„Amikor még sötét volt…”

Magdalai Mária igyekszik Jézus sírjához a hét első napján. Kora reggel van. Még egészen sötét kívül és belül egyaránt. Így írja János az evangéliumban: Akkor indult az asszony, “amikor még sötét volt…” Sötét, görögül: to szkotosz - a káosz, a halál sötétsége, az ismeretlenség homálya.

Sötét az ég, csendes a világ, s valaki Jézust keresi. Mivel lehet tele a szíve? Mindazzal, ami az előtte lévő napokon történt. Egy hete még együtt voltak Jeruzsálemben, hozsannázott a tömeg, Jézus szamárháton, a békesség hírnökeként vonult be a városba. Aztán teltek a napok. Csütörtökön együtt evett a tanítványokkal, s azt mondta, ez az utolsó vacsora. Bort ittak, kenyeret ettek. Mint mindig a páska ünnepen. De ez most mégis valahogyan más volt. Valami volt a levegőben: szorongás, félelem, kétségek? Hisz Jézus az asztalnál azt mondta, egyikük elárulja őt. Aztán a Gecsemáné kertben, egészen másként imádkozott, mint azelőtt. Mintha maga is gyötrődött volna a lelkében, s vért izzadt ebben a küzdelemben. Aztán elfogták, meggyalázták, kicsúfolták, korbáccsal véresre verték a testét. Elhangzott a nép követelésére Pilátus szájából az ítélet, és Jézus maga vitte keresztgerendáját a Golgotára. Igen, akkor még sötét volt.

Ismerjük ezt a sötétséget a XXI. században, a mai világban is?

Az elmúlt időszakban olvastam egy híradást arról, hogy egy háromgyermekes édesanyát, aki cukorbetegségben szenvedett, megtámadta a rettegett vírus. Köhögni kezdett, egyre nehezebben vette a levegőt, ezért kórházba szállították. Ott elkülönítették, lélegeztető gépre került és hiába küzdött, 14 nap után elfogyott az ereje, teste végképp kimerült, és befejezte földi életét. Még csak el sem tudott búcsúzni a családjától, meg sem ölelhette őket. Akkor is sötét volt.

Hallottam egy 16 éves fiatalról, aki mindig befelé forduló gyerek volt, szülei válását igen nehezen élte meg, a lelkében lakó szorongásokról nem tudott beszélni, s hogy ezt elviselhetővé tegye, inkább droghoz és alkoholhoz nyúlt, melyek szenvedélyévé lettek, s a szerek rabjaként hol mámorban úszott, hol tört-zúzott a lakásban. Rendőrség, gyámhatóság, zokogó édesanya a ”Mit rontottam el?” - kérdésével gyötrődve, majd bentlakásos intézmény, átnevelés, szívek meghasadása… Akkor is sötét volt.

Több mint három éve történt, hogy azt az etióp kislányt, akit éveken át gondoztunk, testileg-lelkileg beteg, traumatizálódott, másokra és önmagára is veszélyes édesanyja megszöktette,  eltűnt vele. Senki sem tudta, merre jár. Továbbhurcolta sokadjára is azt a kicsiny gyermeket, aki otthonunkban, családunkban nyugalomra és stabilitásra talált. Micsoda szomorúság, fájdalom, félelem, kiszolgáltatottság. Akkor is sötét volt.

Talán felelevenítik ezek a történetek saját életünk sötét napjait is. Amikor nem láttunk kiutat, amikor a legnagyobb mélységben, krízisben voltunk, amikor nem értettük az eseményeket, vádoltuk magunkat, vádoltuk a másikat és vádoltuk Istent, százszor is elsóhajtva a kérdést: Miért? Uram, mondd, miért ért ez el engem? Akkor is sötét volt.

[[paginate]]

Azután

De figyeljünk csak: akkor még…ez a két szó János evangéliumában azt sejteti, hogy következik egy: azután (görögül: eita - ezt követően, majd, továbbá - Jn 20,27).

Akkor még sötét volt, de azután, ezt követően, a továbbiakban is történik valami. Akkor még sötét volt, de itt nincs vége. Van azután.

Így írja János: a kő el volt véve a sírbolt elől. Ott bent sötét volt. De ha a kő el van hengerítve, mi történik? Beáradhat a fény a sírbolt sötétségébe, a vesztésbe, a gyászba, a fájdalomba.

Nem csoda, hogy Mária lélekszakadva szaladt a többiekért, amikor ezt meglátta. Azután a tanítványok is odafutottak, s bementek a sírboltba de már csak a lepleket látták, melyek korábban Jézus testét borították.

Akkor még sötét volt, de azután virradni kezdett. Az égen, a földön, a sírboltban, az asszonyok, s a tanítványok lelkében. Mert feltámadt az ÚR!. Mert nincs a sírban! Mert legyőzte a halált! Mert él! Igen, ez a történet éppen azt az örömhírt akarja elmondani, hogy az akkor még sötét volt- tal nincs vége, hanem van azután. És az azután új kezdetet jelent, új lehetőséget, új éltet, új irányt.

Még sötétség borítja a nemzeteket, de fénylik már a világosság, ahogy Ézsaiás próféta jövendölte:

"Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez" (Ézs 60,1-3).

Még sötétség borítja a földet. Még van betegség, van fájdalom, van félelem, van igazságtalan ítélet, de már rád ragyogott az ÚR.

János is ezt próbálja elmondani Jézus életéről szóló írásában az elejétől a végéig, hogy eljött a világosság erre a sötét, fájdalmakkal, kínokkal terhelt földre, s az emberi szívekbe. Eljött. Ha valaki befogadja, akkor fénylik fölötte az ÚR világossága, akkor oltalom alatt áll, akkor más irányt vehet az élete, mert Jézus a világ világossága, Vele lehet másként szemlélni, látni és élni a világot.

Soha nem felejtem el azt az éneket, amit Bán Kingától hallottam, életemben először holland nyelven, a Via Dolorosa-t. Ő, aki Jézus keresztútjáról és szenvedéséről énekelt, maga is rákos beteg volt, három gyermek édesanyja. Jézus szenvedéséről énekelt, beleénekelte a magáét is, mégis árad belőle az a bizonyosság, hogy itt nincs vége, hogy van azután.

Földi életének végéig Jézusról énekelt, amíg csak ereje engedte, a gyermekeivel együtt lemezt készített, és mindnyájan hiszik, hogy a mennybe ment Jézushoz. A sötétségben ez az egyetlen vigasztalás, Jézus világossága, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él, mert van azután.

Az emlegetett 16 éves drogos fiú közben 20 éves lett, s egy napon hazament az édesanyjához bocsánatot kérni. Jó úton van ahhoz, hogy egy teljesen más életet éljen, mert van azután.

Etióp kislányunk közben 7 esztendős lett, s hírt kaptunk felőle. Franciaországban él, ahol nagybátyja és apja is előkerült, családban van, övéi közösségében. Képernyőn láthattuk, s küldhettünk neki születésnapi ajándékot. Jól van. Korábban, az egyik évadzáró konferencián a hotelszobában a párnájára készített igéskártyán ez állt: „Uram, elöl és hátul körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet” (Zsolt 139,5), és így lett. A mi kezünk kevés volt, de Istené oda is elért, ahova a miénk nem. Mert Istennél van tovább, van azután.

[[paginate]]

Kinek? Annak, aki hitetlenül is hisz Istenben, mert hinni akar (Ady Endre). Aki nem látja, nem tudja, nem képes megmagyarázni, de hiszi, hogy Jézus feltámadt, és az új élet reménységét adja nekünk. Aki Magdalai Máriával és Péterrel és Jánossal meg a többiekkel odamegy a sírbolthoz, a fájdalomhoz, a gyászhoz, az életében teret nyerő sötétséghez, elkeseredéshez, kilátástalansághoz, és azt mondja, itt vagyok, Uram, az én töredékes, botladozó földi életemmel ebben a nyomorult világban, és már csak egyet remélek, hogy az a fény, ami itt gyúlt, beragyogja az én életemet is. Tégy újjá lelkem mélyén, ó jöjj, teremts bennem tiszta szívet, újítsd meg bennem a lelket, tölts meg erővel, mert Benned és Általad van egyedül azután.

Akkor még sötét volt, de azután felragyogott az Úr dicsősége, s ott marad fölöttünk, mint áldás, mint erő, mint új élet.

Kövess engem!

Fontos üzenete van annak, hogy János evangéliumának utolsó története nem Jézus feltámadása, hanem egy beszélgetés Péterrel, azzal, aki háromszor is megtagadta Jézust. Az evangélium befejező története Jézus és Péter párbeszédét írja le. Írásmagyarázók vallják, hogy ez a szakasz későbbi betoldás. Hitem szerint éppen azért írták hozzá, mert annyira fontos volt. Kihagyhatatlan, hogy a Jézust háromszor megtagadó Péternek van lehetősége háromszor kimondani, hogy szereti az Ő Urát: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,15).

És ezután a szívből jövő vallomás után Péter feladatot kap: „Kövess engem és legeltesd az én bárányaimat!” – mondja Jézus.

Élj ezután másként, más elvek, más meggyőződés, más életcél szerint! Megváltozott életed hozzon egy hosszútávú változást, szívbéli Krisztus-követést, és szólítson meg másokat, terelgesse a körülötted élőket is arra a hitre és meggyőződésre, amire Te magad is eljutottál, hogy egykor sötét volt, de azután felragyogott a világosság. Életed legyen bizonysága annak, amit hiszel, amit átéltél, amit megtapasztaltál. Kövess engem és vezesd hozzám a körülötted élőket! - kéri Jézus. És innen indul a misszió.

Egy megtért drogos fiatal, egy betegségében Krisztusból erőt merítő ember, egy presbiter, egy gyülekezeti tag lehet jellé a világban, hogy az akkor még sötét voltból lehessen azután, jöhessen változás, és megszülethessen a Krisztus követésére igyekvő új élet.

Amikor a XXI. századi misszióról gondolkodom, számomra még mindig az a legfontosabb, hogy az I. századbeli Jézus Krisztus által megérintett, megszólított és kiküldött emberként legyünk jelen a világban, és továbbadjuk azt az örömhírt, hogy a sötétségben felragyogott a fény, hogy a szenvedést és a fájdalmat követően van azután és ebben a világban is megélhető és gyakorolható a Krisztuskövetés. Ámen.

Michna Krisztina