Bár az elmúlt 50 évben, mióta Edwards 1969-ben a Nature-ben közölte a mesterséges megtermékenyítési eljárásról szóló világhírű publikációját, 1978-on át, amikor az első lombikbébi, Louise Brown megszületett, az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül. Mára körülbelül 8 millió gyermek kapott életet a mesterséges megtermékenyítési (IVF vagy ART) módszerek segítségével, mégsem közismertek a babavágyás nehézségei és a megoldásban igénybe vehető módszerek, gyógyszerek és más támogató technikák.

A Babavágyó könyvem első fele a mai tudományos ismeretek összefoglalója. Olyan gyorsasággal fejlődő e komplex tudományterület, a reproduktív orvoslás, a biológia, az embriológia, a genetika és az immunológia, hogy a ma érvényes ismereteket a holnap eredményei hamar átírják. Mégis szeretnénk kiemelni az idő-tényező fontosságát, amely dacol az ismereteink fejlődésével. Tudniillik a termékenységnek is van idő-ablaka, amely olyan mélyen kódolt az emberi faj konzervatív genetikai állományában, hogy nem valószínű a módosítási lehetősége. Az öregedésről beszélünk, de nem csupán a bőréről, a szervek funkciójáról, hanem a genetikai állományunk sokszori másolás nyomán előálló sérüléséről az időben. Ez az oka, hogy a legszebbnek tűnő fiatal férfi és nő is lehet minden szervi egészsége ellenére terméketlen, mert ivarsejtjeinek genetikai kódja már sérült. Figyelemfelhívás is ez a természet törvényének tiszteletére, és a társadalmi és egyéni céljaink összehangolására létünk biológiai valóságával. Ma, amikor a klímaváltozás már vallástól és politikai elköteleződéstől függetlenül is egymás mellé állítja a Földünkért felelősséget vállalókat, mert közös nevezőn vagyunk bolygónk korlátozott lehetőségei és sérülékenysége felismerésében, saját emberi mivoltunk hasonló vonásaiban azonban nincs közmegegyezés. Holott az anyaföld, az anyatermészet, az anyai test, (sőt az apai test is) térben és időben korlátozott erőforrásokkal rendelkezik. Ez pedig az egyedi DNS állományunk élet-fájába írt évgyűrűkben rejlik. Ideje van a növekedésnek, ideje a gyermekvállalásnak, ideje az alkotásnak és az öregedésnek is. Fontos, hogy legyenek egyéni, társadalmilag elvárt céljaink (anyagiak és szellemiek kibontakoztatása), de közben testünk figyelemért kiált. A negatív stressz, a mozgásszegénység, az alkohol-, cigaretta- és droghasználat olyan az embernek, mint a környezetszennyezés. A mélyben, a lét kizárólagos egyediségét adó individuális génben telik az idő. Így, ha túl későn ébredünk, már csak lassíthatjuk döntéseink következményeit. Ezt hívjuk a termékenységi zavar legáltalánosabb okának. Ahogy az Ószövetségben olvashatjuk: „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak” (Prédikátor könyve 3,2).

[[paginate]]

A könyv második része érzelmi, lelki, hitéleti és etikai kapaszkodó a babavágyásban akadályozottaknak, és felkészítő azoknak, akik e folyamatot ismerni szeretnék. Olyan kérdéseket vetünk fel és kínálunk megvitatásra, amely minden erkölcsileg elkötelezett, esetleg hívő vagy vallásos ember számára felmerülhet, ha a kívánt gyermeke nem jön a világra. A gyermek utáni vágy olyan ősi, archaikus szükséglet, amelyet – ha megjelenik a szívben –, nem lehet elnyomni vagy elfelejteni. Enni sem felejtünk el, még ha képesek is vagyunk az aszkézisre. Minden lombikprogram a remény, az öröm vagy a gyász hullámvasútja, ahol szükség van a párra, családra, barátokra, orvosokra, pszichológusra, gyülekezetre, minden jóakaratú emberre. Együtt járjuk végig a folyamat stációit, hogy a lehető legtöbb oldalról átgondoljuk, mit szeretnénk és mitől tartunk, mi vár ránk, és milyen erőforrásokra támaszkodhatunk. Bármi is legyen a baba utáni vágy végső állomása, más emberré tesz: jobbá formál, gazdagít és nemesít.

Mégis helye van a gyermek utáni vágyat, mint elemi erejű szükségletet azzal az önmagunknak és másoknak (pl. a gyermeket vállalni nem akaróknak) is megbocsátó attitűddel kezelni, hogy semmi nem igazolja, hogy kizárólag saját gyermekkel értékes az élet. A gyermek mindenkor meg nem érdemelt kegyelmi ajándék. Ebben a hangsúly az ajándékon van, és azon, hogy nem érdem szerint adatik. Vannak jóságos életű fiatalok, akik soha nem jutnak el a saját gyermek reménységéhez betegségek folytán. Mások még az abortusztól sem tartózkodnak, mire aztán mégis többszemélyes családot alapítanak. Végül vannak kétszemélyes családok is, ahol vagy nem tud megvalósulni, vagy nem is tervezett egy gyermek jövetele. Nincs nálunk az ítélkezés pallosa. Az élet értéke nem emberi döntés kérdése. Értékes a remete, mert visszavonulása megnyithatja a bölcsessége szemét, az életét az ÚRnak ajánló szerzetes vagy nővér, aki árvák és elesettek szolgálatára szánja az életét, az önkéntes segítő, aki gyermek-, ifjúsági vagy idősotthonokban fejti ki odaadó törődését, de gazdag életű az újságíró, a rendőr, a tanár, az állatmentő vagy a bányász, aki gyermekkel vagy anélkül is önmagán túlmutatót ad a világnak. Ismét az Íráshoz fordulva Jézus szavai igazítanak el, aki elsősorban két parancsolatot bízott ránk: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22,36-40).

A következőkben gondolati csokrokat emelünk ki a könyvben megjelenő munkámból.

[[paginate]]

Demográfiai kérdések

Bár a babavágyásban akadályoztatottakat elsősorban egyéni sorsuk érdekli, mégis ők is részei annak az adott országra, társadalomra, kultúrára jellemző, a születésekre és a népesség alakulására vonatkozó rendszernek, amelyben élnek. Nem csupán orvosi kérdés, hogy miért alakult úgy az életük, hogy gyermek utáni vágyuk nehezített. Összefüggésben lehet mindez akár világméretű jelenségekkel is, csak éppen nem észleljük.

Hazánkban sem csupán a lélekszám csökkenése okozza a problémát (Lee és mtsai, 2014). Sokkal nagyobb gond a társadalom elöregedése, ami működésképtelenné teheti az ellátórendszereket (pl. a nyugdíjrendszert). Ez a folyamat az összes uniós tagállamot érinti, jelenleg a népességük változásától függetlenül is.

Az adatok szerint a magyarországi születések száma alapján 2018-ban tovább nőtt a népességszám természetes fogyása, mert a halálozások száma emelkedett, a születéseké pedig csökkent a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint. 2018-ban 1777-tel kevesebb gyermek született, mint 2017-ben, ez 1,9 százalékos csökkenést jelent (KSH 2019). Mindemellett Magyarországon jelenleg körülbelül 150-200 ezer pár küzd a gyermekáldásért. Az 1980-as évek óta tartó trend oka, hogy a szülőképes korú nők kitolják az első gyermek vállalásának időpontját, és folyamatosan növekszik a gyermekvállalás átlagos életkora is. Csökken a szülőképes korú nők száma is (1. számú ábra). A gyermekvállalás és a nevelés költségének legfontosabb összetevője az anya kieső munkajövedelme (opportunity cost), amit a nők foglalkoztatottsága és munkakeresete határoz meg.

^{1. sz. ábra: a szülőképes korú nők létszámváltozásáról korcsoport szerint
Magyarországon 1970 és 2016 között.}

[[paginate]]

Az a probléma, hogy egy nő tanulhasson is, de termékeny éveiben a gyermekválallásra is módja legyen, világviszonylatban nincs megoldva. Kopp Mária és Skrabski Árpád korai felismerése volt ennek a problémának a kezelése: létrehozták a Családbarát felsőoktatás munkacsoportot (2009), amely javasolta, hogy a főiskolákon, az egyetemeken tanuló fiatalok számára családbarát környezetet alakítsanak ki pl. egyetemista párok lakhatási támogatásával, családbarát vizsgarenddel, gyermekfelügyelet megszervezésével az egyetemeken. Ehhez szorosan kapcsolódott ugyanazon évben a Népesedési Kerekasztal és a Három királyfi, három királylány mozgalom létrehozása, amely máig aktívan dolgozik a kívánt gyermekek megszületésének többszempontú támogatásán. Mindemellett még sok a teendő.

Hazánkban 2010 és 2017 között 1,5 szeresére emelkedett a házasságkötések száma, amihez fogható jelenség csak a II. világháború után volt, amikor mintegy bepótolták a fiatalok az elmaradt családalapításokat. Ez a kedvező változás azonban még nem vezetett áttörő népesedéspolitikai változásokhoz többek között azért, mert a rendszerváltás óta 8 évvel kitolódott az első házasságok kötése (a nő 28-32 éves kora között), ami természetszerűleg a gyermekvállalás kitolódásához és lehetetlenné válásához is vezet.

A család van válságban

A népesedési gondokkal küzdő országokban minden jel szerint maga a család, mint intézmény került válságba. Értékválság ez, olyan mély lélektani szükséglet, mint a biztonság-élmény került veszélybe, hiszen a fiatalok több mint 50%-a maga is elvált, mozaik-, és különféle alternatív családokban nőtt fel, az apák hiányával, ezért a felnőttkorra nem alakul ki a férfiak stabil megtartó ereje és a nők szeretetképessége, amely a családalapítás és a gyermekvállalás alapja. Hiány-fókusz van, amit a társadalmi javak, az ÉN-növelő tárgyak és technikák (testépítés, vagyon- és hatalomnövelés) megszerzése hajt, így a deficit még több szükségletet termel. Mire egy egyszülős családban egy fiatal önerőből eléri a számára áhított énes javakat (anyagiakat, pozíciót), kifut a reprodukcióra alkalmas időből.

Apahiány a társadalomban

Az apa és az anya egyként való családi jelenléte az emberiséggel egyidős szükséglet. Az embergyermek – szemben más emlősökkel – idegrendszere és megfelelő funkcionális működésének bonyolultsága miatt önállótlanul és kiszolgáltatottan jön a világra. Nemcsak hosszú fejlődési igénye, de a bonyolult együttműködés, mint túlélési esély okán is tartósan rászorul a szüleire, a család, a társadalom védelmére.

Az ipari forradalommal – azzal, hogy a férfiak elkerültek a földtől és a családtól –, sajnos az apák kikerültek a családból. Ha a férfi kikerül a családból, a gyermek nem találkozik az „apai energiával”. Erre elsőként Richard Rohr (2001) ferences szerzetes, a jungi keresztény pszichológia szószólója hívta fel a figyelmet. Az apai princípium vagy energia atavisztikus, ősi kérdés, és nem csupán egy szocializációs szerep. Férfinak lenni egyrészt biológiai tényállás (a huszonharmadik pár kromoszómának az XY páros jelenléte), másrészt egy szocializációs-nemi kérdés (vagyis, hogy mivé nevelődik valaki), valamint számos epigenetikai tényező eredménye (a fiú intrauterin magzatként, illetve később megkapja azokat a kívánt biológiai és szociális hatásokat, amelyektől később férfivá, apává válik).

Abban a családban, ahol a férfi elhagyja az otthonát, nem tartja a kapcsolatot sem a szüleivel, sem a feleségével, nem látja a gyermekeit, csak hétvégén vagy még ritkábban, illetve a legalizált válások esetén az apa sokszor már szerető apaként sem tud megjelenni, csak a láthatási időben, a gyermek csak az anya szemén át lát férfivilágot. Ennek a látószögnek azonban semmi köze a maszkulin realitáshoz. Olyan ez, mintha újságban olvasnánk valamiről, amit az életben sosem láttunk. Ha az állatkertben szemtől szembe találkozunk a nagy ezüsthátú hím gorillával, egészen más hatást gyakorol ránk, mintha csak a tévében néznénk vagy mesélnének róla. Nem beszélve arról a helyzetről, amikor semmi nem véd meg és egyedül állunk a vadonban szemben ezzel a nagy ősi erővel. Ezt az erőt nem lehet magunkba szívni, „letölteni”, ha nem találkozunk vele soha, ha nem éljük meg fizikálisan. Az ember központi idegrendszerében ún. tükörneuronok is vannak, amelyek aktivizálódnak egy-egy találkozás esetén, amely az empátia és a szociális megértés alapját képezi, és a gyermek első életévére alakulnak ki (Falck és Ytter, 2006).

[[paginate]]

Ha a zsidó-keresztény kultúra optikájából nézzük, akkor a kérdés, mi történik, ha az Atya-Fiú-Szentlélek hármas tényállásában nincs jelen a Szentlélek, a lelkiség, a szeretet. Az Ószövetségben még keménykezű apaképet találunk, de az Újszövetségben már szerető szívű apa van jelen, hiszen a Krisztusban megtestesülő férfiideál sebezhető, esékeny, szolidáris: gyógyít, odafordul, ha úgy tetszik: feminin; a női, animális princípiumokat hordozza. Mégis, ha kell, odahat: a kufárokat kizavarja a templomból, beteljesíti a sorsát és vállalja a kereszthalált. A férfinek ez a kettősége már az Ószövetségben is benne van, a Teremtés könyve ezt írja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1,27). Ebből a mondatból nem olvasható ki, hogy a férfi közelebb lenne a Mindenhatóhoz, mint a nő. Nincs semmiféle nemi diszkrimináció ebben a tételben. Tehát ez az Isten-kép nem férfias vagy nőies, hanem a kettő együtt (Rohr, 2001). És nem is különíthető el ez a két princípium az emberben sem: a férfiaknak szükségük van a női energiákra és fordítva. Ha ezt nem kapják meg, jönnek a torzítások és vadhajtások. Az az apakép, amit évezredek óta – a görög mitológiát is beleértve – a lelkünkben hordunk: jin-jang, a férfi kétarcú, kétnemű (androgün) teljességét jelenti, amiben benne van egyrészt a férfi teremtő, alkotó, erős, felelősségvállaló, másrészt szerető szívű, gyengéd, megtartó, gondoskodó lénye is. És ebből semmit nem lát az a fiú, akinek apja távol van a családjától. Helyette hall egy olyan apáról, akivel az anya riogatja: „ne tedd, mert ha apád hazajön, megszid, megbüntet” stb. Ha haza sem jön, akkor a fantázia sokkal merészebb félelmeket tud létrehozni.

Apasebnek hívjuk, ha a gyermek apa hiányában nő fel, különösen, ha egy büntető apa képével együtt. Merthogy ez egy deficit. Úgy válik egy férfi önértékelése egészségessé, hogyha az apja szemében csillog, az apja megerősíti őt: egyrészt elvár, másrészt dicsér. Az az apa, aki nem tud mélyen és őszintén büszke lenni a fiára, aki nem tudja megszidni a fiát az elmulasztott felelősségért, az el nem végzett feladatért, aki nem tud a szó jó értelmében szeretettel elváró, melegen korlátozó apa lenni, annak fia örök bizonytalanságban marad. Mert nem hiszi, hogy szerethető, hogy önmagában értékes, ezért mindig valami külső dologgal akarja az értékét növelni, és a jelen helyett a jövőnek él: „Ha majd lesz házam, ha majd a feleségem ilyen lesz…, akkor ez és ez bekövetkezik”. A múltját siratja, a jövőjét kergeti, a jelenét át sem tudja élni. Az apaseb egy komoly életvezetési, életérzésbeli és identitás-probléma, amitől ma szenvednek a férfiak – noha nem is tudnak róla –, mert elvesztették a férfi erejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával.

[[paginate]]

Akinek apasebe van, nem tud mit kezdeni az autoritással. „Félni az Istent és félni az apánkat” nem azért kell, mert az édesanyánk riogat vele, hanem azért, mert mélyen tiszteljük, és ezért szeretnénk olyanná válni, mint ő. Aki átéli, úgymond „letölti” a szerető autoritás modelljét, az többé nem agresszív. Mert hatalmas különbség van az agresszió és a mélyen megtapasztalt dominancia között, azaz az autoritás és az erőszakosság között. Ma a sebzett férfiak többsége erőszakos, agresszív és nőellenes, mert kompenzálnak, félnek, kicsinek érzik magukat. Nekik nem segített senki felszabadulni.

Az apák hiánya miatti harag, fájdalom, agresszivitás, a saját férfiasság leértékelése és annak ellenoldali beteges kompenzációja az, amitől ma szenvednek a férfiak. Ezért nem mernek döntéseket hozni, felelősséget és kockázatot vállalni, a döntéseket kihordani, elköteleződni, a nőt egyenrangú félként elismerni, házasodni, gyermeket vállalni. A nők ezt mind megharcolták, a férfiak pedig még csak bele sem kezdtek a küzdelembe. Ma még nehezebb a helyzet, mint az apahiány jelenségének kezdetekor. A munkájába vagy a mobiljába temetkező, fizikailag akár jelen is lévő, de a család és a gyermek életében aktívan részt nem vevő, még a szemkontaktust is megspóroló modern apa is ugyanúgy apahiányt, apasebet okoz. A helyzet azért változatlan vagy még rosszabb az ipari forradalom óta, mert a férfiak ún. maszkulinizmus mozgalma – amivel a férfi visszanyerhetné a gyengéd dominanciára képes erejét, a két (férfi és női) oldalának az integrációját – még mindig nem történt meg.

Az apahiány a lánygyermeket is súlyosan érinti. A lány dominánsan az identifikációs folyamatban az anyával azonosul, ennek következtében az anyától kell az apa szívét „elrabolnia”. A lányok önbizalmuk nagy részét apával való kapcsolatból merítik. Egy lánynak fontos éreznie, hogy az apját érdeklik lányos tevékenységei, játékai, véleménye, céljai, valamint éreznie, hogy apja szívesen van vele, feltétel nélkül szereti és büszke rá, hiszen ezek a tapasztalatok később meghatározzák életét, a párválasztását és a férfiakkal való kapcsolatát is. Ha a lánygyermeknek nincs kinek vagy egy agresszív apa szívét kellene megszereznie, az klasszikus képlete a későbbi szeretői helyzeteknek. Azért alázza meg magát olyan sok nő, mert nem tudja elképzelni magát egyenrangú szerepben, mert nem tudta megélni, hogy saját jogon, egy apa, egy férfi számára ő a legfontosabb. Hiszen az első férfi, akiért nőként rajongunk, az az apánk.

Hazánkban Kopp Mária nevéhez kötődik a társadalmi méretű apahiány jelenségének első leírása, és a férfiak életében jelentős gyermek szerepének népegészségügyi vizsgálatokkal való igazolása. Jobb életminőségről számolnak be a gyermekkel élő apák, mint gyermektelen társaik (Kopp és Skrabski, 2003), ennek nyomán valóságosan is hosszabb életet élnek, egészségmutatóik jobbak. „Pelenkázz, tovább élsz!” volt Kopp Mária jelmondata, melyet követve a szintén általa alapított Három királyfi, három királylány mozgalom kiadta az Apafüzeteket, amely nélkülözhetetlen forrás a modern apák számára. Szintén az alapító nyomdokaiban járva 2017-ben Léder László pszichológus az Apa Akadémiát indította el. Mára a Kopp Mária Intézet (KINCS) keretében a családra vonatkozó tudományos és népesedéspolitikai kutatások is teret kaptak, míg az érdeklődők minőségi szakmai szervezeteken át is ön-képződhetnek, tájékozódhatnak: pl. a Felelős Szülők Iskolájában.

[[paginate]]

Az anyaseb és hatása

Az anyaseb az anyai feltétel nélküli, önmagáért a gyermek létéért való szeretet hiánya. Az anyaseb léte egyidős az emberiséggel. Korábbi korokban is megesett, hogy az anyát elvesztette a családja: pl. belehalt a szülésbe, betegség vitte el. Előfordult, hogy le kellett mondjon a gyermekéről, mert házasságon kívül fogant, mert nem tudta felnevelni. Ezek mind anyasebet okoztak, okoznak. Ma is létező okok, amiért anyák állami gondozásba adják újszülöttjeiket. Az anyavesztés egy életre szóló érzelmi trauma, ami spontán nem gyógyul: kezelni kell. Gyógyíthatja egy jó rokon, pótmama, nevelőanya, idősebb lánytestvér, lelki segítő vagy pszichológus stb. Adódhat ez a seb abból, hogy nincs anya, és senki sem pótolja, vagy a szeretete kiszámíthatatlan, viselkedése jósolhatatlan, vagy éppen elismerése elérhetetlen, illetve agresszív, bántalmazó, elhanyagoló stb. Minden ember esetében ez jár a legsúlyosabb következményekkel.

Mindnyájan anyaölben és anyamellről táplálkozva ismerjük fel azt, milyen világ vár ránk „odakinn”. Amit az anyai gondozás ad, az maga az élet, amelyet a korai kapcsolati élményektől függően érezhetünk biztonságosnak, szeretettel fogadó, jó helynek, ahol magunk is szerethetők vagyunk. A feltétel nélküli anyai szeretet az életre és szeretetre méltóságra jogosítottság és az ősbizalom vitális alapérzése. A szimbiózisból kibontakozó kis lény édesanyja szeme tükrében látja saját magát, mint szeretetre való kis embert olyannak, aki önmagát is képes majd ennek nyomán elfogadni és szeretni. Az édesanya tükrözi vissza őt bármilyennek is, és a kötődési kölcsönösségből nő ki a biztonságos vagy éppen bizonytalan, ambivalens, szorongó kötődés kapcsolati programja, mintázata. Ez pedig velünk együtt nő bele a felnőttkorba, ott is a korai minta szerint tudunk kötődni a párunkhoz. Nagy tehát a felelősség, milyen minta vésődik be a gyermekbe.

A gondozónak (apának és anyának) a csecsemő jelzéseire adott válaszai interakciós (kapcsolati) tapasztalatokként összegződnek (Vas, 2008). Ezen tapasztalatok, mint ún. belső munkamodellek és agyi reprezentációk kódolódnak, és ezeket a későbbiekben a memória egy sajátos formája, az implicit emléket tárolja. Ennek révén, az új interakciós helyzetekben (gyerektársakkal, később kollégákkal, férfiakkal és nőkkel) már nem kell új viselkedést kialakítanunk vagy elsajátítanunk, hanem viselkedésünket a korai, már meglévő emlékeinkre, tapasztalatainkra építhetjük. Ennek révén a képlet saját mintázata szerint határozza meg egész életünk folyamán a nem tudatosan a társas-érzelmi viselkedésünket (Schore A.N., 2003). E folyamat során kötődési sérülés jöhet létre. Kötődési mintáink tárolt, testelmében rögzített és implicit emlékezetben jelen lévő emlékei nem tudatosan meghatározzák kapcsolati választásainkat is. Emlékeink fogságában élünk, függünk azoktól, mint a cukortól vagy a drogoktól. És újra és újra ugyanazon kapcsolatokba keveredünk, amit otthonról ismerünk (a férfiak választanak hideg vagy gyenge, sodródékony, esetleg dirigáló vagy áldozat típusú anyát, a nők pedig sokszor minden kapcsolatukban őket megalázó, elhagyó, sőt akár alkoholista párra találnak, még ha az elején biztosak benne, hogy ez alkalommal minden más lesz).

Ráadásul még korábbi, ún. transzgenerációs emlékeink is hatnak a kapcsolati mintáinkra. Több klinikai adat is igazolja, hogy az anyák a saját gondozóiktól kapott kapcsolattörténeti elemeket teszik belsővé és örökítik tovább gyermekeiknek (Kretchmar, Jakobwitz, 2002).

Az anyaseb a legnagyobb, ami fejlődő embert, azaz egy gyermeket érzelmileg érhet. A szerető anyával még a súlyos testi bajok is elviselhetők. De elérhetetlen vagy nem létező, esetleg kiszámíthatatlan vagy bántalmazó anya mellett semmi nem működik: legyen az testi vagy lelki. Hideg, háborús harcmező a világ. Ennek okán nincs olyan testi-lelki zavar, amelynek pszichoszomatikus összefüggésrendszerében nem érjük tetten az anyával való kapcsolati zavart valamilyen mértékben.

Összefoglalva: a demográfia tudományának számai mögötti pszichológiai, szociológiai, gazdasági és kulturális változásoknak mindannyian részesei vagyunk. Ha megismerjük ezen hatásokat, okaikat, benne saját életünk hasonlóságait, akkor tudunk változtatni, hogy önmagunkat értékesnek, vágyainkat elérhetőnek, életünket sikeresnek tartsuk. A baba utáni áhítozás is más értelmet és keretet nyer, ha tudjuk, milyen személyes, de a környezetünkbe ágyazott út vezetett tudatosan vagy az események sodrában idáig.

[[paginate]]

A babavágyásban való akadályozottság lehetséges okai

A babavágyásban akadályoztatottság (a stigmatizáló meddőség, infertilitás, infekunditás, sterilitás és reprodukciós képtelenség stb. szavak helyetti megfogalmazásban) előfordulási gyakorisága az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedik. A problémával küzdő párok száma növekedésének oka multifaktoriális, többtényezős: körülbelül 40%-ban női, 40%-ban férfi, 20%- ban pedig közös okokra vezethető vissza (Kumar and Singh, 2015).

Akkor beszélünk természetes fogamzásról, ha rendszeres, lehetőleg a női ciklus középidejében is élt házasélet mellett – természetesen védekezés nélkül – egy éven belül következik be a terhesség a (házas)párnál. A fejlett országokban és hazánkban is a házaspárok körülbelül 15-20%-a szenved a babavágy akadályoztatottságától, aminek előfordulása az életkorral ugrásszerűen megnő, a 35 év fölötti pároknál akár 50%-os is lehet.

A meddőség emelkedésének számos oka ismert. Főleg társadalmi, kulturális, gazdasági, környezeti, pszichológiai, biológiai (genetikai) és életmód tényezők játszanak szerepet.

A következők, melyekről még részletesen szólunk, mind képesek károsan befolyásolni a fogantatási képességet: 1. életmód faktorok (Kelly-Weeder and Cox, 2013), 2. az elhízás vagy a kóros soványság (Pasquali és mitsai. 2007), 3. táplálkozás: vegyszerrel kezelt élelmiszerek, a tartósítószerekben található ösztrogének, ösztrogén analógok, vagy az ösztrogén rendszert megzavaró anyagok (Smith és mtsai., 2013; Népesedési Kerekasztal, 2019), 4. túl sok/intenzív vagy túl kevés mozgás (Jóźków és Rossato, 2017), 5. stressz (pszichológiai, fizikai, szociális) (Gollenberg és mtsai, 2010), 6. szűkebben a munkahelyi stressz (Chalupka, 2010), 7. a dohányzás (Soares et al., 2007), 8. a túlzott alkohol és kávéfogyasztás (Muthusami and Chinnaswamy, 2005), 9. az utcai drogok (Battista és mtsai.,2008), 10. a szedett különféle „bolti” és rendszeresen felírt gyógyszerek (Hayashi és mtsai, 2008), 11. a háttérsugárzás, így pl. a mobiletelefonok, a nem-ionizáló sugárzások esetén, pl. laptopok, Wi-Fi és mikrohullámú sugárzások (Kesari és mtsai, 2018) sttb. E tényezőkről a Babvágyó c. könyvemben külön-külön részletesen szólunk. 

Társadalmi és biológiai idő: az időablak fogalma

Korunk sajátos jelensége a korszellem, azaz a mentalitás és közgondolkodás erőteljes megváltozása. Ez az élet értékrangsorának kollektív átalakulásában a legszembetűnőbb. Manapság az élettervek és célok sorában a felnövekvő fiatalok és őket segítő szüleik számára egyaránt a mielőbbi érvényesülést szolgáló életlépések állnak: „Tanulj”, „szerezz diplomát, akár többet is”, legyél „Valaki”, „legyen saját egzisztenciád, tulajdonod, pénzed, és ha megálltál a saját lábadon, akkor a családalapítás és gyermekvállalás is szóba jöhet”. A lányokra éppúgy ez az értékhierarchia és célkitűzés érvényes, az emancipáció a nemi értékegyenlőséget erősíti, de férfi mércével méri a nőket is. Nemi különbözőségekből fakadó értékhierarchia különbség nincs.

Az ember lelki sajátossága a közvéleményi normák követési hajlandósága, ezt tapasztaljuk a férfi-nő értékek viszonylatában is. A stabil párkapcsolat, a család, a gyermekvállalás az értékek és célok utolsó helyén kullog. Ez az értékhierarchia nem veszi figyelembe az evolúció és biológia törvényeit, az emberi lény genetikai hardverének parancsait, nevezetesen az időablakot. Pedig ezen alapul az élettörvény, a létezés továbbvitelének esélye.

A gének világa egyre ismertebb, ma már epigenetikáról is beszélünk, és tudjuk, hogy van metiláció, külső tényezők hatására „átszerkesztődés”, átírás a génekben, de soha nem a „konzervatív” génekben, amelyek az életért felelősek. Computer analógiával élve a konzervatív gének hordozzák az operációs rendszert, az élet- és a fajfenntartásért felelősek. Sérült operációs rendszerrel nem indul el sem a számítógép, bármilyen tetszetős is, sem az élet. Ezen alapul a fejlődés szakaszainak vastörvénye, ez az időablak. Mit is jelent ez? Az ember bármilyen haladó is, a társadalmi fejlődésben alapvetően biológiai lény, azaz a faj létezése óta a konzervatív gének parancsai szerint kevéssé változik. Egyes képességek, tulajdonságok, adottságok és lehetőségek csak bizonyos életkorban, ad abszurdum egyes órákban jöhetnek létre, bontakozhatnak ki.

[[paginate]]

Ilyen például a beszéd fejlődése, amelyről tudjuk, hogy külső humán emberi beszédinger hiányában, amelyet 2 éves korig kell a gyermeknek a fejlődése során hallani, nem alakul ki. A siketek ezért nem tudnak megtanulni beszélni. Nincsen tehát Maugli, a farkasok fia. A beszéd kifejlődésére tehát 2 év van.

A stroke, azaz a szélütés utáni rehabilitációban a trombolysis (a vérrög feloldása) jelentette az áttörést. Míg a 3 órán belüli thrombolysis hatására a betegek 32–35%-a javul jelentősen, a 3–4,5 óra közöttit követően már csupán a betegek 16–17%-a. Az időablak maximálisan 6 óra. Utána már a kialakuló neurológiai helyzet sokszor visszafordíthatatlan.

A keringés és a légzés megszűnését követően kb. 5 perc múlva az agy visszafordíthatatlanul károsodik az oxigénhiány következtében. Természetesen a környezet hőmérséklete nagymértékben befolyásolja ezt. Többször láttuk és olvastuk, hogy a „vízbe fulladtak” újraélesztése az alacsonyabb hőmérséklet miatt gyakran 5 perc elteltével is sikeres lehet. A test hipotóniáját, azaz hűtését orvosi ellátás részeként is alkalmazzák, hogy javítsák az újjáélesztés esélyeit, de az agy oxigénigénye így is nagyon kritikus.

A fenti példák sorába tartozik az emberi biológiai meghatározottságának az a ténye, hogy az utódnemzésre, azaz a reprodukcióra legalkalmasabb időablak nőknél 20-25 (maximum 35) éves, férfiaknál 18-35 (maximum 43-45) éves korig tart.

^{2. sz. ábra: a női életkor hatása a termékenységre}

Az 2. számú ábrán látható, hogy 35 éves kortól a spontán teherbeesés valószínűsége már csak 50%(!), a nehézségeké is ugyanennyi. 40 éves korukra a hölgyek spontán termékenységi képessége már csak kb. 35%. Feltéve, hogy a párjuk idősebb, a gondok fokozódnak, hiszen a férfiak időablaka is 43 év felé zárul. Témánk szempontjából a gondok itt kezdődnek. Sajnálatos módon sokan állítják, hogy elegendő a gyermek vállalását a jó anyagi helyzet, a diploma, a lakás, az autó megszerzése utánra hagyni. Ezzel ellentétben már évtizedek óta tudjuk, hogy a nők termékenység esélyei 30. életév után folyamatosan – lassan, de stabilan – elkezdenek csökkenni. A 40-es évek után ez a folyamat pedig még nagyobb mértéket ölt. Mindemellett, ha mégis bekövetkezik a fogantatás, 30 éves kor felett egyre nagyobb a valószínűsége a spontán vetélésnek és a magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának is. A termékenységet és a termékenység kezelését leginkább befolyásoló faktorok: az életkor és a genetikai tényezők pedig nem módosíthatók.

[[paginate]]

Átlépjük az időablakot

Megszűnt hazánkban is a korábbi fiatalkori gyermekvállalási minta, egyre több nő halasztja első gyermeke vállalását a húszas éveinek végére vagy a harmincas évei elejére. Jellemzően 5 évvel tolódott ki a szülővé válás átlagos kora 1989 és 2011 között. Ebből adódik, hogy a megszületett gyermekek száma nem emelkedik, miközben elvileg növekszik a hajlandóság a gyermek vállalására. Csakhogy az időablakon túl (35 fölött) jelenik meg az igény! Mire a párok elhatározzák, hogy családot alapítanak, már nagyobb eséllyel kell mesterséges megtermékenyítéshez folyamodniuk, mint hogy természetes úton gyermekük születhessék.

Ehhez szorosan kapcsolódik az a tény, hogy Magyarországon átlagosan kb. minden ötödik-hatodik párt (10-15%-ot) érint a nehezített babafogadás (a meddőség) problémája 25 éves kor felett. Ez a szám a korral rosszabb: 35 éves párok esetén a nehezített gyermekfogadás (orvosi szóval az infertilitás) még gyakoribb. Mivel egy 30-as éveiben, sőt annak a közepén járó hölgy párja jó eséllyel idősebb, a férfi infertilitás is közel 50%-ban járul hozzá a kívánt gyermek késedelméhez. Természetesen számos orvosi oka is van még a meddőségnek, de gyógyszerekkel és módszerekkel egyedül az életkor nem befolyásolható.

A nők időablaka

A nők társadalmi helyzetének változása, iskolázottságának növekedése alapvetően kitolta a házasodás és gyermekvállalás korát és a megszülető gyermekek számát (Lutz és mtsai, 2003). Az egyre magasabb iskolai végzettséget szerzett és a társadalomban mind fontosabb szerepet játszó nők keresik az optimális megoldást a hagyományos és kizárólagos anyaszerepük, valamint a férfiakkal vetélkedő, otthonukon kívüli munkavállalásuk között. A nők karrierben való kiteljesedése időigényes, a később kötött házasságok is kitolják a családalapítást, így nem ritka, hogy napjainkban a gyermekvállalás a 40 fölötti évekre tolódik (Vanya és mtsai, 2015). Ha kegyes lenne az idő, akkor ezzel semmi baj nem lenne, csakhogy ez nincsen így. Az emberi szervezet érzékeny a biológiai órára.

Mi változik az időben? 1. csökken a petesejtek száma, 2. változik a női hormonrendszer és a ciklus, 3. romlik a petesejtek genetikai állománya, kromoszomális állapota, 4. növekedhet a kedvezőtlen életmód (dohányzás, túlsúly, alkohol és drogfogyasztás) miatt az ivarszervek betegségeinek gyakorisága. Mindebből következik, hogy csökken a megtermékenyülési képesség a női életkor előrehaladtával, és fokozódik a terhességi komplikációk valószínűsége is.

[[paginate]]

Az első fontos tény, hogy a petesejtek egyidősek a tulajdonosukkal, így bár havonta megérnek a kilökődésre, ez nem érinti az eredendően adott genetikai állományukat, és egy életen át tartó számbeli csökkenéssel jár.

Az életkor a nemi hormonális ciklust is érinti. Idővel az ovuláció rendszertelenné válik vagy kimarad, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek érése, kilökődése és megtermékenyülése így egyre problémásabbá válik.

A harmadik, az idő által nem kímélt terület a petesejtekben tárolt genetikai állomány, a kromoszómák (és azon belül a gének) korral járó sérülése.

Normálisan 23 pár (összesen 46) egészséges kromoszómája van egy embernek, így a megtermékenyült embriónak is. Ez külsőleg, alakilag „nem látszik az embrión” még mikroszkópon át sem. 35 éves anyai életkor esetében az embriók hozzávetőlegesen 40%-a, 40 év felett 60-80%-a, 45 évesen 80%-100%-a kromoszóma rendellenességet hordoz (aneuploid) (Hassold & Hunt, 2001). Az anyai öregedés során az abnormális kromoszómákkal rendelkező petesejtek aránya tehát nő, ami az aneuploid képződés fő tényezője a keletkező embriókban (Qi és mtsai, 2014).

^{3. sz. ábra: A női életkor és a petesejtek kromoszóma-rendellenességeinek százalékos gyakorisága (Ata és mtsai, 2012)}

Természetes terhességnél a kromoszóma-rendellenességgel (aneuploiditással) rendelkező embrió legnagyobb valószínűséggel vagy meg sem tapad a méhfalban, vagy rövid idő után vetéléssel távozik, a magzati létszakaszba szinte bizonyosan nem lép már át. A természet elvégzi tehát a kromoszómaszűrést természetes fogantatási helyzetekben anélkül, hogy az anya ezt észlelné vagy megszenvedné.

A negyedik szempont, ami a termékenység időbeli korlátja: a hormonrendszer és az ivarszervek öregedése, melynek nyomán a megtermékenyülési képesség progresszíven csökken az életkorral. Ezért tekintik a 35 életévet vízválasztónak, hiszen ekkor már csak egy pénzérme feldobásával azonos esélye van a terhességnek, vagy az elmaradásának (fejnek vagy írásnak). 40 éves korukra a hölgyek termékenységi képessége 40% alá kerül, majd „mélyrepülésbe kezd”, míg a reprodukciós kor felső határának a 45. évet tartják.

Az anyai életkor még megvalósult várandósságnál is a terhességi- és szülési komplikációk előfordulási gyakoriságát növeli. A komplikációk közé tartozik a terhességi cukorbetegség, a mélyen tapadó/elől fekvő méhlepény és a méhlepény idő előtti leválása, a koraszülés és a nem tervezett császármetszés. Az idősebb anyai életkor esetében gyakrabban fordulnak elő születési rendellenességek is. A 35 éven felüli nők esetében 2,5-ször nagyobb a halvaszületés veszélye, 40 éves anyai életkorban a halvaszületés előfordulása ötszörösen nagyobb már, mint 35 éves kor előtt. Ez nem azt jelenti, hogy gondos orvosi kontroll mellett 40 év felett ne lehetne egészséges gyermeket szülni, de ehhez jó anyai egészségi állapot, megfelelő életforma és szoros szülészeti-nőgyógyászati figyelem szükséges.

[[paginate]]

A férfiak időablaka

Mai napig él az a mítosz a férfiak körében, hogy náluk nincs andropauza (mint a nőknél a menopauza), és bármely életkorban képesek a gyermeknemzésre, sőt, hogy a termékenységi problémák a nők betegségei. Ebből egy sem igaz. A férfiak ugyanolyan arányban járulnak hozzá a reprodukciós zavarokhoz, mint a nők. Számos ivarszervi, hormonális és genetikai betegségük lehet, éppen annyi, mint nőtársaiknak, amelyről a 6. fejezetben szólunk. Éppen a férfi terméketlenség bagatellizálása okán lehetséges, hogy az ICSI nevű mesterséges megtermékenyítési módszer 1992-es felfedezése óta, ahol egy spermiumot a biológus mikroszkóp alatt besegít a petesejtbe, komoly áttörés e tudományterületen nem volt (Slater, 2018).

A sperma mennyisége, alaki megfelelősége és a sperma mozgékonysága 20-80 éves kor között folyamatosan csökken. A vetélés 27%-kal nagyobb valószínűséggel következik be azoknál a nőknél, akiknek partnere 40 évesnél idősebb. 25 éves vagy annál fiatalabb férfi átlagosan négy hónap alatt termékenyít meg spontán egy egészséges, fiatal nőt. Ha 40 évesnél idősebb, akkor ez akár 2 évig vagy annál tovább is tarthat. Ha a férfi 45 évesnél idősebb, akkor a fogamzáshoz szükséges idő ötszörösére növekszik. Ha a pár mesterséges megtermékenyítési kezelésben részesül, és ha a férfi 41 évesnél idősebb, akkor a sikertelen megtermékenyítés kockázata ötször nagyobb. A férfi öregedésével az egészséges gyermek esélye is csökkenni fog (Kovac és mtsai, 2013). Elsősorban a schizofrénia (elmezavar) és az autizmus fokozott előfordulását találták magasabb korú férfiak gyermekeiben (Frans és mtsai, 2013). Az idő tehát a férfiakat sem kíméli. Spermaképződésük ugyan folyamatos, az öregedéssel együtt azonban (43-45 éves kortól egyértelműen!) romlik az hímivarsejtek kromoszomális épsége, és ezzel megtermékenyítő képessége is. Az életkorfüggő és a spermiumban létrejövő kedvezőtlen ún. DNS metilációs hatások még kutatási fázisban vannak, de a kromoszomális egészség csökkenéséhez nem fér kétség (Jenkins és mtsai, 2018). A herék vérellátása is változik – herevisszeresség, hereszűkület alakulhat ki –, amelynek következtében az oxigenizált vér átáramlása csökken, ezáltal a spermaképzés közel sem tökéletes, mégis folyamatos. Ezért van az, hogy a spermabankoknál a befogadás felső korhatára a férfi 45. életéve. Míg nőknél már meghatározták az előrehaladott kort, férfiaknál még kutatások folynak, de 35-45 év között mozog ez az idősáv. Azon országokban, ahol ún. szociális okból (pl. a férfinak nincs partnere, de egészséges ivarsejteket szeretne tárolni) engedik a sperma-fagyasztást, az andrológusok 35 éves kor előtt javasolják ezt megtenni (Phillips és mtsai, 2019).

A női és férfi és reprodukciós zavaroknak számos orvosi oka és gyógymódja ismert, melyről a Babavágyó könyvemben az olvasó részletes információkat kap. Külön fejezetekben mutatjuk be a mesterséges reprodukciót segítő eljárásokat (gyűjtő néven: ART-ot) a méhen belüli megtermékenyítéstől az ivarszerveket gyógyító műtéteken át a lombik eljárásokig.

[[paginate]]

A babavágyás kudarca, lelki problémák és a stressz

Kevéssé közismert, de a reprodukció zavarai nagyon megterhelik lelkileg a párokat, így olyan testi-lelki állapotot eredményeznek, amely kedvezőtlenül hat a babavágyás folyamatára. Fontos a meddőségi zavarok pszichoszomatikus szempontú diagnosztikája és terápiája az evidencia alapú orvoslás alapján. A meddőség megélése a legtöbb pár számára fájdalmas tapasztalat, amelyet az alkalmatlanság érzése kísér. Ezért kiemelten fontos a diagnózis és a terápia során a pszichoszomatikus és pszichoszociális szempontokat is figyelembe venni. Egy komplex, biopszichoszociális, sőt spirituális szempontú kezelési irányelv feladata rámutatni, hogy kezdettől fogva, már a primer diagnosztika és terápia során is egyaránt szükséges figyelembe venni a nő, a férfi és a pár biológiai, pszichológiai és szociális jellegű nehézségeit is.

Egyszerre van jelen a mai kor emberének élettervezésében a gyermek utáni vágy, és a gyermek melletti egyéni kiteljesedés szükséglete (akár gyermek nélkül is). Így a jó is stresszé válhat: a gyermek utáni vágy kudarc esetén stigmává; a gyermekkel való bánásmód szeparációs szorongás okozójává. Környezetük felől is érezhetnek nyomást azok a nők, akik a családalapítás korában vannak (18-35 év közöttiek), de még nincs gyermekük. Stigmatizálhatják őket, ugyanis egy nőnél a világ legtöbb helyén most is társadalmi elvárás a gyermekszülés. Ebből következik, hogy jobban sürgetik a nők a gyermekvállalást, és nagyobb valószínűséggel kezdeményeznek meddőségi kezeléseket, ezáltal nagyobb stresszt is élnek át ezzel kapcsolatban.

A meddőség valódi életválság, krízis, amely számos társadalmi-kulturális, érzelmi, egészségügyi, szociális és pénzügyi problémával összefügg (Hasanpoor-Azghdy és mtsai, 2014). A legtöbb kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a meddőség sokkal stresszesebb, traumatikusabb tapasztalat a nők számára, mint a férfiaknak, ha kiderül, hogy női okra visszavezethető vagy ismeretlen kóroktanú. Azok a feleségek, akiknél diagnosztizált női meddőség mutatkozott, nagyobb aggodalmat mutattak, mint a férjük (Lee és mtsai., 2001). A meddő nők körében a szorongás és a magány nagyobb, és őket általában negatívabban érinti a meddőség, mint a férjeiket, de legalábbis jobban képesek érzéseiket kommunikálni. A nők magukat üresnek, hibásnak és értéktelennek érzik, amikor életük bármely szakaszában a meddőség problémájával szembesülnek. Ez a helyzet magányossághoz és izolációhoz vezethet (Jirka és mtsai, 1996). Számos kultúrában a gyermek nélküli nők megkülönböztetést, megbélyegzést és kiközösítést élnek át. Azaz a meddőség szorongáshoz és depresszióhoz, valamint diszkriminációhoz és társadalmi kirekesztettséghez, marginalizált személyiséghez: a társadalom peremére kerüléshez vezethet (Cui, 2010). Tehát a meddőség igen komoly életminőség és egészségromlás alapvető oka lehet, mind a nőknél, mind a párkapcsolatban, sőt a teljes családban. Így a pszichológiai, pszichiátriai és a családi traumaelemzési módszerek alkalmazása alapvetően fontos lenne a meddő nők és párjaik esetében.

Tudományosan nem igazolható a gyermekvállalással kapcsolatos tudattalan elutasítás, „fixációs vágy”, vagy akár egy speciális, meddő párokra jellemző párkapcsolati minta, amelyek alapot adnának a meddőségi zavarok kialakulására, tehát téves elképzelés az ún. pszichogén meddőség tana.

Bár a stressz direkt oki szerepe a terméketlenségben ellentmondásos, egyre nyilvánvalóbb, hogy van összefüggés a meddőség és a pszichológiai faktorok között (Fassino és mtsai, 2002). A meddő párok körében a pszichiátriai és pszichés problémák előfordulása 25-60% (De Berardis és mtsai, 2014). A meddő pároknál a depresszió és a szorongás előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb, mint a termékeny kontrollok és az általános populáció esetében (Domar és mtsai, 2011). A meddőség összefüggésbe hozható rögeszmés-kényszeres tünetekkel, pszichotizmussal, kábítószer-fogyasztással és étkezési zavarokkal (De Berardis és mtsai, 2014).

A stresszhatások befolyásolhatják a női nemi hormonális szabályozásban szerepet játszó hipothalamus-hypophisis-petefészek tengelyt, megzavarhatják az ovulációt és a ciklust.

A pszichológiai tényezőknek a meddőségkezelés kimenetére vonatkozó közvetett hatását tudta eleddig a szakirodalom igazolni. Bebizonyosodott, hogy a pszichológiai tényezők pl. összefüggésben állnak a kezelés idő előtti abbahagyásával. A kezeletlen érzelmi problémák tehát az ART kezelésekből való kilépés markáns okai (Olivius és mtsai, 2004; Verberg és mtsai, 2008).

A stressz és a meddőség összefüggésével kapcsolatban további bizonyítékként tekintenek az örökbefogadást követően spontán létrejövő terhességekre (a kezeléssel összefüggő stressz megszűnte után). Sokszor azzal nyugtatják a babavágyás kudarcát átélőket, hogy fogadjanak örökbe egy gyermeket, akkor majd nem izgulnak, és a saját gyermek is sikerül. Ez a mítosz évtizedek óta konzekvensen tartja magát. Bár léteznek örökbefogadás után létrejövő spontán terhességek, ezek azonban igen ritka kivételnek tekinthetőek (Pinborg és mtsai, 2009). A média lényegesen gyakrabban számol be az így létrejövő terhességek valójában 3-4%-os arányáról, mint a „sikertelen nők” 96-97%-os rátájáról. Ezért aztán sokkal inkább a kivételek vannak jelen a közfelfogásban.

[[paginate]]

Pszichoszomatikus, azaz biopszicho-szociális megközelítés

A meddőség előtti pszichés zavarok, illetve a meddőségi kezelések, mint stresszorok kölcsönkapcsolatban állnak (Levenson, 2011). Hazánkban a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének reproduktív nehézségekkel foglalkozó munkacsoportja végez aktív kutatómunkát a meddőség pszichoszociális hátterének feltárásában (Lakatos és mtsai, 2018). Eredetileg Kopp és Skrabski (2006) írták le, hogy a kívánt és megvalósuló gyermekszám erősen eltér, és a kitolódó korban történő gyermekvállalás mögött nemcsak anyagi okok állnak. Szemben a korábbi, csak biomedikális, vagy csak pszichogén szemlélettel, mára a babavágyás kudarca mögötti cirkuláris (multifaktoriális), pszichoszomatikus modellek nyertek bizonyítást.

A modern szemléletben tehát a meddőség diagnózisa egy olyan élethelyzetet teremt, amelyben a férfi-női identitása sérül, ez negatív stresszt kelt, amelyre az egyének saját korábbi megküzdési módszereikkel jól vagy rosszul reagálnak. Ez elindítja a stressz-reakció ördögi körét, amely immár a testi reakciókat is kedvezőtlenül érinti. Bekapcsolódik az idegrendszer és a hormonrendszer, amely negatívan is hathat a testi kezelések kimenetére vagy a terhességre való várakozás, sőt a babavárás élményére, és ezen át a magzatra is. A negatív spirál csak megelőzéssel kezelhető a leghatékonyabban, azaz: 1. ha tudjuk, mit jelent számunkra (és általában) a babavágyás kudarca, 2. ha ismerjük a szükséges orvosi és pszichológiai vizsgálati lépéseket, és 3. ha mindvégig aktív és együttműködő részesei maradunk párunkkal és családunkkal együtt az egészséges gyermekünk megszületéséhez szükséges a szükséges orvosi-pszichológiai munkának.

A lélektani segítségnek a vezető szakember felkészültsége, képzettsége és a módszer „mélysége” tekintetében is sokféle eljárása van a felvilágosítástól kezdve az életvezetési tanácsadáson, stresszcsökkentő ellazulási módszerek oktatásán át egészen a személyiség egészére ható feltáró, mély terápiákig.

Strauss és de Liz és 2005-ben egy átfogó tanulmányban megvizsgálta, hogy az egyéni és csoportos pszichoterápiák mennyire hatékonyak a meddőség kezelésében. Huszonkét terápiás hatékonysági kutatást vettek alapul és megállapították, hogy a meddőségi kezelés az esetek 45%-ában sikeres terhességgel zárult a pszichés kezelést kapó csoportokban, míg a kontrollcsoportokban a terhességi arány mindössze 14% volt. Általánosságban elmondható, hogy a meddőség vagy a lombikprogram előtti és alatti kognitív terápia, és egyéb terápiás módszerek, mint hipnózis, meditáció, relaxáció, jóga stb. jelentősen képes emelni a teherbeesés valószínűségét, és alapvetően csökkenti az aggódást, stresszt, így a megfogant fejlődő magzatra is jóval kisebb tudattalan stressz kerülhet át az anyától. Ezért szükséges lenne pszichológiai és különféle elme-test terápiákat (meditáció, relaxáció és légzési technikák, jóga, tai chi és hipnózis és biofeedback) alkalmazni az ART (mesterséges megtermékenyítési) módszerek megkezdése, illetve alkalmazása közben, mivel ez növeli nemcsak az ART sikeres kimenetelét, hanem minőségi kimenetelét is, és a megszülető baba pszichobiológiai egészségét is (Wahbeh és mtsai, 2008).

[[paginate]]

A spiritualitás és a hit ereje

A pszichológiai hatások oldaláról azt szeretném kiemelni, hogy a spirituális, transzcendens erőkben való hit, az aktív vallásgyakorlás és az ima pszicho-protektív és egészséget növelő hatása igazolt, sőt a reproduktív eljárások irodalma is tárgyalja. Braga és mtsai. (2018) kutatása szerint azok a hölgyek, akik a lombik kezelésük alatt imádkoztak, megnövekedett terhességi arányt mutattak, de azok, akik azt állították, hogy a meddőségdiagnózis csökkentette a hitüket, a sikerességi ráta csökkent. A problémamentesen fejlődő embriók aránya nőtt azoknál a személyeknél, akik mélyen vallották: a hitük hozzájárult a meddőség kezelésének sikeréhez. A hit ereje és az imádkozás e kutatás tanúsága szerint pozitívan befolyásolta az ART kimenetelét.

Joggal merül fel a kérdés, vajon a zsidó-keresztyén hitélet szerint jóságos Mindenható miért engedi meg a bánatot, egy asszony fájdalmát a gyermekfogadás akadályoztatottsága miatt. Vajon a Szentírás ad-e kapaszkodót a léleknek ebben a kérdésben? Az ÚR utasítása, amelyet eredetileg Ádámnak és Évának adott, és később Noé fiainak megismételt, ezt a parancsot is magában foglalta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (1Móz 1,28, 9,1 és 9,7). Emiatt az ókorban gyalázatnak, csapásnak, büntetésnek, az egyik legnagyobb balszerencsének tartották, ha egy férjes asszony nem tudott gyermeket szülni.

A Biblia mégis meglepő módon tárja elénk, hogy maguk az ősapák feleségei is meddők voltak. Már az Ószövetségben is találkozunk a gyermektelenség problémájával (Süll, 2017). Így ismerjük meg a történetét Ábrahám feleségének, Sárának (1Móz 15,2-4); Izsák feleségének, Rebekának (1Móz 25,21-26); vagy Jákób feleségének, Ráhelnek (1Móz 30,1). Ráhel így kesereg férjének, Jákóbnak: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!”

Az Ószövetségben megjelenő hét meddő nő közül négy (Ráhel; Sámson anyja; Rút és Anna) még a menopauza előtt kap gyermeket, kettő azt követően (Sára és Rebeka), és csupán egy, Mikál marad gyermektelen, de ő is házassági konfliktus okán. Az Újszövetség pedig Keresztelő Szent János édesanyja, Erzsébet hosszú gyermektelenségéről mesél. E történetek mélysége, lelkisége és üzenete kapaszkodó a hívő embernek a Mindenható szeretetéről és az emberre irányuló kapcsolatteremtéséről. A Babavágyó könyvemben részletesen elemezzük a meddőség hitéleti, az etikai és vallási aspektusait.

Zárszó

Miként ma a szemetelés és a környezetnek ártalmas egyéb magatartás (pl. műanyagok túlzott használata), a túlfogyasztás (felesleges tárgyak megvétele és felhalmozása) vagy a dohányzás nem „trendi”, a magára adó, kulturált és iskolázott ember kerüli ezeket, holott 30 éve, „Marlboro Man” korában ez éppen az ellenkezője volt, úgy kéne a gyermekvállalási szokásoknak is az emberi biologikumnak megfelelő irányba terelődnie. Szemléletváltozás és változtatás kell ahhoz, hogy a 30 éves kor előtti családalapítás, szülés legyen az elismert, dicséretes és támogatott, mivel ez a magatartás túllép az individuális érdekeken, és miként a klímavédelem, úgy a reprodukciós védelem is értékké válhat. Ha a „MI” felülírja az „ÉN”-t, akkor a családért, a nemzetért vállalt gyermekvállalás lesz elismert, és az egyén túllép önös érdekein, bár azokkal is egyensúlyban marad, hiszen a saját sorsán is azáltal javít, ha elfogadja a biológiai törvényszerűségeit.

Ha azonban egy pár már túlszaladt az „időablakon”, esély és remény illeti meg a gyermekért való küzdelmét. Van, aki nem 18-25 között végzi el a felsőoktatást, csak „idős fejjel”. Sokkal nehezebb dolga van, vélhetően már hosszú karrierút sem áll előtte, de sok ráfordítással és messze nehezebben még sikerrel járhat. Minden másképpen lesz egy 40-50 év közötti egyetemista életében, ő lesz a kivétel, de ha nagyon elszánt és sok segítséget kap, eredményes lehet. Itt is szükséges a tájékoztatás, felkészítés, a valóságos egészségügyi helyzet és lehetséges gyógymódok megismertetése, mert az irreális remények összetörik a lelket.

Császár-Nagy Noémi

[[paginate]]

Irodalom

Ata, B., Kaplan, B., Danzer, H., Glassner, M, Opsahl, M, Tan, SL (2012). Array CGH analysis shows that aneuploidy is not related to the number of embryos generated. Reprod Biomed Online. 2012. Jun; 24 (6) pp. 614-620

Battista N, Pasquariello N, Di Tommaso M, Maccarrone M (2008) Interplay between endocannabinoids, steroids and cytokines in the control of human reproduction. J Neuroendocrinol. 2008 May; 20 Suppl 1():82-9.

Braga, DRAF, Melamed, RMM, Setti, AS., Zanetti, BF., Figueira, RCS., Iaconelli, AJr. (2018) Role of religion, spirituality, and faith in assisted reproduction. J Psychosom Obstet Gynaecol. 2018 Jun 6:1-7.

Chalupka S, Chalupka AN (2010) The impact of environmental and occupational exposures on reproductive health. J Obstet Gynecol Neonatal Nurs. 2010 Jan-Feb; 39(1):84-102.

Cui, W. (2010) Mother or nothing: the agony of infertility. Bull World Health Organ. 2010 Dec 1;88(12):881-2

De Berardis, D., Matta, M., Marini, S., Del Nibletto, L., et al (2014) Psychopathology, emotional aspects and psychological counselling in infertility: a review. Clin Ter. 2014;165(3):163-9.

de Liz, TM., Strauss B. (2005): Differential efficiacy of group and individual/couple psychotherapy with infertile patients. Human Reproduction, 20, 1324-1332.

Domar, AD., Rooney, KL., Wiegand, B., Orav, EJ., Alper, MM., Berger, BM, Nikolovski, J. (2011) Impact of a group mind/body intervention on pregnancy rates in IVF patients. Fertil Steril. 2011 Jun;95(7):2269-73.

Fassino, S., Piero, A., Boggio, S., Piccioni, V., Garzaro, L (20002) Anxiety, depression and anger suppression in infertile couples: a controlled study. Hum Reprod. 2002 Nov;17(11):2986-94.

Frans EM, Sandin S, Reichenberg A, et al. Autism risk across generations: a population-based study of advancing grandpaternal and paternal age. JAMA Psychiatry 2013; 70:516-21

Gollenberg AL, Liu F, Brazil C, Drobnis EZ, Guzick D, Overstreet JW, Redmon JB, Sparks A, Wang C, Swan SH (2010) Semen quality in fertile men in relation to psychosocial stress. Fertil Steril. 2010 Mar 1; 93(4):1104-11.

Hasanpoor-Azghdy SB, Simbar M, Vedadhir A. The emotional-psycgological consequence of infertility among infertil women seeking treatment: Result of qualitative study. Iran J Reprod Med. 2014 Feb;12(2):131-8.

Hassold, T., Hunt, P. (2001) To err (meiotically) is human: the genesis of human aneuploidy. Nat. Rev. Genet. 2001. Ápr.2 (4) 280-291.

Hayashi T, Miyata A, Yamada T (2008) The impact of commonly prescribed drugs on male fertility. Hum Fertil (Camb). 2008 Sep; 11(3):191-6.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/termekenyseg15.pdf

http://www.nepesedesikerekasztal.hu/index.php/cikkek/25-nepesedesi-kerekasztal-felhivasa-a-meddoseggel-kapcsolatban-a-napi-elelmiszerekben-elofordulo-vegyszerek-toxinok-hatasarol

https://apaakademia.hu/

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/nep/nep1812.html és http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz18.pdf

Jenkins, T.G., Aston, K.I., Carrell, D.T. (2018) Sperm epigenetics and aging. Translational Andrology and Urology (Knowledge Gaps in Male Infertility). Vol. 7. Supplement 3 (July 2018) S 328-335. doi: 10.21037/tau.2018.06.10

Jirka J, Schuett S, Foxall MJ Loneliness and social support in infertile couples. J Obstet Gynecol Neonatal Nurs. 1996 Jan; 25(1):55-60.

Jóźków P, Rossato M. (2017) The Impact of Intense Exercise on Semen Quality. Am J Mens Health. 2017 May;11(3):654-662.

Kelly-Weeder S, Cox CL (2006) The impact of lifestyle risk factors on female infertility. Women Health. 2006; 44(4):1-23.

Kesari, K.K., Agarwal, A., Henkel, R. (2018) Radiations and male fertility. Reprod Biol Endocrinol.2018 Dec 9;16(1):118

Kopp Mária és Skrabski Árpád (2003) A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében. Demográfia. 46.évf 4. szám. pp. 383-395.

Kopp, M., Skrabski, Á. (2006) Gyermekvállalás és életminőség. In: Kopp M., Kovács ME. (szerk) (2006) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó. Budapest. 253-262.

Kovac, J.R., Addai, J., Smith, R.P., Coward, R.M., Lamb, D.J., Lipshultz, L.I. (2013) The effects of advanced paternal age on fertility. Asian J Androl. 2013 Nov; 15 (6).pp.723-728

Kretchmar, M. D., Jakobwitz, D.B. (2002): Observing mother – child relationship across generations: boundary patterns attachment and the transmission of caregiving. Family Process, 41. pp. 351 – 375.

Kumar N, Singh AK. (2015) Trends of male factor infertility, an important cause of infertility: A review of literature. J Hum Reprod Sci. 2015 Oct-Dec;8(4):191-6.

[[paginate]]

Lakatos, E., Szigeti F, J., Balog P. (2018) A termékenységi problémák biopszichoszociális szemlélete. Kapocs Magazin. Budapest. 31-32.

Léder László (2019) Csendes apa-forradalom. L’Harmattan Kiadó. KINCS. Budapest.

Lee R, Mason A (2014) Is low fertility really a problem? Population aging, dependency, and consumption. Science. 2014 Oct 10;346(6206):229 

Lee TY, Sun GH, Chao SC. The effect of an infertility diagnosis on the distress, marital and sexual satisfaction between husbands and wives in Taiwan. Human Reproduction.2001;16:1762–1767.

Leveson, JL (ed) (2011) Textbook of Psychosomatic Medicine. American Psychiatric Publishing Inc. Washington. London. England.

Lutz W, O'Neill BC, Scherbov S Demographics. Europe's population at a turning point. Science. 2003 Mar 28; 299(5615):1991-2.

Maheshwari, Hamilton és Bhattacharya (2008) Effect of female age on the diagnostic categories of infertility. Human Reproduction, 23(3), 538-542

Men’s Health-Male Factor Infertility. University of Utah Health Sciences Center. 2003-04-01

Muthusami KR, Chinnaswamy P (2005) Effect of chronic alcoholism on male fertility hormones and semen quality. Fertil Steril. 2005 Oct; 84(4):919-24.

Olivius, C., Friden, B., Borg, G., Bergh, C (2004) Why do couples discontinue in vitro fertilization treatment? A cohort study. Fertil Steril. 2004 vol.81(pg. 258-261)

Pasquali R, Patton L, Gambineri A (2007) Obesity and infertility. Curr Opin Endocrinol Diabetes Obes. 2007 dec; 14(6):482-7.Smith KW, Souter I, Dimitriadis I, Ehrlich S, Williams PL, Calafat AM, Hauser R. (2013) Urinary paraben concentrations and ovarian aging among women from infertility center. Environ Health Perspect. 2013 Nov-Dec;121(11-12):1299-305.

Phillips, N., Taylor, L., Bachmann, G. (2019) Maternal, infant and childhood risks associated with advanced paternal age: The need for comprehensive counseling for men. Maturitas. The European Menopause Journal. May 2019. Vol 125. pp 81-84.

Pinborg, A., Hougaard, C.O. et al. (2009): Prospective longitudinal cohort study on cumulative 5-year delivery and adoption rates among 1338 couples initiating infertility treatment. Human Reproduction, 24(4), 991–999

Protestáns új fordítású (újonnan revideált) Biblia (RÚF 2014) https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/97/

Qi ST, Liang LF, Xian YX, Liu JQ, Wang W. (2014) Arrested human embrios are more likely to have abnormal chromosomes than developing embryos from women of advanced age. J Ovarian Res. 2014 Jun 13; 7:65.

Rohr, R. (2001) A férfi útja 1,2,3. Ursus Libris. Budapest.

Schore A.N (2003): Affect Dysregulation & the Repair of the Self. W.W. Norton & Company. New York.

Slater, A. (2018) Time waits for no man: the impact of age on male fertility. Bionews. 21. May 2018. https://www.bionews.org.uk/page_136058

Soares SR, Simon C, Remohí J, Pellicer (2007) A Cigarette smoking affects uterine receptiveness. Hum Reprod. 2007 feb; 22(2):543-7.

Süll Tamás (2017) A nő és a férfi kapcsolata az ószövetség fényében. PhD Értekezés. Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszék.

Terje Falck-Ytter, Gustaf Gredebäck and Claes von Hofsten (2006). Infants predict other people's action goals. Nature Neuroscience 1-2.

Vanya M, Szili K, Devosa I, Bártfai Gy. (2015) Magzati és anyai betegségek kockázata 40 évesnél idősebb édesanyák esetén. Orv. Hetil., 2015, 156(49).

Vas J.P (2008): Az affektív fejlődés neurobiológiája és pszichopatológiája. Jegyzet. Budapest, Magyar Hipnózis Egyesület. Budapest.

Verberg MF., Eijkemans MJ., Heijnen EM., Broekmans FJ., de Klerk C., Fauser BC., MacklonNS (2008) Why do couples drop-out from IVF treatment? A prospective cohort study. Hum Reprod. 2008. vol.23. 2050-2055

Wahbeh H, Elsas SM, Oken BS. (2008) Mind-body interventions: applications in neurology. Neurology. 2008 Jun 10;70(24):2321-8.