II. Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál
Az idei ősz legjelentősebb nemzetközi kulturális eseménye kétség kívül az október 7-22 között megrendezett II. Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál volt. 16 napon át különleges előadók, legendás együttesek, zenei ritkaságok, ősbemutatók, képzőművészeti kiállítások – tehát összművészeti ünnepnapok jelezték a fesztivál idejét, mindenhol teltházas előadásokkal. Ha a rendezvényt csupán 1-2 szóval kellene jellemezni, az a bátor inspirációk lehetne, és ezt már a megnyitó koncerten is át lehetett élni. A budapesti Szent István Bazilikában Liszt: Via Crucis című művének kortárs alkotássá történt átiratát mutatták be, Fekete-Kovács Kornél vezényletével, a Modern Art Orchestra előadásában.
A Liszt Ünnep nyitókoncerje a Szent István Bazilikában
Fotó: Hrotkó Bálint / Müpa
Az eredeti mű megszületését Liszt itáliai utazása inspirálta, amikor elzarándokolt Rómába, hogy maga is végig járja a római Colosseumban a keresztutat, a Via Crucist. Azok, akik nem juthattak el a Szentföldre, hogy Nagypénteken Jézus keresztútjának 14 stációját fölkeressék, Rómában, a Colosseum területén is megtehették ezt, egy ott, erre a célra kialakított helyszínen. Liszt, az ott átélt élményei hatására kezdett el foglalkozni Jézus szenvedéstörténetének zenei megfogalmazásával, amelyet 1878-ban el is kezdett. A komponálást 1879-ben Pesten fejezte be, a mű kéziratát ma is az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. A szólistákra, vegyeskarra és orgonára komponált oratórium után,
[[paginate]]
Liszt maga is készített variációkat, átiratokat, olyan zenei megoldásokat is alkalmazott művében, amelyek akkoriban szokatlannak, nagyon modernnek számítottak. A mű ősbemutatójára csak 50 évvel később, 1929 Nagypéntekén került sor, a pesti Belvárosi Plébánia templomban. Igazán a templomi környezet felel meg leginkább a Via Crucis előadására, és a mostani Liszt Ünnep premierjén is így esett a választás a budapesti Szent István Bazilikára. A remekművek többféle értelmezésének lehetőségével a Modern Art Orchestra vezetője, a zeneszerző Fekete-Kovács Kornél úgy élt, hogy megvalósította hitvallását, amely szerint a zene mélysége az egyszerűségben rejlik. Kiváló művészek álltak a közönség elé ezen az estén, Sherry Williams híres amerikai jazz énekesnő és Horti Lilla magyar szoprán, közreműködött továbbá Virágh András Gábor orgonaművész – zeneszerző és a New York-i jazz élet kiválósága Brian Charette orgonista. A nyitókoncert igazolta, hogy bizony, a remekművek különféle értelmezése kitűnő lehetőség az előadóművészetek világában.
A 16 napos fesztivál eseményeiből érdemes kiemelni egy másik bátor inspirációt is – a színházi előadások világából. A Neue Oper Wien társulata mutatta be a kortárs szerző Jörg Widmann Arc a tükörben című operáját, amely egyben a darab magyarországi ősbemutatója is volt. Az örök téma, a szerelmi háromszög, a féltékenység, a rivalizáció ebben a darabban is lényeges elem, ugyanakkor az alaptörténet nagyon is szokatlan, mégis korunkba illő, vagy inkább a jövőt festi föl.
A Neue Oper Wien előadása a Müpában
Fotó: Csibi Szilvia / Müpa
[[paginate]]
Az ambiziózus fiatal házaspár biotechnológiai céget alapít és vezet, amely jól prosperál. Nagy siker van kilátásban, mert egyik mérnökük segítségével kidolgozták az emberi klónozás technológiáját. A klónt vonzó, fiatal nő alakjában alkotják meg, aki külsőre éppen olyan, mint a cégvezető házaspár női tagja. A történet arról szól, hogy a rideg, számító ember- feleség mellett – akinek érző lénynek kellene mutatkoznia – a klón mennyivel emberibb gesztusokat tud fölmutatni, riasztó jövő képet festve föl – nem a robotról, hanem arról az emberről, aki Isten teremtményeként Istennek képzeli magát és érzéketlenül él a világban. Nem csoda hát, hogy mind a férj, mind az alkotó mérnök a klónba szeretnek bele. A darab elgondolkodtató. Meg kell szoknunk egyrészt a szokatlan, kortárs operatémákat, ugyanakkor súlyos bioetikai kérdéseket is feszeget az Arc a tükörben… hová tart világunk? Mindenesetre igazi bátor inspiráció volt ez a magyarországi ősbemutató is. Az egy felvonásos operát szerzője, aki ismert kortárs zeneszerző és klarinétművész, első operájaként szerezte a Müncheni Operafesztivál fölkérésére. A librettót Roland Schlimmelpfennig szövegkönyvíró alkotta. Olyan nagy sikert értek el a szokatlan témájú művel, hogy a mérvadó szaklap, az Opernwelt kritikusai, az évad legfontosabb premierjének választották. A magyarországi ősbemutatót a Liszt Ünnepen a budapesti Művészetek Palotája fogadta be.
Visszatérve a fesztivál névadójára: Liszt Ferenc előadóművészi és zeneszerzői életművét kiemelkedő minőség jellemezte. Korának nem csupán bravúros zongoraművésze volt, hanem zeneszerzőként szívesen alkalmazta forrásként régi korok egyházi és világi zenéjét, a népzenét is, ugyanakkor szerette a szokatlan, előremutató megoldásokat. Kortársai szerint is lenyűgöző személyisége, amely briliáns tehetséggel és művészi nyitottsággal párosult igazi kincse zenei kultúránknak. Méltó, hogy a nevét viselő fesztivál is a műfaji sokszínűséget és nyitottságot képviselje. A tapasztalat, a teltházas előadótermek, színházak és koncerttermek idén is azt bizonyították, hogy a magyar közönség széles rétegét mozgósítja a Liszt nevével fémjelzett őszi fesztivál.
Gimesi Zsuzsa