Szükség van a tervekre

Sokan álltak értetlenül a Reformátusok Szárszói Konferenciájának 2022-es témája előtt. Miért lenne szükség református nemzetstratégiára – tették föl a kérdést. Mint azt Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány – a konferencia szervezője – ügyvezetője elmondta: „Ugyan az egyház legfőbb stratégiai célját Jézus a missziói parancsban fogalmazta meg, időnként a magunk eszközeivel is át kell gondolni és meg kell tervezni azokat a távolabbi célokat, amelyek ennek a végrehajtását szolgálják. Az együtt gondolkodás alapja a Generális Konvent által elfogadott vitairat, a Kárpát-medencei Magyar Református Missziói Stratégia. Isten elhívása ez, hogy terveket készítsünk, hogy a ránk bízott küldetést teljesíthessük.” Hasonlóan látja a kérdést Pásztor Dániel tiszáninneni püspök is. Mint a konferenciát megnyitó beszédében elmondta: „Aki küldetést teljesít, nem révedezhet a múltban, aktuális, napról napra szóló feladata van. A hívő ember akkor cselekszik jól, ha ezt a feladatot tőle telhető legnagyobb alázattal teljesíti, így a tervkészítés, stratégiaalkotás sem áll tőle távol. A püspök elmondta, először őt is elgondolkodtatta a konferencia idei témája: Mi, reformátusok – magyar református nemzetstratégia. „Volt bennem egy kis félelem, esetleg a református gőg, hübrisz érződik ki a címadás mögül: »Majd mi megmondjuk, mit kell csinálnia nemzetünknek.« Azután végiggondoltam a dolgot, és Isten lecsendesített: igen, nekünk, magyar reformátusoknak küldetésünk van Isten országa építésében! El kell mondanunk, amit Isten ránk bízott, hiszen ha nem mondjuk el, ő számon fogja rajtunk kérni. Legyen közös ügyünk, feladatunk Isten országának építése.”

[[paginate]]

Egységben, hitbeli szellemi megújulás által

Mint azt Balog Zoltán dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a konferencián kifejtette, mi magyar reformátusok nemzeti egyházban gondolkodunk, a református egységet már azelőtt újra megteremtettük a Kárpát-medencében, hogy a politika megadta volna az állampolgárság felvételének lehetőségét a határon túli magyaroknak. A stratégia megalkotása és megvitatása közben kiderült, hogy először hitbeli és szellemi megújulásra, összekapaszkodásra van szükség ahhoz, hogy a hálaadás következménye legyen az egyház kifelé megnyilvánuló szolgálata. Valóban Igéből élő egyházzá kell válnia a reformátusoknak. „Stratégiánk része ezért egy Kárpát-medencei szellemi műhely létrehozása. Ha mindenki csak megy a maga útján, nem fogjuk betölteni a küldetésünket. Amikor a bennünket érintő kritikus kérdésekről beszélgetünk, megjelenhetnek törésvonalak. Ha nem vagyunk képesek közösen véleményt alkotni, iskoláinkon keresztül tanítást, valóságos életsegítséget adni, akkor miért vagyunk együtt, miért van teológiánk, miért vannak pedagógiai intézeteink?” – tette fel a kérdést Balog Zoltán. A püspök szerint a református közösségnek nem csupán azt kell elmondania, mit gondol egy-egy kérdésről, mit tart jónak vagy rossznak, hanem releváns és valóban segítséget nyújtó módon kell beszélnie. „Nem pusztán az igazságot kell képviselni, hanem a szeretetben felismert igazságot. Nekünk olyan módon kell beszélni, ahogyan csak a magyar református keresztyének tudnak. Ehhez szükség van testületek, műhelyek szellemi-lelki munkájára, amelyeket kifejezetten ezért tartunk fenn, és ezeknek a műhelyeknek össze kell kapcsolódniuk” – fogalmazott.

^{Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
Fotó: Hirling Bálint}

[[paginate]]

Közösségben, határozottan

A konferencia egyik beszélgetése során Balog Zoltán úgy vélte, hogy míg általánosságban az európai tendencia az, hogy a hit individuális, az embereket pedig – részben jogosan – az érdekli, hogy a hit mennyiben segít személyes problémáikon, a magyar reformátusok közösségben gondolkodnak. Szabó Dezső gondolatát átfogalmazva „minden magyar református felelős minden magyar reformátusért”. Tapolyai Emőke pszichológus hozzátette: Az emberek nagy tömege kapcsolatokban szerzett sérüléseket. Aki kapcsolatban sérült, az csak kapcsolatban tud gyógyulni – mondta. Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor, egyházunk Missziói Szolgálatának vezetője mindemellett azt a kérdést tette fel, hogy megértjük-e, megragadjuk-e azt a fajta megszólítást, amit Isten nekünk ad. Véleménye szerint mindenki a maga helyén érték, de fontos bizonyossággal állni azon a helyen, ahova Isten helyezett. A missziói szolgálat vezetője szerint a reformátusság nem zárvány, amelynek ki kell vonulnia a társadalomból, hanem a lelkileg éhező világnak tovább kell adnunk Isten igazságát. Lánczi András filozófus szerint ezt erősen hátráltathatja az a tény, hogy a felvilágosodás, és minden, ami erre épült, abba az irányba hatott, hogy a korábbi közösségek szétessenek, és újraszerveződjenek más alapon. A vége mindennek az lett, hogy amit régen együtt csináltak az emberek, azt ma egyedül csinálják. Nem az a probléma, hogy a normák szétestek, hanem hogy az új normák közösségteremtő ereje sokkal gyengébb, mert a mai közösségek egyéni, önkéntes alapon, szubjektív megegyezés alapján alakulnak ki. Tapolyai hozzátette: olyan társadalomban élünk, ahol több a kérdés, mint a válasz, mert félünk válaszolni, pedig keresztyén hitünkhöz ez is hozzátartozna: az első apostolok egyet kivéve mind meghaltak a hitükért, mert kimondták a válaszokat. Szerinte relativizált világban élünk, ahol csak a szubjektív van, és nincs fekete vagy fehér, nincs jó és gonosz, de a relativizált identitásban az a csapda, hogy ha bárki lehetek, akkor senki sem vagyok, és ha bármi lehetséges, akkor semmi sem igaz. Lánczi András szerint a relativizálás jó példája, amikor azt mondják a Bibliára, hogy egy könyv a sok közül. Tapolyai Emőke hozzátette: aki az Igére úgy tekint, mint száraz dokumentumra, az nem tapasztalta meg a Szentlélek személyi jelenlétét és annak az imádság is csak monológ, nem párbeszéd Istennel.

^{Fotó: Hirling Bálint, forrás: reformatus.hu}

[[paginate]]

Egyedül a Szentírás

Ha pedig relativizáljuk a Szentírást, komoly bajba kerülhetünk. Hiszen legfontosabb kérdésünk ma élő reformátusként is az, hogy milyen módon tudjuk megtartani a sola Scriptura elvét. Mint azt a Kárpát-medencei Református Nemzetstratégia vitairatában olvashatjuk:

„Az elmúlt évtizedekben sokat erősödött a különböző felekezetű magyar keresztyének lelki közössége, ez megmutatkozik közös társadalmi és nemzeti felelősségvállalásukban is. Ezt a lelki közösséget a magyar reformátusság elsősorban az evangéliumban felismert alapértékkel szolgálja. A sola Scriptura elv szerint a Szentírás Isten és önmagunk megismerésének forrása. Miközben az emberi élet, a társadalom és a nemzet sorskérdéseire keressük a keresztyén válaszokat, a kiindulópontunk kizárólag a Szentírás, tehát Istennek Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott önkinyilatkoztatása. A magyar református hívők közvetlenül és feltétlen bizalommal viszik Isten elé az egyéni, közösségi, társadalmi és nemzeti sorskérdéseket.”

Ha nincs meg ez a közös kiindulópont, akkor a drámai kérdés: mi fogja és ki fogja egyben tartani azt, ami Isten megváltó és teremtő kegyelméből összetartozik: teremtő kegyelméből a nemzet, szabadító kegyelméből pedig a magyar református egyház – tette fel a kérdést Balog Zoltán. Isten Igéje, a Biblia a magyar reformátusok számára nem formális alappont, egyszerű könyv, hanem Isten kinyilatkoztatása, a valóság olvasata. „Bennünket minden értékünk és hiányosságunk ellenére az Ige tanulmányozása tesz kivételessé a magyar és a Kárpát-medencében velünk élő nemzetek körében. Másképp mondva: az Igében élünk, ennek bemutatása, demonstrálása első számú feladatunk. Az Ige népe vagyunk és az Ige népe akarunk lenni, ez tesz minket különlegessé” – mondta a püspök.

[[paginate]]

Áldássá lenni a világban

Református nemzetstratégiánk lényege, hogy mi, magyar reformátusok áldást adjunk, áldássá legyünk a világban, idézte elődjét, Bogárdi Szabó Istvánt a zsinat lelkészi elnöke. Egy másik megszólalásra utalva elmondta, mi, magyarok többet adunk a világnak, mint amennyit kapunk, de ez jól is van így. „Jó, ha többet adunk azoknak, akik ránk vannak bízva. De ahhoz, hogy erre képesek legyünk, szükség van a megtérésre. /…/ Krisztus arcának fényében, vagyis az Ige fényében kell szemlélnünk mindent.”

A püspök arról is beszélt, most, amikor úgy tűnik, a hét bő esztendő után ránk köszöntött a hét szűk év is, ideje átgondolnunk, hogyan cselekszünk. „Tekinthetünk a nehézségekre Istentől kapott lehetőségként is: mit jelent áldássá lenni az elkövetkező hét szűk esztendőben. Ne azt nézzük, hogyan úszhatjuk meg ezt az időszakot a legkevesebb szenvedéssel. Most mérlegre tevődik, hogy egyházi közösségként tudunk-e együtt gondolkodni.”

Nem szabad saját berkeinken belül megmaradni, csupán saját gyülekezeti, intézményi, tudományos közösségekben gondolkodni. Lelki térfoglalásra van szükség, ez azonban csak közös erővel és hittel valósulhat meg. „Nemcsak saját kis világunkban elmondott szavakra, hanem közös, karakteres református bizonyságtételre van szükség”  – zárta gondolatait Balog Zoltán.

Szücs Péter

(Az összefoglaló a reformatus.hu felületén a Reformátusok Szárszói Konferenciájáról megjelent tudósítások alapján készült. A konferenciáról készült videófelvétel visszanézhető a szarszo.reformatus.hu weboldalon.)