, bár rögös úton, de megtalálta a szerelmet is, és már úgy érezhette, hogy rendben van az élete, mert Isten mindig ott volt vele és gondoskodott róla. Melissa volt élete nagy szerelme, egy hívő lány, aki szintén rögösen, de az Úr útján járt, és ahogy Camp írta, nagyon rajongott Istenért. Természetesen hol ütheti fel a fejét a bú és a szomorúság? Ott, ahol minden rendben látszik. Kiderült, hogy Melissa rákos beteg, ami mindenki számára lesújtó hír volt. Sajnos, aki Isten számára fontos, az bizony a Sátánnak is fontos. Hosszú fejezeteken át olvashatjuk az ezutáni életeseményeiket, hogy hol lett jobban Melissa, hol rosszabbul, a rák eltűnt, majd ismét kiújult és végül az Úr hogyan szólította magához. Végig kísérhetjük, hogy milyen lelki harcokat vívott az írónk a vele történt események miatt, de sosem hagyta el a hite. A feleségének (mert időközben, amikor még lehetett, feleségül vette Melissát) volt egy mondata, amit Camp sokaknak el is mondott:

[[paginate]]

Ha  meghalok, ha megöl a rákbetegség, és ettől akár csak egy ember is elfogadja Jézust, már nem volr hiábavaló (237.old). Valóban nem volt hiábavaló, kezdődött az őt hosszan gondozó ápolónővel, aki látva hitét befogadta Jézust a szívébe, és utána emberek ezrei és tízezrei tértek meg mikor Camp a koncertjein ezt a bizonyságtételét elmesélte. Nem volt olyan koncertje, amin ne mesélte volna el. Ebben a fájdalmakkal teli mély időszakában sok dalt írt, a legtöbbet Isten szeretetéről. Ekkor írta mintegy 10 perc alatt az I still believe című dalát, ami a könyv címe is. Sokan ebben a helyzetben inkább elfordulnának és el is fordulnak Istentől, és harag költözhet a szívükbe, ha elveszítenek egy számukra fontos embert, de Camp Istenben és az Ő dicsőítésében talált vigaszra, bár neki sem ment ez olyan könnyen. Ír a gyászról, hogy ő mint hívő, mennyire nehezen dolgozta fel, míg végül sikerült.

A könyv utolsó fejezeteiben arról is olvashatunk: hogyan változott meg az író élete és köszöntött be az életébe újra a remény, a szerelem, a házasság és a gyermekáldás. Megnyugtató volt tudni, hogy amit az Úr elvett azt ő vissza is adta az életébe (vö. Jób 42,12-13). Camp biztos benne, hogy Istennek terve volt azzal, hogy a történetükből könyv, majd film készüljön és sokakhoz elvigye az üzenetét.

Úgy érzem ezt a könyvet épp jókor vettem a kezembe, hiszen miről is szól már második éve az életünk? A veszteségeinkről, a halálról, ami a legváratlanabb pillanatokban jött el most sokak életébe és nem válogat, hogy kiket ragad el. Legyen az 1 éves gyermek, áldott állapotban lévő kismama, fiatal vagy idős, beteg vagy egészséges, sajnos minden nap szembesülnünk kell a veszteség fájdalmával. A halál olyan közel jött, hogy már nincs olyan család, akik közvetve vagy közvetlenül ne tapasztalták volna meg. Épp ezért kívánom és remélem, hogy lesznek olyanok, akik elolvassák ezt a könyvet, és nekik is vigasztalást és Istenben való megerősödést adhat a veszteség fájdalma felett ez az írás.

Seffer Valentina