Bevezetés

Az érettségiző fiatalok több mint fele felsőoktatásban folytatja tanulmányait.^[1] Ez azt is jelenti, hogy a 18-26 éves fiatalok körülbelül egyharmada tanul alapképzésben, 14%-a pedig mesterképzésben Magyarországon.^[2] Ennek a korosztálynak tehát jelentős része kerül potenciálisan az egyetemi missziók közelébe, ami nagy felelősséget ad egyházunk számára. Jelen tanulmány nemcsak jellemezni szeretné az olvasók számára ezt a missziót, hanem rá kíván mutatni e szolgálati terület stratégiai fontosságára is. Üdvözlendő, hogy egyházunk egyre több erőforrást allokál erre a területre, a továbblépés szempontjából különösen is fontos, hogy ebben a gyülekezetek, a közegyház és az egyházi oktatási-nevelési intézmények közös vízióval rendelkezzenek és így megerősödjön egy közmegegyezésen alapuló támogató környezet.

Az egyetemi misszióban érintett fiatalok jellemzően két egymástól jól elkülönülő életszakasz valamelyikéhez tartoznak.^[3] A misszió jobb megértése érdekében először röviden vizsgáljuk meg e két szakasz sajátosságait.

Korosztályi sajátosságok

A klasszikus egyetemista korosztály, tehát az érettségi utáni 3-5 évben felsőoktatásban tanuló fiatalok kapcsán az egyetemi lelkészek gyakorlati tapasztalatát erősíti meg a szakirodalom is, mely azon az állásponton van, hogy bár jogi szempontból már felnőttnek tekinthetőek, mégsem érdemes őket élesen leválasztani a kamaszkorról.^[4] Ezt az időszakot „átmeneti ifjúkor”^[5] vagy “készülődő felnőttkor” („emerging adulthood”)^[6] kifejezéssel illetik. Jellemző rájuk az elköteleződés nehézkessége, a szülői házról való leszakadás lelassulása és kitolódása. Ezt jól igazolja az ún. „mamahotel” jelenség, miszerint a 18-24 éves fiatalok több mint 80%-a, de még a 25-34 évesek több, mint harmada is szüleivel él (2019).^[7] A fiatalok ebben az átmeneti időszakban önmaguk keresésével, identitásuk kialakításával, személyiségük „összerakásával” foglalkoznak. Ez jelentős teret ad annak, hogy a már meglévő egyházi kötelékeik megerősödjenek, de arra is, hogy ezek elhalványuljanak, vagy épp táptalaj lehet a hitkeresőknek és hitre jutóknak. Éppen ezért a hagyományos gyülekezeti közegtől távol az egyetemvárosban, ahol rengeteg új impulzus, tapasztalat éri őket, még az elkötelezett keresztyén fiatalok számára is nehézség lehet a kapcsolódás fenntartása az anyagyülekezettel, illetve a napi hitgyakorlásból való kiesés elkerülése. Az egyetemi gyülekezetek éppen ebben tudnak nagyszerű segítséget adni: összegyűjtik a vidékről nagyvárosba költöző egyetemistákat, kísérik őket a keresztyén identitás megerősítésében, kortárs közösséget nyújtva számukra, és az egyetemi évek után mintegy „visszaadják” őket a hagyományos gyülekezeteknek. Emellett természetesen a missziós potenciál is óriási ezekben a közösségekben, hiszen éppen az egyetemi évek alatt találnak rá - először vagy visszatérőként - sokan a hitre.

(1. sz. ábra - Forrás: KSH - Eurostat alapján)

[[paginate]]

Rövid áttekintés kezdetektől napjainkig

Jól látható, hogy az egyetemista korosztály élethelyzetbeli sajátosságai és átmeneti korszak-jellege miatt speciális figyelmet és módszereket igényel a misszió tekintetében. Ezt nyugaton már a múlt század elején felismerték. Úgy gondolom, ma is iránymutatóak mind a helyzetfelismerés, mind az együttműködések szükségessége terén egy német-római katolikus bíboros szavai: „Csak egy speciális, anyagi gondtól mentes papi erő találhat időt, hogy az egyetemi hallgatók látogatására korlátlan fogadóórákat jelölhessen ki, baráti érintkezésben megtárgyalja hivatási s egyéb személyes kérdéseiket, vallási s erkölcsi konfliktusok s lelki lehangoltság idején kezét nyújthassa, adott esetben irgalmas szamaritánus lehessen az összetépett fiatal erők romhalmaza fölött, az egyetemi lakáshivatal s a nagy anyagi nyomort enyhítő segítőpénztár kiépítésében közremunkálkodjék, egyéb egyetemi városokban dolgozó kollégáival, a középiskolák hittanáraival s természetesen a plébániai pasztorációval is érintkezést tarthasson fenn”.^[8]

Mit jelent Faulhaber bíboros gondolatsora? Akkor tudja az egyház hatékonyan elérni az egyetemistákat, ha a „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, mindeneknek mindenekké válás”^[9] elvét követi és biztosít olyan szolgálattevőket (lelkészeket, ifjúsági munkásokat), akik tudnak alkalmazkodni a fiatalok időbeosztásához (pl. akár késő esti találkozások, beszélgetések), az ő kommunikációs csatornáikhoz (pl. online platformok). Olyan vezetőkre van szükségük, akikkel baráti hangvételben tudnak beszélgetni az élet dolgairól (pl. hivatás, nehézségek), akik előtt felvállalhatják a lelki vívódásaikat és kérdéseiket. Ezeknek a lelkészeknek biztosítani kell „anyagi gondoktól mentes” kereteket, tehát fontos, hogy ne saját maguknak kelljen a misszió működésére előteremteni a forrásokat, mert az felemésztené az idejüket és energiájukat, és kulcsfontosságúak az együttműködések: más egyetemi lelkészekkel, középiskolai vallástanárokkal és a gyülekezetekkel.

Hasonló felismerések nyomán Zürichben már az 1910-es években, más városokban, például Berlinben és Bécsben a ‘30-es években alkalmaztak speciálisan egyetemistákkal foglalkozó ún. „diák lelkipásztorokat” (Studentseelsorger).^[10] A XX. század első felében hazánkban a különböző ifjúsági szervezetek foglalkoztak többek között egyetemistákkal is (pl. KIE, MEKDSZ, SDG).^[11] Az első egyetemi lelkészek - a nyugati példákhoz hasonlóan - Magyarországon is a második világháború előtti években kezdték el működésüket. A Pázmány Péter Tudományegyetemre római katolikus egyetemi lelkésznek Várkonyi Fridél ciszterci szerzetest nevezték ki 1936 őszén,^[12] míg 1937 februárjában indulnak el Budapesten a református egyetemi istentiszteletek, a Soli Deo Gloria Diákmozgalom keretein belül, de egyházi kinevezéssel, Kiss Sándor kinevezett egyetemi lelkész munkálkodása nyomán.^[13] Hamarosan az ország különböző pontjain is szerveződtek egyetemistáknak szóló alkalmak, azonban a világháború utáni kommunista rendszer hatékonyan építette le ezt a szolgálatot.^[14]

A rendszerváltozás után hamar újraindul a szolgálat a fővárosban, bár önálló egyetemi lelkész kinevezésére éveket kell várni. 1989. november 1-jén tartották a budapesti Kálvin téren az első egyetemista istentiszteletet.^[15] Azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül működik a több névváltozáson és átszervezésen átesett, mai nevén Budapesti Református Egyetemi Misszió. A ‘90-es évek második felében több vidéki városban is megszerveződik az egyetemisták közötti szolgálat (Debrecen, Szeged, Miskolc).^[16] Az elmúlt évek fejleménye, hogy több egyetemi lelkész is szolgál a Kárpát-medence különböző városaiban így aktívan működő egyetemisták között végzett misszió van Dunántúlon (Győr, Veszprém), Dunamelléken (Budapest, Nagykőrös, Kecskemét), Tiszáninnenen (Miskolc), Tiszántúlon (Debrecen, Szeged), Kárpátalján (Beregszász, Ungvár), Partiumban (Nagyvárad) és Erdélyben (Kolozsvár, Marosvásárhely).

[[paginate]]

Egy régi dilemma: gyülekezet vagy lelkészség?

Ez a fajta bővülés a református egyetemi misszióban nagyszerű lehetőség egyházunk számára. Ha az egyetemisták közötti misszió aktív és hatékony, akkor az egyházi közoktatási intézményekben végzett magvetés, illetve az ifjúsági szervezetekben és gyülekezetekben lévő ifjúsági munka folytatása, illetve kiegészítése révén olyan fiatalok erősödnek meg hitbeli elköteleződésükben, akik hamarosan szakemberekként, értelmiségi gyülekezeti tagokként, szolgálókként, lelkészekként és presbiterekként lesznek jelen az egyház életében. Néhány éven belül családalapítás után már a saját gyermekeiket is hozzák a gyülekezetekbe.

Az eredményes egyetemi missziónak fontos feltétele a tisztázott keretrendszer. Ezen a területen szükség lenne áttekintésre, rendezésre. Jelenleg három különböző fogalmat, megnevezést társítanak az egyetemisták között végzett szolgálathoz: gyülekezet, misszió, lelkészség.

Egyetemi gyülekezetnek hívják magukat jellemzően azok a közösségek, ahol az istentisztelet van a közösség életének középpontjában. A liturgikus alkalmak jellemzően szeptember és június között, heti rendszerességgel vannak megtartva, legtöbb helyen hétköznap este, de előfordul vasárnapi alkalom is. Az istentisztelethez kapcsolódóan jellemző az összetettebb közösségi élet jelenléte is: imaóra vagy imaközösség, szolgálócsoportok felkészülése és szolgálata, az istentisztelet után csoportos irányított tematikus beszélgetések, szeretetvendégség és lazább kapcsolódás lehetősége (pl. társasjátékokkal, csocsóval). Fontos azonban látnunk, hogy egyházjogi szempontból jelenleg nem létezik egyetlen egyetemi gyülekezet sem. A Magyarországi Református Egyház Alkotmányáról és Kormányzatáról szóló 1994. évi II. törvény 13. § (1) a következőképpen fogalmaz: „Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élő és az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete. Ettől eltérő szempontok alapján egyházközséget a Zsinat hozhat létre vagy ismerhet el”.^[17] Zsinat által elismert, nem területi alapon működő egyházközség jelenleg a nemzetiségi, illetve nyelvi alapon szerveződő egyházközségek. Mivel anyakönyveket csak egyházközségek vezethetnek,^[18] így kifejezetten nehézséget okoz az egyetemi gyülekezetek számára a keresztelések, konfirmációk és házasságkötések esetén az anyakönyvezés kérdése, miközben valláspedagógiai és teológiai szempontból is kulcsfontosságú, hogy az egyetemi lelkészek ezeket a szolgálatokat elvégezhessék. A gyakorlatban ez jelenleg úgy szokott történni, hogy egy egyházközséggel informális megállapodás van arról, hogy az adott egyetemi gyülekezet anyakönyvi bejegyzéseit befogadja. Emellett felmerül az önálló gazdálkodás és önálló jogi személyiség kérdése is, bár annak rendezésére más eszköz is van.

[[paginate]]

Jelenleg Magyarországon egyetlen egyetemi gyülekezet rendelkezik önálló belső egyházi jogi személyiséggel, a Budapesti Református Egyetemi Misszió.^[19] Több egyetemi gyülekezet is szívesen elindulna az egyházközséggé válás útján, hogy ez segítse a missziójuk hatékonyabb végzését. Az egyetemi egyházközségek létrehozásának gondolata nem újkeletű.^[20] Az új gyülekezetplántálások megjelenésével véleményem szerint ez a kérdés összefügg, így mindenképp érdemes lenne megvizsgálni egy speciális, parókiális terület nélkül működő, bizonyos feltételek alól felmentett különleges jogállású egyházközség bevezetésének kérdést. Ez akár Bogárdi Szabó István leköszönő dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke elmúlt években felvetett gondolatával is egyezhet, ahol a missziói egyházközség fogalmának újragondolását, egyben a „gondozott gyülekezet” kategóriájának bevezetését javasolta.^[21] Teológiai értelemben mindenképp egyházról, gyülekezetről kell beszélnünk az egyetemi gyülekezetek kapcsán, hiszen megvalósul az igehirdetés és a sákramentumok kiszolgálásának kálvini-bibliai elve.^[22]

Egyetemi Lelkészség kifejezést jellemzően az egy konkrét egyetem struktúráján belül működő egyetemi lelkészi szolgálatot nevezzük. Az adott egyetem lehet saját fenntartású (pl. Károli Gáspár Református Egyetemen működő Egyetemi Lelkészség)^[23] vagy más egyetem keretein belül működő (pl. Ökumenikus Egyetemi Lelkészség Miskolcon, Győrben vagy Veszprémben). A Lelkészségeket a gyülekezetek istentiszteleti és közösségi fókuszával szemben az egyetemi lelkészek személye köré épülő, szolgáltatás jellegű működés jellemzi. Aktívabban megjelennek az adott egyetem formális és ceremoniális alkalmain, különböző funkciókat töltenek be a lelkészek az egyetemen belül (pl. bizottsági tagság, oktatói feladat). Ez nem jelenti azt, hogy a Lelkészség nem szervez vagy szervezhet istentiszteleteket.

Egy harmadik használatban lévő kifejezés az egyetemi misszió, amely alapvetően jelenti az egyetemi lelkészi szolgálatot, mint nagyobb kategória, de alkalmasint szervezeti névként is megjelenik. Erre Budapesten található leginkább példa: a Mérnökmisszió a BME-n, vagy a 2018-ig működő Pesti Egyetemi Misszió (Promissz), illetve a 2018-as átalakításokat követően önálló jogi személlyé változó és a budapesti egyetemeken működő különböző lelkészeket összefogó és már említett Budapesti Református Egyetemi Misszió.

Az itt felvázolt dilemma nem csupán elméleti, és az istentiszteleti-közösségi vagy személyi-„szolgáltató jellegű” fókuszról szól. Egyházjogi szempontból időszerű lenne a terminológia tisztázása, akár természetesen több kategória megtartásával. Ehhez kapcsolódóan fontos az önálló jogi státusz és önálló gazdálkodás lehetőségének szélesebb körű megnyitása, a lelkipásztori egzisztencia megerősítése (pl. a lelkészek lakhatásának kérdése sok helyen nem rendezett). Ha a keretek tisztázása és megerősítése nem történik meg, félő, hogy az elmúlt évek áldásos folyamatai megtorpanhatnak. Az egyre növekvő lelkészhiány negatív hatással lesz az egyetemi misszióra, miközben akár a lelkészi utánpótlás biztosításának (másoddiplomás képzés bevezetésével) akár egyik kulcsa is lehetne az egyetemi gyülekezetekben felismert hivatások megerősödése.

[[paginate]]

Hangsúlyok a Budapesti Református Egyetemi Misszió életében

A Budapesti Református Egyetemi Misszió a Dunamelléki Református Egyházkerület által alapított és fenntartott misszió, amely „missziói és katechetikai céllal jött létre, a Budapesten tanuló református egyetemista és főiskolás fiatalok és oktatók közötti evangéliumi munkára azért, hogy a jövő hívő református értelmiségét hitében és küldetéstudatában megerősítse, felkészítse a gyülekezetekért való minősített szolgálatra”.^[24] Az 1989 óta folyamatosan működő misszió több átszervezésen ment keresztül, legutóbb 2018-ban. Jelenleg 1RE Budapest néven működik egyetemi gyülekezete két helyszínen, az Egyetemi Templomban (Magyar Tudósok körútja 3.) illetve a H26-ban (Református Ifjúsági Közösségi Tér, Horánszky u. 26.). Emellett szervezeti kötelékébe tartozik a Mérnökmisszió - Műegyetemi Református Közösség, azaz a BME-n működő egyetemi lelkészi szolgálat. A Misszió szoros együttműködésben áll a Károli Egyetemi Lelkészséggel, illetve folyamatos kapcsolatban van a budapesti római katolikus és evangélikus egyetemi lelkészségekkel és a Kárpát-medence más városaiban szolgáló református egyetemi gyülekezetekkel és lelkészségekkel, illetve ifjúsági szervezetekkel.

Az IRE életének középpontjában a szerda esti istentiszteletek állnak, melyek egy összetett közösségi alkalomként funkcionálnak. Az evangéliumhoz ragaszkodó, Krisztus-központú istentiszteletek megszervezése és megvalósulása igazi közösségi működést mutat. A lelkészek és munkatársak mellett az önkéntes szolgálók készítik elő a technikai hátteret (templomtér átrendezése, hangosítás, vetítés), a liturgiai szolgálatba is be vannak vonva a fiatalok (igeolvasás, imádság), a kortárs dicsőítést fiatalokból álló csapat vezeti (1RE Band). Fiatalok készítik elő az alkalom utáni szeretetvendégséget (vásárlástól a mosogatásig), illetve minden istentisztelet után van egy beszélgetés a prédikáció témájáról, melyet ugyancsak a diákok vezetnek. Természetesen az estébe nyúló közösségi időben van lehetőség beszélgetésekre, közös játékra (társasjátékok, csocsó, pingpong), vagy épp spontán kialakuló közös éneklésre.

Az istentisztelet kapcsán fontos kiemelni, hogy a jelenlegi működésben kulcsfontosságú, hogy maga az istentisztelet ekkléziológiai szempontból is nyilvános alkalom, tehát nem csak egyetemisták vehetnek rajta részt – azonban maga az istentisztelet kereteiben, az igehirdetés és énekek nyelvezetében, zeneiségében mind az egyetemista korosztályra fókuszál. Ennek a kettőssége azért is hangsúlyos, mert a misszió céljainak megvalósulása érdekében fontos a fiatalok elérésében olyan formát és nyelvet használni, amely számukra vonzó és befogadható, azonban kiemelt cél, hogy az alkalom liturgiailag minél hasonlóbb legyen a hagyományos református istentisztelethez – hogy a résztvevőket ne távolítsa és idegenítse el a hagyományos gyülekezeteinktől.

[[paginate]]

Az istentiszteletek mellett különböző közösségi programok, bibliaórák, tematikus sorozatok kapnak helyet – melyek az istentisztelettel ellentétben szűkebb értelemben az egyetemista korú fiataloknak szól. A gyülekezet tagjai a 2018-as újrakeretezés során saját maguk fogalmazták meg újra a víziójukat, mely a következő mondatban kristályosodik ki: „Az 1RE egy olyan közösség, ahol van, aki figyel rád, és van Kire figyelned”. Ebben a mondatban egyszerre van jelen a közösségigény, a hitelesség és egymásra figyelés, illetve a Krisztusközpontúság.

Az Egyetemi Misszió életében fontos a szolgálók jelenléte, a szolgálatba való bevonás és az arra való felkészítés. Éppen ezért különböző szolgálócsoportok szerveződnek a fiatalok részvételével, akik a közösségi élet különböző aspektusaiért felelnek. Fontossá vált az itt szolgáló lelkészek számára, az Ef 4,11-13 alapján, miszerint elsődleges feladatuk erre a szolgálatra való felkészítés a hitbeli nagykorúság elérése érdekében.^[25] Stratégiai cél minél több református középiskolával és gyülekezettel való aktív kapcsolat kiépítése, egyrészt a budapesti egyetemekre készülő érettségizők megszólítása, másrészt a gyülekezetekbe való visszaintegrálás segítése céljából.

A Misszió életének kihívásai között a COVID-19 mellett a hosszútávon megfigyelhető ciklikus újrakezdés jelensége. Ez azt jelenti, hogy az egyetemista fiatalok életéhez hasonlóan, amely gyakorlatilag minden szemeszterben átrendeződik, az egyetemi gyülekezet életében is minden félév egy kis újrakezdés. Emellett körülbelül két évente a közösség jelentős részben kicserélődik, a diplomázók vagy elköltözők távozása és a jelentős számú gólya érkezése nyomán. Budapest világváros, ami miatt az egyetemisták idejéért és elköteleződéséért óriási küzdelem zajlik. Rengetegféle tevékenység és lehetőség van előttük, amiben egy 18-20 év körüli fiatalok rendszeresen elvesznek. Ezért nagyon fontos, hogy az anyagyülekezetek lehetőleg kísérjék szemmel a hozzájuk tartozó egyetemista fiatalok életét, és segítsék az adott városban működő egyetemi gyülekezet vagy lelkészség közösségéhez terelgetni őket. Hasonlóan nagy segítség tud ebben lenni a középiskolákban szolgáló iskolalelkészek és vallástanárok támogatása.

[[paginate]]

COVID-19 hatása a református egyetemi misszióra

2020-ban egy ökumenikus ifjúságkutatás keretében online kérdőíves módszerrel felmértük a magyarországi protestáns egyházak fiataljainak gyülekezeti kapcsolódását, illetve különböző kérdésekben a tapasztalatukat, véleményüket.^[26] Jelen írás kereteit túllépné annak a kutatásnak a részletesebb bemutatása, de néhány adatot érdemes megnéznünk a református egyetemisták kapcsán. A kérdőívet összesen 1356 fiatal töltötte ki. Közülük 201 magát reformátusnak valló egyetemista. Az alábbi adatok az ő válaszaikat tükrözik.

A válaszadók 1%-a vett részt a koronavírus-járványt megelőzően csak egyszer vagy egyszer sem istentiszteleten, míg azt látjuk, hogy a kitöltő református egyetemisták jelentős többsége (91.03%) legalább havonta egyszer, sőt harmada (32.34%) hetente többször is, ami minden bizonnyal azt jelenti, hogy a vasárnapi istentisztelet mellett hétközi – valószínűleg egyetemi gyülekezet által szervezett – alkalmon is jelen volt. Kimondhatjuk tehát, hogy a kutatásban az aktív református egyetemistákat értük el, ami fontos lesz a COVID-19 hatásának vizsgálata miatt.

(2. sz. ábra - forrás: Ökumenikus Ifjúságkutatás 2020)

[[paginate]]

A következő ábrán láthatjuk, hogy az egyetemisták négyötöde (81.09%) részt vett online istentiszteleten a járvány idején, de összesen tíz százalék körüli együtt a tévés (3.98%), és a zárt online platformon (5.47%) bekapcsolódók száma is. Valamivel kevesebb, mint két százalékot (1.49%) sikerült írott formában elérni. Szembeötlő viszont, hogy minden tizenkét fiatalból egy (7.96%) azt válaszolta, hogy a koronavírus járvány első hulláma során semmilyen formában nem csatlakozott be istentiszteletbe. Ez a szám a kutatás összadataival is szinte teljesen megegyezik, azaz az aktív gyülekezetbe járó fiatalok kb. 8%-át elvesztettük 2020-ban.

(3. sz. ábra - forrás: Ökumenikus Ifjúságkutatás 2020)

2021. február 1-9 között egy rövid kérdőíves felmérést végeztem a Kárpát-medencei egyetemi missziók körében. A kérdőív 29 kérdést tartalmazott, köztük a kitöltő és a szolgálati helye adatai, illetve legnagyobb részt statisztikai adatokra vonatkozó kérdések, úgy, mint kazuáliák száma az elmúlt 5 évben, illetve istentiszteleti és egyéb programok látogatottsága a COVID-19-et megelőző és a járvány alatti időszakban. A kérdőívet 8 egyetemi misszió lelkésze töltötte ki. A válaszokból egyértelműen látszik, hogy a koronavírus-járvány okozta korlátozások helyenként nagyon eltérő eredményeket mutatnak az online istentiszteleti elérések viszonylatában.

[[paginate]]

A 4. sz. ábrán látható, hogy jelentősen átrendeződött a látogatottság az egyetemi missziók istentiszteletein. A nyolc válaszadó egyetemi misszió közül mindössze egy van, ahol a résztvevők száma nem változott a COVID előtti helyzethez képest (előtte és alatta is 1-10 között volt). Két esetben 1-1 kategóriát, további két esetben 2-2 kategóriát csökkent a résztvevők száma, míg egy missziónál drasztikus esés volt, összességében 3 kategóriával csökkent a kapcsolódók száma (előtte 71-100 fiatal, míg a járvány alatt 21-30 fiatal vett részt). Van azonban két olyan közösség is, ahol az online részvétel száma jelentős növekedést hozott. Mindkét esetben a járvány idején 101-150-es létszámsávba emelkedett a kapcsolódók száma (az egyiknél 31-50, a másiknál 51-70 volt a megelőző időszakban az istentiszteleti látogatottság).

(4. sz. ábra - forrás: “COVID-19 hatása a református egyetemi missziókra” c. kutatás 2021)

Jelentős kihívással kell megküzdenie az egyetemi misszióknak az utánpótlás terén. Egy kérdés foglalkozott e területtel: „COVID-19 korlátozások időszakában a korábbihoz képest milyen volt az új fiatalok becsatlakozási aránya a korábbiakhoz képest?” Egy esetben a kérdést nem tudták megválaszolni, de a másik hét közösségről az látszik, hogy minden esetben csökkenés tapasztalható. Két gyülekezetnél kisebb (20-49%-os visszaesés), míg a többi öt esetében jelentős (50-100% közötti) csökkenés tapasztalható az új tagok esetében. Ezek az eredmények talán nem annyira meglepőek, tekintve, hogy az újonnan érkezők nagy többsége az elsőéves egyetemisták közül kerül ki, akik az online oktatás miatt nem költöztek el otthonról, így az egyetemi missziók látókörébe sem kerültek be. Amíg ezek a fiatalok az új oktatási intézményükben a csoporttársaikkal és tanáraikkal sem tudnak találkozni, nagyon valószínű, hogy nem csatlakoznak online még egy ismeretlen közösséghez, így az egyetemi gyülekezetekhez vagy lelkészségekhez sem. Az idei tanévben elmaradó csatlakozások minden bizonnyal évekig meg fogják határozni az egyetemi gyülekezetek életét.

Hogyan tovább egyetemi misszió?

A fentiekből jól körvonalazódik, hogy az egyetemista fiatalok között végzett misszióra nagy szükség van, hogy ebben az átmeneti korszakban lévő, a felnőtté válás útját járó fiatalokban elinduljon vagy megerősödjön a hit iránti elkötelezettség. Láthattuk, hogy ez a gondolat már a 20. század elején megjelent, s a második világháború utáni megakadást követően a rendszerváltozás után nemcsak, hogy újraindult, de az utóbbi évek folyamatai alapján meg is erősödött. A COVID-19 járvány jól mérhető károkat okozott az ifjúsági munkában, így az egyetemisták között is. Fontos, hogy a következő években a különböző szereplők (egyházvezetők, gyülekezetek, középiskolák, ifjúsági szervezetek és egyetemi gyülekezetek) szorosan együttműködve tegyenek azért, hogy a fiatalok most elszakadt 8%-a visszataláljon egyházunkba, és a kimaradásuk ne legyen permanens, sőt, a közösségekre vágyó fiatalok ez után az ingerszegény és találkozásokban hiányos időszak után még nagyobb számban tapasztalják meg Isten szeretetét az ifjúsági, különösen is az egyetemi misszióban.

Bedekovics Péter

[[paginate]]

Felhasznált irodalom

A Károli Gáspár Református Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzata 68.§. Forrás: http://www.kre.hu/portal/index.php/home/szabalyzatok.html (letöltve: 2021. február 10.).

“Budapesti Református Egyetemi Misszió Alapító Okirata”, in: Dunamellék. Dunamelléki Református Egyházkerületi Közlöny, 30. Szám (2018. május), 14-15.

BULLINGER Henrik, Második Helvét Hitvallás (ford. BUZOGÁNY Dezső), Budapest: Kálvin Kiadó (2017)

CALVIN, John, Institutes of The Christian Religion, (angolra ford. BATTLES, Ford Lewis), Vol. 4., Albany, USA: Books for the Ages (1998).

CZAGÁNY Gábor, Az úrvacsora szerepe a református gyülekezetépítésben - különös tekintettel az egyetemista közösségekre. Debrecen: Doktori disszertáció kézirata (2011), 29. Forrás: dea.lib.unideb.hu (letöltve: 2021. február 4.).

FARKAS Zsuzsanna, “Az első szó a köszöneté”, in: reformatus.hu (2020. június 11.). Beszámoló a Magyarországi Református Egyház Zsinatának 2020. júniusi ülésszakáról. Forrás: https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/az-elso-szo-koszonete/ (letöltve: 2021. február 10.).

FÓNAGY Ernő, “Szervezzünk egyetemi egyházközségeket”, in: Élet és jövő, XIV. évfolyam 19. szám 1947. szeptember 13.

GYŐRFFY Eszter, A Budapesti Református Egyetemi Gyülekezet története szociológiai szempontból 1989-2008, in: Tavaszi Szél 2009, Szeged: Doktoranduszok Országos Szövetsége (2009).

GYŐRFFY Eszter, A magyar református egyetemi misszió története, helyzete, különös tekintettel a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetre. Budapest: Doktori disszertáció kézirata (2013), 35-52. Forrás: corvina.kre.hu (letöltve: 2019. november 10.).

HAVAS Gábor - KULIFAY Albert, A Soli Deo Gloria szövetség története. [Budapest]: [SDG] (1992).

Magyar Bibliatársulat Új Fordítású Revideált Biblia, 2014.

Magyarországi Református Egyház Alkotmányáról és Kormányzatáról szóló 1994. évi II. törvény. Forrás: https://reformatus.hu/egyhazunk/dokumentumkereso/torvenyek/ (letöltve: 2021. február 10.)

MÓZESSY Gergely, Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. Fejezetek az Eötvös Loránd tudományegyetem történetéből 17. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem (1997).

NAGY Ádám–FEKETE Mariann, “Ifjúságkutatási góltotó. A 2020-as nagymintás ifjúságkutatás módszertani dilemmái”, in: A. GERGELY András et.al. (szerk.), Kultúra, közösség és társadalom: Tanulmányok Tibori Timea tiszteletére. Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont – Magyar Szociológiai Társaság (2020).

POLÓNYI István, “Lefelé az alagsorba”, in: Iskolakultúra, 30. évfolyam, 2020/4-5. Szám.

SZABÓ András - PÜSKI Dániel, “Fiatal felnőttek a gyülekezetben”, in: SIBA Balázs -

SZABÓNÉ LÁSZLÓ Lilla - PÁNGYÁNSZKY Ágnes, Együtt a hit útján. Gyülekezetpedagógiai kézikönyv. Budapest: Kálvin Kiadó (2019).

[Sz. n.], Átlagosan 27 évesen költözünk el otthonról, Budapest: Központi Statisztikai Hivatal (2020). Forrás: ksh.hu (letöltés: 2021. február 5.)

VARGA Júlia (szerk.), A közoktatás indikátorrendszere 2017, Budapest: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet (2018).

VIDA Katalin, “A kezdődő felnőttkor és a kapunyitási pánik”, in: PUSKÁS-VAJDA Zsuzsa - LISZNYAI Sándor (szerk.), Ifjúságkutatás és tanácsadás. A pszichológiai tanácsadás tudományos alapjai. FETA könyvek 6. Budapest: Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (2011).