_{Lekció: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Máté evangéliuma 5, 3-10).}

_{Textus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,5)}

 

Gyászoló Család, végtisztességet tévő Gyülekezet!

Van-e annál nagyobb ajándék, minthogy mi, emberek jelen lehetünk egymás életében? Érzésekkel, gondolatokkal, szavakkal, akarattal, tettekkel és bizony mulasztásokkal is. Ma, itt, mindezek itt vannak velünk. Az, amit Tellér Gyulával együtt, s róla gondoltunk és gondolunk, a szavak, amelyek beszélgetéseinkben szerepet játszottak, szellemi alkotásai, melyek valóságos döntésekben, tettekben öltöttek testet. Bizony itt van az is, ami megtörténhetett volna vele, velünk, de nem történt meg, és most már nem is történhet ezen a világon. És mindezekkel együtt most rátekinthetünk Tellér Gyula tiszta szívére.

„Boldogok a tiszta szívűek…” A tiszta szív elsősorban nem erkölcsi kategória, még csak nem is érzelmi, a XIX. századi romantikus érzések jegyében. A keresztyén kultúra ősforrásában, a Bibliában a szív, a tiszta szív az élet egységét jelenti. Amikor az érzelem, az értelem és az akarat együtt vannak, és így egy egész lehet az életünk. Ezért lehet Tellér Gyula búcsúzó igéje a család által választott jézusi mondat: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”

[[paginate]]

Nem volt mindig boldog. Ki boldog mindig? Ami igazán nagy, mély és gyöngéd az életünkben, a boldogság, arra várni kell. Az nem úgy jön el, mint a vihar, hanem a létezésre ébredés, a növekedés, a formálódás isteni törvényszerűségét követve. De, akik Tellér Gyula életének gazdagságából részesültek, azok ismerik ennek az érzelemnek, értelemnek, akaratnak a növekvő egységét és a lenyűgöző, elvarázsoló voltát. Először és mindenekelőtt a családja, mert bármilyen messze is viszi az embert a saját élete, a tervei, az aktivitása, a harcai, a munkája, a barátai, a végén - milyen kijózanító - mégis a család marad. Mert az a kezdet. Ez a kezdet, a Fáy, Hausmann, a Tellér családok évszázados történeteiből indul, és megérkezik a lányához, majd az unokáiban folytatódik. A néha sírásban végződő matekpéldák, a lányával újra járt egyetem, az evezős társaság, akikben a család és a barátság közös öröme testesült meg. Itt a tiszta szívek találkoztak, együtt tanulmányozták a Duna örvényeit.

Tiszta szív. Amikor az első századokban elérkezett a nagy csalódás, hogy az a jézusi tiszta gondolat nem marad mindig olyan tiszta, hanem hol szürke, hol a feketének és a fehérnek valami vegyes keveréke, akkor sokan a tiszta szívre vágyók közül kivonultak a világból. Egy harminc évnyi remeteség után a világba visszatért szent ember a helyi fogadóban talált rá ifjú társára és kérdőre vonta, mit keres itt. Ezt a választ kapta: „Isten nem a világon kívül keres bennünket.”

Ez a tiszta szívű ember, Tellér Gyula két lábbal állt a világban, a magyar világban, még akkor is, ha alapvetően gondolataiban élt, azokban létezett. De tudását, tiszta szívét, érzelmeinek, értelmének és akaratának egységét a közjó szolgálatába állította. Tudjuk, milyen kétes boldogság ez, harcolni. Harcolni a közéletben, elviselni az értetlenséget, megvetni a gyalázkodókat, beazonosítani a nemes és nemtelen ellenfeleket, ellenállni a kísértéseknek. A boldogság nem itt van. A boldogság a tiszta szívben van, ahol az érzelmek nem söprik el a gondolatokat, a tiszta fej nem öli meg az érzelmeket, és az érzelem és az értelem szívbéli találkozásából nem tétlenség lesz, nem szemlélődés, hanem akarat, majd tett. Lehet a nemzeti érdeket is erkölcsi alapon szolgálni. Csak erkölcsi alapon érdemes szolgálni.

[[paginate]]

Az egyik reformátor mondja: „Tiszta szívűek azok, akik a maguk helyén azt gondolják, azt érzik és azt teszik, amit Isten üzen nekik”. Nincs félmunka, nincs mellébeszélés. Tellér Gyula életében nem is volt. Simplicitas, integritas. Egy-öntetűség, egy-ügyűség, egységet találó, abban maradó élet. Az ilyen emberek valamilyen módon az ember istenképűségét sugározzák. Ha komolyan vesszük ezt az isteni ígéretet: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent”, akkor meg kell kérdeznünk, hogy micsoda jutalom ez, meglátni az Istent? Valami túlvilági vigasz, valami lelki szellemi látás, vagy valami mégis az anyagi létben újjáteremtett, ebben megvalósuló beteljesedés? Mert a mi ősi hitvallásunk ezt mondja: „Hiszem a test feltámadását”. Milyen lesz, amikor minden távolság, az Isten-távolság és rejtély eltűnik? Milyen lesz? Az efféle kérdéseinket hitben, reményben és szeretetben átadjuk ma Tellér Gyula életének összes titkával és gazdagságával együtt annak, aki azt ígérte: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”. Ámen.

Hűséges Istenünk!

Köszönjük neked Tellér Gyula életét! Köszönjük tiszta szívét, érzelmeit, szinte határtalan, fényes elméjét, tettekre váltott gondolatait, élete egységét! Köszönjük a családját, az ősöket, lányát, unokáit, a szeretetet, mely közöttük testet öltött. Köszönjük Erzsit, az útitársat, a vele annyit éneklőt, köszönjük az evezősöket, köszönjük a politikai közösséget, ahová tartozott és tartozik. Köszönjük a harcokat, a vereségeket, a győzelmeket, melyekben vele együtt bennünket részesítettél. Kérjük bocsánatodat mulasztásainkra.

Ezt kérjük a zsoltárossal: Tiszta szívet teremts bennünk és az erős lelket újítsd meg bennünk! Ámen.

Balog Zoltán