Disszertációm témája a 150 zsoltár közül az egyéni panaszénekek és ezen belül a tiszta formával rendelkező énekek. Az egyéni panaszénekek a leggyakoribb típusok a gyűjteményben és ezek a zsoltárok alapanyagát képezik.[1] A panaszénekek túlsúlya a Zsoltárok könyvében azt jelenti, hogy a panasz problematikája nem valami marginális vagy szokatlan, hanem a hitéletnek fontos eleme, természetes emberi reakció a bánatra, a fájdalomra és nincs semmi különös ebben, ez egy gyakori emberi tapasztalat. Claus Westermann azt hangsúlyozza, hogy „nincs egyetlenegy panaszének sem a Zsoltárok könyvében, amely a panasznál megállna, hiszen a panasznak önmagában nincs értelme. A panaszénekeket mindig a hálaadás felé haladás jellemzi.”[2]

A panaszénekek az élet különböző szakaszaiban íródtak, azért hatnak ránk, mert az életet tükrözik és generációk által felhalmozott tapasztalatok kimeríthetetlen forrását jelentik.[3] Sőt lelkigondozói jellegűek, hiszen a panaszban a bensőséges, személyes nyugtalanság és gyötrődés kap hangot.[4] A panaszénekek minden érzelmet ki tudnak fejezni az örömtől a kétségbeesésig, a gyűlölettől a szeretetig.[5] Ezek a zsoltárok nem hallgatnak az elbizonytalanodás valóságáról, amikor úgy tűnik, hogy minden kifordul önmagából.[6] Az öröm és a bánat, a remény és a kétségbeesés, ezek a kitörő és egyben szélsőséges érzelmi állapotok képviselik az élethelyzeteket a panaszénekekben.[7] Számunkra az egyéni panaszénekekkel könnyű azonosulni, mivel a személyes panaszoknak megvannak a párhuzamai a saját életünkkel.[8] Egy olyan világban, amely már érzéketlenné vált, fontos, hogy használjuk ezeket a zsoltárokat is.[9]

Az Ószövetséget kutatók mindeddig csak kerülgették a panaszénekek teológiai jelentőségét. A panasz mára már elveszítette eredeti értelmét és negatív jelentést kapott, mert a panasz a mai ember szemében a hitetlenség és az Istennel szembeni bizalmatlan magatartás kifejezése. A panasz azonban túlmutat önmagán. Az egyéni panaszénekek tükrözik az emberi élet alapvető tapasztalatait, mint: szenvedés, kétségbeesés, fájdalom, reménytelenség, szorongás, kín. Formailag igen jellemzőek rá a „miért?” és a „meddig még?” típusú kérdések.[10]

[[paginate]]

Az egyéni panaszénekek az emberi tapasztalat mélységéből áradnak ki, az élet nehézségeiből erednek, a reális tapasztalati valóságot tükrözik.[11] A panasz oka többféle lehet,  és különböző élethelyzetből adódhat, mint például: ellenség,[12] bűn,[13] szorongás,[14]  nehézség,[15] haláltól való félelem,[16] életveszély,[17] nyomorúság,[18] betegség,[19] stb. Azon túl, hogy a panaszénekek az Istennel és önmagunkkal szembeni őszinteségünk kifejezői, a panasz nem a hitetlenség, hanem a hit jele, hiszen a zsoltáros még a nyomorúsága mélypontján is Istenhez fordul. Ennek ellenére mégis sokan kerülik a panaszénekek teológiai jelentőségét, mert úgy gondolják, hogy a panaszénekeknek nincs helye a gyakorlatunkban.[20] Brueggemann ezzel szemben megállapítja, hogy a panasz elvesztéséből fakadó egyik veszteség az „őszinte és kölcsönös szövetségi viszony” elvesztése, hiszen a panasz hiánya csak kényszerű engedelmességet tesz lehetővé.[21] A zsoltárokban az Istennel folytatott beszélgetések közvetlenségről tanúskodnak, bennük a panaszkodás váltakozik a rajongó magasztalással, érintik az emberi lét minden lehetőségét: a lázadó, a harcoló, a kétségbeesett ember vívódásait is.[22] Egy olyan világban élünk, amelyben kultúránkat eluralja a fájdalom, a sérülés, a veszteség elkerülésének gondolata és a folyamatos, sikeres fejlődés ideológiája.[23] Talán ezért is hullottak ki a használatból a panaszénekek![24] Az élet azonban nem ilyen, mégis az egyház elvetné a panaszénekeket az egyre inkább elbizonytalanodó világban és nem akarja tudomásul venni az élet elbizonytalanodásait. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük vagy megtagadjuk a fájdalmat, de a panaszénekek elfogadják azt a tényt, hogy a fájdalom fontos és lényeges része az életnek.[25] Brueggemann úgy gondolja, hogy a panaszénekeket azért nem használjuk fel igazán, mert azt gondoljuk, hogy a hitéletbe nem tartozhat bele a negatív valóság felismerése és elfogadása. A panasz a könyörgő nehéz lelkiállapotát ábrázolja, néha drasztikus szavakkal és metaforákkal. Amikor az élet keretei összeomlanak, a biztonság is összeomlik, ilyenkor a panaszos feltárja azt a helyzetet, amiben éppen van és a fájdalom leírása egészen a legszélsőségesebb érzelmek megfogalmazásáig jut el, akár az átkozódásig, ami egy vallásos beszédben elfogadhatatlan és méltatlan.[26] Az egyház talán éppen ezért kerüli ezeket a zsoltárokat és sajnos az istentiszteletek énekei sem terjednek ki az egyéni panaszénekekre, amelyek annak idején jelentősek voltak mind Izrael, mind a korai egyház imádatában. Nyilvánvaló, hogy a panaszénekek elhanyagolt énekek lettek az egyházon belül, pedig a zsoltárokban a panasz központi téma.[27] Az élet egyik valós szituációja az egyensúlyvesztés, az elbizonytalanodás, ami azt jelenti, hogy egy törés következett be az Istennel való kapcsolatban, ám amikor Istennel a kapcsolat helyre áll, akkor az életben is minden a helyére kerül.[28] A panaszénekek fontos forrásokat kínálnak a keresztyén hit számára, még akkor is, ha nagymértékben ki vannak rekesztve az egyház életéből és liturgiájából.[29]

[[paginate]]

Westermann azt a kérdéskört feszegeti, hogy mi történik akkor, ha a panasznak, mint egyfajta hit- és beszédformának pozitív megítélése elvész, ahogy az a mai gyülekezeti használatban történik? Az egyéni panaszénekek teológiai jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy hangot ad a szenvedésnek.[30] A zsoltárban és általánosságban az Ószövetségben elmondható, hogy a panasz ellenére a szenvedő nem fordul el Istentől, hiszen Ő az emberi létezés középpontja, ezért teljes valójával Istenbe kapaszkodik, mert a szenvedés nem zárja ki az Istennel való kapcsolatot, hanem inkább megerősíti. Fontos megállapítás, amelyet Brueggemann nagyon jól megfogalmaz, hogy a panaszénekek semmiképpen sem mellőzhetők a hitéletben, mert ha nem használjuk sajátos társadalmi céljuknak megfelelően, életünknek és hitünknek hiányosságokkal kell szembenéznie.[31] A szenvedés az emberiség történetén átívelő valóság, amely megtöri az embert. Az ember feladata az, hogy megtalálja a szenvedés értelmét és ezáltal értéket adjon a szenvedésnek. Az istenkereső ember a szenvedést is a hitében élheti meg, mert önmagában nincs értelme. Ha a baját elpanaszolja, már megnyugszik, és a dicséretben feloldódik. A pszichológia is azt véli, hogy ki kell mondani, meg kell fogalmazni mindazt, ami nyomaszt, és ezt követően kezdődhet el a gyógyulás folyamata.

A panaszénekek írói vágynak az Istennel való közösségre, a hitélet legfontosabb forrásai közé tartoznak, amelyek sohasem függetlenek az élet szakaszaitól.[32] Optimista szemléletmód érzékelhető bennük, mivel a mélységek után a magasba vezetnek, a válság elkeseredése után – a hangulat legalábbis – pozitívra fordul.

A panaszének műfajának sajátossága a hangulat hirtelen megváltozása, amikor a panasz váratlanul hálaadásra fordul. Ennek az aspektusnak a feldolgozása többek közt F.G. Villanueva nevéhez fűződik.[33] Amint az ember megfogalmazza és kiönti szívét Istennek, csodálatos metamorfózis történik és gyakran a hangulat is hirtelen megváltozik.[34] Ezért is mondható el a zsoltárokról, hogy lelkigondozói jellegűek. A panaszének egyik legmeglepőbb fordulata és legfontosabb eleme a dicséret, ez a hirtelen ugrás azt jelzi, hogy valami megváltozott, a dolgok nem ugyanazok többé. A teljes versforma magába foglalja a kilátástalanságból az örömbe történő átmenetet, ugyanis a forma nem csupán a probléma leírását hordozza, hanem a megoldásét is.[35] A panaszénekek a műfaj besorolásának címe ellenére is mindig reménnyel telítettek és sohasem a kétségbeesés kifejezői. A zsoltáros még a kilátástalannak tűnő helyzetekben is folyamatosan remél. Ez akkor is így van, ha egyes esetekben a fordulat a panaszénekben a dicsérettől indul el és a panaszig halad. Ilyenkor is megmarad és folytatódik a panasz-hálaadás szerkezete.[36]

[[paginate]]

A panaszének egy nagyon mély szorongásból egészen a hálaadásig jut el, örömteli istendicséretbe megy át. Ez a legtöbb panaszének normális ritmusa. Villanueva azonban felhívja a figyelmet az általánostól eltérő, másfajta költői megoldásokra is.[37] Tanulmányában bemutatja azt, hogy a panaszénekek, amelyekről eddig úgy véltük, hogy csupán panaszról-dicséretre váltanak, mégsem ennyire kötöttek, a zsoltárszerzők sokkal nagyobb szabadsággal élnek a költői eszközökkel, mint azt korábban gondoltuk. Bár a szakirodalomban úgy tartják, ha már egyszer a panasz hálaadásra fordult, akkor az nem tér vissza a kesergésbe, mégis az általános vélekedéstől eltérően a váltás nem csupán egyféle lehet és nem csak egyirányú. Van, ahol fordított a szerkezet: a hangulatváltás a bizonyosságból a bizonytalanság felé halad. A feszültséget ezekben a zsoltárokban a panasz és a hála  együttes jelenléte adja, valamint az, hogy a zsoltáros szabadon használja ezeknek a sorrendjét. A panaszének ismételten fordulhat panaszra, még akkor is, ha már előzőleg a hálaadás felé mozdult el. [38]

Amint Hermann Gunkel említi, a feladat most már az, hogy rendet tegyünk, szabályozzuk az egész anyagot, amelyet számos különböző kiindulási pontból lehet megközelíteni.[39] Szükséges tisztázni azt, hogy mely zsoltárok tartoznak az egyéni panaszénekek csoportjába. Gunkel például 39 zsoltárt sorol ide, Gerstenberger és Seybold azonban néhány ponton eltér ettől. Gerstenberger tágabbra veszi felsorolását a gunkeli listához képest. Arra a kérdésre, hogy hány darab zsoltár tartozik az egyéni panaszénekekhez eltérőek a vélemények. A kutatók közt nincs egységes lista, mindenkinél más és nagy mértékben szubjektív. Ez is mutatja a zsoltárok tartalmi gazdagságát, sokszínűségét, továbbá azt, hogy a könyv magyarázata korántsem egyértelmű, vagy könnyű.[40] Ezért visszatérve a gunkeli gyökerekhez, a teljes listát Gunkeltől veszem át, hiszen egyrészt az általa meghatározott máig mértékadó felsorolás úgy gondolom, kiállta az idő próbáját, másrészt magam is ezzel tudok leginkább azonosulni. Tehát Gunkel felsorolásából kiindulva, egyéni panaszénekeknek a következő zsoltárokat tartom: 3, 5; 6; 7; 13; 17; 22; 25; 26; 27; 28; 31; 35; 38; 39; 42; 43; 51; 54; 55; 56; 57; 59; 61; 63; 64; 69; 70; 71; 86; 88; 102; 109; 120; 130; 140; 141; 142; 143.[41]

[[paginate]]

Bevezettem három új szempontot, új elnevezésekkel, azaz három csoportba sorolom az egyéni panaszénekeket, melyeket a következő kategóriákkal és megnevezésekkel láttam el: 1. tiszta egyéni panaszénekek, 2. hiányos egyéni panaszénekek, 3. vegyes egyéni panaszénekek.

A csoportosításban Gunkel felsorolásából indulok ki, aki 39 darab zsoltárt sorol az egyéni panaszénekek közé és ezeket a zsoltárokat tovább elemezve jutottam el az úgynevezett tiszta, hiányos, illetve vegyes formával rendelkező énekekre bontáshoz. Az egyéni panaszénekek ilyenfajta kategorizálását más kutatóknál nem találtam, mivel csupán általánosságban beszélnek a panaszénekekről, különösen az általam kijelölt, úgynevezett tiszta formáról nem esik szó. Gunkel részletes elemzése a zsoltárokat két nagy formai kategóriába sorolja, azaz beszél tiszta és vegyes műfajról, azonban nem határozza meg, hogy ezen belül melyek szám szerinti pontossággal a tiszta formával rendelkező panaszénekek.[42] A kutatók általában felsorolják, mely zsoltárokat tartják egyéni panaszénekeknek, de arról nem írnak, hogy melyek a tiszta formával rendelkező énekek.[43] Nincs ilyen meghatározás, hiszen a műfajok alig jelentkeznek tiszta formában.[44] Ez látható abban is, hogy bár a zsoltárok egyharmada panaszének, mégis a tiszta panaszének ennél sokkal kevesebb. A gunkeli 39 darab egyéni panaszének listából 9 éneket soroltam a tiszta, 9 éneket a hiányos, 21 éneket pedig a vegyes kategóriához.

Mindegyikben egy jól felépített rendszer figyelhető meg, az egyéni panaszénekek szabályos felépítést követnek, költészeti megnyilvánulásának legfőbb jellegzetessége, öt formai eleme[45]:

1. Isten megszólítása: A panaszos először megszólítja Urát, majd előadja panaszát.

2. Panasz elbeszélése.[46]

3. Bizalom kifejezése, ahol a hit nem szorítkozik a panasz elmondására: aki Istenhez fordul panaszával, reménykedik abban, hogy panaszát Isten meghallgatja, a baját orvosolja – végső soron ez a panasz lényege! Elfogadható a forma alapvető részének, ha a zsoltáros Istenbe vetett bizalmát fejezi ki. Ez ugyan jelentősen eltér magának a panasznak az ábrázolásától, mégis hozzátartozik a hithez éppúgy, mint a hitből fakadó imához! A talán később művészi szintre emelt „Stimmungsumschwung” magja feltételezhető már a kezdetekben is!

4. Kérés.

5. Doxologia, fogadalomtétel a dicséretre, „Lobgelübde” a gunkeli fogalmak szerint. A zsoltárt pozitív módon kívánja befejezni a szerző, igaz, itt nem „happy ending”-ről van szó: a befejezés egyenesen következik a reménység megfogalmazásából, ha doxológikus!

[[paginate]]

A zsoltárok természetesen nem minden esetben tesznek eleget ennek a formai követelménynek, nincs abszolút szabályosság a rendezésben. Ez a struktúra nem jelenik meg minden panaszénekben és nem is feltétlenül követi ezt a sorrendet.[47] Ez a kritérium egy alap séma, ami sohasem válik sztereotípiává. Egyetlen zsoltár sem tartalmazza teljesen az ideális típust a maga nemében.[48] A hiányos egyéni panaszénekek az öt kritérium szempontjából hiányosak, azaz legalább egy elem hiányzik belőlük.[49] Érdekes annak kimutatása, hogy az egyik hiányzó elem meglepő módon a doxológia! Ennek hiánya a zsoltár szerkezetéből adódhat, valami más irodalmi megoldással helyettesítik a dicséretet a szerzők. A vegyes típusú panaszénekek azok, amelyekben kiegészítések találhatóak, azaz a néppel, nemzettel, nemzedékkel, sokasággal, királlyal stb. hozzák kapcsolatba a zsoltárt és hiányos elem is lehet bennük.[50]

A munka derekas része az általam felsorolt tiszta formának tartott egyéni panaszénekek magyarázata, ahol részletesen bemutatom a kijelölt: 5., 13., 22., 26., 27., 54., 56., 140., 142. zsoltárokat.[51] Tiszta egyéni panaszéneknek szám szerint kilenc darab zsoltárt tartok, mivel az eddigi kutatásaim alapján ezek váltak számomra a legtisztább formának. Ez egy szelekció, amit egyéni tiszta formaként kezelek. Természetesen annak tudatában teszem ezt, hogy lesznek, akik ezzel nem értenek egyet.[52] Pusztán formális szempontok döntöttek amellett, hogy mely zsoltárok tartoznak a „tiszta” egyéni panaszénekekhez, hiszen bármilyen más döntés a petitio principii veszélyét rejtené a további vizsgálódás számára. Ebben az esetben természetesen a vizsgálandó zsoltárok száma jelentősen lecsökkent; mindösszesen 9 zsoltárt exegetáltam, bár a döntés meghozatalakor jóval több zsoltárt kellett áttekintenem.

A megállapításomban az elsődleges kritérium az volt, hogy az általam tiszta panaszénekként azonosított zsoltároknak az említett öt formai elemet hiánytalanul szükséges tartalmazniuk.[53] Elfogadhatónak tartottam azt, hogy a formák nem egymás utáni sorrendiségben követik egymást. Kitartok a gunkeli klasszifikálás mellett, első sorban nem az irodalmi forma miatt, hanem a közös Sitz im Lebenre való tekintettel.

Mindegyik zsoltárt egységesen, a kommentárok klasszikus hármas felosztását követve, a következő struktúra szerint magyarázom: 1. héber szöveg fordítása, 2. tárgyi magyarázat, 3. tartalmi magyarázat.

Legelőször a zsoltár héber szövegét és fordítását veszem alapul, a fordítás mindegyik zsoltárnál saját fordítás, költemény formájában. Ezek után következnek a fordításhoz tartozó megjegyzések, bemutatom a zsoltárnak a szerkezetét, felépítését. Folytatom részletes exegetikai elemzéssel, majd a műfaj meghatározásról és datálásról írok[54], végül a magyarázatot az adott zsoltár teológiai koncepciójával zárom.

[[paginate]]

Végezetül nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy a tiszta egyéni panaszénekeknél jóval nagyobb a kevert formával rendelkező zsoltárok száma. Értelemszerűen felmerülhet a kérdés: miért van ez így? A kérdés megválaszolásához nyilván a kevert formák vizsgálata is szükséges, ez azonban már további kutatás témája lenne. Ugyanakkor azonban mégis sikerült néhány támpontot felvázolnom ahhoz, hogy ennek az alapvető műfajnak az évszázadokon átívelő voltát megértsük, s a történeti magyarázathoz közelebb kerüljünk. Az egyéni élmény, annak intézményes integrálása, valamint közösségi megélése, illetve közösségi modellként értelmezése egészen biztosan része a műfaj hosszú történetének.

Az eddigi áttekintések alapján azért biztonsággal feltételezhetem azt, hogy a műfaj rendkívül népszerű lehetett, hiszen az egyéni panaszénekek nagy száma erről vall. Igen valószínű, hogy a népszerű műfaj formájának átlagon felüli variabilitása is ezzel a gyakorisággal függ össze, hiszen amit gyakran használnak, az bizonnyal változóságnak is gyakran ki van téve. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a zsoltárok kutatásában több műfajjal is előfordult, hogy a gunkeli klasszifikálást utólag vagy pontosítani, vagy módosítani kívánta a kutatás éppen azért, mert a formai elhatárolást nem tartotta kielégítőnek. Ha valaki a kutatástörténetet szemléli, úgy nyilván fel kell tűnnie, hogy a gunkeli műfajok és besorolások többszöri megkérdőjelezése után is újra megerősödött a műfajkutatás jelentősége, bár nyilván további modifikációkkal, mégis a gunkeli kategóriák tovább tartják magukat a modern kutatásban. Ennek egyszerű oka van: Hermann Gunkel ugyan pontos megfigyeléseket hajtott végre a zsoltárok formai elemzésében (pl. a királyzsoltárok esetében maga is jelzi az eltérések sokaságát), ezeket a megfigyeléseket lehet tovább is pontosítani. Viszont a gunkeli módszer lényege nem strukturális analízis volt, hanem a forma és a Sitz im Leben egymás mellé rendelése.[55] Amennyire módosítani kívánták némelyek a formai meghatározást, annyira érintetlenül maradt a konkrét élethelyzetben történő elhelyezés![56] Ez nyilván így van az egyéni panaszénekek esetében is, ezért szükséges tisztázni a formai eltérések viszonylag nagy számának okát. Így az áttekintés után érzékelhető, hogy a munka lényegesen nagyobb, mint amit egy dolgozat keretében meg lehet oldani. Ezért szűkítettem tovább a vizsgálat tárgyát az ún. „tiszta” formájú egyéni panaszénekekre. Hogy a feladat nem kicsi, azt mutatja egy puszta áttekintés is: általában 39 zsoltárt sorolnak a kutatók az egyéni panaszénekek kategóriájába, amelyből mindössze kilencet neveztem formája szerint tisztának! Ez a szám elég alacsony ahhoz, hogy monografikus módon vizsgálni lehessen valamennyi zsoltárt, ugyanakkor elég magas ahhoz, hogy összehasonlítás révén valamilyen következtetést le lehessen vonni az egyéni panaszénekek csoportjának alapvető jellegzetességéről.

Milyen eredmény várható el a vizsgálattól? Bizonnyal nem fogom sem megdönteni, sem megreformálni a zsoltárok forma- és műfajkritikáját! Reménység szerint azonban apró lépésekkel további pontosítást értem el a forma- és műfajkutatás egyik darabja, az egyéni panaszénekek csoportjának megértésében. Mivel ilyen átfogó munka nem született az egyéni panaszénekek területén, így vált indokolttá, hogy a tanulmány ezzel foglalkozzon.

Kovács Enikő Hajnalka

[[paginate]] 

Irodalomjegyzék:

Begrich, Joachim: Das priesterliche Heilsorakel, ZAW 53, 1934, 81-92.

Bellinger, William H. Jr.: Psalms, A Guide to Studying the Psalter, Baker Academic, Grand Rapids, Michigan, 2012

Broyles, Craig C.: The Conflict of Faith and Experience in the Psalms, JSOTSup 52, JSOT Press, Sheffield, 1989

Brueggemann, Walter: The Costly Loss of Lament, JSOT 36, 1986, 57-71.

Brueggemann, Walter: The Psalms and the Life of Faith, Fortress Press, Minneapolis, 1995

Brueggemann, Walter: Spirituality of the Psalms, Fortress Press, Minneapolis, 2002

Bullock, Hassel C.: Encountering the Book of Psalms, A Literary and Theological Introduction, Baker Akademic, Grand Rapids, Michigan, 2008

Carlson, Nathaniel A.: Lament: The Biblical Language of Trauma, JTC 11/1, 2015, 50-68.

Childs, Brevard S.: Introduction to the Old Testament as Scripture, Fortress Press, Philadelphia, 1979

Day, J.: Psalms, JSOT Press, Sheffield, 1990

Egeresi, László Sándor: Ruth könyve, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2006

Floysvik, Ingvar: When God Becomes My Enemy, The Theology of the Complaint Psalms, Concordia Academic Press, Saint Louis, Missouri, 1997

Gerstenberger, Erhard S.: Der bittende Mensch, Bittritual und Klaglied des Einzelnen im Alten Testament, Neukirchener Verlag, Neukirchen Vluyn, 1980

Gerstenberger, Erhard S.: Psalms, Part 1, With an Introduction to Cultic Poetry, William B. Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan, 1988

Gunkel, Hermann – Begrich, Joachim: Einleitung in die Psalmen, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1933

Hamar, Zoltán: A Zsoltárok könyvének hermeneutikai kérdései, in: Hanula Gergely: Logos Tés Akoés – Az Ige megszólalása és megszólaltatása, Tanulmányok a 60. éves Vladár Gábor tiszteletére, Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa, 2012

Hof, Eleonora: A Missiology of Lament, Swedish Missiological Themes 101/3-4, 2013, 321-338.

Karasszon, Dezső: Az istendicséret helye a Zsoltárok könyvében, ThSz 25, 1982, 351-353.

Karasszon, Dezső: A Zsoltárok könyvének magyarázata, Jubileumi kommentár II., Kálvin János kiadó, Budapest, 1998

Karasszon, István: Ószövetségi ismeretek Vallástanár szakos hallgatók számára, Selye János Egyetem, Komárom, 2006

Karasszon, István: Az Ószövetség regénye, Sugárutak és zsákutcák a kutatástörténetben, L’Harmattan, Budapest, 2011

Kőszeghy, Miklós: Föld alatti Izrael, Az Ószövetség világának anyagi kultúrája, L’Harmattan, Budapest, 2014

Kustár, Zoltán: A Zsoltárok könyve válogatott fejezeteinek magyarázata, Egyetemi jegyzet, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Ószövetségi Tanszék, Debrecen, 2016

Mandolfo, Carleen: Language of Lament in the Psalms, in Brown, William P.: The Oxford Handbook of the Psalms, Oxford University Press, Oxford, 2014

Seybold, Klaus: Introducing the Psalms, T. & T. Clark Ltd, Einburgh, 1990

Strickler, Joshua Caleb: Psalms of Lament as a Resource for Contemporary Christian Worship, A Thesis Submitted to the Faculty of the College of Ministry of Northwest University, 2015

Villanueva, Federico, G.: The Uncertainty of a Hearing, A Study of the Sudden Change of Mood in the Psalms of Lament, VTSup 121, Brill, Leiden – Boston, 2008

Waltke, Bruce K., – Houston, James M., – Moore, Erika: The Psalms as Christian Lament, A Historical Commentary, William B.Eerdmans Publishing Company, Michigan - Cambridge, 2014

Weber, Beat: Zum Sogennanten „Stimmungsumschwung” in Psalm 13, in P. W. Flint – P. D. Miller: The Book of Psalms, Composition and Reception, VTSup 99, Brill, Leiden-Boston, 2005, 116-138.

Westermann, Claus: The Psalms: Structure, Content and Message, Minneapolis, Augsburg, 1980

Westermann, Claus: Lob und Klage in den Psalmen, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1977, angolul is megjelent: Westermann, Claus: Praise and Lament in the Psalms, John Knox Press, Atlanta, 1981

Westermann, Claus: Ausgewählte Psalmen, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1984

Westermann, Claus: A Biblia Titkai, Kálvin kiadó, Budapest, 1997

Wevers, J. W.: A Study in the Form Criticism of Individual Complaint Psalms, VT 6, 1956, 80-96.