Kívülről irányított tömegeket óhajtanának, nevelnének az embertelen és istentelen rendszerek, a keleti diktatúrák éppen úgy, mint a nyugati kapitalizmus. Erre irányul a reklám és a propaganda. Értsünk egyet Bubó doktorral: Nem segíthet rajtuk, csak a pszichológus?

Ez a könyv aligha a diktatúrák kiszolgálását képviseli akár keleten, akár nyugaton. Bevezetőjében írja, hogy a világ mindeddig legjobban szervezett rendszere, az Imperium Romanum megbukott, mert az önkényuralkodó úgy címeztette magát, hogy dominus et deus (7–8. lap), úgy is viselkedett. Ámde pszichológus is pszichológiai kezelésére szorul(hat), vagy pedig tanfolyamot vezető pszichológus tanári karban kirobbannak a féltékenységből és szerepjátszmákból eredő feszültségek (323–327. lap). Köztük sem boldogul mindenki. Van menekülés? Vállalatok vezetőit kezeli vagy tanácsolja, meg a női vízilabdázókat a szerző (408–437. lap, de a kötetben sok utalás erre vonatkozik), aki egyúttal a harcművészet sikeres edzőjeként is működik. Könyve borítóján elszáll egy tollpihe a kinyílt kalitkából, és ez a pihe megjelenik minden fejezet címénél. Nem tanmeséket, végighallgatott és munkájában szembesült valós történeteket mesél ismételten a sportban és üzleti életben pszichológuskodó szerző, hozzáfűzi szakmai tanácsát. Ezt megérteni sem mindig könnyű. De tudok-e ezzel előbbre jutni? Van, aki tud, vannak, akik tudnak, például akik igazi csapatba szerveződnek, és együtt másra képesek, mint a sokkal tehetségesebb vagy erősebb ellenfél, akik igazából nem képesek csapatot alkotni.

Minek kell széttörnie, hogy szabadulva lebegjen az élet? Mintákat tanulunk (pszichés mintázat), magunkra és másokra erőltetjük, ezekből nincs kitörés. Ha meg segítenének, nem kell. Inkább a ketrec. Rejtély, hogy másokban mégis megjelenik valami más, valami többlet. Hogy találhatunk rá? Vagy jó vezetőt hol találunk? Olyan típusú kérdés ez, mint a bölcsesség könyvéé a Biblia lapjain, hogy jó feleséget ki találhat? „A belülről irányított ember” az alcímmel egyező című egyik nagy fejezet (155–241. lap), de átvitelesen az egész kötet valóban erről szól. Időről-időre Pilinszky-versek tűnnek föl vagy szemléltetésül, vagy igazolásul (79., 112., 262., 304. lap). Mert ki sem kell mondanunk, nem pszichológusok előírt alkalmazása oldja meg a gondokat, nem is éveken át kötelező fejtágító, majd vizsgáztatás, hogy mit, miről, miért és hogyan kellene tudnunk. Hol találunk, vagy találunk-e jó pszichológust, mikor valóban kell?

Van, aki boldogul, válságban is elboldogul. Végül ilyen embert mi vezet? Nem csupán sikeres beszámolókról olvasunk (mint a női vízilabdacsapat győzelmeiről és a résztvevők nyilatkozatairól), meg szűkszavú utalásokkal jelzett, de működő technikákról (ilyen maga a coaching, 380–383. lap), hanem lépten-nyomon megfoghatatlan dolgokról is, mint angyali érintés (219–221. lap), belső idő (239–240. lap), belső óra (274–275. lap), belső hang (234–235. lap), megérzés (29, 199, 205–206. lap). Meg energiáról, amely nincs hatalmunkban, tőlünk függetlenül árad; hasztalan, ha nem óhajtom áldásait. Van olyan is, aki zarándoklatot választ, döntése helyeslésre talál, magyarázat nélkül csak annyi az említés, hogy El Camino. Rejtélyekkel együtt aztán feltűnik ismételten, hogy a titok nyitja sokszor a hit. A töretlen hit.

Fekete Csaba