Bevezető

A vajdasági síkságon élő ember alapjában véve csendes, dolgos, elővigyázatos és türelmes. Az élet itt generációkat sodort egy multikulturális valóságba, ahol a szomszédot becsülni kellett, ha nem is beszéltek ugyanazon a nyelven, vagy nem jártak ugyanabba a templomba. Vajdaság történelmében az utóbbi évszázad során öt vagy hat állam fennhatósága váltotta egymást és több gazdasági berendezés cserélődött (monarchiáktól, szocializmuson keresztül a pluralista tranzíciós társadalomig, miközben szétesett a titói Jugoszlávia és a kisjugoszláv utódállam is). A háborúk és menekülések során, sok nép és nemzetiség jött-ment és telepedett le itt. Ennek eredményeképpen Szerbiában 30 nemzeti és etikai közösséget regisztráltak (2011. évi lakosság-összeírás). Hogy a történelemben kik képviselték a többségi nemzetet, vagy a kisebbséget, az általában a domináló államhatalomtól függött. Dolgozatom – a teljesség igénye nélkül – tartalmazza a Szerbiában élő magyarok rövid helyzetelemzését (demográfiai, oktatásstatisztikai és vallási hovatartozásuk alapján) és a Vajdaságban lezajló vándorlások jelenségéhez kötődő kategóriák (identitás, etnikai folyamatok) részleges leírását.

[[ paginate ]]

Térségbemutató

Szerbiában (2011.) 7.186.862 lakós él és 83,32 százalékuk szerb. A legfejlettebb belgrádi régióban a koncentrációjuk 90 százalékos. Ebből magyar 253.899 (3,53 százalék). Vajdaság népessége 2002 óta újra 2 millió alá csúszott (1 916 889 fő), ami 115 103-mal kevesebb a 2002-es adathoz képest. A betelepülők nagy száma ellenére negatív a migrációs mérleg, mintegy 15 ezer fővel többen költöznek el, mint ahányan jönnek a Vajdaságba. Vajdaság esetében Újvidéket leszámítva mindenhol csökkent a népességszám. A nagyobb városok községei 5 százalék körüli népességcsökkenést, míg a kisebb községek 10–15 százaléknyit mutattak. Az általános elnéptelenedésnek a nyertesei a nagyobb városok. Újvidéknek évente 3 ezer fővel növekszik a népessége, Belgrádnak pedig több mint 6 ezerrel. Zömében képzett fiatalok költöznek a városokba munkavállalás céljából. A folyamat vesztesei pedig a perifériára szoruló középvárosok, illetve a falvak. Az egyes magyarlakta községek nemzetiségi statisztikájából megszerkeszthetők a következő adatok.

1. táblázat: A magyar lakosság megoszlása Vajdaságban és egyes községeiben – 2011

Község neve	Összes lakos	magyarok száma	magyarok részaránya %
Vajdaság	1 931 809	251 136	13,00
Szabadka	141 554	50 469	35,65
Magyarkanizsa	25 343	21 576	85,13
Topolya	33 321	19 307	57,94
Zenta	23 316	18 441	79,09
Óbecse	37 351	17 309	46,34
Ada	16 991	12 750	75,03
Nagybecskerek	123 362	12 350	10,01
Temerin	28 287	7 460	26,37
Kishegyes	12 031	6 486	53,91
Csóka	11 398	5 661	49,66
Törökkanizsa	11 269	3 217	28,54
Szenttamás	16 317	3 387	20,75

Forrás: Nacionalna pripadnost po opštinama i gradovima, Republički zavod za statistiku, Beograd 2012

2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, ami 2011-re lecsökkent 13 százalékra. Az összmagyarság Szerbiában (tíz év alatt) 13,43 százalékkal csökkent. A magyarság a Tisza-menti övezetben (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) tudta leginkább megtartani pozícióit, mert a létszámbeli csökkenése, illetve a szerbek létszámának növekedése mérsékeltebb volt. Az Óbecsei községben például, a magyarság elveszítette abszolút többségét (48 százalékos lakossági részarány). A szórványmagyarság (Nagykikinda, Nagybecskerek, Zombor, Pancsova) abszolút számát nem annyira a külső tényezők (szerb bevándorlás, háborús viszonyok, gazdasági leépülés) okozták, mind inkább az elvándorlás üteme és az asszimiláció. A magyarok száma és részaránya a régióban várhatóan, a jövőben is csökkenni fog.

Vajdaság évszázadok óta multikulturális, soknemzetiségű és multikonfesszionális térség. Az etnikai, vallási és regionális identitás, valamint a gazdasági erőnlét kisebbségi helyzetben erős összefüggést mutat fel. A vajdasági magyarságnak több mint egyharmada hátrányos nyelvi-etnikai helyzetben él (szórványosodik), ugyanakkor a fele (megközelítően 130 000 fő) a többséggel nagy felületen érintkezve, az egyre erősödő etnikai értékvesztés folyamata felé halad. A szórványban élők, az elégtelen kisebbségi/magyar intézményi keretek mellett a többségiek/szerbek által felkínált lehetőséggel élnek (pl. iskolanyelv, munkahely vagy házastárs választása esetében).

A Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) empirikus kutatásaiban, a vajdasági magyaroknál figyelembeötlő a táj- és nemzettudatuk egybefonódása, sőt, a nemzeti identitástudat és a vallásosság társadalmi ismérveinek jelentős átfedése. A Mozaik–2001 ifjúságkutatás keretében észleltük a fiatalok önbesorolását: elsődleges identitásként legtöbben a vajdasági magyart választották (56 százalék), majd a magyarságot (28,5 százalék). Hasonló eredményeket mutattak ki az újvidéki BTK kutatói is (Lázár és Marinković 2002-ben), akik a vajdaságiak helyi, regionális és globális identitását vizsgálták. A magyarok leginkább Vajdasággal, illetve a saját településükkel tudnak azonosulni. Erre épül felfelé az identitás többi eleme: azonosulás a szubrégióval (Bácska, Bánát, Szerémség), vagy születési településükkel. A vajdasági magyarok gyenge kötődést mutattak Szerbiával.

A Kárpát–Panel nemzetközi kutatásban (2007) az alaptéma az identitás dimenzióinak vizsgálata volt. Önbesorolás alapján a Vajdaságban élő magyarok, elsősorban vajdasági magyaroknak vallották magukat (49 százalék), második helyen van a vajdasági (24 százalék), majd hogy magyar (16 százalék). A térség magyarsága főleg területi-regionális kategóriát nevezett meg. A második választásnál legtöbben magyarnak vallották magukat (32 százalék), majd vajdasági magyarnak (23 százalék) és a harmadik helyen vajdaságinak (20 százalék), 12 százaléka magyar nyelvű szerb állampolgárnak tartotta magát.

1. ábra: Identitásbeli önbesorolás a vajdasági magyarok körében % (Kárpát Panel, 2007)

Forrás: Gábrity Molnár Irén, Rác Lívia (2007): Vajdaság (Szerbia) – KÁRPÁT PANEL

Vajdaságban, a történelmi nemzetállamhoz kötődő, érzelmi hozzáállású identitástípusok jelentősége csökken, a tudatosabb, a kultúra-javakhoz (főleg az anyanyelvhez) kötődő pedig növekvő tendenciát mutat.

A vajdasági magyarok anyagi helyzetmegélése, sőt, a térségben megvalósított társadalmi és gazdasági aktivitása és mobilitása is befolyásolja a közösségi identitástudatukat. Történelmi tevékenységükben és sorsuk építésében a magyarok Vajdasághoz kötődnek legerősebben; munkájuk, mozgásterük a kistérségekhez kapcsolódik, még akkor is, amikor a térség megélésében a közösség viszonylag nagy része, bezártnak és esélytelennek érzi a területet ahol él. A vajdasági magyarokban is erősödött a kultúrnemzeti összetartozás-tudat, de ez nem akadályozza meg őket abban a döntésükben, hogy a jobb megélhetés miatt elvándoroljanak a térségből. Az újabb kutatások a migrációk kapcsán transznacionális európaiságot vélnek felfedezni, különösen a fiatal generáció körében.

Mivel lehetne megakadályozni/lassítani a vajdasági magyarok sorvadását és a tömeges, évtizedek óta tartó elvándorlását a térségből? Néhány kulcsfontosságú tényezőre fokuszálok: munkahelyteremtésre, az anyanyelvű képzéslehetőségre, hitük megtartására és elvándorlási hajlandóságukra.

[[ paginate ]]

Materiális és kulturális erőnlét

Az ország lakosságának és a fejlődő közösségek egyik fontos ismérve a gazdasági aktivitásuk. Egy kisközösség gazdasági erőnléte, talpon maradásának a záloga. Ezt tudva elemezem a Szerbia lakosságának a gazdasági aktivitását és a magyarlakta térség munkaerőpiaci adatait.

2. táblázat: Lakosság gazdasági aktivitása nemzetiség szerint (%) 2011

Nemzeti közösség	Gazdaságilag aktívak		Gazdaságilag inaktívak
	foglalkoz-tatott	munkanél-küli	nyugdíjas, egyéb jövedelem	gyermek, tanuló, egyetemista	háziasszony	egyéb
Szerbia	32,07	9,28	23,11	22,16	8,34	5,06
Аlbánok	28,58	10,38	15,22	22,05	15,08	8,69
Аskálok	13,04	14,84	4,61	38,62	18,05	10,83
Bosnyákok	20,00	12,02	12,45	33,34	14,66	7,53
Bolgárok	33,76	9,27	31,96	13,00	7,35	4,65
Bunyevácok	31,28	7,79	35,86	13,26	7,42	4,39
Csehek	28,29	8,33	34,59	13,82	11,07	3,89
Cincárok	27,98	10,29	45,68	7,41	4,53	4,12
Montenegróiak	33,28	8,78	29,88	18,30	5,15	4,60
Egyiptomiak	10,63	10,09	4,47	40,08	19,85	14,89
Goránok	24,40	14,73	9,46	26,92	17,07	7,42
Görögök	32,00	8,55	26,48	23,03	5,52	4,41
Horvátok	27,98	8,13	37,13	11,58	10,60	4,57
Örmények	37,84	12,61	13,06	8,56	20,27	7,66
Zsidók	35,07	6,86	39,90	10,55	2,54	5,08
Јugоszlávok	37,19	10,57	32,16	8,78	5,92	5,39
Маgyarok	30,59	8,21	28,22	17,34	10,60	5,04
Маcedónok	29,52	9,76	35,63	8,75	12,13	4,21
Мuzulmánok	22,39	13,54	17,10	24,13	14,76	8,08
Németek	25,49	7,85	43,01	11,81	7,80	4,04
Romák	11,44	16,50	4,50	35,13	17,27	15,16
Románok	27,08	8,37	21,27	17,29	18,11	7,88
Oroszok	28,46	10,26	22,76	12,07	20,57	5,88
Ruténok	33,18	7,72	27,52	18,67	8,26	4,64
Szlovákok	32,09	7,78	24,51	17,90	12,71	5,01
Szlovénok	23,46	5,93	52,89	7,66	6,77	3,30
Sokácok	25,37	7,25	48,11	6,92	9,56	2,80
Sopok	34,51	17,61	26,76	11,27	3,52	6,34
Szerbek	33,17	9,12	23,47	21,90	7,79	4,55
Тörökök	28,75	9,89	20,25	17,47	12,06	11,59
Ukránok	30,70	9,46	27,45	16,34	11,26	4,79
Vlahok	32,19	4,64	33,73	12,27	11,52	5,64
Területi hovatartozás	37,84	10,90	20,60	20,12	6,11	4,43
Egyéb	38,54	8,36	20,00	17,61	8,76	6,73
Nem nyilatkozott	30,78	10,08	17,65	27,48	6,95	7,06
Ismeretlen	22,35	6,70	16,72	34,60	5,76	13,87

Forrás: Dr. Vladimir Đurić, prof. dr. Darko Tanasković, prof. dr. Dragan Vukmirović i Petar Lađević: Etnokonfesionalni i jezički mozaik. 2014. 138

A táblázatból kitűnik, hogy Szerbiában az ország átlaghoz viszonyítva a leghátrányosabb helyzetben a romák vannak. Rövid elemzésemben a nagyszámú közösségekre szeretnék fokuszálni, nem pedig azokra a kisebbségekre, amelyek elenyésző számban élnek Szerbiában. Foglalkoztatottság szempontjából a romák és a muzulmánok maradnak le, míg átlagon felül pozícionálnak a szerbek és néhány egymást tradicionálisan támogató kisebbség (jugoszlávok, örmények, zsidók, montenegróiak). A munkanélküliség szempontjából szintén a romák és a muzulmánok vezetnek. Ugyanakkor legtöbb gyermek (35,13 százalék) is e közösségben van, míg a nyugdíjasok száma elenyésző (4,5 százalék a romáknál). A magyarok foglalkoztatottsága, de a munkanélküliségi részarányuk is az ország átlag alatt van. A magyar nyugdíjasok és egyéb jövedelemmel rendelkezők részaránya viszont magas (28,12 százalék), a gyermektelenség pedig kifejezetten látszik (17,34 százalék, míg az ország átlaga 22,16).

[[ paginate ]]

Fontos megfigyelni az egyes nemzetiségek háztartásainak szerkezetét jövedelemforrásuk szerint.

3. táblázat: A nemzeti közösségek háztartásainak szerkezete jövedelemforrás szerint – 2011. (%)

Nemzeti közösségek	Munkával szerzett jövedelem		egyéb jövedelem			vegyes jövedelem	nincs jövedelem
	mezőgazda-ságból	mezőgazda-ságon kívüli	nyugdíj	szociális segély	egyéb jövedelem
Szerbia	2,7	30,0	28,8	1,9	4,3	29,5	2,7
Szerbek	2,6	30,8	28,8	1,3	3,9	30,0	2,6
Аlbánok	1,6	31,7	24,5	3,8	5,7	28,4	4,3
Аskálok	1,0	29,9	10,4	15,9	10, 4	27,4	5,0
Bosnyákok	4,0	23,5	17,3	6,5	7,9	37,5	3,3
Bolgárok	4,1	23,1	38,1	2,0	3,7	27,5	1,4
Bunyevácok	2,9	23,8	38,4	1,9	4,7	27,2	1,2
Vlahok	7,3	11,2	35,9	1,4	3,4	37,1	3,6
Goránok	0,2	40,9	14,1	3,6	8,4	29,4	3,4
Görögök	0,0	32,2	32,5	0,7	4,4	22,0	8,1
Egyiptomiak	0,0	22,2	8,2	14,0	21,1	33,0	1,5
Zsidók	0,0	31,1	41,0	0,9	4,6	19,1	3,2
Örmények	0,0	43,5	20,3	1,4	11,6	17,4	5,8
Јugоszlávok	0,9	32,8	32,5	1,5	5,0	25,0	2,3
Маgyarok	5,6	24,8	35,5	2,3	5,6	24,4	1,8
Маcedónok	0,5	26,4	36,3	1,3	2,7	31,2	1,7
Мuzulmánok	2,3	24,2	25,9	7,0	6,8	30,4	3,5
Németek	1,2	23,6	43,8	1,7	3,8	23,7	2,2
Romák	3,5	15,7	8,6	27, 6	13,9	25,6	5,0
Románok	8,9	17,3	24,4	5,0	9,1	31,0	4,2
Oroszok	0,9	33,6	33,5	0,9	5,9	19,7	5,5
Ruténok	4,1	27,8	34,0	1,4	6,5	24,3	1,9
Szlovákok	5,8	25,4	29,1	1,3	6,6	29,4	2,4
Szlovénok	0,5	19,9	50,4	0,5	2,8	24,9	1,1
Тörökök	0,4	36,8	23,7	2,0	7,5	25,3	4,3
Ukránok	1,4	28,6	35,3	1,3	3,5	27,7	2,1
Horvátok	2,7	22,0	39,9	1,6	4,3	27,8	1,7
Cincárok	0,0	27,7	42,6	0,0	0,7	26,2	2,8
Montenegróiak	0,5	33,4	30,8	0,9	3,3	28,5	2,6
Csehek	4,0	24,2	38,8	1,8	3,1	26,6	1,4
Sokácok	1,4	15,4	47,1	2,1	2,1	29,3	2,5
Sopok	0,0	28,8	27,3	6,1	7,6	28,8	1,5

Forrás: Dr. Vladimir Đurić, prof. dr. Darko Tanasković, prof. dr. Dragan Vukmirović i Petar Lađević: Etnokonfesionalni i jezički mozaik. 2014.

Szerbiában csak 2,7% háztartás él kizárólag a mezőgazdaságból eredő jövedelemből. A nemzeti kisebbségek közül átlagon felüli arányban a mezőgazdaságból élnek a románok (8,9%), vlahok (7,3%), szlovákok (5,8%) és a magyarok 5,6 százaléka. A foglalkoztatottak Vajdaság északi részén, legnagyobb számban, a feldolgozóiparban, kereskedelemben és a mezőgazdaságban dolgoznak. A tömbmagyarság térségében található Szabadka, Óbecse, Zenta és Magyarkanizsa vajdasági viszonylatban is fejlettnek számít. Ada, Topolya feltörőben vannak, míg Csóka és Kishegyes, a tartomány legszegényebb községei közé tartoznak. A szórványban élő magyarok igyekeznek vagy Újvidék, vagy Belgrád vonzáskörzetébe kerülni, különösen, ha a fiatalok számára a napi ingázás sem akadály.

4. táblázat: A lakosság megoszlása Vajdaság magyarlakta községeiben foglalkoztatottságuk alapján – 2012

Község neve	Összes lakos	Összes foglalkoztatott	2012/2008
Vajdaság	1 931 809	452 167	-76 032
Szabadka	141 554	38 211	-7 663
Nagybecskerek	123 362	28 654	-2 525
Óbecse	37 351	7 879	-1 144
Topolya	33 321	7 069	-867
Temerin	28 287	5 689	-1 342
Zenta	23 316	5 396	-569
Magyarkanizsa	25 343	4 817	-367
Ada	16 991	3 956	-480
Szenttamás	16 317	2 460	-6
Törökkanizsa	11 269	2 012	-278
Kishegyes	12 031	1 711	-263
Csóka	11 398	1 399	-76

Forrás: Nemzeti Foglalkoztatás-ügyi Szolgálat adatai alapján saját szerkesztés (2012)

A táblázatból kiemelhető az utolsó oszlop, amely megmutatja a munkaerőpiaci helyzetet, vagyis a foglalkoztatottak csökkenésének mértékét 2008 és 2012 között a vajdasági magyarlakta községekben.

Szerbia egész területén (nem csak a nagyvárosokban) fontos lenne a külföldi beruházók megjelenése. Az elhanyagolt gazdasági struktúra, a válságokhoz szokott gazdaságpolitikai környezet és a lokális fejlődés korlátait figyelembe véve – a Regionális Tudományi Társaság kutatásai szerint – Vajdaság magyarlakta térségfejlesztésének néhány kulcsterülete van: (1) a tradicionális tevékenységként kezelt, de újrafogalmazott mezőgazdasági termelés (modern technológiák, organikus termelés, öntözés) és termékfeldolgozás; (2) az élelmiszeripari logisztikai vállalkozások együttműködése; (3)  A fémfeldolgozó, elektromos, gépgyártó, vegyi- és könnyűipar, a piacorientált, rugalmas kis- és középvállalati struktúrára támaszkodva; (4) a közlekedési és szolgáltatói infrastruktúra; tranzit áru-, utas- és pénzforgalom és logisztikai tevékenység; (5) az európai igényekre építkező kistérségi, tartalmilag újított idegenforgalmi, turisztikai, és vendéglátóipari-szolgáltató szféra.

A munkanélküliséget csökkentő lehetőségek elsősorban a kis- és közép vállalkozói szektor és önfoglalkoztatás erősítésében rejlik. A magyarlakta kistérségek elhanyagolt gazdasági szerkezetének túlhaladása érdekében egyetlen funkcionális gazdaságfejlesztési elképzelés fogalmazható meg: a fenntartható gazdasági modell tervezése, amelyben átláthatóvá válik, hogy mely erőforrásokra lehet felépíteni a gazdasági életképességét (prioritások), melyek azok a környező térségbeli érdekek, amelyek vonzáskörzeteket határoznak meg (nyitott hálózatépítés), végül az egyes községi gazdaságfejlesztési stratégiákat egybe kell hangolni a tartományi, szerbiai, sőt, európai tendenciákkal (gazdasági kompetencia – társadalmi elfogadottság).

[[ paginate ]]

Az anyanyelvű iskolahálózatnak nemzetmegtartó ereje van. A vajdasági magyar nemzetiségű diákok mintegy 80-85 százaléka kezdi meg tanulmányait anyanyelvén, azonban ez az arány az iskola magasabb szintjein egyre csökken. Szerbiában az etnikumok közötti képzettségi eltérések kimutathatók.

5. táblázat: A nemzeti közösségek 15 évnél idősebb lakossági részaránya iskolavégzettség szerint Szerbiában (2011.)

Nemzeti közösségek	Iskola-végzettség nélkül	Nem befejezett általános iskola	Általános iskola (8 osztály)	Közép-iskola	Főiskola	Egyetem	Ismeretlen
Szerbia	2,68	11,00	20,76	48,93	5,65	10,59	0,40
Аlbánok	4,21	8,84	40,22	39,20	2,96	4,10	0,47
Аskálok	20,59	21,67	39,78	16,56	0,31	0,15	0,93
Bosnyákok	3,77	7,84	35,83	42,51	2,74	6,49	0,82
Bolgárok	2,66	15,07	24,50	38,98	7,58	11,05	0,15
Bunyevácok	0,90	18,02	26,24	46,50	3,55	4,74	0,05
Cincárok	0,00	3,83	8,51	38,30	14,47	34,89	0,00
Montenegróiak	1,22	4,78	12,46	51,16	9,43	20,83	0,13
Csehek	0,48	9,29	18,10	54,29	6,25	11,61	0,00
Egyiptomiak	20,20	18,34	44,23	14,18	0,85	1,61	0,59
Goránok	1,76	6,12	36,11	48,95	3,19	3,58	0,30
Görögök	0,31	2,98	11,46	45,37	7,38	31,08	1,41
Horvátok	1,73	12,76	21,82	48,85	5,62	9,05	0,16
Örmények	0,48	0,00	8,57	35,24	11,43	43,81	0,48
Zsidók	0,00	0,93	4,77	33, 25	10,60	50,20	0,26
Јugоszlávok	0,57	3,98	13,22	52,25	8,15	21,75	0,08
Маgyarok	0,99	15,62	28,85	45,19	4,02	5,20	0,13
Маcedónok	1,51	7,40	20,78	50,56	6,37	13,25	0,12
Мuzulmánok	4,85	10,68	33,45	43,60	2,86	4,11	0,45
Németek	1,48	14,18	18,49	48,17	5,72	11,58	0,37
Romák	19,51	34,21	33,33	11,54	0,32	0,33	0,76
Románok	3,68	22,36	32,07	29,85	4,21	7,51	0,32
Oroszok	0,37	1,63	7,65	42,33	9,08	38,34	0,60
Ruténok	0,60	13,12	19,27	52,03	4,87	10,04	0,06
Szlovákok	0,75	15,59	31,69	42,52	3,63	5,68	0,14
Szlovénok	0,26	4,27	14,70	50,45	9,70	20,52	0,10
Szerbek	2,41	10,37	19,65	50,39	5,94	11,04	0,19
Sokácok	2,09	20,87	23,13	43,65	4,35	5,91	0,00
Sopok	0,76	14,39	25,00	42,42	5,30	12,12	0,00
Тörökök	3,97	5,52	22,93	47,24	7,24	12,59	0,52
Ukránok	2,59	11,35	17,40	52,39	5,38	10,66	0,23
Vlahok	6,89	36,59	30,52	22,17	1,65	1,81	0,38

Forrás: Dr. Vladimir Đurić, prof. dr. Darko Tanasković, prof. dr. Dragan Vukmirović i Petar Lađević: Etnokonfesionalni i jezički mozaik. 2014. 134

Az 5. táblázat szerint a magyarok képzettségi lemaradása kimutatható a szerbiai átlaghoz viszonyítva, ugyanis kevesebb a közép- és főiskolát végzettek, de jóval kevesebb az egyetemi diplomások (5,20 a magyaroknál, míg a szerbiai átlag 10,59) részaránya. Az egyetemi végzettségű magyarok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban cca. három százalékkal alacsonyabb, mint a többségi nemzeté. Azokban a községekben, ahol minőségi oktatási intézmények működnek (középiskolák, főiskola vagy kar Szabadkán, Zentán), ott meghaladja a lakosság iskolai végzettsége a vajdasági/szerbiai átlagot is, viszont azokban a kistérségekben, ahol nincs felsőoktatási intézmény a magyar fiatalok karrierépítése akadozik, vagy magas elvándorlási hajlamot mutatnak (például Magyarkanizsa, Óbecse, Kishegyes, Ada községekben és a szórványban). A magyar lakosú kis mezővárosok a továbbképzés terén rossz eredményt mutatnak, ami befolyásolja a magyarok foglalkoztatottsági esélyeit is.

A magyar diákok nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál, vagy csökkenő tendenciát mutat. Az összes egyetemista részarányában a magyarok száma alig haladja meg a 6 százalékot, ami elenyésző a magyarság 13 százalékos arányához a Vajdaság lakosságában. A 2012/13-as évben a vajdasági magyarok a tartomány 9 főiskoláján és az Újvidéki Egyetem 14 karán tanultak, az oktatásstatisztika szerint összesen 3.563-an. Az etnikai közösségek hallgatói korlátozott lehetőségekkel szembesülnek, hiszen Szerbiában a felsőoktatási törvény szerint a hivatalos tannyelv szerb, és az intézményvezetők jó szándékától függően csak akkor szervezhető meg az oktatás kisebbségi nyelven, ha van hozzá elegendő hallgató és persze minden kurzushoz tanerő is.

Szerbiában önálló, magyar felsőoktatási rendszer nincs. Magyar felsőoktatás csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon működik Szabadkán. Még néhány intézményben van részleges magyar oktatás: Építőmérnöki Kar, Közgazdasági Kar (mindkettő Szabadkán) és a Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, kétévenként a Művészeti Akadémián (Újvidéken), illetve a szabadkai Műszaki Szakfőiskolán és az Óvóképző Főiskolán. Az anyaországi kihelyezett tagozatok konzultációs központokban folytatott távoktatási formaként működnek (Kertészeti Főiskola Zentán). A tartomány felsőoktatásában az egyes tudományterületek megoszlása az etnikai közösségek között eltérő. Így például, a társadalom- és humántudományok részaránya kimagaslik a magyar egyetemi hallgatók esetében (44,7 százalék), míg a többi tudományterület alulreprezentált. A magyar népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása a munkaerőpiac igényeinek megfelelően, saját erőforrásaink bevetésével és az elérhető anyaországi/EU támogatások tudatos összpontosításával lehetséges.

Tervezni érdemes a (magyar) oktatási intézmények országhatáron átívelő regionális hálózatát, kikerülve ezzel az átfedéseket, párhuzamos szakok és szakirányok létesítését Szabadkán–Szegeden, vagy Újvidéken, Pécsen. Prioritás megoldani Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szakirányainak fejlesztését, úgy hogy az alapképzéses pedagógusszakmát interdiszciplináris mesterkurzussal vagy másoddiplomával egészítjük ki, valamint bevezetjük a tanárképzést.

  A nemzeti közösségek megnyilvánulásában, Szerbiában/Vajdaságban jelentős szerepet foglal el vallási hovatartozásuk. Több szakember hangsúlyozta már, hogy a nemzeti és a vallási hovatartozás egybefonódva manifesztálódik a Balkánon. Lássuk a számadatokat.

6. táblázat: Vallási hovatartozás Szerbiában a 2011 és 2002 évi lakosság összeírás alapján

Év	Összesen	Keresztény összesen	Pravoszláv	Római Katolikus	Protestáns	Többi keresz-tény	Iszlám	Zsidó	Keleti	Egyéb	Agnosz-tikusok	Ateisták	Nem nyilatkoztak	Isme-  retlen
2011	7186862	6 555 931	6 079 396	356 957	71 284	3 211	222828	578	1 237	1 776	4 010	80 053	220 735	99 714
2002	7498001	6 876 297	6 371 584	410 976	78 646	2 191	239658	785	240	6649	-	40 068	197 031	137291
Vajdaság Tartomány
2011	1931809	1 764 443	1 357 137	336 691	64 029	1 340	14206	254	394	616	1 045	25 906	106 740	18 205

A pravoszlávok száma kilenc év alatt 4,6 százalékkal nőtt, a római katolikusoké pedig csökkent 13,1 százalékkal, akár a muzulmánok száma (iszlám) 7 százalékkal és a protestánsoké 9,4 százalékkal, vagy a zsidóké 26,4 százalékkal. A nem nyilatkozók száma 12 százalékkal, de az ateisták száma is jelentősen nőtt.

Többnemzetiségű és vallású környezetben érdemes vizsgálni az egyházak nemzettudatot formáló hatását. A vallási élet vonatkozásában, a délvidéki egyházakban gondot okoz az elöregedés és az elvándorlásból adódó hívőhiány. A (Szabadka székhelyű) Bácskai, de különösen a nagybecskereki egyházmegyében, évtizedeken keresztül lelkészhiánnyal, a papok túlterheltségével küszködnek, főleg a szórványmagyarság körében. Tito idejében a vallásgyakorlat jelentős korlátozás alá esett, a lelkipásztorok gyakorlatilag a társadalmon kívüliség állapotába szorultak, a pártellenőrzés gyakran lesújtott a templomba járó értelmiségiekre. Valláskutatásom során megállapíthattam, hogy az egyházak nemzettudatot formáló hatása a római katolikusoknál gyengült, a reformátusoknál valamivel jobban érvényesült. Milošević idején a nacionalizmussal egy időben feltámadt az ortodox egyház szerbeket összetartó ereje, miközben az államvezetés biztosította a pravoszláv egyház dominanciáját. Az egyházi vagyont Szerbiában csak az ortodox egyháznak szolgáltatták vissza. A magyar katolikus és protestáns egyházak állami támogatásban nem részesülnek. Megjegyzem, hogy a 2000. évi hatalmi fordulat után, bevezették az iskolákba a hitoktatást vagy a polgári nevelést. Mind a római katolikus, mind pedig a református egyház kitartó munkát végzett és végez ma is a hívők megtartása érdekében, de az egyházi iskolák és kollégiumok száma – más külhoni térséghez viszonyítva – Vajdaságban kevés.

A vajdasági magyarok jövőjét tehát elsősorban a biztonságos otthonmaradásuk, vagyis a munkalehetőségek, vállalkozás, vagy továbbtanulási esélyük határozza meg. Ezt befolyásolja a régió és egész Szerbia fejlődése, Európa-csatlakozásának üteme. Ha visszatekintünk azt elmúlt fél évszázadra, akkor nagymértékű politikai és gazdasági megrázkódtatásokat fedezhetünk fel, ami időről-időre az elbizonytalanodást, hontalanság megélését (az országok és hatalmi rendszerek szétesése, átformálódása) és az elvándorlást szította.

[[ paginate ]]

Migrációk következménye

Több mint fél évszázada a vajdasági magyarok körében kimutathatók a gazdasági emigráció, az etnikai és a transznacionális vándorlás típusai. Célként európai országot választják (Németország, Ausztria, Svédország és Franciaország), s kisebb számban Európán kívüli országot (Kanada, USA, Új-Zéland, Ausztrália). Az utóbbi negyed évszázadban, de különösen a kedvezményezett állampolgárság beszerzésével az anyaországba is költöznek. Kutatásaimban megállapíthattam, hogy Magyarország felé irányuló vajdasági emigrációt, az utóbbi huszonöt évben, a gazdasági térszerkezet átalakulása, a szerbiai rendszerváltást követő privatizáció sikertelensége, a 20 százalék feletti munkanélküliség, regionális fejlettségbeli különbségek, létbizonytalanság okozta. Megjelentek a kétlaki vállalkozások, üzletelés, tőkebefektetés, főleg a határ menti térségben (új gazdasági érdekek, ingázás). Tömeges az új generáció tanulási és továbbképzés célú kitelepülése. Megjegyzem, hogy a délvidéki magyarok esetében kifejezett az etnocentrikus migráció, vagyis a sajátságos kontaktzónák, a kapcsolati tőke vonzáselemei. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy idegenben legszívesebben a földiekkel tartják a kapcsolatot és a korábban kivándoroltak adnak támpontot. Erős a Nyugat–Európa felé irányuló tranzit migráció (gazdasági/munkavállalási és karrierépítési motívumokkal). Akár új hazájukban maradtak, akár visszatértek szülőhazájukba, sokan közülük összekötő szerepet töltenek be az országok között. Ma az emigránsok főleg fiatal szakemberek. A szerbiai migránsok magyarországi területi eloszlása azt mutatja, hogy főleg Budapest (Pest megye) a dinamikus bevándorlási központ, de a vajdaságiak számára előnyös a déli határ (Szeged) közelsége is. A Magyarországra áttelepült szerb állampolgárok 88%-a elsősorban az országhatárhoz közeli vajdasági régiókból származik, vagyis főleg magyarok. Empirikus kutatásaim (2012) azt mutatják, hogy sok vajdasági migráns valószínű visszatérő, ugyanis még a Magyarországon való letelepedés után is gyakran járna haza, a szülőföldön hagyott ingatlant legtöbben nem adnák el. A határ menti mozgások jövője akkor előnyös, ha a térségfejlesztést érünk el vele. A szerb-magyar határtérség kapcsolatában még hiányos a közös kistérségi vagy lokális területi fejlesztésstratégiai tervezése.

Konklúziók

Történelmi tevékenységükben, és sorsuk építésében a Vajdaságban élő magyarok a szülőföldjükhöz kötődnek legerősebben; munkájuk, mozgásterük a kistérségekhez kapcsolódik. Európai orientáltságuk a többségi nemzethez viszonyítva erősebb, ami nem csak az anyaországhoz való kapcsolódási lehetőséget jelenti a számukra, hanem esélyt a szabad mozgástérre, a megélhetésre, jobb munka- és életfeltételekre.

A migrációs típusok közül a kiemelem a következőket: (1) Legtöbb a klasszikus vándor, aki gazdasági okból, önként felkerekedik és miközben kapcsolatot tart az otthoniakkal, fokozatosan integrálódik a befogadó országba. (2) Gyarapodik a visszatérő vándorok száma (return migration), akik időszakosan mozognak több ország között. (3) A diaszpóra migráns fizikai, térbeli, gazdasági értelemben is viszonylag jól beilleszkedik a befogadó országba, de ottlétét ideiglenesnek, középtávúnak tekinti. (4) A transznacionális migrációban résztvevőket a különböző országok, helyek közötti mozgás jellemzi, több lokációjuk van, végleges letelepedésük időben elhúzódik (például a Magyarországon közép- és felsőfokú tanulmányokat folytató diákok).

A lakosok gazdasági emigrációja Szerbiában/Vajdaságban többrendbeli kárt okozott a társadalomnak és a gazdaságnak, ugyanis jelentős a humán erőforrás veszteség (fiatal szakemberhiány); jelentkezik az anyagi veszteség (tőkeelvonás, visszatéríthetetlen képzések/oktatás), a demográfiai deformáció, lakosságfogyás. Vajdaságon belül a legintenzívebb emigrációs régió a Dél-Bánát, valamint az országhatár menti Észak-Bácska.

Az értelmiségnek döntő szerepe van a vajdasági magyarság jövőképének kialakításában. Nagy szükség van az élenjáró, kockázatvállaló értelmiségre, aki a tudománynak és a szakmájának él, de meglátja a kor kihívásait. A vajdasági magyar értelmiség legfontosabb feladatának ma hátrányos helyzetének leküzdését tartja. Ez megfelelő helyzetbe kerülést jelent, elsősorban a szellemi és anyagi társadalmi ranglétrán, érvényesülést itthon és külföldön is, s Európához való felzárkózást.

Gábrity Molnár Irén

A szerző az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának tanára és a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia külhoni köztestületi tagja.