A Confessio körkérdése. Válaszol: Karasszon István, Püski Lajos, Juhász Tamás, Csűry István, Bagdy Emőke, Szűcs Ferenc, Zán Fábián Sándor, Nagy Béla, Végh László, Tóth Péter László, Karsay Eszter, Csabina Sándor, Géresi Róbert, Fekete Vince, Szenn Péter.
Tisztelt Olvasóm!
Írásomat szokatlan javaslattal kezdem. Kérem, hogy néhány percre (negyedóra? másfél óra?) tegye félre a „Confessio” folyóiratot. Kapcsolja be a számítógépét. A keresőbe írja bele (stílszerűen, csupa kis betűvel): nagy trianon palota.
Az ember élelem nélkül néhány hétig is elélhet, víz nélkül csak 3-4 napig, levegő nélkül csupán néhány percet bír ki szervezetünk. És meddig élhetünk tiszta levegő nélkül? Erre a kérdésre keresi a választ Bibók Zsuzsanna.
Várhatóan a Kopp Mária Intézet (rövidítve: KINCS) gondozásában kerül a könyvesboltokba Babavágyó címmel a könyvem, amelyről Böjte Csaba Atya azt írta, a munka a „Tanösvény az életért” alcímet is viselhetné.
Az öngyilkosság az ember talán legrejtélyesebb és legérthetetlenebb magatartása: ellentmond a természet törvényének, melynek parancsa az Élet, az egyed és a faj fenntartása, biztosítása. Zonda Tamás írása.
Alig van olyan természeti jelenség, amely olyannyira beszédtémává vált volna az elmúlt évtizedekben, mint a klímaváltozás, vagy ha úgy tetszik: a globális felmelegedés. A televíziós csatornák műsorai ontják a természeti katasztrófákról szóló híreket, többségüket összefüggésbe hozva a klímaváltozással. Eközben játékfilmek keltenek félelmet az emberekben, hogy mégsem felmelegedés, hanem újabb jégkorszak felé tartunk.
A hírek és rémhírek tucatja keveredik a köztudatban, és biztosak lehetünk: a nagy nemzetközi monopóliumoknak is jelentős szerepe van abban, hogy a fejekben teljes legyen a káosz.
Emellett tagadhatatlan: még a klímaváltozással foglalkozó kutatók sem tudják pontosan meghatározni, milyen mértékű lesz a felmelegedés, az erre vonatkozó modellek lényegesen eltérnek egymástól.
Sokunk számára a tengerek világa talán nagyon távolinak tűnhet. Jó tudnunk azonban, hogy mindannyiunk léte alapvetően függ az óceánoktól és azok egészségétől, függetlenül attól, hogy életünkben látunk-e tengert vagy sem.
A tengerek az általunk belélegzett oxigén felét termelik, és a kibocsátott szén-dioxid negyedét elnyelik, élelmiszert és megélhetést biztosítanak több mint egy milliárd ember számára.
Mégis, ez a kimeríthetetlennek tűnő erőforrás veszélyben van!
Mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy ezen változtassunk.