[[paginate]]

– 2018 februárjában indult a Zenés beszélgetések Karasszon Eszterrel című önálló programja, az Adna Caféban, a református drogmisszió kávéházában, majd az ISON közösségi térben, amely a Szent Efrém énekkar bázisa. Mit jelentett ez az új szerep, az előadóművész életében?

– Régi vágyam volt, hogy saját rendezvényt hozzak létre. A koncerten a zenészt és a hallgatót távolság választja el, nincs lehetőség párbeszédre. Egy olyan helyet álmodtam meg, ahol testközelben lehetünk, egy kávé, limonádé vagy sütemény mellett kötetlenül társaloghatunk.  Az Adna kávéház volt az otthona a sorozatnak, a református egyház támogatásával. Egyszerű kisasztalok mellett ülve a résztvevők szép zenei élményben is részesültek, és legfontosabbnak tartottam, hogy kinyissuk a fülüket a minőségi jó zene megtalálásának vágyára. A COVID alatt az Adna Café bezárt. Időközben azonban a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) lett a szervezőnk, Zila Gábor ügyvezető nyitott volt a folytatásra, és így az ISON közösségi térben leltünk új otthonra. Már eddig is számos kiváló zenész és hangszere látogatott el a zenés beszélgetésre – vonós- és ütős hangszerek, orgona, zongora, hárfa, harmonika, klarinét, oboa, és egyre több ötlet merül föl, amelyeket örömmel valósítok meg, alkalomról alkalomra.

– Aktív a közösségi médiában is, ahol Zenés percek Karasszon Eszterrel címmel református zsoltárok hallhatók előadásában, heti rendszerességgel. Ez hogy kezdődött?

– 2020 körül már nagyon hiányzott a zenei közönség, főleg a kamarazenélés. Az internetet bújva találtam rá egy alkalmazásra, amely lehetővé teszi rövid felvételek egymásra illesztését és egyszerre történő lejátszását. Saját kedvtelésre töltöttem ezzel több órát naponta. Édesapám, dr. Karasszon Dezső orgonaművész református korálkönyvei is a kezembe kerültek. Az ő kántori pályájának egyik legfontosabb eredménye, hogy szerkesztésében több alternatív korálkönyv is megjelent már, amelyeket az ország számos templomában hétről hétre használnak. Ezeket böngészve számomra egy új világ tárult ki, és az első próbálkozások egyikét lelkesen posztoltam a közösségi médiában. Pár nappal később Zila Gábor telefonált, és kért fel arra, hogy folytassam, de az RKK oldalán. Így született meg a Zenés beszélgetések kistestvéreként a Zenés percek 2020-ban, Nagypénteken este. Azóta minden héten pénteken este két-két korált játszom, amit bármikor vissza lehet hallgatni. Sok visszajelzést kapok, egyik legkedvesebb egy tanár levele volt, aki azt írta, hogy a gyerekeket ezekkel a felvételekkel tanítja az énekekre – nagy sikerrel. Ilyenkor mindig újabb erőt merítek a folytatáshoz.

[[paginate]]

– Jelentős rendezvény volt 2023 novemberében a Concerto Csellóünnep a budapesti Zeneakadémián. Magyarország a cselló értő és szerető otthona – csellónagyhatalom vagyunk – mondta köszöntőjében a kulturális államtitkár. Előadóművészként mit jelentett a 2023-as év?

– Hálás szívvel gondolok arra, hogy rengeteg fellépési lehetőséget kaptam. Mindig különleges élmény zenekarral játszani. Az év Edwar Elgar késő romantikus brit zeneszerző csellóversenyével indult a szülővárosomban, Debrecenben. Ez a darab az egyik kedvencem, és boldogan játszottam el szülővárosomban, az otthoniakkal.  Sok egyéb föllépés és feladat mellett kiemelem még Penderecki Concerto Grosso című darabját, amelyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral játszottam. Ez egy izgalmas darab, három szólistája van. Az alkalom is megtisztelő volt, mert a Csellóünnep című két napos maratoni fesztivál részese lehettem. Soha ilyen nagyszabású rendezvényt nem szerveztek még itthon, ami célkeresztbe állítja szeretett hangszerünket. A zenei világ itthon és külföldön tele van jobbnál jobb gordonkásokkal – nagy öröm volt ebben a sorban szerepelni.

– A 2023-as év egy nagyon fontos elméleti eredményt is hozott, októberben DLA fokozatú doktorátust szerzett.

– A Zeneakadémián hagyomány, hogy Liszt Ferenc születésnapján – októberben – fogadják ünnepélyes keretek között a doktori közösségbe a frissen fokozatot szerzett zenészeket.  Áprilisban zártam le doktori tanulmányaimat. Ez két eseményből állt. Meg kellett védeni doktori disszertációmat, és koncertet kellett adnom. A dolgozatom Dmitrij Sosztakovics két csellóversenyéről szól. A művek elemzése mellett, a szerző életének ezzel az időszakával is foglalkozom, illetve Rosztopoviccsal való viszonyáról, akinek mindkét darabját ajánlotta. Zenészként a dolgozat megírása elég sok nehézséget tartogatott számomra, hiszen hosszú órákat kellett szemeznem a számítógéppel – a hangszeremmel közelebbi barátságot ápolok. Visszatekintve azonban úgy gondolom, hogy az elolvasott irodalom sokat segít abban, hogy ezt a zenét hogyan interpretáljam majd a jövőben a színpadon. A darabok háttértörténetének ismerete sokat segít a mű hiteles előadásában.

[[paginate]]

– A cselló választása már gyermekkorában eldőlt – miért éppen a cselló?

– Szüleink nyomdokain – édesapánk orgonaművész, édesanyánk oboaművész – mindannyian tanultunk zenét, testvéreimmel együtt. Három bátyám van, de csupán ketten lettünk zenészek, ráadásul mindketten gordonkaművészek. A tágabb családban viszont többen is ezen a pályán találták meg a boldogságot. A testvéremet követve választottam hangszeremnek a csellót. Utólag nehéz megmondani, hogy a sok hangszer közül miért ez maradt meg nekem, de azonnal szerelem lett belőle. A legtöbbet a tanáraimnak köszönhetek, akikre a kezdetektől mind a mai napig számíthatok. A cselló hangja nagyon közel van az emberi hanghoz, egy szép tenor férfihanghoz tudnám hasonlítani. Emiatt lehetséges az, hogy még nem találkoztam olyan egyéb hangszerrel, amivel ne illene össze. A cselló minden hangszerrel jó párost alkot. A zenészek általában kötődnek a hangszerükhöz, ezzel én is így vagyok. Ápolom, szeretgetem, vigyázok rá, hiszen egymásra vagyunk utalva a szép és a nehéz pillanatokban is. Jónéhány éve egy budapesti mester készítette hangszeren játszom. A benne található cédula szerint 1928-ban készítette a csellómat Spiegel János.

– Zenekar vagy kamarazene, vagy szólózás? Melyik a legkedvesebb?

– Tíz évvel ezelőtt, kis akadémista koromban kezdtem el játszani a Concerto Budapest szimfonikus zenekarban, amelynek azóta is oszlopos tagja vagyok. Ezen kívül pályám fontos része a kamarazenélés. Nemrégiben volt egy trió koncertünk a Zeneakadémia Solti termében. Vannak visszatérő partnerek és olyan társak is, akikkel csak egy-két próba az ismerkedés és színpadra kell állni. Minden variációnak megvan a maga varázsa, izgalma. Ha őszinte vagyok, akkor azt kell mondanom, hogy minden zene kamarazene. Ha szólót játszom, akkor épp kamarázom egy-egy zenekari hangszerrel, ha pedig a zenekarban ülök, akkor egy-egy hangszercsoport kamarázik egy másikkal. A kulcs talán az, hogy minden pillanatban nyitott füllel és szívvel kell lenni.

[[paginate]]

– Gordonka vagy cselló? Tegyünk rendet a fejekben.

– Elmesélek egy történetet. Pár hónapja egy fölkérésnek tettem eleget és előre elküldtem írásban a műsoromat, amely Bach csellószvitjeinek tételeiből volt összeállítva. Kevéssel a fellépésem előtt kaptam egy telefont, amelyben arról érdeklődtek: hogyan mutassanak be a felkonferálás során. Annyit kértem, hogy mondja azt a hölgy, hogy gordonkaművész vagyok. Nagy csönd lett a vonal végén. A probléma az volt, hogy a telefonáló szerint nem játszhatok gordonkaművészként csellódarabot, mert szerinte ez lehetetlen. Nem folytatom a mesét, elég annyi, hogy megnyugtattam beszélgető partneremet, hogy a két elnevezés ugyanazt jelenti. Szóval nevezhetjük csellónak, gordonkának, sőt, népzenei körökben leginkább a kisbőgő névre hallgat hangszerünk.

– Az idei, 2024-es esztendőbe milyen tervekkel indul?

– Örömteli eseménnyel indult az év családunk számára, hiszen január másodikán megszületett nagy szeretettel várt kisfiunk. A hároméves Márta és Ádám számunkra most a legfontosabb, és bizony a napunk nagy részében velük foglalkozunk. A férjem operaénekes, elsősorban külföldön dolgozik, de egy időre ő is itthon van velünk éjjel-nappal. Boldogan lubickolunk minden feladatban, amelyek családunk bővülésével együtt járnak és házaspárként a nehézségekkel is könnyebb szembenézni. Emellett mindketten biztosítjuk a másiknak a lakásunkban lévő hangszigetelt stúdiónkban a gyakorlást.A hangszeremmel való mindennapos törődést, munkát a mindennapi kenyeremként tudnám leginkább jellemezni. Néhány napos pihenő után visszatértem a csellóm mellé Ádám megszületése után is. Belső indíttatás és vágy vezet a zenéhez nap mint nap. Várandósságom utolsó hónapjában is volt lehetőségem koncertezni és hamarosan a Mozart-napi fesztiválon játszom a Zeneakadémián, utána pedig sorban várnak a feladatok, felkérések. A Zenés percek sorozat megszakítás nélkül minden pénteken este megjelenik, de készülök többek között a Református Zenei Fesztiválra is. A Ráday Házban Várjon Dénes és Simon Izabella világhírű zongoraművészek lesznek a Zenés beszélgetésen a vendégeim.

– Köszönöm a beszélgetést!

Gimesi Zsuzsa