– Hogyan lesz egy született indiaiból protestáns keresztyén, filozófus és prédikátor?

– Tinédzserként két rossz szokással küszködtem: a hazudással és a bolti lopással. Nem bántam, hogy rágcsálnivalókat és detektívregényeket lopok, de nem szerettem azt a szokást, hogy mindenről hazudjak, még akkor sem, ha nem volt semmi hasznom abból, ha olyan dolgokat mondok, amelyek nem igazak. Azt hittem, akaraterőre van szükségem, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen. Ezért elkezdtem meditálni és koncentrálni, hogy növeljem az akaraterőmet. Reggel úgy döntöttem, hogy nem hazudok. Este, amikor visszatekintek a napra, rájövök, hogy mindenkinek hazudtam. Utáltam magam, s ezt kérdeztem: „Miért nem tudok uralkodni a nyelvemen?”. Egy nap egy idősebb ember azt mondta nekem: „Az akaraterő hiánya nem a te problémád. Te makacs fiatalember vagy erős akarattal. Olyan betegséged van, amely irányítja a szívedet. SIN-nek, bűnnek hívják. Van egy jó hírem: Isten küldött valakit, aki megment minket a bűn hatalmától. Az Úr Jézus megszabadít, ha kéred, hogy szabadítson meg a bűntől. Kértem Jézust, hogy szabadítson meg a hazugság szokásától. Megmentett még a lopástól is. Felhatalmazott arra, hogy visszamenjek a boltokba, bevalljam bűnömet, és felajánlottam, hogy pénzt fizetek nekik a lopás ellenértékeként. Senki nem fogadta el a pénzt. De értékelték elhatározásomat. Megszerettem Jézust, és elkezdtem róla beszélni. Később, amikor elkezdtem filozófiát tanulni az Allahabadi Egyetemen, nagyon nehéz lett hinni a Bibliának. Egyik filozófus sem hitt a Bibliában, akiket tanulmányoztam, akik a világ legnagyobb gondolkodói közé tartoztak. Sokkal tanultabbak voltak, mint lelkipásztoraim. Miért higgyek a Bibliának, amikor a tudósok sem hisznek? Könnyű volt kételkedni a Bibliában. A nehéz kérdés ez volt: akkor mit higyjek? Úgy döntöttem, elhiszem azt, amit a legjobb filozófusok és tudósok igaznak tartanak. Szóval szerintük mi az igazság? Elkezdtem áttekinteni az egész filozófiai kurzusomat. Ezúttal nem a sikeres vizsga érdekében, hanem az igazság megtalálásáért. Minden professzorunk tudta, hogy nem ismerik az igazságot. Valójában a modern nyugati filozófusok ugyanarra a következtetésre jutottak, mint az ókori indiai és görög filozófusok: az emberi elme nem ismerheti meg az igazságot, és emberi szavak nem tudják azt közölni. Olyanok vagyunk, mint öt vak ember, akik az elefántot próbálják megismerni. Különböző részeket éreznek, és vitatkoznak egymással, hogy az elefánt olyan, mint egy oszlop, vagy egy fal vagy egy kötél. Mindegyiknek megvan az igazsága, de ez relatív. A vak csak úgy tudja meg az igazságot, ha van valaki, aki nem vak, de látja az elefántot, és olyan kedves, hogy elmagyarázza a vaknak, hogy milyen is valójában az elefánt. Lehetséges, hogy létezik valaki, aki nem vak? Elkezdtem kutatni a hindu, muszlim és keresztyén szentírások között, és arra a következtetésre jutottam, hogy a Biblia Isten világa. 1977-ben Ázsia legnagyobb világi kiadója publikálta kutatásaimat. Ezzel kiérdemeltem az indiai keresztyén filozófus címet.

[[paginate]]

– Hogyan jutott eszébe, hogy megírja az európai kulturális körképet?

– 1980-ban Közép-Indiában megpróbáltam segélyt szervezni azoknak a kis gazdáknak, akiknek búzatermését tönkretette a jégeső. A kerületi bíró betiltotta a segélyező munkánkat. Ezért összehívtam egy nyilvános imagyűlést, hogy imádkozzam: Isten adjon enyhülést az áldozatoknak, talán magán a kormányon keresztül. A Rendőrkapitányság (SP) felhívott, és közölte, hogy megölnek, ha nem mondom le az imatalálkozót. „Elviszünk otthonodból a dzsungelbe, lelövünk, a testedet a hiénák megeszik” – mondta az ügyeletes tiszt. Végül a média támogatásának köszönhetően nem öltek meg, hanem börtönbe vetettek. Ott nem volt más, mint a Biblia. Ez a börtön lelki menedékhellyé vált. Friss szemmel és kérdésekkel kezdtem olvasni a Bibliát. Börtönbeli vizsgálódásaim arra a megdöbbentő következtetésre vezettek, hogy a Biblia teremtette meg a modern Indiát. Számos könyvet írtam a modern India történetéről, majd azt tanulmányoztam, hogyan teremtette meg a Biblia a nyugati civilizáció lelkét, hatalmas kultúráját. Két könyvem jelent meg erről a témáról, és remélem, hogy még sok-sok könyvet publikálok (A Nyugat lelke – Die Seele des Westerns. Fontis, 2019; A közép könyve. Fontis, 2014).

[[paginate]]

– Többszöri üldözést kellett az idők során hazájában elszenvednie, így belülről ismeri a keresztyénüldözést…

– Üldöztek, többször börtönbe zártak, végül a közösségem leégett, mert az a kísérleteim, hogy mindenkit egyenlőként kezeljek, és hogy felemeljem az elesetteket, kihívást jelentettek a hindu társadalmi rend alapját képező alapvető szemlélettel szemben. A hinduizmus azt tanítja, hogy Isten egyenlőtlennek teremtette az embereket. Egyeseket „magas” kasztokba, míg másokat „alacsony” kasztba helyezett. Szolgálatomat a hindu társadalmi rend elleni izgatásnak tekintették. Ellenfeleim megértették, hogy ha nem állítanak meg, az általuk évezredeken át elnyomott tömegek felhagynak a hinduizmussal, és elfogadják elképzeléseimet, miszerint Isten mindannyiunkat a saját képmására teremtett, mindannyiunkat egyformán szeret, és azt akarja, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan magunkat. El kell hinni az indiai embereknek az egyenlőtlen teremtésről szóló hindu történeteket, valamint a karma és a reinkarnáció mitológiáját? Vagy higgyen inkább abban az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott a Bibliában? 20 éves koromra arra a következtetésre jutottam, hogy az isteni kijelentés szükséges ahhoz, hogy megismerjük az igazságot. Senki sem tudhatja, miért létezünk, és mi az életünk értelme és célja, csak ha a Teremtő Atya elmondja nekünk az alapvető tényeket. Olyan vallási kultúrában gyakorolni az emberi egyenlőséget, amely dicsőíti az egyenlőtlenséget, ez sok bajt okoz. Megköveteli, hogy ki-ki felvegye a keresztjét.

– Engedjen meg egy személyes kérdést. Igazi társ nélkül azt a küzdelmet, ami a keresztyénség vállalásával jár Indiában, tudta volna vállalni?

– Abszolút nem! Isten azonban kirendelt egy fantasztikus segítőtársat, Ruthot. Ruth és én ugyanabban az észak-indiai államban, Uttar Pradeshben (UP) nőttünk fel. Ruth azonban angol középiskolákban tanult, én meg hindi nyelven tanultam. Azért tudtam angolul írni, mert Ruth szerkesztette és gépelte a kézzel írt kézirataimat. Később ő lett a fő kutatássegítőm is, mert sokkal gyorsabban olvas angolul, mint én. Az Úr az egyének iránti könyörületesség lelkületével áldotta meg Ruthot. Spontán módon reagál az emberek sajátos igényeire. Ezzel kezdődtek korai erőfeszítéseink, hogy megpróbáljuk megmenteni a gyerekeket, különösen a lányokat, akiket saját szüleik öltek volna meg. Ruth is elkezdte a falusi gyerekek oktatására irányuló erőfeszítéseket, különösen a szegény családokban. „A nép barátjaként” Ruth volt a családunk fő kapcsolatépítője. Jegyzeteket készített azokról, akikkel találkozott, feljegyzi, miben kell imádkoznunk értük. Üzeneteket küld nekik születésnapjukon, évfordulójukon. Arra kéri barátait, hogy indítsanak imaláncot, imádkozzanak azokért, akiknek szükségük van az Úr kegyelmére. Nélküle nem lenne gyülekezeti élet körülöttünk. Van miért hálásnak lennem. Legfőképpen az Úr számos csodálatos szabadításáért, amit Indiában és másutt megtapasztaltunk…

– Köszönöm a beszélgetést. Érdeklődéssel várjuk újabb elemzéseit a Biblia és az európai, valamint a világkultúra összefüggéseiről. Isten tartsa meg Ruthhal együtt ad multos annos…

Békefy Lajos

 

______________________

I. rész