Ma megcsodáltad?

Ma megcsodáltad már a lombokat,
a berkenyét, a rózsaillatot?
A kis rigót, ki szárnyat bontogat?
Zenét röptéhez, mondd, ki írhatott?
 

A fűre pergő apró cseppeket,
ha zúg az égnek áldó zápora?
S az ormokat, mit Isten csendje fed,
ahonnan ösvény nem fut bárhova.
 

A szőlőkacs tekergő lokniját,
s az embert, azt, ki épp veled beszél?
Tovább magánál, mondd, vajon ki lát?
És látni fog, ha hull a szemfedél?
 

Csodáld, dicsérd az ébredő napot,
a perceket, ha órákká dagadt,
s az életet, mert egyszer itt hagyod,
ne hagyd elveszni semmi szín alatt.