Az idei Múzeumok Éjszakája programban, június 22-én nyílt meg Kecskeméten a Ráday Múzeumban a Tóth Károly emlékkiállítás. Személyes tárgyainak, könyveinek, kéziratainak, íróasztalának, palástjának belső térbe rendezésével kialakított kamarakiállításon emlékeztek az összegyűltek a 10 éve elhunyt református püspökre. Fogarasi Zsuzsa múzeumigazgató asszony köszöntötte az egybegyűlteket és utalt a kiállítás „A lehet és a kell szorításában” találó címére, amely Szabó István püspök Tóth Károlyra emlékező nekrológjában hangzott el, nagyon is kifejezően azokra az évekre. A ’70-es évek végén a Magyarországi Református Egyház még mindig a hatalom ellehetetlenítő szorításában volt kénytelen működni, amikor még sok mindent nem lehetett, de sok mindent kellett volna tenni. Ezekről az évekről és Tóth püspök munkájáról emlékezett meg a megnyitón két kortárs lelkipásztor.

^{Szabó Gábor ny. esperes és Varga László ny. főjegyző (balról jobbra)
Kriczki Istvánné felvétele}

[[paginate]]

Varga László ny. főjegyző, püspökhelyettes emlékező beszédében külön kiemelte a kecskeméti missziós ház, az Emmaus ház építésének kálváriáját, amikor az egyházközségeknek még mindig tilos volt például telket vásárolni, önállóan építkezésbe fogni. Folyamatosan vetített képsorok mutatták az elkészült épület felavatását, amely végül Tóth Károly felelősségvállalásával épülhetett meg. Másik emléke az a bravúros szervezés, amelynek eredményeképpen több ezer magyar nyelvű Szentírás érkezhetett a kárpátaljai magyarság részére, Trianon óta ez ugyanis tilos volt. A másik emlékező kortárs Szabó Gábor ny. esperes az állami egyházügyi hivatal gáncsoskodásait emelte ki, tehát az ellenszélben végzett munkát. Tóth püspöknek rengeteg ötlete, terve volt, és ezek között az egyik a félévente valamennyi egyházközségnek küldött beszámoló, amelyben a végzett munkáról, a tényekről, tervekről értesültek a lelkipásztorok. Ezek a rendszeres tájékoztatók szinte életet leheltek az egyházközségek közötti kapcsolatokba is. Fölismerte a médiumok szerepét a tájékoztatásban, tanításban, lapokat alapított – többek között a Confessio-t is. Elmesélte a kecskeméti református templom tornyában azóta is működő harangjáték történetét, amely Tóth püspök közbenjárása nélkül akkoriban aligha sikerült volna.

^{Kriczki Istvánné felvétele}

[[paginate]]

Tóth püspök 1977-1991-ig volt a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, 1982-1991 között a Zsinat lelkészi alelnöki, majd elnöki posztját is betöltötte. Az emlékező kortárs lelkipásztorok utaltak jelentős nemzetközi munkájára is, arra, hogy több nyelven kiválóan beszélt, 1971-1990 között a Prágai Keresztyén Békekonferencia főtitkári, majd elnöki teendőit is ellátta, ezekben az években a Református Világszövetség alelnöke is volt, és az Egyházak Világtanácsa szervezeteiben is aktívan részt vett. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén az egyházunknak küldött jelentős külföldi támogatások, segélyek folyósítása is neki köszönhető.

Fogarasi Zsuzsa múzeumigazgató asszony utalt arra, hogy Tóth Károly tárgyi és szellemi hagyatékát a jövőben érdemes lenne egy helyen tartani, hiszen gondolni kell arra is, hogy ha eljön az idő ezeknek az éveknek a kutatására, feldolgozására, a hagyaték ilyetén nyilvántartása és tárolása megkönnyíti majd a kutatói munkát. A kiállításon zsoltárénekléssel a kecskeméti református egyházközség énekkara szolgált. Az érdeklődők szeptember végéig tekinthetik meg a kiállított tárgyi anyagot, amelyhez a Ráday Gyűjtemény A püspökről írták… címmel emlékező válogatást nyomtatott.

Gimesi Zsuzsa

^{Kriczki Istvánné felvétele}