John C. Lennox ezt a könyvét a koronavírus világjárvány első hullámában írta meg, pont akkor, amikor a járvány még csak épp elkezdődött és nem is tudtuk még, hogy ezzel nem lesz vége. A könyvben azokat a gondolatokat foglalta össze, amik benne felmerültek ebben az időszakban. Bizonyára másokban, ahogyan bennem is már a világjárvány kezdetén megfogalmazódott a kérdés, hogy: Most hol van Isten? Miért nem segít? Miért nem állítja meg a járványt? Ha arra képes volt, hogy a legyőzze a halált, hiszen Ő mindennél nagyobb Úr, akkor miért nem segít ebben a helyzetben, amikor emberek ezrei halnak meg?

A könyv első fejezetében arról ír Lennox, hogy az ember egyre inkább érzi a saját sebezhetőségét ebben az időszakban. Mindenki hozzászokott a világ stabilitásához, az élet kiszámíthatóságához, de most mindez szertefoszlott. Olyan erőknek vagyunk kiszolgáltatva, amik felett nincs hatalmunk. Az emberek féltik az egészségüket, mind fizikálisan mind mentálisan. Féltik a rokonaikat, az idősebbeket, és magukat is. Munkahelyek szűntek meg, az üzletek, a vendéglátóhelyek mind bezártak, szinte megszűnt az élet. „A városok üres utcáiról ordít a félelem” (16. o.). A Szerző ráirányítja a figyelmünket arra, hogy több világjárvány, pandémia is pusztított már ezelőtt a történelem során. Ilyen például a Kr. u. 165-180 közötti Marcus Aurelius idején pusztító Antonius-kori járvány. Ez valamiféle himlő, vagy kanyaró lehetett, de körülbelül 5 millió ember halálát követelte. Ilyen volt még, a Justinianus korában (Kr. u. 541-542 között) a világon végigsöprő bubópestis, melyben két év alatt 25 millió ember halt meg. Hasonló világjárványról tudunk még a XIV. században, amely a fekete halálként elnevezett pestis-járvány volt, ebben mintegy 70-100 millió ember veszítette el az életét. Ezt követték a XIX-XX. századi kolerajárványok, valamint a spanyolnátha, ez utóbbi szintén 20-50 millió életet követelt. Jóval később már a XX. századtól, több millióan haltak bele az „egyszerű” influenzajárványba, valamint a HIV/AIDS világjárványba is 2005- 2012 között. Ezek mind pandémiának minősülnek, de más járványokat is ismerünk, melyek pusztítottak világszerte, ilyen például: az Ebola, a SARS, tífusz, tuberkolózis, kolera stb. (22. o.). Napjainkra az orvostudomány annyit fejlődött az előbb felsorolt járványok óta, hogy könnyen abba az illúzióba tudja ringatni magát az ember, hogy ezek az idők elmúltak, és a járványok időszaka leáldozott, de éppen pont a koronavírus mutatta meg azt, hogy ez nem igaz.

[[paginate]]

Ilyenkor még az az ember is felteszi a kérdést, aki nem hisz Istenben, sőt fricskaként ők még inkább felteszik a kérdést, amit az istenhívő ember is feltesz – csak más felhanggal –: „Hol van ilyenkor Isten?” Ez teljesen jogos kérdés, mert magam is, mint hívő ember sokszor kérdezem ezt a mai napig, így a második hullám kellős közepén is. Különböző felekezetek gyülekezetei hirdetik, és kérik a hívőket, hogy imádkozzunk a járvány végéért, mégis sokszor elgondolkodtat, hogy Isten most miért hallgat, miért rejtőzik el és miért nem tesz valamit?

Annakidején, ha csapás sújtott egy nyugati országot, az emberek egyből özönlöttek a templomokba imádkozni, valamint a vezetők – nem csak az egyházi vezetők – is imára szólították fel az embereket. Milyen érdekes, hogy amikor nagy a baj, akkor hirtelen mégis van Isten? Napjainkban már egyre kevesebb ember életében van jelen a transzcendens dimenzió bármely formája. A templomok világszerte bezártak és bezárnak, hogy ezzel is megállítsák a vírus terjedését. Ezért is van az, hogy az emberek azt kérdezik: Hol van Isten? Van egyáltalán, vagy talán Ő is karanténban van?

Bár már megannyi könyv született és íródott a világban jelenlévő szenvedésről és az erkölcsi rosszról Lennox mégis fontosnak tartotta egy új könyv megírását, melyben a „természeti rossz” kérdését tárgyalja, koncentrálva a természeti rendre, a koronavírusra, természeti katasztrófákra és betegségekre. Különbséget kell tennünk a természeti katasztrófák és betegségek okozta szenvedés között, és aközött a szenvedés között, amit az ember okoz a másik embernek, ilyen a gyűlölet, erőszak, bántalmazás és a gyilkosság. Míg az előbbi a természeti rossz, az utóbbi az erkölcsi rossz kategóriájába tartozik. A koronavírus kitörése a természeti rossz esete, viszont azt már mi is hallhattuk, hogy vannak olyan teóriák melyek szerint ez a vírus emberi produktum.

A Szerző arról is ír, hogy többféle világnézet létezik melyben az emberek hisznek. Ilyen például a felvilágosodás korából ismert teizmus és a panteizmus, de ilyen világnézet ezek szöges ellentétje az ateizmus is. A Szerző is képvisel egy világnézetet, mégpedig a keresztyénséget. Hiszi azt, hogy a keresztyénségnek igenis van mondanivalója a koronavírus és más természeti katasztrófákat illetően is, méghozzá olyan mondanivalója, amit máshol nem találunk meg. Reméli azt, hogy ezen könyv elolvasása után megértik majd azt, hogy a keresztyének miért beszélnek olyan magabiztosan a reménységről és a békéről még ebben a bizonytalan világban is.

A fentebb felsorolt világnézeteknek elég kíméletlen magyarázatai vannak a különféle természeti katasztrófákat és járványokat illetően. Vannak olyan teisták, illetve más vallás követői is, akik azt vallják, hogy a különböző természeti katasztrófák mind Isten ítéletének az eszközei. Hasonló ehhez az a panteista felfogás miszerint az ember az előző életében elkövetett bűneiért vezekel, és ezért éri annyi szenvedés. Ezen nézet ellen tiltakozik a Bibliában Jób könyve. A Biblia szerint, ha valaki egy betegségben szenved, még nem jelenti azt feltétlenül, hogy súlyos bűnben él és ezért történik vele megannyi szenvedés. Jób barátai is ezt a nézetet képviselték egészen addig, míg Isten maga ki nem jelentette nekik, hogy tévednek (vö. Jób 42,7-9). Jézus maga is szintén tagadja, hogy van bármi összefüggés a szenvedés és az ember rossztettei között (vö. Jn 9,1-3). Ugyanakkor Jézus rávilágít arra is, hogy olyan világban élünk, ahol az ilyesmi megtörténhet és meg is történik, de nem feltétlenül Isten okozza mindezt.

[[paginate]]

A keresztyén tanításhoz hozzátartozik, hogy bár nem minden katasztrófa és szenvedés az isteni ítélet következménye, de van olyan, amelyik viszont igen. Ha az ateizmusra tekintünk, észrevehetjük azt, hogy vannak olyan ateisták, akik hisznek valamiféle sorsban, vagy ítéletben (pl. amikor valaki azt mondja: „azt kapta amit megérdemelt”). Az ateistákkal kapcsolatban fontos megjegyezni azt, hogy ők azt vallják, hogy a természeti katasztrófák, gyógyíthatatlan betegségek mind azt bizonyítják, hogy nincs Isten.

Miért van koronavírus, ha Isten szeret minket? – teszi fel jogosan a kérdést Lennox. A kérdés megválaszolásához három dolgot kell tisztázni: 1. A vírusok természetét, 2. az ember természetét és azt, hogy 3. mit mond a Biblia a világ jelen állapotáról.

A világon százmillióféle vírus létezik, de ebből mindössze huszonegy vírustípus van, ami tönkreteszi a testet és megbetegíti (A COVID-19 is ide tartozik). A többi viszont mind pozitív hatást gyakorol az emberi szervezetre, mások úgy tartják, hogy a vírusok a legapróbb mini hősök. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy Isten vajon nem teremthette volna-e úgy az elektromosságot, hogy az ne rázzon, vagy a tüzet úgy, hogy ne égessen? Nem alkothatott volna olyan világot, ahol minden zökkenőmentes és nincsenek olyan vírusok, melyek megölhetnek minket? Vajon rendezhette volna-e úgy Isten, hogy soha egyetlen teremtmény se kövessen el rosszat?

Ha Isten akarta volna, akkor robotokkal is benépesíthette volna a világot, akik mindent a beléjük kódolt program alapján tesznek. Aki olyan világra, vágyik, ahol a gonosznak még a lehetősége sem áll fenn, az olyan világot szeretne, amiben egy ember sem létezik. Ugyanis azzal, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek, lehetőséget adott arra, hogy szabadon dönthetünk a jó mellett, mint a szeretet, a bizalom, őszinte kapcsolat az embertársainkkal. Azonban ez a szabad akarat képessé tesz a gonoszra is, bár erre nem adott engedélyt. A teológusok különbséget tesznek Isten megengedő akarata (ami által lehetséges rosszat tenni) és az elrendelő, vezérlő akarata között (amikor Isten aktívan cselekszik).

Az Újszövetség világosan beszél arról, hogy Isten nem feltétlen szerzője a gonosznak, tehát történhet rossz a világban úgy, hogy az nem az ő akaratából való. Istent nem lepte meg a koronavírus, Ő még ezen keresztül is képes véghezvinni a jót, és a terveit ez sem húzza keresztül, még akkor sem, ha ebben a kritikus helyzetben ezt az embernek nehéz elfogadnia. Az viszont, hogy hogyan reagálunk erre a krízisre és egymásra ebben az időszakban, az a mi felelősségünk.

Kezdetben, amikor Isten megalkotta az embert, akkor az általa teremtett igen jó világba helyezte el és felruházta szabad akarattal, ami morális lénnyé tette őt. A szabadsággal való visszaélés miatt az erkölcsi bukás letősége adott volt, és meg is történt. Nem a fa gyümölcsének természete a hangsúlyos, hanem az, hogy az ember a Teremtő akaratával ellentétesen cselekedett. Ezt nevezzük bűnnek, ami pedig halálhoz vezet, ahogyan az Isten figyelmeztette is rá az embert. Nem a testi élvezet, az erkölcsi bölcsesség vagy a tudás megszerzése a rossz, hanem az, ha valaki úgy gondolja, az élet értelme nem több annál, hogy ezeket mind elértük Istentől függetlenül.

[[paginate]]

A könyv következő fejezetében kapunk választ arra a kérdésre, hogy hol van Isten a koronavírus idején. Igazából ez nem Istenen múlt és nem is rajta múlik, hogy hol van Ő most. A keresztyénség legfontosabb tanítása, hogy Jézus Krisztus a testet öltött Ige, aki szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és engedelmesen élt, egészen a kereszthalálig (vö. Fil 2,5-11). Kérdezhetnénk azt, hogy ha Jézus a megtestesült Ige, akkor mit keresett a kereszten? Pontosan azt jelentette ez, hogy Isten nem határolódik el az embertől, fájdalmától és szenvedésétől, hanem ezt ő maga is megtapasztalta. Ebből következik, hogy nem attól lesz valaki keresztyén, hogy nincs az életében fájdalom és szenvedés, és megoldja a koronavírus problémáját, hanem hogy szeretettel és bizalommal fordul Isten felé, aki maga is szenvedett.

Ahogy a koronavírus áldozataira, úgy emberek millióira is igaz már az idők kezdete óta, hogy rengetegen voltak és vannak, akik súlyos igazságtalanságokat szenvedtek el, és jóvátétel nélkül haltak meg. Ezeknek az embereknek a földi életben nem jutott igazságszolgáltatás. Az ateizmus szerint a halál a vég és azután nincs semmi, nincs újabb élet, amikor igazságot lehetne tenni. Ha nincs végső bíró, akkor nincs végső igazságszolgáltatás sem. A keresztyénség fő üzenete, hogy Jézus feltámadt a halálból, hirdeti, hogy az igazság nem illúzió csupán és az igazság iránt érzett vágyunk nem hiábavaló. A bántalmazók, terroristák, gyilkosok, gonoszok egy nap Isten ítélőszéke előtt állnak majd. Maga Jézus tart majd végső ítéltet mindenki felett.

A Biblia azt tanítja, hogy „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 3,23). Mivel egy ember sem tökéletes és nem mérheti magát Isten mércéjéhez, ezért minden embernek megoldást kell találni saját bűneinek a problémájára, azokra a problémákra, amik közte és az Isten között húzódnak, melyek elválasztják az egyént Istentől. A keresztyénség erre Jézust hozza, mint megoldást, hiszen Ő az, aki által az Atyához mehetünk, Ő az, aki az Istentől való elszakadottságunkat helyreállította halálával és feltámadásával. Ő az egyszeri és tökéletes áldozat, aki eleget tett az ember bűnéért, Ő a gyógyír minden fájdalomra és szenvedésre, amit itt a földön elszenvedtünk, de csak akkor, ha elfogadjuk Urunknak Jézust, aki a kereszten a mi bűneinkért is odaadta magát tökéletes áldozatul, akkor bűnbocsánatot nyerünk és ezzel az örök élet reménységét, ahol nem lesz fájdalom, szenvedés, sem járványok, sem könnyek.

A két korona című fejezetrész különösen is kedves volt számomra, egyrészt azért, mert elég vizuális vagyok, így egyből a cím olvasása után jött az ötlet, hogy ezt miként ábrázolnám, másrészt pedig azért, mert itt az egyik kulcsa az egész könyv mondanivalójának.

Hogyan segítenek az eddig felsoroltak és leírtak megbirkózni a koronavírus-világjárvánnyal és mindenféle katasztrófával? A koronavírus az alakjáról kapta a nevét, de amit ez az alak, ez a szimbólum jelent, az nem más, mint a hatalom, a tekintély. Valóban a koronavírus átvette az életünk felett a hatalmat, megfélemlít minket és emlékeztet sérülékeny és halandó voltunkra és arra, hogy a világ viszonya mindkét irányba megromlott.

[[paginate]]

Ezzel szemben azonban, ami reményt adhat egy másik, tövisből készült korona, az a töviskorona, amit az Úr Jézus fejére erőltettek mielőtt keresztre feszítették. Az a korona megmutatta, hogy mekkora szakadék feszül a teremtmény és a Teremtője között, az ember és Isten között. A világot Isten alkotta, a Földet Isten alkotta, nem mi. Nem a mi tulajdonunk, mégis birtokolni akarjuk, pedig minket csak a sáfárság illet, nem pedig a tulajdon. A koronavírus gyorsan lerombolja bennünk azt az illúziót, hogy tökéletes világot alakíthatunk magunknak a földön. Az ember által elkövetett bűn miatt létezik a világban elkerülhetetlenül a fájdalom és a szenvedés. Lehet, hogy eddig ennek a valóságáról nem vettünk tudomást, de jött a koronavírus és számos halálos áldozatot követelt és követel. Már nem tehetjük meg azt, hogy nem figyelnünk oda az élet és a halál nagy kérdéseire, mert sajnos, ha eddig nem is találkoztunk közvetlenül a halál valóságával, ez az időszak akaratlanul is ezt hozta magával. Az is lehet, hogy ez a vírusjárvány most mintegy óriási hangszóró figyelmeztet minket a végső statisztikára: „száz emberből száz meghal”. Amennyiben figyelmünket ismét afelé az Isten felé fordítjuk, aki felé talán évek óta nem, afelé az Isten felé, aki miattunk viselte a töviskoronát, hogy helyreállítsa a kapcsolatot önmaga és az ember között, ezzel egy új és tökéletes világot megnyitva előttünk túl a halálon, akkor a koronavírus a pusztítása ellenére végül is jótékony célt szolgált.

A hatodik fejezetben azt hozza elénk Lennox, hogy keresztyénként hogyan reagáljunk a világjárványra. Mindenképpen fogadjuk meg azokat a tanácsokat, melyeket az élet védelmében mondanak nekünk, akár ismerős, akár a médián keresztül. A vírus lassításának érdekében az első hullámban is és most, a második hullámban is karantént rendeltek el. Érdekes az összefüggés, mivel az ősi bibliai időkben Izrael népének szintén karantént rendelt el Isten, hogy megakadályozzák a fertőző betegségek terjedését. Az Ószövetségben a Léviták könyvében található rendelkezésekben olvashatunk arról, hogy bizonyos betegségek esetében hét napra el kellett különülni a közösségtől. Ha betartunk minden rendelkezést, az nem jelenti azt, hogy hitetlenek vagyunk, csupán bölcsen élünk azokkal az erőforrásokkal, amiket az Isten az emberért adott, mint például az orvostudomány.

A könyv elején felsorolt világjárványok sem tántorították el a keresztyéneket attól, hogy felebarátaikat szeressék. Ezen világjárványok idején, ugyanúgy tették a dolgukat, mint ahogyan az első gyülekezet létrejöttekor, segítettek és szolgáltak a betegek között és nem rettentek meg. Maga Luther Márton sem menekült el, amikor a pestis járvány kitört, hanem továbbra is szakadatlanul gondozta a betegeket, ami még saját lánya életébe is került. A keresztyének ezen cselekedetei sok emberhez eljutottak és nem csak a hívő embereknek tűnt fel, hogy a Krisztust követők hogyan reagáltak a járványra, és megdöbbenéssel fogadták, hogy azoknak a betegeknek is a gondját viselik, akik nem voltak hívők. Ezért is történhetett az, hogy ezek a világjárványok is a keresztyénség terjedéséhez vezettek. Ezzel azonban az író nem azt akarja nekünk üzenni, hogy az életünk árán vállaljunk kockázatot és sodorjuk veszélybe az életünket. Csupán tartsuk szem előtt, hogy a felebaráti szeretetünket hogyan tudnánk kifejezni mások felé.

A fő kérdésre: Hol van Isten a koronavírus idején? – első olvasatra nem kapjuk meg a választ. De újra olvasva a könyvet az ember előtt világossá válik, hogy ott van Isten ebben az időszakban, ahová mi magunk tesszük. Nem ő fordult el a világtól, hanem a végtelenségig elszekularizálódott világ fordult és fordul el Istentől. Ő ugyanott van, ahol eddig is, és vár, várja hogy őszintén, hittel odamenjünk hozzá.

Seffer Valentina