Őszintén megvallva nagyon megörültem, amikor megláttam ezt a könyvet. A képi ábrázolás, ahogy a szimbólumok is, mindig különleges helyet foglaltak el a szívemben, főleg a bibliai szimbólumok. Éppen ez vezetett ezen könyv elolvasásához. A könyv borítóján többségében keresztyén szimbólumokat találhatunk, mint például a Szentlelket szimbolizáló galambot, a bárányt, a görög ábécé Alfáját és Omegáját, ICHTÜSZ-t, csillagot, keresztet, kelta keresztet stb. Ezt látva valóban nagy reményeket fűzhet az ember a könyvben szereplő többi szimbólumhoz is. Basilius Doppelfeld (1943-2013) – akinek korábban már jelent meg magyarul könyve a szimbólumokról (Szimbólumok I-III. Pannonhalma, 1998.) – szerint az összes kép jelkép, mert a legősibb alapokból sugároznak ki, ami alapján jelentést nyernek, továbbá önmagukon túlmutatva magára a lét értelmére utalnak vissza. A könyv öt fejezetben tárja elénk a keresztyén szimbólumok témakörét, mint például: természet és anyag, az ember, idő, állatok és számok.

A természet és anyag című fejezetben több valóban bibliai szimbólum kapott helyet, melyek ténylegesen említést érdemelnek. Ilyen például a Nap, a Hold és a csillagok, a létra, ami Jákób álmában jelenik meg, valamint a kereszt. Az utóbbi kettőt nem véletlenül helyeztem egymás mellé, ugyanis a könyv írója is ezt teszi. A Jákób álmában megjelenő létrán az angyalok jártak fel és le a Föld és a Menny között. Ugyanez igaz Krisztus keresztjére is, hiszen Ő az egyetlen út az Atyához keresztje által. Valamint ugyanilyen érdekes információ volt a kút és forrás szimbóluma is. A kút mintegy a találkozások helye, hiszen itt találkozik Ábrahám szolgája Rebekával, Jézus pedig a samáriai asszonnyal. Mózes és Cippóra találkozásának helyszíne is egy kútnál történt Midián földjén, valamint fontos esemény József történetében is, amikor a testvérei féltékenységük okán meg akarták ölni, bedobják egy kútba. Ez utóbbi kettőt a könyv nem említi.

A következő nagyobb fejezetben az emberről értekezik a könyv elég hosszan mutatja be az embert, mint szimbólumot, valamit egy-egy emberi érzékszerv jelentőségéről beszél bibliai vonatkozásban. „Az ember nem csak rendelkezik képekkel, hanem maga is kép: valaki vagy valami láthatóvá, felismerhetővé és megtapasztalhatóvá válik benne” (85. old.). Én itt inkább a képmás kifejezést tartanám helyénvalóbbnak, mint a képet. Valóban az emberre is tekinthetünk úgy, mint szimbólum, de sokkal inkább képmás, mégpedig Isten képmása, ami tökéletesen ábrázolódott ki Jézus Krisztusban.

A következő nagyobb egység a tér és idő címet kapta: „Mivel az ember térben és időben él. Az előző fejezetek szimbólumaival és képeivel kapcsolatban inkább térbeli létről esett szó, tehát a testéről, amely – a bibliai teremtéstörténet szerint – a földből vétetett és oda is tér vissza, vagyis a tér egy részét alkotja” (17. old). Ebben a fejezetben az író arra törekszik, hogy a szimbólumok által jobban megértsük a térben és időben élő embert. Az egyik legfontosabb különbség az ember és Isten között az, hogy nem vagyunk időtlenek, nem állunk az idő felett míg Isten mindenek fölött áll. A Bibliában majdnem ötszázszor szerepel a héber „olam” kifejezés, amit örökkévalóságnak fordítunk, Isten nevei közt szerepel az Él Olam is, mint az Örökkévalóság Istene, vagy az isteni örökkévalóság maga.

Olvashatunk még a hét napjainak jelentőségéről melyek között a szombatnak és a vasárnapnak kiemelt helye van, igyekszik a Szerző a bibliai jelentésen túl más megvilágításba helyezni őket. Véleményem szerint a többi napról írt magyarázatok inkább belemagyarázások, például, amikor a hét napjaihoz bolygókat rendel az író úgy, ahogyan a hónapokhoz is a görög mitológia egy-egy istennevét. Ez a rész igazából vallástörténetileg és történelmileg tartalmaz érdekességeket, viszont nem igazán keresztyén módon való értelmezés (ahogyan a könyv címében az olvasható).

A negyedik fejezetben az állatok, mint szimbólumok kaptak helyet. Szemügyre vesz Doppelfeld néhány állatot az emberből kiindulva és az emberhez visszavezetve, mivel az állatok az ember szimbólumává lettek, ezért magának az embernek jelképeivé. Azokra az állatokra esett az író választása melyek a nyugati kultúrkörben élő olvasókhoz állnak közelebb és ismertebb a számukra. Sok érdekességről és valóban a Bibliában is megtalálható állatról olvashatunk igehelyekkel alátámasztva, mint például a bárányról, az oroszlánról, kígyóról, sárkányról és a lóról. Azonban olyan állatokat is felsorol, amikről a Bibliában egyáltalán nem esik szó, mint például a pók, a légy (az egyiptomi tíz csapáson kívül nem igazán szerepel sehol), a csiga és a sün. Ezeknek nem érzem túl sok jelentőségét bibliai vonatkozásban.

A könyv utolsó fejezetében pedig a számokról alkotott képekről és a velük kapcsolatos elképzelésekből kapunk egy kisebb ízelítőt, miközben a figyelmünket a saját kultúránkra és a bibliai világra irányítja. Tudjuk, hogy a Bibliában vannak úgynevezett szent számok, mint például a három, a négy, a hét és a tizenkettő. A három a teljességet testesíti meg a világ számos táján, ezért szent szám. Így van ez a keresztyénségben is, mint a Szentháromság tanában. Jónás is három napig volt a hal gyomrában (Jón 2,1) melyet Jézus is említ a farizeusoknak, amikor azok jelet követelnek tőle (Mt 12,40). Jézus háromszor imádkozik az olajfák hegyén, háromszor szól a haláláról és a feltámadásáról a tanítványoknak. Péter háromszor tagadta meg Jézust, mielőtt a kakas megszólalt (Mt 26,69) és a sátán is háromszor kísértette meg Jézust a pusztában (Mt 4,1-11; Lk 4,1-13).

Egy sokak által ismert, a Jelenések könyvében az apokalipszis látomásában felbukkanó 666 szám is megjelenik a könyvben. Ez a szám a titok száma. Ugyanis minden szám magyarázható valahogy, ahogyan ezt a könyvben az összes többi számnál is olvashattuk, de ez kivonja magát a megbízható magyarázat alól és már több mint kétezer éve találgatják mit is jelenthet. „Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat” (Jel 13,18).

Összességében egy kicsit többet vártam ettől a könyvtől és a tényleges bibliai szimbólumok értelmezésétől. Azonban voltak benne természettudományos és történelmi érdekességek, melyek újdonságként szolgálnak és nem feltétlenül kötnénk össze ezekkel a bibliai szimbólumokkal. Hasznos olvasmány lehet egyházhoz közeli és egyháztól távol élő embereknek, ez utóbbi esetben még akkor is, ha a könyv olvasásához szükség van némi bibliaismeretre és teológiai tudásra.

Seffer Valentina