Magyar Örökség-díjazottak
A Magyar Örökség-díjat 1995 óta ítélik oda azon személyeknek, csoportoknak, intézményeknek vagy teljesítményeknek, akik vagy amelyek a magyar nemzet erkölcsi- szellemi felemelkedéséhez hozzájárulnak. A díjazottak teljesítményükkel a magyarság láthatatlan szellemi múzeumát gyarapítják. Nem csupán kortárs értékekre, hanem visszatekintve az időben, egészen a 20. század elejéig lehet magyar állampolgároknak javaslatot tenni a díjazásra. A bíráló bizottság kizárólag ezek közül választhat. A javaslatokat az Ezüstkönyvben regisztrálják, míg a díjazottak az Aranykönyvbe íratnak be, egyidejűleg pedig felvétetnek a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. A díjat jelenleg a Magyar Örökség és Európa Egyesület gondozza. Évente négy alkalommal ítélik oda, alkalmanként hét díjazott részére, ünnepélyes keretek között, kulturális műsorral egybekötve. Az ünnepségnek a Magyar Tudományos Akadémia ad helyet, székházának dísztermében, 2016. december 17-én. A díjazottak között volt Grezsa Ferenc is. A díjátadón elhangzott laudáció közreadásával tisztelgünk előtte.
(A Szerkesztőség)
A lexikon-szócikk tömörségével szólva is sokoldalú és kiemelkedő életút az övé, szervesen épülő, következetes és gazdag. Kisteleken indul a pálya (éppen nem szédítő karrier ígéretével), lesz középiskolai tanár és igazgató Hódmezővásárhelyen, főiskolai, majd egyetemi tanszékvezető tanár Szegeden. Már fiatalon sokak által becsült kritikus, irodalomtörténész, utóbb kandidátus, aztán a tudományok doktora, jeles, országos tekintélyű professzor. Mindemellett a Kincskereső főszerkesztője, József Attila-díjas, az Alföld- és a Tiszatáj-díj és más elismerések kitüntetettje, a Juhász Gyula kritikai és a Németh László életmű kiadás szerkesztője stb.
E felsorolás azonban nem adja vissza az életmű számtalan elemű, mindennapi apróságoktól országos nagy ügyekig terjedő folyamatait, aminek köszönhetően (kedves írója, Németh László kifejezésével) maga az ember vált remekművé. Ahogy egyazon buzgalommal középiskolás diákja kezdő novelláját javítgatta és Németh László özvegyének első számú segítője, bizalmasa volt a hagyaték méltó gondozásában. Ahogy a Bethlen Gimnázium minden ügyét szívén viselte a pályázatoktól, a tagozatoktól az évkönyv szerkesztéséig. Írott életművére (elég pályakezdő, Juhász Gyula indulását bemutató kismonográfiáját, több tanulmánykötetét, három, időrendben Németh László munkásságát feldolgozó monográfiáját említeni, valamint több száz kritikáját, tanulmányát) és szervező tevékenységére az 1970-es, 1980-as évek nemzeti, népi ellenzékének legkiválóbbjai figyeltek fel (Czine Mihály, Csoóri Sándor), s vállalták küzdő társukul.
[[paginate]]
Mindehhez egy vonzó, szerény, komoly személyiség tartozott hozzá. Okosan, tapintatosan vitt diadalra reménytelennek látszó ügyeket. Tárlatok, szövegkiadások, tehetséges és jó szellemű emberek ügyében fáradhatatlan volt, erős nemzeti elkötelezettsége nem szólamokban, hanem szilárd felelősségben és a hűség vállalásában nyilatkozott meg. Vásárhelyt fiatal tanár korában szerette meg. Nem hirdette, hanem bizonyította: országos ügyekben azt szabad komolyan venni, akit közvetlen környezetéhez, a táj és a föld népének sorsához, történelméhez ezer szállal köt a kötelességérzet, a sorsvállalás.
A Németh László életműben felmutatott (máig érvényes és nélkülözhetetlen) lényeg: „a magyar kultúra műhelyeit óvni a nacionalista kérkedés és a nemzeti közömbösség szétoldó megalkuvásától.” Grezsát egy tragikus, de mégis diadalmas életnek, a Németh László életének pátosza ihleti. És valóban azonosulni tud, igen magas szinten Németh programjával: az emberi és közösségi üdvösségügy szolgálatával.
A halála után Grezsa Ferenc iránt nem csökkenő ragaszkodás nem pusztán egy kiváló személyiségnek és egy maradandó életműnek szól, hanem a nemzeti értékrendű magyar kultúra szolgálatát méltányolja, mint a magyarság szellemi és erkölcsi felemelkedésének feltételét.
Imre László
Grezsa Ferenc (1932-1991) irodalomtörténész, országos tekintélyű professzor. A római katolikus Grezsa Ferenc egy ideig a kommunisták által államosított hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium jogutódjának igazgatója volt. Tanítványai szerint ő mentette át a hajdani egyházi szellemiséget és értékrendet a rendszerváltozás utáni újraindult református gimnáziumnak. Munkásságával – egész életművével – hozzájárult református egyházunk és az egyetemes magyarság szellemi értékeinek emeléséhez.