A XXI. század első évtizedeire a történelem valószínűleg úgy fog emlékezni, mint a félretájékoztatás, az üzleti és politikai célú hazugságok aranykorára. Az információáramlás robbanásszerű felgyorsulása, a hozzá kapcsolódó új „iparág”, a média, minden formájában bőséges profitot termel a „szolgáltatóknak”. Az olyan kérdések, mint a tényekhez való ragaszkodás, etikai normák, bármilyen írott vagy íratlan értékrend betartása háttérbe szorulnak a szenzációk üzleti értéke mellett. A szabad véleménynyilvánítás elve felülírja az emberek (fogyasztók) ösztönös igényét, hogy az írott és az elektronikus sajtóban csak igaz állítások jelenjenek meg. Az amerikai politikai médiából mára világszerte elterjedt szókapcsolat indult el, a „fake news” amit azok a politikusok használnak előszeretettel a politikai ellenfeleik vagy a független média által ismertetett tények cáfolatára, akik nyilatkozatai, állításai köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel.
Ebbe az irányzatba sajnos, beletartozik a vallásokhoz és a tudományos eredményekhez kapcsolódó gátlástalan félrevezetés is. Szarka László református akadémikus egyik előadásában így fogalmazott: „Áltudományok és álvallások özönében élünk”.[1] Az áltudományos nézetek kiszűrésére, akár tévedések, akár szándékos félrevezetések, a természettudományos közösségeknek jó lehetőségei vannak, mert a tudományos állítások csak szigorú ellenőrzési folyamat végén kerülnek elfogadásra, azokat a szakterületek normái szerint bizonyítani kell. A média persze a szakértők cáfolata ellenére is sűrűn felkap áltudományos nézeteket, gyakran összeesküvésszerűen eltitkolt tényeknek beállítva azokat.
[[paginate]]
A keresztyénségnek is alapvető érdeke, hogy a hívőket megbízhatóan tájékoztassa, hogy a hit területén mi az igaz, és mi a hamis állítás. Ebben külön nehézséget okoz az, hogy nincs egységes keresztyén tanítás, a felekezetek nem csak a külső félrevezetések ellen, hanem más keresztyén felekezetek tanításaival szemben is harcolnak. A vallásszabadság demokratikus elvei szerint bárki bármilyen vallási elképzelést terjeszthet, beleértve az ateizmust is. Ezek állításait nem kell általánosan elfogadott szabályok szerint bizonyítania. Egy, a többség által szektának tekintett irány keresztyénnek, vagy bármilyen vallási irányzathoz tartozónak is beállíthatja magát, és akár megcsúfolhatja a keresztyén tanítások lényegét. A világban megjelenő sokszínű vallásokat és vallási irányzatokat az álvallásoktól nehéz megkülönböztetni, Szarka László felsorol néhány szempontot az elkülönítésre, de a vallások és álvallások tanításainak folyamatos fejlődése miatt ez csak történelmi távlatból egyértelmű.[1]
Minden történelmi világvallásnak vannak olyan teológiai elemei és olyan gyakorlata, amelyek a politikához, a földi hatalomhoz kötődnek. A világi politikának való megfelelés gyakran torz irányba mozdította a vallások fejlődését. A keresztyénségnél ez már Constantinus korával kezdődött, amikor a zsidó eredetű „szekta” állam-vallássá vált. A gondolkodás súlypontja fokozatosan eltolódott a krisztusi szeretettől, az evangéliumi tanításoktól az egyháznak a testek és lelkek feletti hatalmának megalapozása és megerősítése felé. A nyugati keresztyénség történelme tele van próbálkozásokkal az eredeti, Jézusi tanítások követésére a hatalmi pozícióban lévő egyház álláspontjával szemben. Találunk példákat elzárkózására, például szerzetesi rendek formájában, és találunk példákat a magasabb rendű keresztyén értékrendet követő civil közösségekre is. Az előbbiek működését az egyház szigorúan ellenőrizte, az utóbbiakat többnyire a hatalmát kétségbevonó eretnekségnek tekintette, és katonai erővel semmisítette meg. A keresztyénség eredeti tanításaihoz és értékrendjéhez való visszatérés igénye a reformáció korára erősödött meg annyira, hogy az ellene indított vallásháborúkban meg tudta magát védeni. Ehhez is szüksége volt a civil hatalmi szervezetek támogatására, mint Luther esetében a szász választófejedelemé, Zwinglinél és Kálvinnál a svájci városállami vezetéseké, később, a vallásháborúk idején a svéd királyé, vagy az erdélyi fejedelmeké.
[[paginate]]
A kiszolgáltatottság a polgári hatalomnak a nyugati keresztyénség további történetében is változó képet mutatott. Rendszeresen találkozhattunk véres leszámolásokkal, az istentiszteleti helyek lerombolásával, felekezetek, vagy akár a teljes keresztyénség tekintetében. Korunk nyugati polgári társadalmaira a liberális és konzervatív nézetek váltógazdasága jellemző. Az előbbi az állam és egyház teljes szétválasztását, az utóbbi többnyire a keresztyén állam ideológiáját képviseli. Ha a demokrácia megfelelően érvényesül, a keresztyén egyházaknak mindkét megoldás megfelelő lehet. Kérdés, hogy a kiemelt támogatás és a cserébe elvárt politikai állásfoglalás, vagy a saját híveinek szerény támogatása és a politikai függetlenség a kedvezőbb a gyülekezetek hitbeli fejlődésére.[2]
Korunkban tehát a keresztyén hitünket érintő kihívásokban is növekvő szerepet kapnak a globális szinten terjedő félrevezetések. Ezek közül sokat az álvallásokhoz sorolhatunk, másokat politikai félrevezetésekhez, vagy ateista filozófiákhoz. Amikor egy, a vallásunkkal kapcsolatos új nézeteket bemutató könyvvel, televíziós műsorral, újságcikkel találkozunk, nehéz megítélni, hogy az egy hiteles, előremutató, a korunknak megfelelő keresztyén tanítás, pártatlan vallási vagy filozófiai eszmefuttatás, vagy tudatos félrevezetés haszonszerzési, politikai vagy ateista háttérrel. Ebben a tanulmányban az ateista filozófia jellegzetes változásait foglalom össze a napjainkra felgyorsult tudományok eredményeinek félrevezető felhasználásáig. A keresztyén hitvédelem érveit, szempontjait korunk elkötelezett, hívő természettudósaink munkáira alapozom. Magamat is ehhez a csoporthoz sorolom, és feladatomnak tartom, hogy a modern tudományos eredményeket a keresztyén hitem szempontjából értelmezzem. Ezzel segítve a felgyorsult tudományos-technikai fejlődés követésével nehezen megbirkózó hívőket.
[[paginate]]
Az ateizmus félrevezető állításai a keresztyén vallás tanításaival szemben, és azok hitvédő cáfolata
Az ateisták vallásellenes harcukban a felvilágosodás korától a mai napig hivatkoznak a természettudományok újabb eredményeire. Érveléseikben gyakran félrevezetően keverednek a tudományosan bizonyított tények és a materialista filozófusok megalapozatlan következtetései. A keresztyén hitvédők munkáját az ateizmussal szemben nehezíti, hogy nem nyilvánvaló hazugságokkal, hanem részigazságokkal kell harcolniuk. Ennek tipikus példája, hogy egy új tudományos eredményre úgy hivatkoznak – gyakran csúsztatásokkal –, mintha azt bizonyítaná, hogy Isten nélkül is létrejöhetett és fennmaradhat a világunk. Ebből az az indokolatlan következtetés, hogy akkor Isten nem is létezik.
Európában az ateizmus a francia felvilágosodás során vált összefüggő világnézetté. Kezdettől fogva a természettudományok korábbi és újabb eredményeit tekintették bázisuknak. Tipikus félrevezetésük volt, hogy azokra az eredményekre, amelyek a keresztyén hitnek csak egyik vagy másik dogmájával voltak ellentétesek, úgy hivatkoztak, mint a teljes istenhit cáfolatára. Kopernikusz, Kepler, Galilei mind hívő keresztyének voltak, nem támadták az egyház hitbeli tanításait, csak csillagászati megfigyeléseik alapján állították, hogy a Nap a központ, és a Föld csak egy bolygó. Newton tanítása a testek mozgásáról és mechanikus kölcsönhatásáról már nehezebb kérdést feszegetett. Lehetett úgy értelmezni, hogy a testek mozgása a világegyetemben külső irányító (Isten) nélkül is szabályozott, és végtelen idő óta egyensúlyban van, tehát nem volt teremtés. Pedig a hívő Newton maga fogalmazta meg mechanikai törvényei beillesztését a keresztyén hitbe. Isten volt a teremtő, minden fizikai mozgás elindítója, és úgy alkotta meg a világot, hogy az, a törvényei alapján, állandó beavatkozás nélkül is működik.[3] Ez a deizmus néven ismert nézet, nem volt ateista, hanem a keresztyénségben és több más vallásban is előforduló teológiai irányzat.
A tudományok további fejlődése megcáfolta a mechanikus világképet, hogy minden, beleértve az élőlényeket és az embert, a mechanika törvényei alapján működő gépezetként tárgyalható. Elsőként az anyagok kémiai folyamatai kívántak új törvényeket. Kiderült, hogy vannak olyan szénvegyületek, amelyek csak élő szervezetekben keletkeznek, az élettelen természetben nem. A kémikusok évszázadokon keresztül kísérleteztek a szerves anyagok mesterséges előállításával, és a materialisták minden újabb szintetikus vegyületet az ateizmus sikerének tekintettek.
[[paginate]]
További ellentmondást jelentett az ateista világképre a hőtan, a termodinamika kifejlődése. Az anyaghoz rendelhető energia két részre osztható, a munkavégzésre felhasználható részre, ami a külső hatás nélkül lezajló folyamatokban csökken, és az entrópiára, ami nő. Az entrópia növekedés törvénye kizárja, hogy az anyagi világ jelenlegi formájában végtelen ideig fennmaradjon, tehát szükségszerűen volt kezdete, ahogy a keresztyén hit tanította.
Ellentmondásai ellenére az ateizmus a marxizmus térhódításával politikai eszközzé vált. Marx és követői szerint a vallás történelmileg csak az uralkodó osztályok hatalmának fenntartását segítő félrevezetés, az elnyomottak tűrését segítő ópium. Szerintük az istenhit és a vallás nem csak téves és felesleges, hanem egyenesen káros is. Ezért az istenhívő vallások fokozatos kiszorítására az egyházakat hatalmi eszközökkel korlátozták. A kommunista rendszerekben elsőbbséget élveztek azok a természettudományos kutatások, amelyek felhasználhatók voltak a materializmus támogatására. Ezzel szemben a keresztyén egyházak álláspontját gyengítette, hogy sok olyan új tudományos eredményt utasítottak el, ami ellentétes volt a korábban elfogadott dogmáikkal, akkor is, ha az eredményeket nem tudták szakmai alapon cáfolni.
Az egyházak által elutasított és az ateisták által támogatott kutatási terület volt a Föld bolygó életkorának tudományos meghatározása. A Biblia történelmi, leszármazási adatai alapján a Föld teremtését az egyházi dogmatika Kr.e. 4000 körüli időre becsülte.[4] Geológiai és rétegtani számítások, őslénytani leletek, majd később radioaktív bomlási elemzések és csillagászati adatok alapján a Föld kora egyre pontosabban meghatározhatóvá vált (kb. 4,5 milliárd év). Ez is csak egy dogmatikai állítást sértett, a hat napos teremtés szószerinti értelmezését, amit a teológusok egy része a folyamatos teremtés (creatio continua) modelljében elfogadhatónak tart.
[[paginate]]
Az ateisták részéről a politikai támogatás, az egyházak részéről az elutasítás vezetett a mai napig fennálló vitákra a darwinizmus kérdésében. A darwinista evolúció, a ma élő fajok kifejlődésének folyamata egy ősi egysejtű élőlényből, azon alapult, hogy egy faj egyedei eltérő alkalmazkodási képességekkel rendelkeznek a környezeti változásokkal szemben. A természetes kiválasztódás alapján az alkalmazkodásra képesebb egyedek nagyobb arányban maradnak fenn, és kedvező tulajdonságaikat átörökítik az utódaikra. Így sok generáció után a fajra jellemző tulajdonságok fokozatosan megváltoznak, új fajok jöhetnek létre.[5] Darwin, aki modelljének kidolgozásakor még hívő keresztyén volt, Newtonhoz hasonlóan próbálta beilleszteni elméletét a keresztyén tanításokba, például az őssejt Isteni teremtésének gondolatával.[6] Nem járt sikerrel, mert a darwinizmus volt az első olyan tudományos elmélet, amely a keresztyén hit több alapvető állításának újra értelmezését is kívánta. Hiába fedezték fel kihalt fajok ősmaradványait, köztük ősemberekét, a folyamatos fejlődés képébe nem lehetett beilleszteni az első emberpár teremtéséről, bűntelen paradicsomi életéről, a bűnbe eséséről, az eredendő bűn átörökléséről minden emberre, a megváltás szükségességéről, és a Megváltó Krisztus bekövetkezett eljöveteléről szóló alapvető keresztyén tanításokba. A darwinizmus tagadása olyan túlzásokhoz vezetett az amerikai fundamentalista közösségekben, mint a darwinizmus tanításának tilalma a polgári oktatásban.
A hívő természettudósok folyamatosan törekedtek arra, hogy a darwinizmust keresztyén gondolkodásukban értelmezzék. A legfontosabb eredmény a teista evolúció tanításának kidolgozása volt. Az alapokat Teilhard de Chardin fektette le,[7] az egységes értelmezés megfogalmazása Francis S. Collins munkája volt.[8] Ennek lényege, hogy a teremtés egy hosszú fejlődési folyamat, ami Isten tervei alapján a mai napig zajlik, előre meghatározott fizikai, kémiai és biológiai törvények alapján. A darwinista evolúció azon törvények összességéből ered, amelyeket Isten az élő világra alkotott. A teista evolúciót valló tudósok azóta számos részletét kidolgozták annak a szemléletváltásnak, amely feloldja a hagyományos keresztyén világképpel való ellentmondásokat. Ismeretem szerint ebben a legmesszebb Arthur Peacocke teológus-biológus jutott.[9]
[[paginate]]
Az ateizmus újabb irányzatai
A modern ateizmus egyik félrevezető állítása, hogy a modern tudományos eredmények megerősítik a materialista világképet. A valóságban a tudomány új eredményei inkább megkérdőjelezik, mint támogatják a hagyományos materialista filozófia számos tételét. Itt példaként a világegyetem spontán kialakulásának, fejlődésének és stabilitásának rendkívül alacsony valószínűségét említeném. A világegyetem „finomhangolásaként” megismert összefüggések szerint a jelenlegi világegyetem, benne a galaxisok, csillagok, szilárd felszínű bolygók, a fizikai kölcsönhatások és anyagi állandók megismert számszerű értékeinek csak rendkívül szűk tartományában jöhettek létre és maradhattak fenn a fejlődés évmilliárdos időtartamában.[10] További különleges anyagi feltételek szükségesek a biológiai életforma kialakulásához, fejlődéséhez és fennmaradásához a Föld bolygón. Ezek összességére használjuk az „antropomorf”, emberközpontú rendszer fogalmát, jelezve, hogy Föld az emberi élet kialakulására és fennmaradására ideális hely. Az ateisták állítása viszont az, hogy a földihez hasonló biológiai életforma kedvező körülmények között bárhol magától létrejöhet és fejlődhet. Ezzel szemben az élet szempontjából alapvető biológiai makromolekulák spontán létrejöttének matematikai valószínűsége olyan alacsony, hogy sem az eltelt milliárd évek, sem az égitestek, galaxisok milliárdnyi száma nem elégséges annak állítására, hogy a földihez hasonló élet véletlenül létrejöhessen és fejlődhessen. A véletlenszerű ősrobbanás és a világegyetem azt követő spontán evolúciója az emberiség létrejöttéig tehát nem bizonyított állítás, hanem egy rendkívül alacsony valószínűségű lehetőség. Számunkra sokkal valószínűbb magyarázat, hogy az ősrobbanással („a semmiből teremtéssel”) kezdődő fejlődési folyamat a Mindenható Isten gondos tervezésén alapult.
Mivel a szocialista diktatúrák lejáratták az ateizmus marxista tanításait, a szocialista rendszerek felbomlása után Európában az istenhit és az ateizmus egy ideig „békésen” élt egymás mellett. Az ateizmus harcos keresztyén ellenességét Richard Dawkins, Daniel Dennett és követőik újították fel. Bár magukat a természettudományos igazságok rendíthetetlen képviselőjeként jellemzik, valójában inkább tekinthetők a modern félrevezetési rendszerek példájaként. Tanításuk cáfolatára elsősorban Alister McGrath teológus és biológus hitvédő munkáit használom,[11] de idézni lehet Collins könyvét is [8]. A biológus Dawkins kiterjedt ateista munkásságából csak néhány jellemző példát emelnék ki. Legfontosabb vallásellenes műve az „Isteni téveszme”, amit követői az ateizmus bibliájának neveznek.[12] A terjedelmes könyv saját ateizmusának öndicsérete után, egymással kapcsolatban nem álló irodalmi idézetekkel úgy mutatja be a vallást, elsősorban a keresztyén hitet, hogy nem annak alapvető állításait, hanem egyes dogmáinak kritikáját részletezi. Az istenbizonyítékok cáfolataival foglalkozó részben olyan középkori teológus iskolák ontológiai jellegű bizonyítékait tárgyalja, amelyek már a protestáns tanításokból is kimaradtak, és Kant filozófiai munkássága óta csak a vallástörténelem részeként említik. Isten létének tagadására, a korábbi materialista cáfolatok mellett azt állítja, hogy az antropomorf elv alkalmatlan a darwini evolúció értelmezésére.
[[paginate]]
Így lényegében tagadja, hogy a Föld bolygón az egyedülállóan kedvező feltételek megléte szükségszerű a biológiai életformák létezéséhez. A vallás gyökereit is az emberi faj darwinista evolúciója alapján tárgyalja. Több kitérő után jut el ahhoz az állításhoz, hogy a vallásos hit az emberi evolúciót érdemben nem befolyásoló genetikai mutáció, ami csak azért maradt fenn, mert a természetes szelekció szempontjából nem volt hátrányos. Végül eljut kedvenc fogalmáig, hogy az isteni téveszme egy genetikus „mém”. A mém biológiai fogalmát 1976-ban ő maga vezette be. Modellje szerint az élő szervezetekben „replikátorok”, önmagukat ismétlő egységek vannak. Ezek egy része a fehérék előállítására szolgáló, már ismert, DNS alapú gének, a másik része a gének fennmaradását szolgáló mémek.[13] A darwinista evolúció elméletét úgy módosította, hogy az élet a mémek uralma alatt áll, azok minden lehetőséget felhasználnak saját fennmaradásukra, még az ember bonyolultságú szervezetek létrehozását is. Nekem a mém úgy tűnik, mint a korábbiakban a materialisták által elvetett „életerő elmélet” új variánsa. Dawkins szerint az emberi mémek több, az emberi társadalmi élettel kapcsolatos utasítás között, téveszmeként tartalmazzák az örökletes hitet az istenekben. A feltételezett mémekkel kapcsolatos kutatások, az alapvető sikertelenség miatt 2005-re megbuktak, de Dawkins ateista kirohanásait tartalmazó újabb könyveiben még mindig szerepelnek.
A közelmúltban számos olyan ateista irányzat is kialakult, ami a vallásokat, benne a keresztyénséget is az emberi társadalom evolúciója szempontjából pozitív tényezőnek tekinti. A megtévesztésük abban rejlik, hogy Isten vagy istenek létezését továbbra is tagadják, csak szemben a marxista képpel, az istenhit társadalmi előnyeit értékelik. Ezek közül első helyen a történelemtudós Yuval N. Harari munkáit említeném.[14] Irányzata szakított a hagyományos materialista dogmával, hogy az ember az eszközhasználat révén jutott evolúciós előnyhöz, és azzal emelkedett ki az állatvilágból. Szerinte a párszáz főnél nagyobb ősember csoportoknál kialakultak a közös mítoszok (a vallások alapjai). A fiktív entitásokba vetett közös bizalom kognitív forradalmat indított el, ami a homo sapiensnél átveszi a biológiai evolúció szerepét. Nagyobb közösségek esetében a pénz és a hatalmi szerkezetek (birodalmak) mellett a vallás a harmadik közösség egyesítő. A vallás jelentősége az, hogy istenre hivatkozó tanításai az emberek feletti legitimitást adnak. A szokásos ateista meghatározásokkal szemben, akik a vallások istenhitével szemben saját világnézetüket objektív alapokon álló ideológiának tekintik, Harari teista (istenhívő) és emberközpontú vallásokat különböztet meg. Korunk emberközpontú vallásának tekinti, többek között, 1. a liberális humanizmust, ami az egyes emberek jogait képviseli, 2. a szocialista humanizmust, ami kollektív jogokat képvisel, és 3. az evolúciós humanizmust, ami a degeneráció mentes emberiség eszméjét képviseli. Vegyük észre hogy a „humanizmus” itt nem jelent etikai értéket, a kommunizmust (2.), és a szélsőséges nacionalizmust, a fasizmust (3.) mi nem tekintjük morálisan elfogadható vallásnak. Szemben a mi keresztyén hitünkkel, Harari nem is várja el, hogy a tágabb értelemben vett vallások valamilyen pozitív értékrendet képviseljenek. Elég, ha azok univerzális és térítő szándékú ideológiák.
[[paginate]]
A vallások pozitív ateista értékelései közül kitérek egy olyan munkára, ami kifejezetten a Bibliai törvények részletes értékelésével foglalkozik.[15] A könyv alcíméből, a Biblia evolucionista olvasata, arra gondolhatunk, hogy ez a teista evolúció egyik elemző munkája, valójában ez is ateista félrevezetés. Az „ember három természete” az emberi gondolkozás és a társadalom fejlődését szakaszokra bontja. Az első a genetikailag rögzült ősi, kis embercsoportos viselkedési forma (természetes, biológiai). Ebben az irányító elvek és módszerek az egész emberiségre általánosak. A második a letelepedett, nagy létszámú kultúrákban a gyermekek tanításával átörökített tudás (kulturális). Ebben a szokások eltérőek a különböző közösségekben. A harmadik a gondolkozó ember természete, ami kritikával gondolja át a múlt szabályait, és hatékony újakat tervez (racionális). Ebben jellemző az új életmód, az új technológiák kialakítása.
Az emberi gondolkodás és viselkedés hasonló hátterű felosztásai Sigmund Freud pszichológiai munkái óta számos variációban fordulnak elő. Itt az újdonság az, hogy a szerzők a bibliai törvényeket, tanításokat és a történelmi-bibliakritikai munkákban már nagyrészt feldolgozott eseményeket, az általuk megfogalmazott három természet modelljével értelmezik. Úgy értékelik, hogy a Mózesi törvények a betegségek, háborúk, katasztrófák közösségi elhárítására kifinomult kulturális rendszert alkotnak, ami mérföldkövet jelentett a kulturális evolúció folyamatában. Meghaladta a nagy ókori birodalmak polgári törvénykönyveit. A büntetés és a megbocsájtás példás egyensúlyát adják. Így a Tóra egésze egyedülálló örökség az erőszak racionális együttműködésen alapuló korlátozására. Mindezeket természetesen nem Isteni eredetűnek tekintik, hanem egy rendkívüli felismerő képességű papi, prófétai csoport munkájának. Érveik között szerepel, hogy az alapvető etikai szabályok ősibbek, mint a nagy közösségi vallások. Fel sem merül bennük, hogy ezek lehetnek Isteni eredetűek. Tipikus ateista társadalmi evolucionista szemléletet tükröz, hogy olyan esetekben is emberi felismerésekre hivatkozik, amikor az adott kor és az ószövetségi közösség tudományos ismereti szintje ezt nem indokolja.
[[paginate]]
Ennek egyik jellemző példája a közvetlen családtagok házasságának tilalma. Mai genetikai ismereteink szerint a belterjes kapcsolatok a mutációs hibák felszaporodását eredményezik, ami az utódokban növelheti a rendellenességek számát. Az ókori társadalmakban a gyermekhalandóság aránya olyan magas volt, hogy ezekben az öröklött rendellenességek elkülönítése lehetetlen volt. Ennek azonosítására még kétezer év tudományos fejlődésre volt szükség. A szerzők szerint a tisztálkodási, a nemi életre vonatkozó és az étkezési szabályok mind a fertőzések terjedését felismerő emberi tudás alapján álló védekező intézkedések. A valóságban többször látszólag értelmetlen rendezési sémákkal is találkozhatunk, mint például a tiszta és tisztátlan állatok fogyasztási listájában. Az idegenekkel történő házasság tilalma is inkább közösségi, gazdasági kérdés, mint a nemi betegségek terjedését korlátozó szabályozás, hiszen nem terjed ki az idegen rabszolganőkkel, ágyasokkal való kapcsolatokra. Mi, keresztyén hívők is keressük, hogy a Mózesi törvényekben összefoglalt Isteni kinyilatkozások milyen látható hatással voltak az Ószövetség népének fennmaradására a nagy birodalmak árnyékában, milyen előnyöket jelentett mindennapjaikban az Isten törvényei szerinti életvitel. Ugyanakkor világos számunkra, hogy Isten törvényei és más kinyilatkozásai közül csak azoknak a célját ismerhetjük fel, amiket Ő úgy tart szükségesnek. Ha elfogadjuk, hogy most is csak homályosan látunk, nem zavarhatnak minket a látszólagos ellentmondások a Biblia parancsaiban.
Érdemes átnézni azt is, hogy milyen ateista irányzatok kifejlődése várható a közel jövőben, mert ezekre is fel kell készülnünk. Csak azokkal a témákkal érdemes foglalkozni, amik meghaladják a tudományos fantasztikus irodalom ötleteit, bár azok között is vannak etikai szempontból érdekes gondolatok. A természettudományos és társadalomtudományos szempontból igényes munkák közül Harari egyik könyvéből említenék két példát. [16] Az egyik példa a géntechnológia alkalmazása az emberi tulajdonságok feljavítására. Itt a betegségek leküzdése és az életkor jelentős kiterjesztése mellett az értelmi képességek fokozása is cél. Ilyen szintű beavatkozásokat anyagi okokból kevesen engedhetnek majd meg maguknak. Az eredmény a kiválasztott gazdagoknál versenyképes, emberfeletti tulajdonságok kialakítása lesz, míg a többség nyomorba süllyed. Az emberek fokozatosan két alfajra oszlanak, az egyik az ősi kultúrák félisteneire emlékeztet majd, a másik ugyanazon korok rabszolgáira. A mi keresztyén hitünkben az egyik legkomolyabb bűn, ha az ember maga akar istenné válni, Isten helyébe lépni. A keresztyén szeretet, a rászorulók segítése számukra olyan alapvető kötelesség, hogy nem tűzhetünk ki ezzel ellentétes célokat a jövőre. Természetesen az emberi életkörülmények, az egészségügyi ellátás fejlesztése nekünk is célunk, de megkülönböztetés nélkül, mindenkinek hozzáférhetően.
[[paginate]]
Harari egy másik, materialista alapokon álló ideológia megjelenést is említi, a számítógépes adattárolást és adatfeldolgozást vallásos rajongással szemlélő „dataizmust”. Ez az irányzat a korábbi „világlélek” modellt az információ mindenre kiterjedő hatalmával helyettesíti.[16] A dataizmus csak részben felel meg Harari vallás meghatározásának; univerzális és térítő ideológia. Azonban sem nem istenhívő, sem nem emberközpontú. A hagyományos keresztyén gondolkodásban Isten mindenhatósága magában foglalja a „mindent tudást” is, tehát Ő a mai szóhasználattal minden információval rendelkezik. A világlélek egy olyan panteista „istenkép”, amelyben a mindentudás az anyagi világunk összességére korlátozódik, teológiai szóhasználattal a mi anyagi világunkban immanens. Keresztyén hitünkben Isten alapvetően transzcendens, anyagi és emberi, társadalmi világunk felett áll, ránk felülről hat. Isten immanenciájának szintje anyagi világunkban a mai napig vitatott teológiai kérdés.[9] Figyeljünk oda, hogy a dataizmus egyetlen komoly politikai-etikai szabályozást képvisel, az összegyűjtött adatokhoz való korlátozás nélküli hozzáférést. Az információk tárolása és feldolgozása világméretű hálózatba kapcsolt mesterséges intelligencia elvű számítástechnikai eszközökön alapul majd, amelyben az emberi fajunk egyedeinek csak időlegesen lesz szerepe, az is csak másodrendű. A dataizmus vallás követőinek legfontosabb feladata a világméretű, emberi korlátozásoktól mentes hálózati rendszer kiépítése. Ezt egészíti ki az a személyekre vonatkozó elvárás, hogy minden időben, minden eszközzel törekedjenek az információ állomány gyarapítására. Keresztyén gondolkodásunk szerint a dataizmus célja egy mesterséges, istenszerű, nem biológiai alapú eszköz vagy lény létrehozása. Egy mesterségesen létrehozott, rajtunk uralkodó hatalmas bálványé.[17] Ezért nem ideológiailag semleges társadalmi fejlődési folyamatnak tekintjük, hanem a keresztyén tanításainkkal ellentétes kihívásnak.
Különös figyelmet kell fordítanunk a világméretű kommunikációs hálózatok fejlődési irányaira és sebességére. A 2022-ben nyilvánosan használhatóvá vált ChatGPT olyan lépcsőfoknak tekinthető a dataizmus végcéljának elérésére, amiről több szakértő, köztük Yuval Harari és Elon Musk is úgy gondolja, hogy túl korán vezették be, anélkül, hogy a káros és veszélyes következményeivel foglalkoztak volna.
[[paginate]]
Összefoglalás
Az ateisták véleménye az istenhitről, különösen a keresztyén istenhitről a történelem során folyamatosan változott. A felvilágosodás korában az egyházat és istenhitet a társadalmi egyesség részének tekintették. A marxista filozófusok a hatalom elnyomó eszközeként tekintették az egyházakat, és az osztályharc keretében harcoltak ellene. Dawkins és ateista követői szerint a hit egy genetikailag rögzült téveszme, az emberi evolúció káros mellékterméke. Harari szerint a vallások evolúciós előnyt jelentettek az elvont gondolkozással, közös tervezéssel működő emberi közösségekben. Csak a fantázia termékének tekinti az istenhitet, de hasznos fantáziának. A Biblia evolucionista értelmezése tovább megy, és azt elemzi, hogy ószövetségi zsidó nép fennmaradását és sikereit részleteiben hogyan segítette elő a közös Istenhit, és az annak nevében kidolgozott életmód szabályok.
Nekünk, keresztyéneknek világosan kell látnunk, hogy az istenhit modern ateista értelmezései nem jelentik a teremtő Isten létének elfogadását, és így azok csak a megtévesztés újabb változatai. Akkor miért szükséges a modern ateizmus kritikai áttekintése? Egyrészt azért, mert korunkban egyre növekvő távolság van az életmódunkat és életszemléletünket alapvetően meghatározó tudományos és technikai eredmények és a hagyományos keresztyén világkép között. A modern kor iskolázott, interneten felnőtt embere nehezen tűri a világnézeti ellentmondásokat. Rá kell mutatnunk, hogy a keresztyénséggel harcoló polgári és álvallásos nézetek állításaiban a természettudományos hivatkozások gyakran félrevezetések, következtetéseik megalapozatlanok. Világossá kell tennünk, hogy mi, keresztyének, nem a természettudományos eredményekkel harcolunk. Az istenhittel szemben nem a tudományok állnak, hanem az ateista félrevezetés, hogy a tudományos eredmények megcáfolták Isten létezését.
Ezzel párhuzamosan meg kell győzni az embereket a keresztyén hit igazságáról és értékeiről. A hazugságok áradatában segítenünk kell megállapítani, hogy kiben bízhatunk. Bíztatnunk kell gyülekezeteinket, felekezetünk tanítóit, az egyházpolitika irányítóit, hogy modern világunkban többet foglalkozzanak a hitvédelem aktuális kérdéseivel. Magam is sokat tanultam a Rákospalota Óvárosi Református Gyülekezetben, Jakus Gergely presbiter irányításával folyó hitvédő sorozat beszélgetéseiből.
Földvári István
[[paginate]]
Jegyzetek, hivatkozások:
[1] Szarka László: Tudomány és vallás – áltudományok és álvallások özönében (Föld és Ég, tudomány és hit. Geológiai és teológiai konferencia, Sopron 2008 kiadványa, Szerk.: Unger Zoltán, Hantken Kiadó, 2009) 88. old. Cikkében Szarka akadémikus ismertet néhány kritériumot az álvallások felismerésére: Az álvallások szabályrendszere önkényesen kiválasztott és nem koherens; Csak önmagukat tekintik hivatkozási alapnak; Kizárólagosan a hozzájuk csatlakozást tekintik boldogítónak, üdvözítőnek; Tagjaik elfogadásában gyakran fontosabbak a gazdasági szempontok, mint egy etikai rendszer.
[2] Gregory A. Boyd: A keresztyén nemzet mítosza. Hogyan pusztítja el az egyházat a politikai hatalomvágy. Luther Kiadó, 2022. (The Myth of a Christian Nation. How the Quest for Political Power is Destroying the Church, Zonderavan, Grand Rapids, 2005).
[3] Bolyki János: Newton teológiatörténeti jelentősége. Könyvrészlet: Történet – metafora – párbeszéd. Béres Tamás szerk., Kálvin Kiadó, 2009. 34 o.
[4] Ilyen becslést Luther is készített, majd 1650 körül James Usher pontosan Kr.e. 4004. október 23-ára tette a teremtés kezdőnapját. A fundamentalista teológusok egy része még ma is ezt a „pontos” dátumot fogadja el.
[5] Darwin eredeti elképzelését, hogy az egyedek tulajdonságai már saját életükben megváltozhatnak és ezek így öröklődnek, a további biológiai kutatások nem támasztották alá. Az evolúció eredeti mechanizmusát a genetikai kutatások, a mutációk felismerése, az etológiai vizsgálatok azóta tovább finomították.
[6] Bolyki János: Darwin teológiatörténeti jelentősége. Könyvrészlet: Történet – metafora – párbeszéd. Béres Tamás szerk., Kálvin Kiadó, 2009. 51. o.
[7] Pierre Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség. Gondolat Kiadó, 1980. (Le Phénomène Humain, Editions du Seuil, 1955).
[8] Francis S. Collins: Isten Ábécéje, egy tudós érvei a hit mellett. Akadémiai Kiadó, 2018 (The Language of God, A Scientist Presents Evidence for Belief, Free Press, New York, 2006).
Collins volt az ember teljes genetikai állományának meghatározására irányuló világméretű kutatások összefogó vezetője. A program teljes sikerrel zárult, és Collinsnak abban is jelentős szerepe volt, hogy az eredmények az emberiség közös, szabadon felhasználható kincsévé váltak, és nem néhány nagyvállalat profit termelő tulajdonává.
[9] Arthur Peacocke: Egy tudományos kor teológiája. Kalligram, Pozsony, 2011. (Theology of a Scientific Age, Blackwell, 2004).
[10] Végh László: Természettudomány és vallás. Kálvin Kiadó, 2002.
[11] Alister McGrath: Meghökkentő értelem. A valóság értelmezéséről, tudományról és hitről. Kálvin kiadó, 2016 (Surprised by Meaning. Science, Faith, and How We Make Sense of Things, Westminster Knox Press, Louisville, 2011); Alister McGrath: Tudomány és vallás. Tipotex, 2002 (Science & Religion, Wiley-Blackwell 1998).
[12] Richard Dawkins: Isteni téveszme. Libri, 2017 (The God Delusion, Houghton-Miflin, Boston, 2006).
[13] Richard Dawkins: Az önző gén. Kossuth Kiadó, 2005 (The Selfish Gene, Oxford University Press, 1989)
[14] Yuval N. Harari: Sapiens, Az emberiség rövid története. Animus Kiadó, 2015
(Sapiens, A Brief History of Humankind, Penguin Random House, London, 2011)
[15] Kai Michel - Carel van Schaik: Az ember három természete. A Biblia evolucionista olvasata. Typotex, 2019 (The Good Book of Human Nature. An Evolutionary Reading of the Bible, Basik Books, New York, 2016)
[16] Yuval N. Harari: Homo deus, a holnap rövid története. Animus Kiadó, 2018 (Homo Deus, A Brief History of Tomorrow, Penguin Random House, London 2015)
[17] A rajtunk, embereken uralkodó szuperszámítógép a tudományos fantasztikus irodalom egyik kedvenc témája. A szerzők habitusa alapján ez a „gép” lehet pusztító, az emberiséget rabszolgaságban tartó diktátor, vagy hatékony segítő rendszer az emberi faj túlélésére. Néha az ilyen számítógépekre úgy tekintenek, mint mesterséges istenekre. Erre példaként Frederick Brown „Válasz” című kétoldalas munkáját említem (Megjelent Isaac Asimov „Szívélyes Fahrenheit” című válogatásában, Maecenas Kiadó, 1990). Brown egy hálózatba kapcsolt szuperszámítógép ünnepélyes bekapcsolásáról számol be. A tervező első kérdése a számítógéphez az, hogy van-e Isten. A válasz után, „igen már van Isten”, a rendszert nem lehet többé kikapcsolni. Az eredeti novella 1954-ben jelent meg, tehát csaknem 70 éves!