Végtisztességtevő beszédek Albert Gábor temetésén
Albert Gábor (Egyházasharaszti, 1929. október 30.) Kossuth-, Magyar Örökség és Berzsenyi-díjas író, a Confessio Szerkesztőbizottsága tagja, Budakeszi díszpolgára, a „Haza Embere”, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 89. évében 2017. december 8-án hazatért Teremtő Urához. Végső búcsúztatása 2018. január 4-én volt a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában egyházunk szertartása szerint. A vigasztalás igéjét Boros Péter, a Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora hirdette Pál apostol Timótheushoz írt Második Levele 4. rész 7-8. versei alapján: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.
Négy búcsúbeszéd hangzott el. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fekete György tiszteletbeli elnök a Magyar Művészeti Akadémia nevében búcsúzott. Mindkét intézmény saját halottjának tekinti Albert Gábort. Szentmártoni János költő, író a Magyar Írószövetség elnöke a Szövetség, Vízkelety András irodalomtörténész, filológus, ny. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja pedig a fél évszázados baráti társaság – melynek Albert Gábor is tagja volt – nevében vett végső búcsút tőle.
Az istentiszteleti liturgiában mindkét helyen – a ravatalozóban és a sírnál is – közreműködött a budakeszi Zákány Zsolt Református Vegyeskar tagjaiból és Albert Gábor tisztelőiből szerveződött kórus, melyet Gupcsó Ágnes vezényelt. A magas színvonalú, vigasztalást közvetítő elhangzott művek: Claude Goudimel 91. zsoltárja, Johannes Brahms Luther-szövegre készült choral feldolgozása: Mit Fried und Freund ich far dahin / Most békés szívvel távozom; és egy népdalcsokor: Isten hozzád szülöttem föld, Annyi bánat a szívemen, Az hol én elmegyek, még az fák es sírnak, Erdő mellett estvéledtem. A síri liturgiát Borosné Varga Edina beosztott lelkipásztor végezte. A temetési szertartás moderátora Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője volt.
Albert Gábor folyóiratunk Szerkesztőbizottságának tagja volt 1999-től haláláig. 1992-től az évente megtartott Szárszói Református Értelmiségi Konferencia előadóira és előadások témájára javaslatot tevők egyike (Merétey Sándor, Tenke Sándor és Tőkéczki László mellett) 2003-ig. S e két utóbbi szerkesztő mellett ő a harmadik a szárszói értelmiségi konferenciák legfontosabb előadásait tartalmazó kötetnek: Szárszó 1992-2001 (Budapest, 2002).
A Confessio Szerkesztőbizottsága és Szerkesztősége hálát ad Istennek Albert Gábor életéért és munkásságáért. Emléke legyen áldott! És a Szentlélek vigasztalását kívánjuk özvegyének, Albert (született Marek) Zsuzsának, folyóiratunk Szerkesztőbizottsága tagjának.
A Szerkesztőség
[[paginate]]
Amikor egy festőművész meghal, a képek életének jelentősége megkettőződik, mert ismételhetetlenné válik. Ez a halandóság kockázatát is jól jelzi.
Amikor egy zeneművész meghal, a dallam, a ritmus, a mosoly és a dráma is végleges helyet tölt be a térben és az emlékek világában, s rögtön új felmutatókért is könyörögni kezd.
Amikor eltávozik közülünk egy építész, a valóságos életre álmodott architektúrák végleges szobrokká nemesülnek. Az alkotó szinte kővé dermed.
Amikor egy író számára áll meg a földi időóra, szavai, gondolatai, szelleme elkezd véglegesen belerögzülni a történelembe. A tegnap, a ma és a holnap megálmodott és megélt egységgé kezd válni. Összesimul a magánélet és a társadalmi lét, az ajánlatok tisztessége és a megvalósításokban megélt személyes részvétel. Valószínűleg a művészet világában az írások az igazán „mérlegképesek”.
Az az író pedig, akinek vállalt nemzete van, kivételesen gazdag nyelvvel bír és félelem nélküli bátorsággal fogalmazza meg az övé számára a szükségest, - hogy a lehetséges határainak a felismerésében találjon magának méltó szerepet, - ahhoz Albert Gábornak kellett megszületnie.
Gábor szerényen volt határozott, stílusjegyek nélkül modern, szuverenitásának indokolt tudatában és védelmében lett vérbeli közéleti személyiség. Nem kalandozott a vakvilágban, hanem világméretű sétákat tett az értelmes nemzettudat virágos mezőin. Megírta a maradandót és a felejthetetlent. Átélte számkivetett sorsok drámáit, felismerte az adekvát pillanatok jelentőségét, miközben szó nélkül viselte a sokszor méltatlan közös terheket. Műveit elszigetelte a hétvégi irodalmi piacok langyos kínálatától, így árudáknak és árulásoknak nem volt alanya.
A Magyar Művészeti Akadémia szomorú szeretettel és illő büszkeséggel köszön el testvérétől, Albert Gábortól, életét megköszöni a teremtő Istennek és erős hittel reméli, hogy nyitó kapu várja a végső számvetésen, s utódainak, pályatársainak odaát is segítőtársa lesz abban, hogy egyszer majd újra és véglegesen is találkozhassunk.
Fekete György