• Nemegyszer hallani, hogy a gyermekvállalási kedv a családok anyagi biztonságának függvénye. Tényleg csupán ezen a profán szemponton múlna ez a fontos kérdés?

• Az utóbbi évtizedekben a kutatások és a klinikai munka során a szakemberek kiemelten foglalkoznak a veleszületett/genetikai és a környezeti rizikótényezők – mint például a támogató szociális háló vagy az anyagi biztonság – kölcsönhatásával, a protektív faktorok azonosításával mind társadalom-, mind orvostudományi értelemben. Ezek a tényezők valószínűségi elven működnek, és egymással egész életen át folyamatosan kölcsönhatásban vannak, így akár pozitív vagy negatív értelemben is hatással lehetnek a fejlődésre, az egészségre, adott élethelyzeti lehetőségekre, tágabb értelemben társadalmi változásokra. Aki egzisztenciális szorongást él meg, annak segítség nélkül nem könnyű a jövőről, kreatív célokról, önmegvalósításról, családalapításról gondolkodni. És hát vannak, akik akarnak gyereket vállalni, vannak, akik nem akarnak, és vannak olyanok is, akik akarnak ugyan, de nem tudnak. Persze a pszichológiai munka során érzelmi értelemben véve találkozunk extrém helyzetekkel is, mint például az önkéntes vagy kényszerű okból szükséges terhességmegszakítás, a mesterséges megtermékenyítés, a koraszülés veszélye – ezek mind olyan helyzetek, amelyek a gyász és a nagy fokú szorongás miatt a sürgős lelki segítség szükségességét vetik fel. Ilyen esetekben érdemes pszichológushoz fordulni.

[[paginate]]

• Demográfiai válságban van a nyugati világ, benne Magyarország. Sikerülhet megfordítanunk az ezt okozó negatív tendenciát?

• A médiában, közösségi médiában gyakran találkozhatunk azokkal a hírekkel, amelyek azzal foglalkoznak, hogy országunk növekvő pályára álljon demográfiailag. A siker azonban egyelőre még nem teljes. Számos okosan és körültekintően végigvitt, a nemzetközi irodalmat is felvonultató, reprezentatív mintára épülő, szignifikáns eredményeket produkáló elemzés zajlik napjainkban. A népességváltozás kérdéseinek megértéséhez közel százéves múltra érdemes visszatekinteni. A modernizáció, az értékváltozás, a klímavédelem és a klímaszorongás, a genderkérdések kapcsán számos forrás leír és bemutat tényeket, érveléseket. Ilyenkor mindig az a nagy kérdés, hogy hol van a közügy és a magányügy határa.

• Az imént a gyermekvállalás előtt és a terhesség alatt felvetődő lehetséges nehézségeket, dilemmákat említett, de az új családtag megérkezése is felvethet fontos kérdéseket, ráadásul ez az időszak már a gyermek fejlődésére is komoly hatással van.

• A szakirodalom kiemelt figyelmet szentel a szülés utáni depresszió felismerésére és kezelésére. Az édesanya és a gyermek közvetlen környezetének szakszerű megsegítése, a probléma felismerése ezen a téren szerencsére egyre szervezettebb és elterjedtebb már a gyermekklinikai gyakorlatban is. A korai kötődési kapcsolati mintákban szerzett tapasztalatok alapozzák meg a felnőttkori kapcsolatok minőségét, az érzelmi biztonság élményét vagy hiányát. Természetesen az „elég jó” szülőség nem velünk született képesség, hanem gyakorolható és tanulható folyamat – szükség szerint a gyermekpszichológusok által szervezetett tréningek, általuk vezetett egyéni folyamatok és kézikönyvek széles tárháza elérhető már. A nevelési tanácsadás fókuszában a pozitív megerősítésen alapuló, alapvetően a gyermek erősségeire fókuszáló és a gyermek fejlődési sajátosságait figyelembe vevő attitűd megszilárdítása áll, a gyakorlatban hasznosítható olyan eszköztárral, amellyel a mindennapokban tartós állapotváltozást lehet elérni.

• Ahogy utalt is rá, a korai évek anya-gyerek kapcsolata számos szempontból meghatározó, így a felnőttkori kapcsolatok minősége szempontjából is.

• E. Bader és P. T. Pearson a nyolcvanas évek végén érdekes megfigyelésre jutottak. Szerintük a párkapcsolatok fő fejlődési szakaszai párhuzamba állíthatók a mahleri gyermeki lélekfejlődési szakaszokkal. Vagyis ahogy az anya és a gyerek kapcsolatában az életkor előrehaladtával folyamatosan változnak utóbbi függetlenségi és kötődési igényei, ugyanúgy változnak a kapcsolatokban is az ismerkedéstől egészen az érett kapcsolatig. Valamint azt is megállapították, hogy az anya-gyerek kapcsolat milyensége, problémái alapvetően meghatározzák a későbbi párkapcsolatok minőségét. Olyannyira, hogy ezek a párkapcsolati problémák is jellemzően ugyanabban a fejlődési szakaszban, hasonló módon bukkannak fel, mint gyerekkorban.

[[paginate]]

• Például a megismerkedés, a szerelem időszaka, amikor megteremtődik a kapcsolat érzelmi alapja, kiépül az elfogadás, a bizalom és a kötődés, amely elbírja az „én” és a „mi” határainak, kérdéseinek későbbi előtérbe kerülését. Később jó kompromisszumkészségre van szükség az egyezkedés, a viták, az erőviszonyok formálódásának időszakában is, mert ekkor alakulnak ki a közös szokások, értékek, a mindennapi életmódok. Tehát a párkapcsolatok egyfajta „evolúciót” járnak be, amelynek fényében ideális esetben egy mélyebb, érzelmi intimitás felé tartanak. Persze a családtagok hathatnak egymásra, egynénileg is adódhatnak elakadások, megrekedések, amelyek a felek elhidegüléséhez, esetleg váláshoz vezethetnek. Sok pár- és családterápiás irányzat figyelembe veszi ezt az elméleti modellt.

• Napjainkban mintha egyre több lenne a sajátos nevelést igénylő gyermek.

• A gyermekeknek olykor különböző egyéni igényei, nehézségei lehetnek egyes helyzetekhez való alkalmazkodás során. Különösen akkor, ha veleszületett fejlődésbeli eltéréssel élnek, esetleg indokolatlannak tűnő érzelmi megnyilvánulásaik, megalapozatlannak tűnő félelmeik vannak. A három és hat év közötti fejlődési időszak meghatározó a gyermekek szociális, kognitív és érzelemszabályozási készségei szempontjából. Az óvodai, iskolai életben a pedagógusok sokszor olyan magatartásbeli nehézségekkel szembesülnek, amelyek megoldásához nem mindig állnak rendelkezésükre megfelelő eszközök. Emellett számos fejlődésbeli eltéréssel küzdő gyermek is járhat egy-egy csoportba. Sajnos nem mindig egyértelmű, hogyan kell a gyerekeket (és közvetlen környezetüket) saját kvalitásukban, személyiségükben megerősíteni, hogyan kaphatnak egyenlő esélyeket, méltó bánásmódot, hogyan kísérjük a szülőket, pedagógusokat abban, hogy az optimális figyelmet tudják biztosítani. A sajátos nevelési igény (SNI) kifejezés gyógypedagógiai fogalom és diagnózis, amely az oktatási intézmények számára megkönnyíti a jogi, költségvetési kérdések figyelembevételével elosztani a rendelkezésre álló pedagógiai kapacitást.

• Mégis, mi okozza ezeket a nehézségeket?

• Ide tartoznak egyes tanulási zavarok, illetve gyermekpszichiátriai diagnózisok (például az ADHD, az ASD), amelyek hátterében az idegrendszeri fejlődésbeli folyamatok szerepe meghatározó. Ezek nem magyarázhatók kizárólag pszichológiai okokkal, nem nevelési hiba okozza, hanem veleszületett sajátosságok, temperamentum-jellegzetességek összessége. Emellett tanult viselkedési problémák, rossz szokások SNI mellett és nélkül is előfordulhatnak, érdemes lehet ebben szakember véleményét kérni. Ilyenkor a gyerek sokszor azért csinálja azokat a dolgokat, amelyekről eleve tudja, hogy nem szabad, mert gyerek. Mert nem tudja leállítani magát, még nincsenek meg a megfelelő képességei a problémák megoldásához. Mert még kicsi, és viselkedése biztonságos határainak elsajátításához segítségre van szüksége. Vagy mert a problémás viselkedés tanult viselkedés, azaz a gyerek azért folytat bizonyos viselkedésformákat, mert az működik: például figyelmet kap, elér vele kívánt célokat, megmenekül számára félelmetes eseményektől stb.

[[paginate]]

• Hogyan segíthetünk az ilyen gyerekeknek?

• A gyerekek életében kiemelkedő szerepet betöltő felnőttek felelősségteljes, higgadt, következetes hozzáállása, példamutatása különleges jelentőségű, mert a gyerekek a viselkedést a számukra mintaként szolgáló felnőttektől tanulják. Többet tanulnak tetteikből, mint szavaikból. A felmerülő problémákkal való szembenézéskor a szakemberek és a gyerekek életében kiemelkedő szerepet betöltő személyek – szülő/gondozó, iskola, óvoda – aktív együttműködése, valamint otthoni és óvodai/iskolai intervenció is szükséges, tehát a gyerek közösségi életének minden olyan színterén, ahol a problémás viselkedés megjelenik. Alapvető jelentőségű az általánosítás, bűnbakképzés elkerülése – például hogy „neveletlen”, „tiszteletlen”, „gonosz” stb. –, mert minden gyerek, körülmény, élethelyzet, család más, és azért, mert minél inkább rossznak érzi magát egy gyerek, annál inkább ennek megfelelően fog viselkedni – beépíti saját identitásába, hogy „rossz vagyok”.

• A keresztyén ember hite és az ebből fakadó életszemlélete hogyan segíthet az aggodalmak eloszlatásában és a nehézségek feldolgozásában?

• A reziliencia kifejezést eredetileg a fizikában használták, és a tárgyak anyagának, felületének rugalmasságára utal. Ha egy reziliens tárgyat a földre ejtünk, nem törik össze, inkább visszapattan. A fogalom a pszichológiában a rugalmas lelki ellenállóképességet jelenti: azt, hogy szélsőségesen rossz helyzetekben sem törünk össze. A reziliencia – bár vannak kimutatott biológiai alapjai – nem „készen kapott” tulajdonság vagy személyiségvonás, hanem a tapasztalatokra épülő képességek, viszonyulások, gondolatok és viselkedések összessége. Mindezek tanulhatók és fejleszthetők. Olyan környezeti és pszichés tényezőket is érthetünk rajta, amelyek védelmet biztosíthatnak akár extrémen nehezített körülmények között, azok ellenére is. A lelki rugalmasságra leginkább mint sikeres alkalmazkodási készségre gondolhatunk, hogy akár a legnehezebb körülmények között is megteremtjük a saját biztonságérzetünket és mozgósítjuk az erőforrásainkat. Olyan módon, amilyet a helyzet épp megkövetel. A reziliencia kutatói tíz összetevőt azonosítottak azoknál az embereknél, akik képesek voltak erőt és bölcsességet meríteni a legnagyobb nehézségekből, felfedezni a „krízisek ajándékát”: támogató társas kapcsolatok és bizalom, valahová tartozás, koherens világkép és énkép, humor, célok kitűzése, kontrollképesség, tapasztalatok, hiedelmek a változásról, a stresszről és a megküzdésről, érzelemszabályozás, kezdeményezőkészség és a hit egy gondoskodó felsőbb erőben és önmagunkban.

• Szakemberként mi a tapasztalata és a meggyőződése?

• Sokféle érvényes élet létezik. Van egy távol-keleti mondás, amelyet egyszer egy Pető Andrásról, a XX. század egyik legkarizmatikusabb pedagógiai alakjáról, a róla elnevezett gyógypedagógiai módszer alkotójáról írt cikkben olvastam mint módszerének központi gondolatát: „Adj halat az éhezőnek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni, örök életre jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”

• Köszönjük a beszélgetést!