Szerényen, már-már rejtőzködve bújik meg a Németajkú Református Egyházközség Hold utcai temploma a belváros szívében. Ha nem tudtam volna, hova érkezem, talán el is sétáltam volna a többemeletes polgári lakások közé ékelődött épület mellett. Belépve a modern és a korhű nagyon érdekes keveréke fogadja az embert, a szakrális tér hangulata a csöndes megilletődöttségen és jelenléten kívül nem sok mindenre bíztat.

Sokat látott templom volt a helyszín, ugyanis mint azt a Németajkú Református Egyházközség honlapjáról megtudtuk, a templomot külföldről betelepült értelmiségiek építtették. A reformkorban, a 19. század második felében számos tudós, elszegényedett vállalkozó vándorolt be országunkba. Többek között ismert németajkú protestáns családok, mint például a Németországból, Svájcból, Hollandiából érkező Hagemacher, Dreher és Ganz famíliák. Közülük került ki az a kör, amely a Biberauer-Bodoky családdal együtt 1859-ben megalapította az egyik első református gyülekezetet Pesten. Az akkoriban nagyon divatos neogót stílusú templomépületüket 1878-ban a budapesti Hold utcába tervezték. A két világháború között virágzó többnyelvű gyülekezeti élet folyt az egyházközségben, a németajkú egyház kórházat (Bethesda) és árvaházat (Bethánia) tartott fenn, valamint innen indult a vasárnapi iskolai mozgalom. 1945 után kezdődött a gyülekezet életében a legnehezebb időszak. Számos gyülekezeti tag hagyta el az országot családjával együtt gazdasági vagy politikai okokból. Néhány tucat ember maradt csak, akik az Alkotmány utca 15-ben, egy 60 négyzetméteres lakásban tarthattak istentiszteleteket. Ebből a szükséghelyzetből adódott a templomépület kényszerű elidegenítése: ide telepítették a Magyar Televízió varrodáját és jelmezraktárát. A renoválásra és az eredeti funkció visszaállítására először csak 1996 után lehetett gondolni. A helyreállítás célja az épület templomi jellegének megtartása mellett a korszerű templomtervezés alapelveinek figyelembevétele volt.  Így a pincerész gyülekezeti teremmel, konyhával, kiszolgálóhelyiségekkel, mellékhelyiségekkel bővült ki. A galériát pedig két emelet nagyságban beépítették: az orgona és a kórus részére fenntartott karzat mellett tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és irodák is találhatók az emeleteken. Régi-új otthonát 2002. március 3-án, 57 esztendő után kapta vissza a gyülekezet.

Csöndesen üldögéltem a hátsó sorok egyikében és figyeltem, ahogy megtelik a templomtér. Fiatalok, idősek, középkorúak vegyesen érkeztünk, majd minden helyet elfoglaltunk. Mindez nem is csoda, hiszen a barokk egyik legnagyobb zeneszerzőjének összes orgonaművét bemutató hangverseny-sorozat záró alkalmára gyülekeztünk. A műsoron prelúdium és fúgák, concertók és korálelőjátékok szerepeltek a mester életének különböző korszakaiból, valamint egy kései kontrapunktikus műve. Többek között a g-moll fantázia és fúga, mely egyes életrajzírók szerint 1720-ban, improvizációként született meg, amikor Bach a hamburgi Szent Jakab templom orgonista állására jelentkezve igyekezett munkaadóit képességeiről meggyőzni. De nem kevésbé érdekes a G-dúr prelúdium és fúga története sem, ez volt ugyanis az a mű, amellyel a mester legidősebb fia, Wilhelm Friedemann Bach megszerezte élete első állását Drezdában. Említhetnénk persze az a-moll concertót is, melyet a mester Vivaldi ihletésére készített, olyannyira, hogy a mű valójában hat Vivaldi concertóból készült orgonamuzsika.

[[paginate]]

A hangversenyt Szathmáry Zsigmond a csak az igazán nagy művészekre jellemző szerénységgel kezdte. Az Ézsaiás próféta könyve 9. fejezetének elsőtől hetedikig terjedő versei adta igei bevezetést követően már-már váratlanul csendült föl a zene a magasból. A művészt a hangverseny végéig nem is láttuk, akkor is szerényen, alázattal érkezett közénk a karzatról, a közönség vastapsát szelíd mosollyal fogadta. Pedig minden oka meglett volna a büszkeségre.

Szathmáry Zsigmond 1958 és 1963 között tanult a Zeneakadémián – zeneszerzést Szabó Ferencnél, orgonát pedig Gergely Ferencnél –, majd Bécsben posztgraduális képzésben vett részt. Ezután Németországba költözött és a Frankfurt Musikhochschule-ban, valamint a Darmstädter Internationale Ferienkurse für Neue Musikban tanult. A művész 1970-ben tette le egyházzenei vizsgáit, ezután kántortként és orgonistaként szolgált a Hamburg-Wellingbüttelben, majd a brémai katedrálisban. 1972-től Lübeck, Bremen és Hannover konzervatóriumában is tanított, 1978-ban a Hochschule für Musik Freiburg professzora lett. Vendégprofesszor Tokióban és Szöulban, emellett számos európai, észak-amerikai, japán és koreai konzervatóriumban és egyetemen tart orgonakurzusokat. Orgonistaként, zongoristaként és karmesterként is világhírű. Számos díjat és kitüntetést kapott, többek között a Magyar Köztársaság Liszt Ferenc Bizottsága Liszt Ferenc-jelvényét. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2007-től a kölni Szent Péter katedrális címzetes orgonistája.

^{Letöltés: www.operamusica.com}

Mégis, mind játékát, mind megjelenését a szent, a szakrális, a magasabb rendű iránti tisztelet jellemezte. Játéka magával ragadó, művészete lélegzetelállító volt. Ha az ember behunyta a szemét, könnyűszerrel visszarepülhetett az időben, Lipcsébe, a Tamás templom főhajójába képzelhette magát valamelyik vasárnapi istentiszteleten, ahol maga Johann Sebastian Bach adta az igehirdetés zenei kíséretét. Az utazás már csak azért is lehetett igen könnyű, hiszen a Hold utcai templom orgonája is igen különleges. Ahogy azt a hangszerről fellelhető leírások bizonyítják, az orgonát 18. századi minták alapján építették újjá, 2017-ben készült el. Az orgonát Faragó Attila orgonaépítő és az általa vezetett Aeris Orgona Kft. készítette. Bach-orgonának nevezhetjük, hiszen építését azok a korabeli hangszerek inspirálták, amelyeken Johann Sebastian Bach is játszott. Az orgonaépítő kizárólag olyan technikákat alkalmazott, amelyek már léteztek az 1700-as években is. A fúvóberendezéstől kezdve a sípokon át a traktúráig minden a 18. századra jellemző anyagokból és technikával készült. A historizáló kialakítás mellett újító szándék is helyet kapott a hangszer megalkotásánál, beépítettek ugyanis egy úgynevezett váltócsúszkás szélládát is, mely lehetővé teszi, hogy egyes regiszterek tetszés szerint akár az első, akár a második manuálon szólaljanak meg. Ez a rendszer megsokszorozza a hangszer regisztrációs lehetőségeit, és magas szintű művészi kreativitást tesz lehetővé. A tervezéskor mindezek mellett kiemelt figyelmet kaptak a templom statikai és akusztikai adottságai, fontos szempont volt, hogy az orgona építészetileg szerves egységet alkosson a templomtérrel, hangzásában azonban mégis hamisítatlanul a barokk kort idézze.

És azt kell mondanunk, minden egyes sornak hallhattuk a megvalósulását. Hamisítatlan, korhű, csodálatos zenei élménnyel a szívünkben és a lelkünkben hagytuk el a templomot a koncert végén, megerősödve a hitben: Johann Sebastian Bach művészete minden ízében isteni ihletésű.

A Johann Sebastian Bach összes orgonaműve című koncertsorozat művészeti vezetője Fasang Árpád orgonaművész volt. Mellette a sorozatban olyan, elismert művészek léptek föl, mint Christoph Bossert (Németország), Mészáros Zsolt Máté, Vincent Thévenaz (Svájc), Benjamin-Joseph Steens (Belgium), valamint Szabó Balázs. A rendezvénysorozatot a Nemzeti Kulturális Alap, az Aeris Orgona Kft. és a Bristol & District Organists’ Association támogatta.

Szűcs Péter