A könyv szerzőjéről, Tatár Ilona Éva újságíróról, a hajdúszoboszlói Szókimondó c. újság munkatársáról el lehet mondani, hogy sokszor jókor volt jó helyen. Csiha Kálmán és Tőkés László püspökökkel, továbbá László Károly kárpátaljai esperessel Hajdúszoboszlón készített interjút, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolitát pedig még püspök korában kereste fel egy interjú érdekében. Ötvös László bibliagyűjtő református lelkipásztorral már egészen különleges az interjú készítésének indoka, ugyanis az újságíró és az interjúalany földiek, mindketten hajdúnánásiak, amint e sorok írója is.

Az interjúk 2005 és 2012 között látták meg a nyomdafestéket a Szókimondó hasábjain, aztán olyan jól sikerültek, hogy 2022-ben Szentháromság vasárnapján dátumozta az előszót Fekete Károly tiszántúli püspök a csinos kötet elé. A szerző bevallotta, hogy Csiha Kálmán püspök hajdúszoboszlói anyák napi prédikációjára a Szókimondó szerkesztőjének kérésére ment el és vállalta az interjúkészítést, noha maga nem volt vallásos és templomba se járt. Nem bánta meg. A prédikáció magával ragadta és Csiha Kálmán élettörténete nyomán nevezetes egyházi személyek munkásságának elkötelezett krónikásává vált. Ráérzett a lelkészek tevékenységének lényegére, nehézségére és szépségére, ember- és nemzetmentő voltára. Mindezekről az egyházi belső nyelvhasználat (mondhatni szleng) ismeretének hiányában úgy ír, hogy azt mindenki megérti. Ez egyik nagy erénye a kötetnek.

Feltárul Csiha Kálmán küzdelmes élete. Kezdve azon, hogy szüleit mindenüktől megfosztva telepítették kényszerlakhelyre 1949-ben, amit ő azért került el, mert Nagyváradon tanulva éppen nem volt otthon. Saját fenntartásáról gondoskodva végezte el a teológiát Kolozsváron. Aradi lelkészként, első gyermeküket szíve alatt hordó felesége mellől szakították el és koncepciós perben ítélték 10 év börtönre, amiből hat és félév után amnesztiával szabadult. Rabtársait oktatta a hit titkaira és konfirmálta a börtönben és ezt a szolgálatot végezte egyházközség-alapítás, iskolalétesítés és más közegyházi kormányzó tevékenységgel kiegészítve, kiterjedt formában lelkipásztorként és püspökként, sőt nyugalomba vonulása után is.

[[paginate]]

Tőkés Lászlóval úgy találkozott a szerző, hogy már a romániai forradalom „tűzcsiholója”-ból, sikeresen megküzdött püspökként végzett egyházépítés után, 2009-ben már Európa szószékén képviselte nemzete, hazája és az emberiség szabadsága, különösképpen az európai őshonos kisebbségek autonómiájának, felemelkedésének ügyét. László Károly técsői esperes-lelkipásztorral úgy ismerkedett meg Tatár Ilona Éva, hogy az apósát látogatta meg Hajdúszoboszlón, amikor éppen a gyógyfürdőben kúrálta megkopott ízületeit. Ez alkalom volt arra, hogy a szovjet idők megpróbáltatásait, a Szovjetunió összeomlása után beköszöntött szabadság korának egyházi újjászületését és László Károly, (aki e sorok írójának Debrecenben volt kedves tanítványa) életútját az olvasók elé tárja.

Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, az interjú idején 2010-ben még püspök, nem Hajdúszoboszlón került interjúvégre, de lévén hajdúdorogi püspök, Hajdúdorog meg hat kilométerre van Hajdúnánástól, így Tatár Ilona Éva egy hazaruccanásakor is útba ejthette. Az interjúból az derül ki, hogy e találkozás telitalálat volt. Addigi interjúalanyai reformátusok voltak és magát a szerzőt is annak keresztelték, abban tehát valamelyest akkor is otthon volt, amikor még nem tartotta magát vallásosnak és nem járt templomba. Kocsis Fülöp görögkatolikus püspökkel találkozva egy egészen más világba ugrott fejeset az újságíró, ám feltalálta magát és a református egyház világához képest egészen más miliőben meglátta a lényeget, a görögkatolikus papi, sőt szerzetesi, horribile dictu püspöki szolgálat szépségeit és otthonosan tárta olvasói elé.

Ötvös László református lelkész, bibliakutató, bibliagyűjtő, hasonmás Bibliák kiadója, tegyük hozzá egyháztörténész, költő és irodalomszervező kutatóprofesszorhoz a közös szülőváros adta a kapcsolódó pontot. Ötvös Lászlóné Reszegi Erzsébet szüleinek a szomszédjai voltak Tatár Ilona Éváék Hajdúnánáson és persze a későbbi László tiszteletest is ismerte diák korától, így az ő színes életüket, munkálkodásukat, keramikus, tanár-lelkész lányuk, mérnök fiuk tevékenységét, családját is felöleli gazdag interjúja.

Ismeretekkel és szívet vidámító élményekkel gazdagodik az, aki elolvassa az „Aki engem lát, az látja az Atyát” című zsebbe tehető, rövid könyvet.

Csohány János