Hat éneket sorol 1948-as énekeskönyvünk mutatója, forrásként jelölve az Öreg graduált (1636);[1] ez a hat valójában hét himnusz.[2]  

Adós himnológiai kézikönyvünk (1950)[3] és Csomasz Tóth Kálmán húsz évvel későbbi ismeretterjesztő munkája is (1971)[4] a forrás jelölése, módosítások és átdolgozások elveinek kifejtésével; gyakran hallgatással övez ilyen kényes kérdéseket. Több himnuszt nem méltat értelmezésre. Himnuszok saját dallamát sem választotta, ez veszteség. Ebben is eltért a hivatkozott (vagy legelső) forrásoktól.

Nem volt a 20. század közepe óta egyházi és teológiai irodalmunk témája a forrásokkal szembesítés, filológiai hűség; a hitvallási, teológiai és költészeti értékelés sem. Idejét múlta elődeink ama hibás gyakorlata, hogy az utolsó kiadásban megjelent énekalakból és az akkori szerkesztő nézeteiből indultak el, mellőzve a humanizmus és a reformáció ad fontes követelményét. Himnológiai igénye a Tanácskozó Zsinat egyházpolitikai döntéseinek sem volt. Úgy hozott létre 1996-ban (TÉ’96) találkozós énekeskönyvet. Hatott és hat a 19. századi hiedelem, nem számít reformátusnak a reformáció első két századának szertartási felfogása és gyakorlata, akár idegenkedő kegyességi beállítottság miatt, és/vagy elemi járatlanságból következően.

Szembesítsük énekeskönyvünket e hét himnusz forrásával. Mai helyesírással, de szóalakokat őrizve idézek, az egykorú dallamot ámennel (úgy légyen) kiegészítem. A mai kezdősorok betűrendjében haladunk.

[[ paginate ]] 

A nap immár felvirradván (491)[5] ♫ nincs, utalás:
Új világosság jelenék (301)

Valótlan ’48-ban a forrásjelölés és az ’50-es hivatkozás is. E vasárnap reggeli himnusz szövegének változtatásait sem nem igazolja, de nem is mentheti a hivatkozott forrás. Feltűnő a kezdet módosítása: Az nap feljövén immáran → A nap immár felvirradván. Ragaszkodni szoktak átírók is az ének kezdetéhez, ez könnyíti a folyamatos használatot és az emlékezést. ’48-as énekeskönyvünk nem tartotta meg sem a kéziratos, sem a nyomtatott változat kezdetét.

Hallgat Csomasz Tóth Kálmán e reggeli himnuszról ’71-ben. ’50-ben mond annyit, hogy „BC [Batthyány- kódex], átdolgozása ÖG. Ez az alak L [Lőcse] 1682, fennmaradt 1806-ig.” Ez nem így van. Több hasonló értékű és egykorú vagy korábbi kéziratos forrásunk van a Batthyány graduál mellett, Keserűi Dajka több helyről ismerhette a himnuszt. Ez a 20. század közepén még tisztázatlan volt. A lőcsei énekeskönyv 1675–1676-ben jelent meg, téves azonosításból ered az 1682-es kiadás feltételezése.[6] Fontosabb, hogy nem állja meg a helyét a himnusz későbbi alakjára való hivatkozás. Pontos a lőcsei nyomtatás, a dallamot példásan szedik, az énekeket hitelesen őrzik. Szó szerint az Öreg graduált követi az 1673-as kassai kiadás (59–60).[7] Az 1675/1676-os lőcsei kiadás szintén nem változtat. Egyetlen betűhibája felszólító mód helyett kijelentő mód: mértékljenek helyett mértéklenek. Nincs nyoma a ’48-as változtatásoknak egyikben sem. A Lőcsére hivatkozás hiteltelen.

Kéziratos graduálok	Öreg graduál (1636) 179
Immáran az nap feljövén könyörögjünk az Istennek hogy mind ez egész napon bűntől minket megőrizzen	Az nap feljövén immáran, kérjük az Istent mindnyájan, hogy ezen az egész napon, bűntől minket oltalmazzon.
Nyelvünket megtartóztassa[8] bűnre hogy ne mozduljanak szemeinket béfedezze gonoszságra ne nézzenek	Nyelvünket megtartóztassa, és az bűnre ne bocsássa, szemeinket bétakarja, gonoszra nézni ne hagyja.
Tiszták légyenek szíveink[9] gonosz bűnt bé ne végyenek, kevélységet megenyhítsen ételt italt mértékeljen	Szíveink tiszták légyenek, gonosz bűnt bé ne végyenek, kevélységet gyűlöljenek, Ételt, italt mértékljenek.
Hogy mikor az nap elnyugszik és az éj elközelítend ez világon tiszták légyünk dicsérjük az nagy Úr Istent	Hogy mikor az nap elnyugszik, és az éj elalkonyodik, mi egészen tiszták légyünk, és őtet vígan dicsírjük.
Dicséret[10] légyen Atyának és egyetlen egy Fiának szent Lélekkel egyetemben, és mind örökkön örökké. [11] Úgy légyen.	Dicséret légyen Atyának, és egyetlen egy Fiának, és az mi Vigasztalónknak, kitől minden jók származnak. Úgy légyen.

Keserűi Dajka a rímelés kedvéért változtatott. Elég sokszor. Huszár Gál közlése száz évvel korábbi a lőcseinél, tiszteletet érdemel (1560/1561). Semmivel nem gyöngébb a Keserűi Dajka-félénél, bárha nem mindenütt törekszik rímelésre, vagy tartalmi veszteség nélkül nem sikerült alkalmas rímet találnia. Sajnálatos a Lőcsének tulajdonított módosítás ’48-ban.

Jobban illik mindkét költeményváltozat szövegéhez a díszesebb és szabadon áradó gregorián dallam, mint a kötött ritmusú változat. Az eredeti dallamhoz pedig a kevésbé díszes verselés társul készséggel, ilyen sorok: gonoszra nem mozduló nyelv, gonosz elől béfedezett szem és naphosszat tisztán megtartott élet. Szükségtelen ehhez képest mind a három változtatás. Aki először látja e szószerkezeteket, gondot annak sem okoz megértésük (a verszak száma van zárójelben a sor után): Ételt, italt mértékljenek → Dobzódást ne szeressenek (3); és az éj elalkonyodik → És az éj béalkonyodik (4); Dicséret légyen Atyának, → Dicséret légyen Atyánknak (5). Nem értékesebb, sem nem költőibb és/vagy korszerűbb attól a himnusz, hogy ’48 óta a kezdősorban nincs napfeljötte, hanem van helyette virradta. Előzménye 18. századi, ’48-ban mellőzött módosítás: A nap reánk felvirradván.

[[ paginate ]] 

Igaz Bíró, nagy Úr Isten (490)[12] ♫ nincs, utalás:
Örvendezzen már e világ (330)

Keserűi Dajka újrarímelése három versszak. ’48-as énekeskönyvünk forrása tehát az Öreg graduál nem lehet. Így a forrás jelölése ’50-ben sem hiteles. ’71-ben nem magyarázza Csomasz Tóth Kálmán, hogyan és miért lett háromból kilenc versszak. 1560-ban Huszár Gál szövege szó szerint a kéziratos graduálokéval azonos, dallama az alábbi (elcsúszott egy részlete). Három versszakos a lőcsei énekeskönyv himnusza is (1675/1676: 65). 1700. utáni lehet a bővítés.

Azonban a későbbi forma sem kevésbé értékes. Gyakori a 16–18. századból örökített, és soká, vagy egészen a 19. századig énekelt, később toldott (máskor kurtított) ének. Fűződhet Lőcséhez a toldalékolása vagy részbeni újraköltése? Tisztázatlan. Akkor sem jelölhető bővítetlen alak a toldott forrásaként, hitelesen nem fogható rá az Öreg graduálra és Keserűi Dajka Jánosra.

Kéziratos graduálok	Öreg graduál (1636) 181
Igaz Bíró, nagy Úr Isten, ki állatokat el rendelsz, az regvelt világosítod, és az délt meg melegíted	Igaz bíró, nagy Úr Isten, ki állatsz mindent jórendben, reggelt napfénnyel deríted, és az délt megmelegíted.
Oltsd meg patvarkodóknak tűzét, vedd el bűneinknek terhét, adj egységet minékünk, [13] és adj lelki békességet.	Oltsd meg patvarinknak tűzét, vedd el bűneiknek terhét, adj minékünk egészséget, lelki, testi békességet.
Dicsőség légyön Atyának, és az ő egy szent Fiának, és a szent Lélök Istennek, most és örökkön örökké, Ámen. Úgy légyön.	Dicsőség néked, Atyánknak, és egyetlen egy Fiadnak, tisztesség adassék annak, ki tutora az árváknak. Úgy légyen.

Ismételten találkozunk azzal, hogy megkurtít énekeket a későbbi szerkesztő sorokkal, sőt több versszakra terjedő törléssel is, néha igazításra hivatkozva, máskor semmire sem. Itt a két versszaknyi himnuszt és hozzá tartozó doxológiát háromszorosára bővítve közli ’48-as énekeskönyvünk. Forrása nem az Öreg graduál, hanem az öreg debreceni énekeskönyv[14] 48. számú himnusza, a hetedszakiak sorában az első. Lássuk bizonyságul, mert ezt vette át énekeskönyvünk!

Igaz Bíró, nagy Úr Isten! Ki állatsz minden jó rendben: Reggel, délt, estvét rendelte, S híveidnek megszentelted.
2 Krisztus! hívek megtartója Egeknek igazgatója, Mindeneknek alkotója, Te vagy bölcsen formálója.	6 Hogy mi csak tiéid légyünk, Téged szüntelen dicsérjünk; Légyen szeretet mibennünk, Egymás közt egyesek légyünk.
3 Szent Lélek, egy igaz Isten! Ki lakol minden hívekben, Tartasz mindent igaz rendben: Tőled függ minden keresztyén.	7 Oltsd meg patvarinknak tüzét; Vedd el bűneinknek terhét: Adj minékünk csendességet, Lelki testi békességet.
4 Szent Háromság, egy Istenség! Ki vagy mindenre elégség, Csak tiéd minden tisztesség, Néked adassék dicsőség.	8 E világon úgy élhessünk, Hogy bűnünkben el ne vesszünk; Hanem mennyégbe mehessünk, S veled örökké élhessünk.
5 Te teremtettél bennünket: Bírd hát jóra életünket, Ne nézd gyarló esetünket, Segéld erőtlenségünket.	9 Dicsőség légyen tenéked, Menny, föld magasztaljon téged: Mert mindenekre kegyelmed Mint a bő árvíz, kiterjed.

Látványosan igazolódik itt, hogy csupán hivatkozik az Öreg graduálra énekeskönyvünk, valójában későbbi forrást követ, többnyire szó szerint.

[[ paginate ]] 

Jézus Krisztus, mi királyunk (365)[15] ♫ Jer, temessük el a testet (415) — Wittenberg, 1544

Kevés mennybemeneteli himnuszunk egyike. Figyelmet érdemel, mert a századok folyamán elhalványult ez az ünnep a Pünkösd–Szentháromság-vasárnapi szakasz hátterében. ’48-as énekeskönyvünk hivatkozása itt sem hiteles. Keserűi Dajka átírta a kéziratosságból örökölt himnuszt, ismeretlen változatot is használhatott.

’50-ben Csomasz Tóth Kálmán Délvidék énekeskönyvére utalt. Délvidék pedig az öreg debreceni énekeskönyvet nevezi meg forrásként, nem az Öreg graduált. ’48-as énekeskönyvünk nem így tett. ’71-ben nincs szó erről a himnuszról sem.

Kálmáncsai graduál		Öreg graduál (1636) 118
Jézus Krisztus, mi váltságunk, szeretetünk kívánságunk, nékünk terömtő Istenünk, ki emberré lél érettünk.1		Jézus Krisztus, mi királyunk, teremtőnk és kívánságunk, megváltónk és vidámságunk, ki testben öltözél értünk.
		Honnat érdemlettük tőled, hogy bűneinket elvégyed, a szörnyű halált megszenvedd, ez világot kedvedben vedd.
Pokol kapuit eltöréd, te foglyaidat megmentéd, győzedelmessé és tevéd szent Ayádnak engeszteléd.		Pokolra értünk leszállál, fogságból kiszabadítál, az halálból feltámadál, mennyben nékünk helyt fogadál.
Ez mái nap fényes ködben ki felmenél2 magos mennyben hatalmas győzedelemben uralkodol dicsőségben
Zöng3 az ég nagy dicsérettel az szent angyalok sereggel egyetemben az szentökkel téged dícsérnek énekkel.4
Győzedelmes király Krisztus ki fogva víd fogságunkat5 bocsásd minékünk Szent Lelked6 lelki testi ajándékát.
	Te légy minékünk örömünk,7 te vagy jüvendő jutalmunk, benned légyön dicsőségünk, mennyben tégedet nézhessünk.	Kérünk azért édes Urunk, légy szószóló miérettünk, és mikor innét kimúlunk, adjad szent színedet látnunk.
	Dicsőség néked Úr Isten, ki fölmenél magos mennyben dicsérünk téged mindönkor most és örökkün8 örökké, Úgy légyen,	Dicsőség légyen Tenéked, Atyádnak egyemben véled, áldassék az te Szent Lelked, kit nálunk hagyál helyetted. Úgy légyen

A Kálmáncsai graduál ö–ző szövege azonos a többi graduáléval; nincs eltérő szövegváltozat.

Helyreállításra törekszik ’48-as énekeskönyvünk máskor. Ezen himnuszok szövegét tekintve nem. Nincs hitvallási vagy költészeti ellenjavallat az 1700 táján betoldott második versszak miatt. Inkább kérdéses az, hogy vajon nem kár-e a kéziratos változatból elhagyott versszakok tartalmáért?

E himnusz forrása sem az Öreg graduál, hanem az öreg debreceni énekeskönyv 33. számú mennybemeneteli himnusza. Szövege változtatás nélkül került bele énekeskönyvünkbe.

[[ paginate ]]   

Jövel, teremtő Szentlélek (373)[16]
♫ Wittenberg 1524

Hrabanus Maurus (776–856) pünkösdi himnuszának magyar változatai közül valóban maradandó az Öreg graduálbeli. Református gyülekezeti énekeskönyveinkben ez öröklődött változatlanul.

Spáczai graduál[17]	Öreg graduál (1636) 129
Jövel, vigasztaló Szent Lélek Isten, és az te híveidnek szíveket bétöltsed te szent ajándékoddal őket újítván	Jövel, Teremtő Szent Lélek, és híveiddel légy vélek, szent ajándékiddal szívek, újuljon, és teljesedjék.
Ki vígasztalónak mondatol, és felséges Isten ajándékának, élő kútfű és tűz, szeretet és nékünk lelki örömünk	Ki ható vigasztalónak és Isten ajándékának, avagy hétajándékúnak, Isten jobb keze ujjának —
Te vagy szívünknek világa, minket tart bűnnek soksága, ne légyünk ördögnek országa, az Krisztusnak érdeméért.	mondatol élő kútfőnek, tűznek és lelki kenetnek, Atyának igíretinek, és az igaz szeretetnek.
Hitötlenségünknek bűnét. kegyetlenségünknek terhét rontsd el kárhozatnak kötelét, az Krisztusnak érdeméért.	Gerjessz világot elménkben, önts szeretetet szívünkben, erősíts minket testünkben, és nagy erőtlenségünkben.
Viseljed az mi gondunkat, néked adtuk mi magunkat, vezérljed az mi utunkat. az Krisztusnak érdeméért.	Adj nékünk teljes örömöt, üdvösséghozó kegyelmet, köztünk minden gyűlölséget, ronts el, és adj egyességet.
Szent Lélek Isten irgalmazz, és minden bűntől oltalmazz, kárhozat ellen légy nagy támasz, az Krisztusnak érdeméért.	Távoztasd ellenséginket, és add meg békességünket, mindenkor vezérelj minket, utálhassuk bűneinket,
Minden keserűségünkben és életünknek rendiben bátoríts minket hitünkben, az Krisztusnak érdeméért.	Adjad ismérnünk az Atyát, és az ő egyszülött Fiát, és hinnünk, hogy mindkettőtől, szentől származol vég nélkül.
Az igaz hitnek gyümölcsét, az szeretet egyességét plántáljad mindenött jó hírét, az Krisztusnak érdemében.
Setétségünknek nagyvilága, mi szívünknek nyájassága, lelkünknek légy boldogsága, az Krisztusnak érdeméért
Szent Lélek, kérünk tégedet, oltalmazd az te Igédet, esmérhessünk meg tégedet, az Krisztusnak érdeméért.
Dicsőség Attya Istennek, mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, az Szent Lélek Úr Istennek, szent Háromság egy Istennek, Úgy légyen,	Dicsőség az egy Istennek, Atya, Fiú, Szent Léleknek, kedves ajándéka ennek, lakjék szívében mindennek. Úgy légyen.

Az öreg debreceni énekeskönyv szó szerint egyezik az Öreg graduállal, így a ’48-s közlés sem tér el. Jó változtatás ki ható vigasztalónak helyett hathatós vigasztalónak (2) — tudniillik mondatol —, mert a vonatkozó névmás után az állítmány csupán a következő versszak elején következik, így könnyebb a megértés. Sodró erejű a darabos változat is. Ismétlődő sora: az Krisztusnak érdeméért. Összevonására, tömör újraköltésére nem született kísérlet a 17. század óta.

[[ paginate ]] 

Mennyei Ige, jelenél (309)[18] ♫ nincs, utalás:
Új világosság jelenék (301)

Újólag szembesülünk azzal, hogy ’48-ban az Öreg graduálból valónak jelez énekeskönyvünk egy himnuszt, mégis későbbi szövegváltozatot közöl. Nem mindig világos, hogy a hosszabb időn át több változatban terjedő himnuszoknak végül melyik változata volt az alapul vett, amelyen idővel történhettek módosítások, nem ritkán említetlenül. ’48-ban nincs a mutatóban az Öreg graduálból valók között ez az ádventi himnusz. ’50-ben nincs Csomasz Tóth Kálmán mutatójában sem, de ugyanott az mondja, hogy „BC-beli változat átdolgozása ÖG-ból, kevés igazítással”. Az ének alatt meg ezt olvassuk: „V–VI. századi latin himnuszból, Öreg Graduál, 1636”! Tudniillik két változat van az Öreg graduálban és a kéziratosokban, meg több énekeskönyvben;[19] ellenben csak egy az öreg debreceni énekeskönyvben. Itt a 3. sorszámú ádventi himnuszban ötvözte a korábbi két alakot az énekeskönyv valamelyik 1710–1720 körül megjelent elődje, hét versszakos. ’48-as mutatónk hiányos, a 16. századi forrásokat sorolja, a 18. századiakat nem. A lőcsei énekeskönyveket sem. Erényei és hitvallási fontossága ellenére ’71-ben nincs méltatása ennek az ádventi himnusznak sem. Lássuk előbb az Öreg graduál 16. századi eredetű himnuszának két változatát, majd néhány másikat összehasonlításul.

Ötstrófás változat	Hatstrófás változat
Mennyei Ige jelenél, örök Atyátúl kijövél, testet magadra felvévél, kezdet után sok üdővel	Mennyből az Ige lejöve, régen Atyátúl kijöve, születék üdvösségünkre, és fogságunkból kimente
	Te vagy Atyának Igéje, kit Ádámnak megígére, és Ábrahámnak hirdete, Dávidnak is megjelente.
Világosítsd elméinket, szenteld meg mi szíveinket, hogy érthessük szent igídet, útálhassuk bűneinket.	Bocsásd meg azért bűnünket, világosítsd meg szívünket, erősítsd bennünk hitünket, nyerhessük üdvösségünket.
	Jelentsd meg nékünk Igídet,[20] kiből hihessünk tégedet, és légy minékünk éppület, út, igazság, örök élet.
Hogy mikor eljössz itílni, szívek titkait kivenni, az jóknak minden jót adni az gonoszokat büntetni,	Hogy mikor ítélni eljössz, légy kegyelmes fiaidhoz, és vígy minket szent Atyádhoz, életeddel ajándékozz.
Akkor tűled bűneinkért, ne vess el, lám te azokért magas keresztfán ontál vért, sőt üdvözíts érdemedért,
Dicsíret és nagy dicsőség, adassék néked tisztesség, ki Atyával egy Istenség, szent Lélekkel vagy egy felség. Úgy légyen.	Dicsősség Atya Istennek, és tenéked Igíjének, dicsíret az szent Léleknek, szent Háromság egy Istennek, Úgy légyen,

Az öreg debreceni énekeskönyv összevont változatát követte ’48-as énekeskönyvünk, nem az Öreg graduált, mégis rá hivatkozik. Változtatott is a szövegen.

Mennyei Ige, jelenél, örök Atyától kijövél, Testet magadra felvevél Kezdet után sok idővel.
2 Te vagy Atyának Igéje, Kit Ádának megígére; És Ábrahámnak hirdete, Dávidnak is kijelente.	5 Hogy mikor eljössz ítélni, Szívek titkát felfedezni, A jóknak minden jót adni: A gonoszokat büntetni.
3 Világosítsd elméinket, Szenteld meg mi szíveinket; Hogy esmérhessünk tégedet, Utálhassuk bűneinket.	6 Akkor tőled bűneinkért Ne vess el: lám, te azokért, Magas keresztfán ontál vért: Sőt idvezíts érdemedért.
4 Erősítsd bennünk hitünket, Nyerhessük idvességünket, Te légy minékünk épület, Út, igazság, örök élet:	7 Dicséret és nagy dicsőség, Adassék néked tisztesség, Ki Atyával egy Istenség, Szent Lélekkel vagy egy Felség.

Az 13, 5–7. versszak az Öreg graduál rövidebb (ötstrófás) változatával egyezik. A 2. versszak a hosszabb hatstrófással. Némi változtatással, de szintén innen való a 4. versszak. 

Keserűi Dajka a rövidebb változatot verselte meg. Nem tudhatjuk, hogy látott-e olyan kéziratot, amelynek eltérő sorai támogatták újra-rímelését. A hosszabb változat fél évszázaddal előbb megjelent a Komjáti graduálban,[21] szinte szó szerint egyezik az Öreg graduállal. Kellett, hogy legyen a rövid változatnak 1600 előtti, de mára ismeretlen előzménye, esetleg a hosszabbénál korábbi. 1635-ben látott napvilágot Lőcsén, [22] új átdolgozásnak semmi jele. A kéziratos graduálokban is így találjuk e himnuszokat, ezekről sorra kiderült, hogy csekély kivétellel 16. századi forrásokat követnek. Ezeket H. Hubert Gabriella repertoriuma is 1600 előttiként regisztrálja. Milyen tehát a nyomtatott alak kapcsolata a kéziratos forrásokkal? Az eddig is figyelt graduálok változatait látjuk alább, köztük kettőt a Kálmáncsai graduálból, a többit a Nagydobszai, Ráday/Batthyány, Spáczai graduálból. A dallam is a Spáczai graduálban van; az ámen megoldását az Úgy légyen fölé jegyzett kéziratos neuma tisztázza. Mennyire hiteles a dallam társítása? Ezt többek között támogatja az, hogy a Ráday graduál a dallamot is közli a Zakariás énekéhez, ott szintén ez után következik az alábbi rövidebb és hosszabb himnusz, és ezt ugyanígy találjuk az Öreg graduálban. Erősíti ezt az Eperjesi graduál is. Nincs mindig utalás arra, hogy milyen dallamra énekeljük a sorban következő himnuszokat. Az alius többnyire azt jelenti, hogy az Áldott Izráelnek Ura (Canticum Zachariae) dallama az utána másolt himnuszokhoz is szolgál, ez az Eperjesi graduálban egyértelmű; az Ex cantico Zachariae strófikus változatát nem a Corde natus dallamára kell énekelni, hanem az ad notam szerint Az idvözítőt régenten dallamára, ez hangjegyesen is megvan ugyanott.[23]

Ötstrófás változat (RPHA 108)	Hatstrófás változat (RPHA 888)
Atya Istennek Igéje, örök Atyátúl kijöve,[24] ki ez világra születél, Idő utolsó részéből[25]	Mennyből az Ige lejöve, régen Ayátúl kijöve, születék üdvösségünkre, és fogságunkból kimente
	Te vagy Atyának Igéje, kit Ádámnak megigére, és Ábrahámnak hirdete, Dávidnak is megjelente. [26]
Világosítsd meg szívünket, és szent Lélökkel erősítsd, hallván az te szent Igédet, Távul légyenek bűneink.	Bocsásd meg azért bűnünket, világosítsd meg szívünket, erősítsd bennünk hitünket, nyerhessük üdvösségünket. [27]
	Jelentsd meg nékünk Igédet, kiből hihessünk tégedet, és légy minékünk éppület, út, igazság, örök élet.
Hogy mikor eljössz itélni, mindön szív titkait kivenni, adván mindön jót az jóknak, az gonoszoknak gyötrelmet,	Hogy mikor ítélni eljössz,[28] légy kegyelmes fiaidhoz, és vígy minket szent Atyádhoz, életeddel ajándékozz.[29]
Akkor az mi bűneinkért, ne vess el szent színed elől; de minket az igazakkal részesíts örök élettel.
Dicséret és nagy dicsőség,[30] Atyának és szent Fiának, és szent Lélök Úr Istennek, mast és örökkün örökké. Úgy légyön.	Dicsősség Atya Istennek,[31] és tenéked Igéjének,[32] dicséret az szent Léleknek, szent Háromság egy Istennek,[33] Úgy légyen,

A hosszabb himnusz pontosan egyezik Huszár Gál kiadásával.[34] A kéziratos másolatokkal való egyezés régi és eléggé megállapodott hagyományozás jele. A rövid változat szintén korábban elterjedhetett, eltér a Keserűi Dajka-félétől. Egyik sem későbbi a 16. század hatvanas–hetvenes éveinél. Nyelvállapotuk nem 17. századi, régies szóalakjaik szinte illenek a kódexek korába.

Lehet a rövid változat (közvetett, korai) elődje a Döbrentei kódex négystrófás változata.[35] Nem ismerjük közvetlen hatás bizonyítékát, általában a szertartási himnuszoknak a reformáció előtti és későbbi alakja között nincs közvetlen kapcsolat.

Felséges ige származván régen atyától kijövén világnak szilvén segejtés[36] hajlott időnek folyásán. Világoh immár mellyököt[37] meggerjesszed szerelmeddel hogy ű új híreket[38] hallván Megtilogyék minden bintől[39]

Mikorra bíró jövendesz mellyöknek töttét megtudnod[40] vétkezetekért fizetned országot jóknak és igaznak. Tehát bűnért ne gyetressönk bínöknek érdeme szerént de mi légyönk bódogokkal örök mennyekben részessé.

Nyomatékos e himnusz egy hitvallási (teológiai) mozzanat miatt. Állást foglaltak az első ökumenikus zsinatok Jézus személyének és imádatának kérdésében; elvetették a szakadár nézeteket a testet-öltésről (incarnatio), valamint a Jézus Krisztus kettős természetéről (isteni és emberi). Különféle mozgalmak vagy egyiket tagadták, vagy másikat. Csak Jézus egyetlen természetét ismerték el. Vitatott volt többféle módon az is, hogy vajon megkülönböztethető-e, elegyül-e, vagy éppen eggyé olvad-e a két természet? A Niceai (Nikaja) és Konstantinápolyi zsinat és hitvallása erre próbált végleges döntéssel felelni. Utal rá a II. Helvét Hitvallás több szakasza. A hitvallás kiadásaiban századokon át megjelent a Niceanum és a Niceo-Konstantino-politanum. A himnuszok eme teológiai háttérben, és ilyen álláspontok hitvalló és költői megnyilvánulásai.

[[ paginate ]] 

Nagy hálát adunk, kegyes Atyánk, néked (508) [41] ♫ nincs, utalás:
Nagy hálát adjunk az Atya Istennek (225)

Eltűnt a himnusz eredeti kezdete: Felséges Isten, mennynek földnek Ura, a két kezdő versszak hiányzik ’48 óta, és az Estvéli énekek csoportjába sorolta ezt a himnuszt énekeskönyvünk. Hogyan? Össze-vissza forgatva. Alkalmas a felforgató tevékenység énekeskönyvet szerkesztő módjának szemléltetésére. Csereberélve következnek a meghagyott versszakok, az eredetihez képest ilyen rendben: [4], [5], [3], [6–11].  Ezen túl kevés a meghagyott szövegben a változtatás. Jellegzetes ez a záró versszakban (9): Megkonfirmálja → Megkoronázza. Mai magyar reformátusságunk számára vajon a 20. század közepén a konfirmáció teljesen érthetetlen archaizmusnak tűnt, azért feltétlenül át kellett nevezni?

Szombati és vasárnapi himnusz öröklődött a teremtés hét napjára valók közül. Hetet kezdő és záró. Az Öreg graduál csupán a vasárnapit ismerte, vagy elutasította valamiért a hasonló kezdetű, de eltérő tartalmú szombatit. Nem tudjuk kimutatni, de talán Huszár Gál énekeskönyveit sem Keserűi Dajka János, sem pedig Geleji Katona István nem ismerte. A kéziratosság a szombatnapi himnusznak is megállapodott szövegét örökítette, talán korábbi időből.[42] A ’48-ban törölt záró versszak naponta ismétlődött. Ezt Keserűi Dajka is elhagyta valamiért. Másként szó szerint egyezik a Komjáti graduál (62a–b) közlésével, kivéve egyetlen sort.

Batthyány/Ráday graduál	Öreg graduál 178–179
Felséges Isten, mennek földnek Ura, ki mindeneknek vagy teremtő Atyja, a magos égnek szépen alkotója és vagy Bírója.	Felséges Isten, mennynek földnek Ura, és mindeneknek vagy teremtő Atyja, az magas égnek szépen alkotója, és vagy bírója.
Az mi kedvünkért az szép fényes nappal te megruházád az egeket nappal és az éjszakát az világos holdval, mint egy lámpással.	Az mi kedvünkért az szép fényes nappal, te megruházád az egeket azzal, és az éjtszakát az világos hólddal, mint egy lámpással.
Hogy megnyugosson az mi munkáinktól, törődésinktől és fáradságinktól, néha peniglen mi nagy bánatinktól és siralminktól.	Hogy megnyugosson az mi munkáinktól, törődésinktől és fáradságinkról, néha peniglen mi nagy bánatinktól, és siralminktól.
Nagy hálát adunk kegyes Atyánk néked, hogy te ez napon nékünk azt engedted, nagy szép békével élnénk te előtted, dicsőség néked.	Nagy hálát adunk kegyes Atyánk néked, hogy te ez napon nékünk ezt engedted, nagy szép békével élnénk te előtted, dicsőség néked.
Immár az napnak az ő kezdetében néked könyörgünk Atyánk, igaz hitben, segíts meg minket mi könyörgésünkben, áldj meg lelkünkben.	Immár az napnak az ő kezdetiben, néked könyörgünk Atyánk, igaz hitben, segíts meg minket minden szükséginkben, áldj meg lelkünkben.
Hogy tiszta szíből áldhassunk tégedet, szép énekszóval dicsérjük nevedet, józan elmével imádhassunk téged, mint Istenünket.	Hogy tiszta szűből áldhassunk tégedet, szép énekszóval dicsírjünk tégedet, józan elmével imádjunk tégedet, mint Istenünket.

	Az setét éjnek reánk jövésében, adjad, hogy lelkünk ne légyen setétben, se pedig hitünk tökéletességben, és tévelgésben.	A setét éjnek réánk jövésében, adjad, hogy lelkünk ne légyen setétben, se penig hitünk tökélletlenségben, és tévelygésben.
	Hogy az mi testi szemeink elhunnak, Lelki szemeink reád vigyázzanak, Az mi bűneink mind elaludjanak, És meghaljanak.	Ha az mi testi szemeink alusznak, lelki szemeink réád vigyázzanak, az mi bűneink mind elaludjanak, és meghaljanak.
Tartsd tisztán, Uram, testünket, lelkünket, őrizz meg bűntől álmunkban is minket, az álnok ördög ne bírjon el minket, erőtleneket.		Tartsd tisztán, Uram, testünket-lelkünket, őrizz meg bűntől álmunkban is minket, az álnok ördög ne bírjon el minket, erőtleneket.
Adj békességes nyugodalmat nékünk és tennen magad vigyázz, Uram, értünk, hogy szép békével légyen felkelésünk, teljes életünk.		Adj békességes nyugodalmat nékünk, és ténnen magad vigyázz, Uram, értünk, nagy szép békével légyen felkelésünk, teljes életünk.
Tégedet kérünk, Istennek szent Fia, néked könyörgünk, mi Urunknak Atyja, hogy azmit kérünk, szent Lelked megadja, s meg confirmálja.		Tégedet kérünk, Istennek szent Fia, néked könyörgünk, mi Urunknak Atyja, hogy az mit kérünk, Szent Lelked megadja, s-megkonfirmálja. Úgy légyen.
Add meg ezeket nékünk, kegyes Atyánk, te szent Fiadért, ki minékünk Urunk, és szent Lelkeddel légy kegyelmes hozzánk, tekénts mireánk.

[[ paginate ]] 

Ó, mennyeknek fényessége (222),[43] ♫ nincs, utalás:
Úr Isten, te tarts meg minket (233)

Változott ’48-ban több versszak szövege. Közülük örömmel fogadhatunk egyet, beleillik a himnuszba: jussát mondja lenni rajtunk → Követeli jussát bennünk (3). Helyes, megszünteti a latinizmust. Akik állandóan beszéltek latinul, nem érezték idegennek az ilyen latin szerkezeteket. Jó szándékú, de sikertelen változtatás viszont a következő: Könyörülj azért mirajtunk, | Úr Isten, könyörülj kérünk, → Már könyörülj meg mirajtunk, Úr Isten, mert magunk vagyunk (5).’Magunk(ra) maradtunk’ lenne a magunk(ban) vagyunk értelme, de a sorban nem fér el. Igaz, így hibátlan a párosrím, de ma éppen nem mondhatjuk, hogy jobban érthető, mint az eredeti. Ez a módosítás be nem vallott átvétel a 18. századi debreceni énekeskönyvből. Éneklés közben nem érezzük úgy a rím hiányát, mint költeményt olvasva, ez ellene szól csengő-bongó rímek keresésének. Máskor igen gyakori a szerkesztői inverzió, itt is lehetne alkalmazni; a nyomatékosító szóismétlést nem szükséges feltétlenül korrigálnunk: Könyörülj, Urunk, Istenünk, | Úr Isten, könyörülj, kérünk!

Rontás a következő, nem csupán teljesen szükségtelen: örök halált érdemlettünk → És örök halált érdemlünk (2). Az eredeti jobb, a múlt idő ismétlődik a versszakban. — Fájó pont a doxologia elrontása: Dicsőség néked Atyának, | veled együtt Megváltónknak, | és az mi Vigasztalónknak, | az dicső szent Háromságnak → Dicsőítünk, szent Atyánkat, | Véled együtt Megváltónkat, | És a mi Vigasztalónkat: | A dicső Szentháromságot (7). Az eredeti sokkal rangosabb. Rímel is. Az öreg debreceni énekeskönyv szerint a kezdősor: Ó, mennyeknek ékessége. A doxologia érintetlen. Nincs változtatás a 2–3. versszakban sem, nem innen ered tehát az indíttatás ’48-ban.

Kálmáncsai [58]	Öreg graduál 187–188
Ó, felséges áldott király,    te Szentidnek dicsősége    bűnösöknek reménysége,    és egyetlen egy segödelme.	Ó, mennyeknek fényessége, és szenteknek dicsősége, bűnösöknek reménysége, egyetlen egy segítsége.
Vallást tészünk teelőtted,    hogy elvesztöttük magunkat,    haragodat ingerlöttük,    és az halált érdömlöttük.	Te előtted vallást tészünk, hogy mi mindnyájan elvesztünk, méltó haragodban estünk, örök halált érdemlettünk.
Íme, azért mi bűneink,    elnyomorítottak minket,    ellenségünknek ereje,    elhatalmazott mirajtunk.	Mert ímé, már az mi bűnünk hatalmassan regnál bennünk, melyért az mi ellenségünk jussát mondja lenni rajtunk.
Nincs szívünknek reménysége,    nincs lelkünknek bátorsága,    elfogyatkoztunk magunkban,    nyomorgunk mi halálunkban.	Nincs szívünkben reménységünk, nincs lelkünkben csendességünk, magunkban megfogyatkoztunk. halál miatt nyomorodtunk.
Könyörülj rajtunk, mi Urunk,    könyörülj, kérünk, Úr Isten,    tekints az te szent Fiadra,    és érötte végy föl minket.	Könyörülj azért mirajtunk, Úr Isten, könyörülj kérünk, szent Fiadért esedezünk, szánj meg, és ne hagyj elvesznünk.
Vessed reánk szömeidet,    távoztasd el bűneinket,    igazítsd meg mi hitünket,    és vígasztaljad szívünket.	Vessed réánk szemeidet, vedd el rólunk bűneinket, igazíts meg bűnből minket, vigasztald meg szíveinket.
Dicsőség néköd, szent Atyánk,    mi Urunk Jézus Krisztussal,    és szent Lélök Úr Istennel,    ki uralkodol örökké,    Úgy légyön,	Dicsőség néked Atyának, veled együtt Megváltónknak, és az mi Vigasztalónknak, az dicső szent Háromságnak. Úgy légyen.

A Kálmáncsai graduál szépen ö-ző szövege, mint 17. században másolt kéziratos graduáloké általában, évtizedekkel korábbi, néha még a 16. századnál is korábbi magyarítás örököse. 

Keserűi Dajka János újraverselte a kéziratos változatot, gondos és jó rímeléssel. Ennek viszont néhány tartalmi mozzanat áldozatául esett. Mondhatjuk, hogy (az elrontott doxologia, és az említett változtatások kivételével) követi az Öreg graduált a ’48-as énekeskönyv, itt is csupán azért, mert az öreg debreceni énekeskönyv hetedszaki himnuszainak sorában az 56. sorszámú csak abban különbözik az Öreg graduáltól, hogy kezdősorában egy szó változott: Ó, mennyeknek ékessége.

Volt szertartási jártassága egykor a gyülekezet énekelni tudó részének. Iskoláink diáksága liturgikus énekkar volt, a kántor éneklőszéke (pulpitusa) körül állva végezte az énekes könyörgés szolgálatát. Ezért az iskolázott felnőttek értettek a református gregorián énekléséhez. Ameddig ezt egyházunk nem tilalmazta, addig tehát a himnuszokat is eredeti, díszes dallammal énekelhették. Versszakonként váltakozva hangozhat el az Új világosság jelenék ritmizált dallama, amelyet a gyülekezet énekel, és a graduálok díszesebb dallama, ezt a kántor és az énekkar szólaltatja meg. Társulhat hozzájuk, vagy helyettesítheti a nehezebbeket néhány szintén alkalmas egyszerű dallam:

[[ paginate ]] 

Összegezve

Énekeskönyvünk 1948-ban a 18. századi öreg debreceni énekeskönyvet követte, az Öreg graduálra csupán hivatkozott. Ebből azért nem adódik szövegi eltérés, mert Debrecen változatlanul közölte a himnuszokat, vagy alig módosított néha egy-egy sort. Viszont ha jelentős az eltérés, mint a háromszorosára bővült Igaz Bíró, nagy Úr Isten himnusznál, vagy a Mennyei ige jelenél összevonásánál, énekeskönyvünk akkor is az Öreg graduált jelölte meg forrásul, nem a későbbi kiadást. Ellenben az 1948-as „igazítások” sehol nem 18. századi forrásból valók, például az Ó, mennyeknek fényessége doxologiájának elrontása.  

Egyazon műfajú a hét himnusz. Rögzített helye volt az egykori protestáns szertartásban. Hatvannégy himnusz található az öreg debreceni énekeskönyv elején, 1948-ban viszont szétszóródott a többi ének között ez a hét. Szertartási szempont így nem érvényesülhetett. Mesterséges elrendezésű énekeskönyvünk, ez független az énekek keletkezésétől és a graduálok korának szertartásától.

Eredeti himnuszdallamot nem közölt énekeskönyvünk az Öreg graduálból. Az öreg debreceni énekeskönyv is az Örvendezzen már e világ dallamára énekelteti az Új világosság jelenék himnuszt. Ajánlj még dallamokat: Az Istennek szent angyala; Ó, ártatlanság báránya; Mennyei Atyánk, Úr Isten; E földön ti minden népek és Úrnak szolgái mindnyájan. Ebből választott a kántor; és 1948-as énekeskönyvünk is. Szertartási és zenei okkal nem ajánlható, hogy azonos szótagszám miatt ismert német koráldallam társuljon himnuszhoz, mint Úr Isten, te tarts meg minket (233), Urunk Jézus, fordulj hozzánk (166), Krisztus, ki vagy nap és világ (500), Örvendezzen már e világ (330). Nem kívánatos, de szükségből megeshet. Jobb megoldás egyszerű dallamok választása.

1948-ban és 1950-ben még nem indult el a protestáns szertartások és graduálok kutatása. Csomasz Tóth Kálmán fél évtizeddel később, 1955-ben közölte Huszár Gál úrvacsorás szertartásrendjét, egyetlen dallampélda nélkül. [44] 1971-ben Huszár Gál első énekeskönyvét még nem találta meg Borsa Gedeon, csak 1975-ben. A graduál-himnuszokról kutató társával, Bárdos Kornéllal 1977-ben közölt tanulmányt Csomasz Tóth Kálmán.[45] Ő azután is vallotta az őskódex elméletet, tehát hogy a Batthyány-kódex a legkorábbi, és minden protestáns énekgyűjtemény egyetlen forrása. Ezért említette ismételten az Öreg graduállal együtt a Batthyány kódexet is forrásként. Ez tévedés. A többrétű hagyományban katalizáló szerepe volt Huszár Gál énekeskönyveinek, főként a Komjáti graduálnak (1574). [46] Meghatározta Csomasz Tóth Kálmán nézeteit a Hasper holland lelkész hibás elmélete is az egyházi hangnemekről és a dallamok módosításáról, meg a gyülekezeti éneklésről. Mindez szűkítette szerkesztői koncepcióját. Ezen túlmenően évtizedekig mondhattuk azt, hogy az akkori (politikai) állapot miatt 1964-ben lehetetlen volt az énekeskönyv tervezett újraszerkesztése, vagy legalább javítása, és a liturgia reformja is. Ilyen okról többé nem beszélhetünk 1998-ban, az énekeskönyv ötvenéves évfordulóját mégsem jelezte semmiféle himnológiai munkálat.     

Az éneklés és az énekeskönyv szerkesztésének teológiai érvei és követelményei nincsenek történetileg és kritikailag summázva. Teológiai nevelésünk mostohagyermeke a szertartás és az éneklés. Az örökölt énekek átalakítását magyarázzák énekelhetőséggel, a szöveg és dallam azonos hangsúlyával (prozódia). Ez a kevés igazítás, átírás némelykor teológiailag (és hitvallásilag) lényegi, de költészetileg is az. A 18–20. századi énekköltés ma nem tárgya az irodalomnak, mint tudománynak. Református irodalmárok munkásságában sem talált helyet. Ez így van a 19. század közepe óta.   

Csomasz Tóth Kálmán műve egyházunk történetében az első himnológiai kézikönyv, adattár 1948-as énekeskönyvünkhöz. Ma már elérhető az interneten, 1971-es munkája is, ez örvendetes. Ideje volna, hogy éppen így széleskörű nyilvánosságot nyerjen az idejét múlta és téves elméletek helyesbítése, meg a régi adatok pótlása és kiegészítése.

Fekete Csaba