Kis esti ének
                                                   _{A 68. zsoltár dallamára}

Betakarnak a csillagok,
üres és megfáradt vagyok,
mint ki hét sebből vérzik.
Felvenném én a keresztet,
Istenem, hívlak, kereslek,
jajszavam száll az égig.
Benned bízom én Teremtőm,
elfogyott már minden erőm,
légy velem hatalmaddal.
Óvjál, ha éjbe tévedek,
nyújtsd felém segítő kezed,
hogyha a bűn marasztal.
 

Alulnézetből

Halott fenyők a kősziklákon.
Fejüket a felhőkbe fúrják,
Lélek hintázik minden ágon.

Míg a nyár a hegyen túl késik,
Tenyérnyi menyasszony-virágok
A bodzás rétet kicsipkézik.

Erdélyi fák a magyar tájon.
Néha egy forrás felfakad,
Hogy sorsunkban a sors ne fájjon.