A Kecskeméti Református Jogakadémia története című kötet a nagy múltú iskola oktatási rendszerébe, kulturális életébe, örömökkel vagy éppen gondokkal teli hétköznapjaiba enged betekintést az 1875-1949-ig terjedő időszakban. A Jogakadémiának mind ezt olyan körülmények között kellett megvalósítani, amelyben a joganyagok oktatásának nem volt meg mindenben a precíz elérhetősége. Az 1860-as éveket követően, az ún. Ideiglenes Törvénykezési Szabályok alapján oktatták a jog anyagi és eljárásjogi részét. Nem beszélve arról, hogy csak 1900-ra készült el a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete.

A kecskeméti Jogakadémia kiemelkedő jelentőségét ilyen körülmények között kell értelmezni, amelyről a kiadvány tanúskodik.

A Szentírás igen sok helyen foglalkozik az emberre vonatkozó törvénnyel. A római levél 7. fejezetének 1. versében ezt olvashatjuk: „Törvény uralkodik az emberen, amíg él!” Ez a bibliai idézet kettős jelentőségű. Egyrészt a valós polgári törvényekre vonatkozik, másrészt viszont a mindenek felett álló isteni igazságra, ahogy a 194. dicséretben is énekeljük: „Tartsd meg e gyülekezetnek, / Melyet törvényid vezetnek, / Nagyjait, kicsinyeit…”

A törvények megtartása csak akkor lehetséges, ha az ember ismeri azokat. A Kecskeméti Református Jogakadémia története című kiadványban egyértelműen megtapasztalható, hogy a vizsgált korszak jogtudósai úgy oktatták az ifjúságot, hogy azok valóban helyesen és igazságosan járjanak el a civil és a hivatali életben egyaránt.

Jó bizonysága a kötet fogadtatása is annak, amit immár tudós jogászok, egyháztörténészek megfogalmaznak: Hiánypótló mű született – a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kiadásában.

A kar oktatói közül hárman: Homicskó Árpád Olivér, Stipta István és Törő Csaba, valamint Nánási László főügyész (Bács-Kiskun megye) négy fejezeten át elevenítik meg a múltat – rajzolnak meg egykori kiváló diákokat és oktatókat, vagy éppen „szürke eminenciásokat”, akik a világháborúban áldozták életüket a hazáért. Példa-embereket a XIX. és XX. századból, akiknek hite, hűsége és hazaszeretete a XXI. századba sugárzik. Mindenekelőtt, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol az elmúlt tanévet áthatotta a huszadik év jubileumi hangulata.

Ahogyan A szerkesztők előszava című fejezetben is olvashatjuk: „… a főiskolai felekezeti jogi oktatás korabeli eredményei ma is figyelemre méltók és a református jogakadémián folyó egykori tudományos-oktatási tevékenység napjaink tudásátadási folyamatai számára is értékes tapasztalatokat kínál.”

A Kecskeméti Református Jogakadémia 1875-ben lett önálló intézmény, ily módon a kötet 1875-től egészen az államosításig járja körül a legapróbb részletességgel a szervezeti működést, az oktatási rendet, a hallgatói összetételt, valamint a tanári kar tudományos munkásságát.

[[paginate]]

A szerzők igen alapos kutatást végeztek, s az olvasók – a maga sajátos műfajában – igen nagyszerű munkát tarthatnak a kezükben, amely a szakma mércéjével mérve magas színvonalon tudományos, ugyanakkor rendkívül olvasmányos. „Jövőt építeni csak a múlt kövein lehet” – ezért is figyelemreméltó, hogy a kecskeméti Jogakadémia a jog útvesztőiben jól eligazodó hallgatókat nevelt, akik a kor akkori társadalmi elvárásaiban is megállták a helyüket. A kötetnek ez is nagy jelentősége, hiszen ennek részletes feltárást teszi le az asztalunkra. Egyrészt tehát a nemzeti jogtörténet egy darabja, másrészt az egyetemes jogtörténet fontos dokumentuma is.

Aki kezébe veszi ezt a dekoratív és tartalmas kiadványt, napjainkban is megtapasztalhatja mind azt, amit tenni kell azért, hogy „a társadalom ne csak az emberek sokasága, hanem a jó emberek sokasága legyen”. A Kecskeméti Református Jogakadémia története felmutatta számunkra Kecskemét városa, a helyi református egyházközség és a Dunamelléki Református Egyházkerület korabeli áldozathozatalát, amellyel követendő példát adnak a ma embere és a jövő nemzedék számára is. Homicskó Árpád Olivér nemzetközi és tudományos dékánhelyettes, a kötet egyik szerzője és szerkesztője így fogalmazta ezt meg, a kecskeméti bemutatón:

„Örvendezéssel és alázattal szolgáltunk, megtapasztalva a 100. Zsoltár nemzedékes ígéretét ezen a kutatási területen is, hiszen Kálvin óta a református ember szívében ott van a joghoz való kötődés, mi több, a jog, a törvény tisztelete. Nem tudjuk, Kálvin mennyit töprengett a pályaválasztáson, s mai szóval élve, mi motiválta, hogy végül elsőként a jogi pályát választotta. De egy biztos, nem adhatta volna kezünkbe fő művét, az Institutiot – a keresztyén vallás rendszerét – a jog precíz és szabályozott rendszerének ismerete nélkül.”

A Jogakadémia a maga korában egy olyan szellemi műhely volt, ahol művelt, tudós főket képeztek, akik aztán a gyakorlati életben számos területen bizonyították hivatástudatukat.

A kecskeméti Jogakadémia szervezete című fejezetben, Homicskó Árpád Olivér a jogakadémiai képzésről, mint hungarikumról szól. Megtudhatjuk, hogyan lett a főtanodából főiskolai jog- és államtudományi kar, a szervezeti és működési statútumok alapján. Kutatásai eredményeként, részletesen elénk tárja a négy éves képzés szervezeti és működési felépítését, előnyeit és gondjait, a vezető testületek szerepét, az időközönként meg-megcsillanó reformelképzeléseket. S persze szembesülünk azzal is, hogy milyen kegyetlen nyomokat hagyott az első világháború a Jogakadémia életében.

Világháborúról, hadi helyzetről, forradalmakról Törő Csaba bővebben is ír, aki a szerkesztési elvek mentén haladva, a tanszékekről, a tantárgyakról és a Jogakadémia oktatási rendjéről szóló fejezetnek a szerzője – a kötetnek szerkesztője is.

Nánási László felhívja a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek a kecskeméti Jogakadémiát előnyben részesítették a hallgatók számára a sárospataki, a pécsi, az egri, vagy éppen a máramarosszigeti jogakadémiával szemben. De arról is szól, hogyan alakult az évek során a hallgatóság területi, nemzetiségi, vallási, családi származási összetétele.

„Szerintem a tanár csak szakirodalmi működésével képes dokumentálni a nagy nyilvánosság ítélőszéke előtt, hogy szakmájának a katedrán is eleget tud tenni” – idézi Kovács Pált, a Jogakadémia egyik tanárát Stipta István. Tanulmányában az oktatók tudományos munkásságát veszi górcső alá.

A Kecskeméti Református Jogakadémia nem kerülhette el azt a politikai intézkedést, amelynek során 1948-ban megszüntették a felekezeti jogakadémiákat. Az erre vonatkozó jogszabály, az 1948. évi XXXIII. tc. és a 198.996/1948. (VI. 1.) sz. Okm. rendelet alapján történt. Ennek értelmében, az állam átvette a jogakadémiákat – a gyakorlatban 1949. augusztus 30-án.

A tanári karnak és a diákságnak az a reménysége maradt, amit az 1. Zsoltár 2. versében olvashatunk: „Boldog, kinek az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”. A keresztyén ember számára ez a legfontosabb, mert ebből lehet erőt meríteni az olyan intézkedések elviselésére, amelyeket azok hoznak, akik igazságtalanul visszaélnek a hatalmukkal.

Isten törvénye felülír minden emberi törvénykezési szabályt!

Nagy Lenke