Krasznai Andrea: Melyek a Földközi-tenger medencéjének egyesítésére irányuló legkiemelkedőbb kísérletek, továbbá milyen intenciók táplálták e történelmi törekvéseket?

Szászvári Lajos: Európa az elmúlt ezerötszáz-kétezer évben rengetegszer alakult át, vett fel új és új formációkat, és számos kísérlet történt arra, hogy egységes Európa szülessen. Néhány alapvető értékben Európa nagyon is egységes volt, ezek gyökerei a görög-római kultúrából és a keresztyénségből fakadnak, és ez a fehér ember világa. Csupán szemelvényként említsünk meg néhány valódi egységesítési törekvést. Noha a rómaiak még nem Európát tartották fő célkitűzésüknek a birodalom létrehozásakor, hanem a Földközi-tenger medencéjének egységesítését, amelynek voltak észak-afrikai és ázsiai provinciái is, mégis döntő mértékben Európát foglalta magában. A birodalmat egységes jogrend és közigazgatás jellemezte. Róma bukása után több évszázad telt el, tarkítva népvándorlásokkal, vad ázsiai népek betörésével (például a hunok). Délről az európaiak által szaracénoknak nevezett arabok törtek be Hispániába, később Itáliába is. A muzulmán kultúra évszázadokig jelen volt Európában. Az európai hatalmak mint nemkívánatos jelenséget elutasították, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy katonai teljesítményeik nagy hatást gyakoroltak  a kor művelt embereire, és tanulságul szolgáltak. Ma már minket is büszkeséggel tölt el, hogy akkor vettük át a matematika (arab számok), az orvoslás, a csillagászat eredményeit, amelyek elődeink világában nem voltak ismeretesek. Máig büszkék vagyunk a főleg Spanyolországban meglévő mór építészeti emlékekre. Magyarországon is gondosan ápoljuk egy jóval későbbi időszak török-muzulmán hagyatékát. Nemcsak a minaretek és a dzsámik megőrzendők mint történelmi emlékek, hanem továbbfejlesztésre méltónak találtuk a törökfürdők hagyományát.

Európa egyesítésének első nagy kísérletét a 7. században Nagy Károly francia király, később császár (Carolus Magnus) tette meg. Számos hadjáratot viselt, amelyekkel bekebelezte a korabeli Európának tekintett országok szinte mindegyikét. Egységesítési reformokat hajtott végre a pénz használatában és a mértékegységekben. Az általa kinevezett vazallusok és püspökök által a pápát is maga alá gyűrve úgy tűnt, hogy Európa egyesül. A mai Európai Unió több vezető farizeusa, elsősorban a franciák, Nagy Károlyt tekintik az Európai Unió mint eszme előfutárának. A kor embereinek átlagéletkorát tekintve Nagy Károly matuzsálemi kort élt meg (71 év), és 46 évig uralkodott. Halála után birodalma rövid idő alatt széthullott, mert sem egységes jogrendet, sem egységes közigazgatást nem alkotott. Az elsődleges ok azonban az volt, hogy az alkirályok, a helytartók kizárólag az ő személyéhez kötődtek.

Hasonló sorsra jutott a következő nagy kísérlet is. A 18–19. század fordulója táján Napóleon, eredeti szándékától eltérően, kényszerűen nekilátott Európa egyesítésének. Maradandó alkotása csak Franciaországot érinti, amelyre még a 20. században is jelentősen kihatott. Két írott főműve, a Code Napoléon és a Code Civil, amelyek a francia államigazgatás máig érvényes szabályait és a polgári törvényeket rögzíti. Napóleon bukása után, nagy formátumú vezető híján, az embertelen, pusztító, gyilkos Hitler megjelenéséig Európa egyesítésének gondolata halálra volt ítélve. Ő az oka a mai Európai Unió csírájának, az első hat állam szövetségének, amely azért jött létre, hogy még egyszer ne következhessen be az, ami Hitler és pribékjei uralma alatt megtörtént. Az európai béke vágya és a diktatórikus államberendezkedések létrejöttének megakadályozása vezérelte az Európai Unió elődjének, az Európai Közösségek alapítóit az összefogásban. Hosszú évtizedeken keresztül egyre több ország csatlakozott hozzájuk, majd a szocialista blokk és a Szovjetunió felbomlása után még több nemzet érzett vágyat, hogy az egységes Európa részévé váljon. A korábbiak, és az utóbb felvettek is, számos belső problémájuk ellenére, nemzetállamként határozták meg magukat. A korábban laza szövetség fokról fokra elmélyült, nemcsak gazdasági, hanem politikai szövetséggé vált, sajnos öntörvényűen kitermelve a minden állam életét megkeserítő bürokráciát.

[[ paginate ]]

Krasznai Andrea: Napjaink Európájában az illegális migráció és a terrorizmus a hétköznapok valósága, fenyegetése. Hogy jutottunk ideáig, és miben gyökerezik a közös európai probléma? Az illegális migráció tekintetében mi az oka az európai uniós patópálos magatartásnak?

Szászvári Lajos: Az unióban több repedés is érzékelhető, amelyek elbizonytalanítják a jövőt. A bürokrácián túl az egyik legnagyobb gondnak mutatkozik, hogy az Európai Unió kormányának is nevezett Európai Bizottságot nem az európai népek választották, viszont úgy viselkedik, mintha a nemzetállamok fölött állna. Ugyanakkor tudjuk, hogy Európában, az unión belül és kívül mindig, most is, és bizonyosan a jövőben is a nagyhatalmak, a gazdagok és erősek határozták meg, hogy mi történhet, mi történjen, ha ők konszenzusra jutnak egymással. Az unión belül egyre inkább Németország viszi a vezető szerepet. Mérvadó még a franciák és a britek álláspontja. A többiek javarészt igazodnak. Azt az országot, amely nem akar bármely kérdésben bólogatóként szerepelni, mivel kicsi és gyenge, lenyomják. Megfigyelhetjük ezt a tendenciát a nemzetállamok kizárólagos jogkörébe tartozó politikai, ideológiai és gazdasági ügyekben is, most azonban egész Európát súlyosan érintő gyakorlati problémával állunk szemben.

Mint említettem, a korábbi évszázadokban voltak már Európába irányuló muzulmán törekvések, behatolások – arab és oszmán-török egyaránt. Szakítsuk meg ezt a gondolatmenetet egy rövid bekezdés erejéig. A rengeteg áldozatot kívánó spanyol polgárháborút (1936–1939) a történelemkönyvek és a szépirodalom számos módon feldolgozta. Az ezt bemutató legmegrázóbb alkotás Picasso Guernica című festménye. Máig érvényes alkotás Hemingway Az ötödik hadoszlop című színdarabja, amely először fogalmazta meg, hogy a polgári lakosság akár csak passzív ellenállása is milyen óriási hatású a katonai cselekményekre. Az ötödik hadoszlop nem más, mint a népesség egy kritikus tömegének jelenléte, amely konfliktus esetén a szemben álló felek valamelyike mellett kiáll. Úgy tűnik, a jelenlegi muszlim beáramlás gerjesztett, irányított folyamat. Nem állítom, hogy csupán az Iszlám Állam nevű formáció szervezi, mert ebben bizonyosan közreműködnek a már Európában, Észak-Amerikában meglévő muzulmán közösségek vezetői, a szélsőliberális felfogású politikusok és pénzemberek, a fegyverkereskedelemben érdekelt üzleti körök.

Az Európai Unió reakciói a jelenlegi folyamatokat látva, hamisak és álságosak. Nem gondolnám, hogy az európai vezető politikusok, titkosszolgálati és katonai stábok ne érzékelnék a veszélyeket, azonban mindenkit a maga aktuális érdeke vezérel. Az élen álló politikai garnitúra a korábban bevált liberális demokrácia termékeként került hatalomra, noha világos, hová vezethet az, ami most zajlik tömegesmigráció-ügyben, mégis korábbi elveik szerint politizálnak, mert esélyük sem lenne a politikai pályafutásuk folytatására, ha bevallanák, hogy a korábbi zsinórmértéknek tekintett alapelvek ma nem tarthatók. Külön kell szólnunk Angela Merkel migrációpárti magatartásáról. Látszólag ő is csak egy a sok közül, akikre az imént utaltam, jóllehet nála másról van szó. Vitathatatlan, hogy napjaink Európájának legerősebb hatalma Németország. Merkel kancellárnak azért kell az általa is ismert kockázatok ellenére, párttársai kritikája mellett is keresztülvinnie a mindenkinek rossz elgondolását, hogy bizonyíthassa, Németország az Európai Unió ura. Nem a migrációs helyzet megoldása („megoldjuk”) a fő cél, hanem hogy lenyomjanak Európa torkán egy olyan falatot, amely lehet, hogy Németországon belül valahogy megoldható, de azok, akikre rálőcsölik, még jobban kiszolgáltatottá válnak Németországnak mind politikailag, mind erkölcsileg, mind gazdaságilag.

[[ paginate ]]

Krasznai Andrea: Hogyan vélekedik az új típusú terrorizmus jelenségéről és az azt inspiráló tényezőkről? Mire számíthat Európa és ezen belül Magyarország a jövőben? Hazánk a nemzetközi terrorizmus térképén nem tekinthető célországnak. Meddig marad ez így?

Szászvári Lajos: Az emberek egymás elleni gyűlölködése, a háborúk, a gyilkosságok egyidősek az emberi léttel. Minden kor, minden társadalmi formáció sajátjai ezek. Talán rosszul hangzik, de a terrorcselekmények szakmai megítélésekor – noha minden egyes ártatlan ember élete szörnyű veszteség – nem a halottak számában kell keresni egy-egy merénylet jelentőségét. A mögöttes szándékot kell vizsgálni. Azokra kell fókuszálni, akik felkészítik, felfegyverzik és útnak indítják a terroristákat. Ők azok, akik hatalmuk megszerzése vagy kiterjesztése végett a célterület irányába küldik a migránstömeget, és senki nem tudja, hogy köztük hányan vannak terrorcselekményekre felkészített „harcosok”.

A terrorakciókat végrehajtók torz ideológiával megfertőzött emberek. Az úgynevezett új típusú terrorizmus szűkítő fogalom, mert a tetteket csupán a muzulmánok és az iszlámra, a Koránra hivatkozással követik el, de ne feledjük, hogy az erőszak ettől eltérő, úgymond hagyományos formái is tovább burjánzanak, csak azokról kevesebbet beszélünk. A hírekben legfeljebb egy napig szerepelnek. Ilyenek például az USA több államában elkövetett, számos áldozattal járó iskolai lövöldözések, késelések.

Amikor Európa jövőjéért aggódunk, elsősorban házon belül kell keresnünk a megoldást. Amennyiben nem találjuk meg kellő időben, napról napra növekedni fog a félelemkeltés, az elbizonytalanodás, az Európa népei, különböző csoportjai közötti feszültségkeltés, miközben gyarapodik az úgynevezett ötödik hadoszlop kritikus tömege. A terrorveszély erősödik, és egyre több gyilkos merényletre számíthatunk, amelyekre Magyarország sem immúnis. Hazánkban azonban kis lélekszámú olyan közösség van, amelynek tagjai az új típusú terrorizmus potenciális elkövetői lehetnek.

Egy szempontból jó, hogy mások szemében jelentéktelen ország vagyunk. A terrorcselekmények kitervelői arra törekszenek, hogy jelentős ország szimbolikus helyein világhírt keltő eseménnyé váljon a merénylet. A fejlett országok roppant nagy összegeket fordítanak a terrorveszély kiszűrésére, elhárítására, szakemberek képzésére, felszerelésére. Megjegyzem, ez soha nem fogja megállítani az elkövetőket. Mi is azt hangoztatjuk, hogy a Terrorelhárító Központ (TEK) mindenre felkészült. Mindenre azonban lehetetlen. Addig vagyunk védettek, amíg nem akarnak minket megtámadni. A számunkra legrosszabb forgatókönyv szerint az új típusú terrorizmus célpontjává akkor válhatunk, ha az eddigi szempontoktól eltérően, részben a földrajzi kiterjesztés végett, és mert sürgősen puha célpont kell, mi is áldozatul eshetünk. Ez bárhol bekövetkezhet a volt szocialista országokban.

[[ paginate ]]

Krasznai Andrea: Megfogalmazná a házon belüli megoldásokat Európa jövőjét illetően? Milyen konkrét javaslatokra gondol?

Szászvári Lajos: El kell fogadnunk, hogy Európából nem lesz amerikai típusú Egyesült Államok. Meg kell találni azt az új együttműködési konstrukciót, amelyben a nemzetállamok és azok közössége egyaránt megleli a maga helyét és számítását. Ezt az alapjaiban európai kultúrát az európai emberek számára meg kell őriznünk úgy, hogy a világ többi része Európára ne az emberiség kulturális bölcsőjének múzeumaként tekintsen, hanem prosperáló kulturális, gazdasági, pénzügyi erőközpontként. Továbbá, amint korábban hangsúlyoztam, a destruktív, a napjaink európai politikáját vezérlő gondolkodásmódot fel kell hogy váltsa a valós körülményekhez igazodó, az európai népek összefogását ténylegesen lehetővé tévő politikai, ideológiai gondolkodásmód.

Krasznai Andrea: Hogyan látja az Egyesült Államok afganisztáni, iraki és észak-afrikai politikájának következményeit azok európai hatásai vonatkozásában?

Szászvári Lajos: Az Egyesült Államok mint a jelenlegi egyetlen szuperhatalom bármit megtehet. Cselekedhet átgondolatlanul, a következmények precíz kiszámítása nélkül, vagy akár tévesen, hibásan is. Könnyedén hárítja át a felelősséget másokra. Soha nem vesztes, még a félbehagyott háborúiban sem. A következményeket a kérdésben szereplő országok lakói viselik, amelyek most visszasírják azokat a diktatúrákat, amelyeket az Egyesült Államok megdöntött. Ezeknek a háborúknak és az amerikaiak által gerjesztett arab tavasznak az egyenes következménye az Iszlám Állam létrejötte, és az a népvándorlás, amely az érintett térségekből Európába irányul. Félő, és minden jel erre mutat, Európa ezt a problémát egyedül képtelen megoldani. Az első lépést megtették, megbékéltek Iránnal. Oroszországgal, valamint az arab monarchiákkal együtt lépnek fel a szíriai polgárháború lezárásáért. Oly nagyok azonban az ellentétek, hogy a végkifejlet tekintetében csak jósolgatni lehetne. Az érdekek bizonyos vektorai egy irányba mutatnak, hasonló nagyságú vektorok azonban éppen ellenkezően. A józan ész felülkerekedésében nem nagyon bízhatunk. Egyik főszereplő sem jeleskedik ebben, pedig az kellene, hogy hirtelen mindegyiken az legyen úrrá. Mindazonáltal optimista vagyok. Egyik háború jön a másik után, mint mindig, erőszakos akciók sorjáznak, a nagyhatalmak pozícióharca nem csillapodik, emberek százezrei halnak meg értelmetlenül, milliónyian menekülnek az otthonaikból. Miben vagyok mégis optimista? Abban, hogy minket, Magyarországot mindez közvetlenül nem érinti, és az unokáim békében, boldogságban, szeretetben élnek majd. Ehhez segítsen hozzá minket a magyarok Istene!

Krasznai Andrea