Előszó

Illés próféta személye egyházunk történetében is sokszor volt példa az Isten szolgálatában álló emberek számára. Keresztelő János születésével és küldetésével kapcsolatban mondja az angyali hírnök, hogy az útkészítő a régi próféciák beteljesedéseként jár az Úr előtt (Lk 1,17).

Közös kötetünkben két olyan magyar református egyháztörténeti személyiség életművének egy-egy jelentős szeletét szeretnénk bemutatni, akik ugyan teoretikus műveket nem hagytak maguk mögött, de Illés lelkével szolgáltak saját idejükben. Ez a munka a tudományos kutatás szempontjából mindenképpen adósságtörlesztés.

Báthori Gábor a pesti (ma Kálvin téri) gyülekezet újraszervezőjeként és egyházszervező püspökként vonult be az egyháztörténet lapjaira. Már halálakor azt mondták róla, hogy „illési lélekkel” viselte és óvta egyháza ügyét. Püspöksége egy új korszak nyitánya, személye az átmenet folytonosságát is garantálta. Egyházszervező munkája közben töretlenül figyelt az istentiszteleti élet és a műveltség megmaradására.

Dobos János kora egyik legösszetettebb jelentőségű egyházi személyiségei és legjelesebb tudós prédikátorai közé tartozott. A szó legnemesebb értelmében volt prédikátor, hiszen műveltsége, öröksége, lelke egészét vitte magával, amikor szószékei lépcsőjén lépdelt fel, hogy Isten Beszédét hirdesse a gyülekezetnek. Közegyházi tisztségeiért, amelyekre kortársai felemelték, kevésbé lelkesedett. Talán végakarata is annyi lehetett, hogy prédikátorként emlékezzenek rá.

E két életút mélyen összefonódik. Dobost az „illési nagy lelkű” és reszkető kezű Báthori szentelte lelkésszé. Életük és szolgálatuk igen meghatározó éveit a Duna egyik és másik partján töltötték, az 1838-as árvíz életüket fenyegette. Mindketten működtek országgyűlési prédikátorként. Kecskemét és Debrecen fontos állomás mindkettőjük számára, nemes harcukat két jelentős, szomszédos alföldi városban: Nagykőrösön és Cegléden fejezték be. Báthori Gábor halálának 170., Dobos János elhunytának 125. évfordulóján munkánkat emléküknek ajánljuk.

Az e kötetben közreadott két tanulmány a gyakorlati teológia két összefonódó tudományágának kutatásához, a liturgia és a homiletika tudományához, valamint az istentisztelet és prédikálás műveléséhez szeretne új impulzusokkal hozzájárulni. Nem csupán a két bemutatott életmű, a két tudományág, a két tanulmány kapcsolódik össze, hanem a két szerző életútja és érdeklődése is. Munkáink megírása és közreadása közben arra törekedtünk, hogy azok egyenként is érthetőek legyenek, éppen ezért elkerülhetetlennek tűnt néhány tartalmi párhuzamosság.

Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazon intézményeknek és személyeknek, akik e közös kötet létrejöttéhez hozzájárultak. Mindenek előtt köszönet illeti az itt közreadott és bemutatott életművek forrásainak elsődleges őrzőjét, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárát, ahol hónapokon keresztül lehetőséget kaptunk, hogy a vonatkozó és kapcsolódó levéltári anyagot alaposan és nyugodt körülmények között megismerhessük és feldolgozhassuk. Köszönjük továbbá a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár (Debrecen), a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára, a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya, a Nagykőrösi és Óbudai Református Egyházközség, a József Attila Megyei Könyvtár (Tatabánya), a Pápai Református Gyűjtemények segítségét, köszönet illesse ezen intézmények munkatársait is. Név szerint köszönjük továbbá Békési Sándor, Fekete Csaba, Fekete Károly, Hafenscher Károly, Krasznai Márta, Nagy Edit, Pázmándi Ágnes, Postma Ferenc értékes segítségét.

A tanulmányok elkészítését és megjelentetését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0006 „A tehetséggondozás feltételeinek javítása a Károli Gáspár Református Egyetemen” című pályázat tette lehetővé, ezen belül a „Homiletika- és liturgiatörténeti kutatások” szakcsoportban végezhettük kutatásainkat. Külön köszönet illesse Zsengellér Józsefet, a károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara dékánját és a Doktori Iskola vezetőjét, aki a jelen kiadvány ügyét ösztönzőleg felkarolta.

Hálás szívvel mondunk köszönetet Laudon Lászlónénak, aki önzetlen anyagi támogatásával hozzájárult, hogy e könyv megjelenhessen.

Áldást kívánunk az Olvasó életére!

Pap Ferenc – Szetey Szabolcs