2020. február 28-án, Üllőn, a Vargha Gyula Városi Könyvtár dísztermében mutatta be dr. Baksa Brigitta Príma-díjas főiskolai tanár Laza István könyvét a nagyszámú közönségnek.

Közreműködött Antal Tímea énekesnő, a Bor-Óka zenekar, a monori Borzsák Endre Hagyományőrző Egyesület és a Szín-Játszó-Tér Társulat.

A helytörténeten túlmutató, egyetemes emberi igazságokat és a szülőföld szenvedélyes szeretetét megfogalmazó könyv elhangzott ismertetését az alábbiakban közöljük.

Tisztelt Jelenlévők! Engedjék meg, hogy Petőfi Sándor Tündérálom című versének soraival köszöntsem Önöket ezen a nagy érdeklődésre számot tartó szép délutánon. „Oh lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...” Ma az emlékezet szép matériába öltözött megtestesülését jöttünk ünnepelni.

Minden olyan érték, amely ugyanabban a földben gyökerezik, amelyből származunk, büszkévé tesz bennünket. Megtanít becsülni embert, jellemet, törekvést, munkát. Ezen keresztül pedig önbecsülésre is nevel, és világosan megmutatja számunkra, hogy hol van a helyünk a világban. Laza István családi kutatásai nyomán megírt könyvében éppen ebben a szellemben erősíti a szülőföldhöz kötődésünket. Örömteli látni, hogy ez sok ember számára fontos.

A múlt személyes élményeinek közkinccsé kell válniuk, nehogy az előző korok elenyésszenek azokkal együtt, akik azokat átélték. A szülőföldjük, családjuk története iránt elkötelezett, tudatosan élő emberek óvják saját és őseik emlékanyagát. Részt vállalnak a sokféleképpen megélt magántörténelem megismerésében, átmentésében, továbbadásában. Laza István Füles Mária nagynénje emlékeinek őrzőjeként szép és nemes feladatot vállalt magára. Nemcsak őrzője, de átörökítője is lett a rábízott élettörténetnek. A hagyatékot pedig továbbadja gyermekeinek, unokáinak és a következő nemzedékeknek.

A személyes emlékezet hordozói a történelem alakítói is egyben. Közel hozzák, szinte láthatóvá teszik számunkra a sorsfordító nagy eseményeket, eleven valósággá alakítják a történelemkönyvek lapjain rögzített múltat. A szerző minden bizonnyal megerősíti, hogy az idősebb generáció tagjaival folytatott beszélgetés során az emlékek újra átélt élményekké válnak.

[[paginate]]

Történelmünk nem lehet teljes a közös múlt leírását és értelmezését kiegészítő személyes történelem igazságai nélkül. Identitásunk alakulása szempontjából éppolyan fontos a családtörténet, a szűkebb közösségek históriája, mint a nemzeté, az országé. A történelem emberi sorsokról szól. Ennek feltárásában egyre nagyobb szerepet kap napjainkban az elbeszélt történelem. A személyes történetek tükrén át felcsillanó események kicsit másként mesélik el múltat, mint ahogyan a történészektől megszoktuk. Nemcsak kiegészítik, hanem ténylegesen újra is alkotják a megélt események által a történelmet. Ezeknek az emlékeknek nem a szigorú hitelességükben rejlik az értékük.  A jelen horizontjából tárják fel a múltat. A visszaemlékezésekben a mítosz és a valóság, a tények és a fantázia, a múlt és a jelen állandóan keveredik. Ettől válnak meseszerűen magukkal ragadóvá.

Mások családi történetei akkor adhatnak igazi örömöt, ha valamilyen személyes élményanyaghoz vagy saját felmenőink históriájához tudjuk kapcsolni őket. Ezeknek az apró személyes találkozási pontoknak a felismerése képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. Jó érzés, hogy ebben a mívesen szép kötetben megannyi személyes találkozási pontra leltem. Mindjárt a cím megszólított. Édesapám aposztrofálja így világrajövetelének idejét: „Ganajhordáskor születtem”.

A szülőház bemutatásával induló visszaemlékezés Illyés Gyula gondolatait idézte fel bennem, amit oly sokszor idézek a szülőföld szeretetéből kivirágzó hazaszeretet megfogalmazásakor. „A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a szűkebb pátriára lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újra éli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és a haza egy dolgot jelentett. A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül, világot hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült.”

[[paginate]]

Kirajzolódik előttünk a házban zajló élet, a családtagok sokféle karaktere. Benkó nagypapa rabiátus természete, a nagymama büszke testtartása, hol huncut, hol vigasztaló tekintete, ősz haja, Füles nagyapának a tajtékpipa füstjébe burkolózó, tekintélyt parancsoló szigorú tekintete, István fiának gyermektelen, kiüresedett élete, a legkisebb fiú, Elek helytállása a gazdaságban, később a szibériai hadifogságban. Majd megismerhetjük Füles Mária szüleit. Az édesapát földszeretete, önállósága elismertté tette az üllői gazdák körében. A két kislányát szeretetben nevelő, köztiszteletben álló ember véleményét, tanácsát sokan kikérték.

Füles Mária emlékezete tisztán megőrizte az előző nemzedékek emlékeit a családi tradíció nyomán. Patikamérleg pontossággal a könyv első fele a korábbi generációk életét tárja fel, míg a második rész Füles János családjának, később két lányának mindennapjait, fontos eseményeit beszéli el. A családtörténet néprajzi hitelességű képet rajzol a gazdálkodó életmód hétköznapjairól, ünnepeiről, az iskoláról. A család életén keresztül bepillanthatunk Üllő háborús éveiben, az ötvenes évek fojtogató eseményeibe, a téeszesítés kényszerhelyzetébe. A két lánytestvér nyugdíjas éveinek emlékei elvezetnek egészen a 21. század hajnaláig. Füles Mária tragikus hirtelenséggel történő távozása nem tette lehetővé, hogy ő tegyen pontot élettörténetének végére. Másod unokaöccsére bízott emlékei azonban tovább élnek.

Ez a könyv nemcsak a Füles család évszázados életfolyamának krónikája, a 20. századi Üllő mindennapjainak pillanatképe, hanem az élő és pulzáló szülőföld regéje. A Ganajhordástól az örökkévalóságig irodalmi élményt nyújtó, lendületes és élvezetes stílussal, őszinte hangvétellel megírt családi legendárium. Unikális adatokkal szolgáló epizódjai a helytörténeti kutatások forrásává emelik. Olvassák nyitottan, érdeklődéssel és közben emlékezzenek nagy szeretettel saját elődeikre.

Baksa Brigitta