A 100 éve született Nemes Nagy Ágnes költő, műfordító, esszéista tárgyias lírájáról, hiteles alkotói életútjáról és a Confessio szerkesztősége mellett kiállásáról már megemlékeztünk folyóiratunk idei első számában. A következő néhány bekezdést szenteljük a végéhez közelítő centenárium eseményeinek, vegyük ezúttal ujjbegyre az emlékezés produktumait!
A 17-es villamos megállójában történt az első cinkos összekacsintás, a Csörsz utcába bekanyarodva aztán egyre több emberről állapítottam meg mosolyogva: „szintén zenész”. A MOM Kulturális Központ ajtajában már valódi tömeg gyülekezett november 11-én este; nagy örömömre ugyanis közel hétszázan voltak kíváncsiak a 100 éve született református költő életéből készült előadásra, melynek aznap volt a magyarországi bemutatója.
Forrás: ELTE BTK
[[paginate]]
„Viszonylagos öröklét”
Alig ért véget a Pilinszky 100 rendezvénysorozat, Juhász Anna irodalmár és a Petőfi Kulturális Ügynökség máris újabb szívemnek kedves centenárium ünneplésébe kezdett: ezúttal egy másik újholdas költő, Nemes Nagy Ágnes élete és munkássága került reflektorfénybe. Irodalmi sétát és rendhagyó irodalomórát szerveztek, kötetet adtak ki és emléktáblát lepleztek le, január óta pedig már kilenc estét szenteltek annak, hogy meghívott vendégekkel – a téma kutatóival, mai művészekkel – beszélgetve, valamint alkotásain keresztül jobban megismerjük a híresen zárkózott Kossuth-díjas szerző személyiségének egy-egy szeletét: református gyökereit, Babits hatását munkásságára, Pilinszkyhez fűződő alkotói barátságát, istenkeresését, továbbélését mozivásznon és a színházban…
A keresztségben a Viszonylagos öröklét nevet kapó sorozat (idézet A formátlan című versből) 9. alkalma volt a MOMKultban november 11-én megrendezett kétfelvonásos gála. Az este első fele színes-szagos talkshowra emlékeztetett: a stúdiószerűen berendezett színpadon Juhász Anna és vendégei beszélgettek, a fotelekben időről-időre cserélődtek a vendégek, akiket Udvaros Dorottya szavalatai vagy egy-egy zenei produkció vezetett fel. Beck Zoltán zenész, irodalomtörténész ugyan megbetegedett, rendszeres alkotótársa, Grecsó Krisztián azonban egyedül sem vallott szégyent: az író, költő gitárral a kézben és prózában egyaránt vallott arról, milyen hatással van rá Nemes Nagy költészete és ars poeticája.
A fiatal zenész, énekes (Takács Dorina, művésznevén Дeva) A kerti tó című gyermekvershez készített különleges zenei feldolgozást, melyet elektronikus hangszerein elő is adott, Vecsei H. Miklós pedig az általa készített koncertszínházi előadásról mesélt. A legszórakoztatóbb és egyben legérdekesebb beszélgetést azonban kétségtelenül Gergely Ágnes költőnek köszönhetjük, aki derültséget keltve, egyben meghatóan mesélt idősebb pályatársához fűződő viszonyáról, közös élményeikről: milyen feszültséget okozott közöttük azonos keresztnevük; miért volt Nemes Nagy költészete olyan, mint a jég, míg az övé tűzhöz hasonló; s hogy a református írónő kikért imádkozott a jeruzsálemi siratófalnál szentföldi látogatásakor.
[[paginate]]
„Nem akarok”
Az este második részében Róma (október 10.) és Brüsszel (október 12.) után Budapesten is debütált a Vecsei H. Miklós és művésztársai által az évfordulóra készített verses-zenés életrajzi előadás, a Nem akarok. A Nemes Nagy verseiből, prózai írásaiból, valamint magánéletét és pályáját meghatározó alkotók hagyatékából Juhász Anna által szerkesztett szövegválogatást Horváth Panna alkalmazta színpadra, s az irodalom iránt rajongó fiatal színész, Vecsei H. Miklós rendezett belőle négyszereplős koncertszínházi előadást. A verseket Tempfli Erik zenésítette meg, Nemes Nagy pedig Hegedűs Bori énekes hangján szólal meg a színpadon.
Horváth Pannán kívül mindannyian végig a színpadon voltak, hisz ők maguk adták elő, oratorikus formában az 1922. január 3-án született költő verses-énekes életrajzát. Egy-egy jelenet erejéig megelevenítették a volt férjet, Lengyel Balázst, a mentort, Szerb Antalt, az idolt, Babits Mihályt, a barátokat és alkotótársakat: Pilinszky Jánost, Ottlik Gézát, Mészöly Miklóst és Polcz Alaine-t. Az ő dramatizált visszaemlékezéseiken, valamint Nemes Nagy versein keresztül megismerhettük a tárgyias líra mögé bújó költő életének fordulópontjait, sikereit, kudarcait, és bepillanthattunk mindig gondosan rejtegetett érzelmi világába is.
Átfogó igényű, az ünnepeltnek kijáró tiszteletet megadó alkotás született, ám emiatt némileg elnagyolt is a darab. Ismeretközlő igénye miatt hálás dolog meghívni középiskolákba, ám nincs benne több drámai mélység, mint a Várkert Bazárba készített, de online, hangzó formában is elérhető Nemes Nagy-kiállítás tablóin. Nívós és méltóságteljes mindkettő, jó szívvel ajánlom azoknak, akik most ismerkednek a református költővel. Ám aki valóban az emberre kíváncsi a sorok között, annak sokkal többet ad Dézsi Fruzsina és Selmeczi Bea szintén az emlékévre született, Nemes Nagy Amerikai naplója köré épülő estje. Bach Zsófia játéka a Jurányi Házban éppúgy elvarázsolt, ahogy Ágnes szépsége és intellektusa kortársait.
Feke György