Amikor először vettem a kezembe ezt a könyvet, kiváltképpen örültem neki, mivel személyes szívügyem a képzőművészet, így nagy reményekkel vágtam neki ennek a műnek az olvasásához. Mindenekelőtt szeretnék a könyv borítójáról szólni. Eleinte nem tudtam hová tenni ezt a színvilágot, ám miután egyre többször vettem a kezembe, észrevettem, hogy a borító színe épp olyan, mint amikor egy festett üvegablakon beárad a nap fénysugara. „A könyv alapvetően református iskolák tanárai számára íródott, azzal a célzattal, hogy muníciót adjon az egyházművészet keresztyén szempontú megközelítéséhez” (12. o.). Így a Fénnyel írt egyházművészet című könyvben szorosan összekapcsolódik a képzőművészet, a teológia és a pedagógia. A könyv szerzője is tisztában van azzal, hogy a gyermekeket napról napra rengeteg vizuális inger éri, de „miközben a diákok kiválóan kezelik a különböző digitális eszközöket, be kell vezetni őket a festmények, szimbólumok, művészeti alkotások rejtett üzenetének felfedezésébe is" (10. o.). Sajnos napjainkban olyan értékváltozás ment végbe, hogy erre sokszor nincs igény. Magam is találkoztam a munkám során olyan fiatalokkal, akik egyetlen vallásos jellegű festményt sem láttak még soha, nemhogy a templomok kazettás mennyezeteit, vagy színes üvegablakait. Úgy hiszem, hogy ezzel a könyvvel közelebb léphetünk afelé, hogy ezen változtathassunk.

[[paginate]]

A rendszerszerű gondolkodás bemutatására alapvetésként Comenius Orbis pictus című művét használta Molnárné Ötvös Tünde az első fejezetben. Hiánypótlóan olvashatunk ezeknek a képeknek az üzenetéről, valamint ezt megelőzve Comenius elveiről. Elveinek egyik alapvető pontja, a szemléltetés módszere volt, mivel a képek legfontosabb feladata már a történelmi korok kezdetétől fogva az volt, hogy a láthatatlan összefüggéseket is szemléltesse. Úgy vélte, a kép ablak a világra. „Vezérgondolata pedig az volt,  hogy a képeken keresztül mintegy transzcendens megvilágításba helyezze a világot, ezzel érthetővé téve annak lényegi szerkezetét” (22. o.). A második fejezetben példaértékűen hoz elénk az író olyan témaköröket, mint az első református iskolák, a kezdeti diákélet rendje, a XVII. századi diákviseletek valamint a lelkészek öltözete, mindezeket természetesen képekkel illusztrálja is. A célkitűzése az volt, hogy ezen dolgok sajátosságait kiemelve bemutassa azokat a ismérveket, amelyek a mai református intézményekben dolgozó tanárok számára útmutatásul szolgálhatnak.

A következő fejezetekben olvashatunk a XVI-XVII. századi református templomok díszítéséről, művészettörténeti előzményeikről, a templombelső reformáció utáni változásairól, valamint a templomban lévő tárgyak szimbolikájáról is. Csak egyet emelnék ki röviden, ami pedig nem más, mint a kazettás mennyezetek elemzése. Írónk nagyon alapos kutatását fedezhetjük fel ezekben, hiszen rengeteg templomból mutat nekünk ilyen kazettákat, melyek leggyakoribb motívumait és azok jelentéseit is részletezi. Ugyanez igaz a templombelsőkről szóló leírásokra is. Az ezt követő fejezetekben helyet kapott még többek között olyan témák ismertetése, mint a klenódiumok, a templom berendezési tárgyai, és az egyházi év ünnepei. Nagyon nehéz lenne mindazt a sok értéket belesűríteni ezen írásomba, amit ez a könyv elénk hoz. Ez egy módszertani könyv, ami pedagógusoknak készült, mint az elején említettem is. Minden témakörhöz tartozik háttértári, ismerettári, módszertári és egy feladattári rész. Kiváltképp dicsérendő az egész könyv igényessége, pontossága és a feladattár nagyszerű, kreatív feladatai.

Seffer Valentina