A 70 éves Karasszon Dezsőt köszöntjük
Karasszon Dezső orgonaművész, zenetörténész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara nyugalmazott egyetemi tanára ebben az évben töltötte be 70. életévét.
Orgona- és Egyházzenei Tanszék alapítója, a debreceni Schola Calviniana graduálkórus alapító karnagya Szentesen született 1952-ben. Lelkipásztor szülei tiszafüredi parókiáján nőtt fel. (Tudós édesapja később ószövetségi professzor lett Debrecenben.)
1976-tól mind a mai napig a Debrecen-Nagyerdei gyülekezet orgonistája, és e minőségében 1980 óta a vasárnap délutánonkénti egyházzenei sorozat művészeti vezetője. Évtizedeken keresztül kántori szolgálatot végzett a Debrecen-Kistemplom gyülekezetében. Koncertjei, rádiófelvételei, előadásai, cikkei (különösen a XVI-XVII. századi magyar református liturgikus zene tárgyköréből), könyvei (Gárdonyi Zoltánról, Bevezetés a magyar református egyházzene világába, Alternatív koráliskola) és szakmai fordításai révén ország szerte ismertté vált.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakán diplomázott 1976-ban. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen doktorált (PhD) teológiából, Synopsis gradualis (a gregorián ének és református istentisztelet) című értekezésével, 2002-ben. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen pedig habilitált 2007-ben.
A Debreceni Református Gimnázium tanára volt 1976-1988 között. 1988-tól a Debreceni Zeneművészeti Főiskola (illetve jelenlegi nevén: Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara) tanára. Orgona- és Egyházzenei Tanszéket alapít, amelynek tanszékvezető professzora 2015-ig, nyugalomba vonulásáig.
Számos rangos versenyzsűri munkájában vett részt és még több neves kortárs zeneszerző művét mutatta be első előadásban Európa-szerte. 1986-ban megjelent Frescobaldi-felvétele „Az év hanglemeze” kitüntető címet nyerte el.
1998-ban Gárdonyi Zoltán összes orgonaszonátájának a felvételével lépett a nyilvánosság elé. 2001-ben Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt orgona- és kamarazenei műveiből két CD-felvételt készített a Debrecen-Nagytemplom Aquincum orgonáján. Legújabb hanglemezén J. S. Bach műveit játssza a középnémet régió egyik legnagyobb történelmi hangszerén, a wusterhauseni Stadtkirche Joachim Wagner orgonáján.
Orgonaművészként, tanszékalapítóként, karnagyként és egyházzene-történészként, illetve oktatóként végzett iskolateremtő munkája, példaértékű életútja elismeréseként Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapott az államalapítás napján Novák Katalin köztársasági elnöktől.
Az alábbiakban a tiszteletére írott három tanulmánnyal (Papp Anette, Hafenscher Károly és Karasszon István tollából) köszönti Őt a Confessio Szerkesztőbizottsága és Szerkesztősége: Isten áldását kívánva életére és alkotóművészetére.
A liturgiai és himnológiai bizottság összeállításában nemrégiben jelent meg a Református Énekeskönyv (RÉ21), ami újra elgondolkodtad bennünket afelől, hogy milyen komplex feladat egy ilyen gyűjtemény szerkesztése – ma is, de korábban is több szempontot kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el. A Zsoltárok könyvének magyarázatában hatalmas szerepe volt az egyes költemények értelmezésének, amihez az elmúlt száz év forma- és műfajkutatása adta talán a legjelentősebb hozzájárulást. Ha azonban a műfajokat, ill. azok elhelyezkedését tekintjük a Zsoltárok könyvében, az derül ki, hogy ezeknek jóformán semmilyen szerep nem jutott a zsoltároskönyv összeállításában. A kompozíció kutatása tehát ettől teljesen független feladat!
[[paginate]]
Egy rövid, egyáltalán nem teljes, és a vitás kérdéseket teljesen figyelmen kívül hagyó áttekintés mutathatja ezt:
- himnuszok: 33, 65, 67, 68, 100, 103, 104, 113, 117, 135, 136, 145-150 (és persze a trónralépési himnuszok: 47, 93, 96-99)
- király-zsoltárok: 2, 18, 20, 21, 45, 72, 110, 132
- közösségi panaszénekek: 44, 60, 74, 79, 80, 83, 90
- egyéni panaszénekek: 3, 5, 6, 22, 38, 39, 42/43, 51, 61, 69, 86, 88, 102, 130, 140-143
- zarándokénekek: 120-134 (+84)
- közösségi hálaénekek: 124, 129
- egyéni hálaénekek: 9, 18, 32, 116
- történeti zsoltárok: 78, 105, 106, 114
- tóra-énekek: 1, 19 (a 8. verstől), 119
Az Olvasót most arra kérjük: ne az esetleges eltérésekre, ne is a gyakori kevert műfajú zsoltárokra legyen itt tekintettel (egyébként se soroltunk fel minden zsoltárt), hanem inkább arra, hogy a műfaj kérdése mennyire nem jellemző a zsoltároskönyv kompozíciójára. Azaz hogy teljesen irrelevánsnak mégsem mondható: a zarándokénekek esetében kifejezetten beszélhetünk kompozícióról; a 84. zsoltár másutt való jelenlétét úgy értelmezhetjük azonban, hogy a macalót-zsoltárok gyűjteményének fölvételekor már nem volt szempont a közös műfaj és közös „Sitz im Leben” (élethelyzet): a zarándoklat. Ilyen műfajú zsoltárt máshova is be lehetett illeszteni. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk a trónralépési himnuszokról: együtt szerepelnek, tehát bizonnyal korábbi kompilációt illesztettek be a nagyobb gyűjteménybe, de ez nem akadályozta meg a nagyobb gyűjtemény összeállítóját abban, hogy hasonló műfajú zsoltárt máshová is beiktasson. Valószínűleg tehát szempont volt a műfaji kérdés is, de nem elsődleges; nem mindig és nem minden gyűjtemény összeállításakor jutott érvényre!
[[paginate]]
Persze, ami rögtön feltűnik, s szempontként azonnal kínálja magát: a Zsoltárok könyvének öt részre osztása. Az ötös szám mindenesetre mesterkéltnek tűnik (bizonnyal a Mózes öt könyvére történő utalással), így feltételezhető lenne, hogy a kompozíció létrejötte utáni, szekunder meghatározott felosztással van dolgunk. Érdekes, hogy ez nem így van! P. W. Flint a qumráni zsoltároskönyv vizsgálatánál azt állapítja meg, hogy az első három könyv állt csupán stabilan a Kr.u. I. században, s a további két könyv kialakulása folyamatban volt még ekkor (ami persze nem azt jelenti, hogy a két könyv tartalmában szereplő zsoltárok ne léteztek volna már ekkor is). Ha valaki mármost figyelemmel van az öt könyv eloszlására, akkor fel is tűnik neki mindez!
1–41
Doxológia: 41,14 „Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.”
42–72
Doxológia: 72,19-20 „Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. (Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.)”
73–89
Doxológia: 89,53 „Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!”
90–106
Doxológia: 106,48 „Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!”
107–150
Doxológia:146–150
Mond valamit a doxológiák áttekintése? Talán igen! Nyilvánvaló, hogy az ötödik könyv doxológiája egészen hosszú, öt (!) zsoltárból áll. Feltételezhető tehát, hogy az ötödik könyv szerkesztője ezzel nem csak magát az ötödik könyvet, hanem az öt könyvből álló zsoltároskönyvet akarta lezárni. A doxológiák egyébként (jól megszolgálva nevüket) Isten dicsőítésére szólítanak fel, viszont valami még feltűnik az előző könyveknél is: a második doxológia kiegészítést tartalmaz, hiszen mondja, hogy a kompozícióval lezárult Dávid imáinak a gyűjteménye – tehát a szerző volt az összeállítás szempontja. A negyedik doxológia szempontja eltér: hangsúlyozza, hogy az „egész népnek” kell mondania az istendicséretet – tehát nem a szerző, hanem a gyülekezet szempontja volt számára fontosabb.
[[paginate]]
Mindez egybevág Flint azon észrevételével, hogy az utolsó két könyv kompozíciója még nem rögzült Qumránban. A qumráni 11QPsa szövege egyébként komoly fejtörésre ad okot a tudósoknak: a Zsolt 101–150 szövegét más szövegekkel is keveri, s egészen más sorrendben állítja, mint a mi megszokott zsoltároskönyvünk. Tekintettel arra, hogy a Septuaginta sorrendje tulajdonképpen megfelel a héber kánon sorrendjének (csupán három helyütt tér el a számozásban: 9/10., 114/115., ill. 146/147. zsoltár, ill. a 151. zsoltár is hozzáfűzi a gyűjteményhez), az eltérés nyilván a qumráni közösség valamilyen szempontja lehetett. Talán liturgikus, talán időszámításhoz igazodó, talán teológiai (messianisztikus) volt ez a szempont – ezt a kérdést itt eldönteni nem feladatunk. Itt most elég eredményként annyit leszögeznünk, hogy a Zsoltárok könyvének öt könyvre történő osztása nem egyszerűen egy késői rendszerezés eredménye, hanem itt is történeti fejlődésről lehet beszélnünk, amelynek során több szempont is érvényre jutott. Két szempontot teljes bizonyossággal mondhatunk: a szerzői, ill. a közösségi (liturgikus) szempont fontos volt – nyilván annak figyelembe vételével, hogy esetleg a szerzőségen nem is talán annyira személyt (Dávidot), mint inkább egy stílust értettek.
Az öt könyvtől egyébként teljesen függetlenül is észrevehet a figyelmes olvasó egyéb apróbb gyűjteményeket is a Zsoltárok könyvén belül. Ez azt sugallja, hogy a Zsoltárok könyvének összeállításában már meglévő gyűjtemények fölvétele játszott fontos szerepet – és ez bizonnyal így is van cum grano salis. A kérdés csupán az, hogy hol van a határa az ilyen mögöttes gyűjtemények keresésének! Említettük már a zarándokénekek együttesét (Zsolt 120–134), amely a 135. és 136. zsoltár kiegészítéssel a „nagy hallél” gyűjteménye; talán erre válaszol a Zsolt 146–150 „kis hallél” gyűjteménye is. A kettő között található egy dávidi zsoltároskönyv – legalábbis ezt sugallják a zsoltárfeliratok –, amelyekről a fentiekben föltételeztük, hogy a qumráni közösség messianisztikus teológiáját tükrözik. Ez azonban nem az egyetlen „Dávid-kompozíció” a Zsoltárok könyvén belül! A Zsolt 3–41 bizonnyal egy jóval korábbi gyűjteményt tár elő „Dávid zsoltárairól”; hogy az összeállítás során milyen szempont jutott érvényre, az kérdéses. Elképzelhető, hogy egyszerűen egy összeállítást tulajdonítottak a zsoltárköltészetben kiemelkedő izraeli királynak, és se tartalmi, se teológiai, se időbeli szempontok nem játszottak szerepet. Ha így van, akkor érthető egy második „Dávid zsoltárai” gyűjtemény, ahol viszont kifejezetten arról beszélhetünk, hogy némely zsoltárokat megpróbáltak Dávid életének különböző szakaszaival kapcsolatba hozni.
[[paginate]]
Az 51. zsoltár a 2Sám 12-nek akar megfelelni, az 52. az 1Sám 21,8-nak, az 54. az 1Sám 23-nak, az 56. az 1Sám 21-nek, az 57. az 1Sám 22-nek, az 59. az 1Sám 19-nek, a 60. a 2Sám 8-nak, ill. a 63. az 1Sám 23-nak – a biográfiai szándék félreértethetetlen, miként az is feltűnik, hogy e zsoltárok tényleges tartalma néha nem árul el konkrét történeti adatot: az azonosítás szekunder! Bizonnyal volt tehát egy olyan összeállítás is, amely „Dávid imádságainak gyűjteménye” nevet viselte, s itt az életrajzi adatok szerinti rendszerezés lehetett a fő szempont, de a munka még több imádságot is felvett a zsoltárok sorába: a Zsolt 51–72 egységét értelmezhetjük úgy, mint a Dávid imáinak gyűjteményét. Igen érdekes itt, hogy a 2Krón 29,30 szerint Ezékiás király megparancsolta a vezető embereknek és lévitáknak, „hogy dicsérjék az Urat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival.” Ászáfról persze a fogság előtti időben nem hallunk, annál inkább fontos a szerepe a fogság utáni restaurációban! A Krónikák könyvének (Kr.e. IV. század!) megjegyzését viszont érthetjük úgy, hogy Dávid imáinak gyűjteménye mellett már ott voltak az Ászáfnak tulajdonított zsoltárok: a Zsolt 73–83 gyűjteménye. S ha az 50. zsoltárt is Ászáfnak tulajdonítja a felirat, abból egyfajta történeti következtetést is levonhatunk: ezek szerint a Kr.e. IV. században ezt a két gyűjteményt már egymás mellé rendelték, s az 50. zsoltár mintegy bevezetés lehetett a gyűjteményhez! – Ezután azonban érdekes megfigyelést tehetünk: ha volt ugyanis Ászáf-gyűjtemény, akkor logikus, hogy van egy Kórah gyűjtemény is, hiszen ha az Ezsd 2,41/Neh 7,44 említi Ászáfot, úgy az 1Krón 9,19 Kórahot is a második templom hivatalos személyének tartja, a liturgiáért felelős lévitának. Kórah gyűjteménye bizonnyal később került Dávid imái és Ászáf zsoltárai mellé; egyrészt a 42–49. zsoltárokat tulajdonítják Kórahnak a feliratok (a 43. kivételével), ill. a 84–88. zsoltárokat (a 86. kivételével). Látszólag egy már meglévő kompozíciót fogtak közre ezek a zsoltárok, de a látszat csal: az ún. „elóhista zsoltárok” redakciója csak a 42–83. zsoltárokat érintette. Ez azt jelenti, hogy először beiktatták Dávid és Ászáf zsoltárai elé Kórah gyűjteményét; ezt egy teológiai átdolgozás érte, ahol a szent nevet (jhwh) „Istenre” (’elóhím) változtatta a redaktor – majd a bővülő Kórah-gyűjtemény második felét a kompozíció végére rakták. Ha ez így volt, akkor érthető, hogy a dávidi szerzőség, ill. Dávidnak tulajdonított jelleg csorbult: a 2. zsoltár bevezetésként, ill. a 89. zsoltár lekerekítésként egy teljes zsoltároskönyvet hozhatott létre. Úgy tűnik tehát, hogy az egyes kompozíciók szukcesszív előállásának hipotézisét, amit magyarul Kovács Enikő Hajnalka kiadás előtt álló disszertációja javasolt, változatlanul megfontolás és kutatás tárgyává kell tennünk! – Kérdésként persze megmarad a Zsolt 90–118 kompozíciója.
[[paginate]]
Említettük már, hogy a 11QPsa alapján ezt a gyűjteményt későbbi előállásúnak tartjuk; úgy tűnik, a dávidi zsoltároskönyv mintájára egy mózesi zsoltárgyűjteményt akart valaki összeállítani – a 90. zsoltár felirata ezt sugallja. Miként tudjuk, Mózes személyét a 2Móz gyakran kifejezetten királyi alakként írja le; talán ezért iktatták be ide a trónralépési zsoltárokat (a 47. zsoltár kivételével), de az utalás az egyiptomi szabadításra valóban gyakori ezekben a zsoltárokban. A 113–118. zsoltárokat szokás „egyiptomi hallél” zsoltárokként emlegetni, feltételezve, hogy használatuk a páska-liturgiában volt gyakori; ilyen zsoltárokra utal legalábbis az Újszövetség (Mt 26,30; Mk 14,6). Az bizonyos, hogy ennek a kompozíciónak talán a legkisebb a belső konzisztenciája!
Az nem lehet kétséges, hogy kifejezetten teológiai szempontok is érvényre jutottak a Zsoltárok könyve szerkesztésében. Itt rendkívül sokfajta, sokszor szubjektív meglátás is értékes lehet – a kutatásnak folytatódnia kell. Mindenképpen érdekes és értékes meglátás volt W. Brueggemann részéről, hogy a Zsoltárok könyve makrostruktúrájában egyfajta tóra-kegyességet fedezett föl: az 1. zsoltár a tóra-kegyességet a sikeres élettel azonosítja (két-út-elmélet), a 73. zsoltár ennek éppen ellenkezőjét tapasztalja meg, mégis kitart a kegyesség mellet, végül a 150. zsoltár a feltétel nélküli istendicsérettel koronázza meg a gyűjteményt. Ismét mások szívesen keresnek chiasmus-rendet az egyes zsoltárok között: A 15. zsoltár például bebocsátási liturgia (A), a Zsolt 16. bizalom-zsoltár (B), a 17. zsoltár könyörgés (C), a 18. zsoltár király-zsoltár (D), majd ezt követi a középpont, Isten dicsősége és a törvény dicsérete a 19. zsoltárban. Ezt követően fordul a sorrend: a 20/21. zsoltár király-zsoltár (D’), a 22. zsoltár könyörgés (C’), a 23. zsoltár bizalom-zsoltár (B’), ill. a 24. zsoltár bebocsátási liturgia (A’). Feltűnhet még persze az is, hogy sok gyűjtemény egységét többször megtöri egy-egy zsoltár beiktatása, így a dávidi gyűjteményt a 72., salamoni zsoltár, vagy a kórahi gyűjteményt a 86., dávidi, ill. a 89., étáni zsoltár – ezek teológiai szándéka még kutatható! Kérdés, hogy miért került a helyére a 49., ill. a 73. bölcsesség-zsoltár, ill. a 119. zsoltár fontossága is vitathatatlan a qumráni zsoltároskönyvben. Mindezek a megfontolások további új felismerésekhez fognak még minket vezetni!
E néhány gondolat csupán megmutatni tudta, hogy a Zsoltárok könyvének szerkesztése milyen összetett, sok szempontot figyelembe vevő folyamat volt; inkább az elején, semmint a végén vagyunk az ismeretek gyűjtésének! Ha valami tanulsága van áttekintésünknek a jelen szerkesztői számára, akkor azt mondhatjuk: ma is természetes, hogy több szempontot kell figyelembe venni, s az énekeskönyv kompozicionális jellegére is ügyelnünk kell. Bölcs szerkesztőnek az mondható, aki el tudja dönteni: mikor melyik szempontnak kell elsőséget tulajdonítanunk! Annyi mindazonáltal kitűnhetett a fentiekből, hogy mindig újabb és újabb értelemre lelhetünk a zsoltároskönyv alakulásának történetében: a történeti és teológiai szempont mellett nyilván érvényesült itt a zsoltárok használatának élethelyzete („Sitz im Leben”), a zsoltárokat használó közösség szempontja, a különböző zsoltár-kompozíciók recepciója, s főként az a szándék, hogy a korábban megtapasztalt hit igazságát aktuálisként megőrizze a Zsoltárok könyve. Vajon lehet-e más egy olyan gyűjtemény összeállítása, mint a RÉ21? A régi modell bizonnyal sok tanulsággal kecsegtet napjainkban is. Számomra öröm, hogy szerény soraimat bátyámnak, Dr. Karasszon Dezső professzornak ajánlhatom, aki az egyház pszalmódiumát egész életében kutatta, s művészi gyakorlatában meg is valósította annak üzenetét.
Karasszon István
[[paginate]]
IRODALOM:
W. Brueggemann, Engedelmesség és istendicséret: Zsoltár és kánon, in: „Mert örökké tart szeretete…” Tanulmányok Dr. Karasszon Dezső tiszteletére 70. születésnapja alkalmából, Budapest, 1994, 5–34.
M. Brütsch, Israels Psalmen in Qumran. Ein textarchäologischer Beitrag zur Entstehung des Psalters, BWANT 193, Stuttgart: Kohlhammer, 2010
P. W. Flint, The Dead Sea Psalm Scrolls and the Book of Psalms, STDJ 17, Leiden/New York/Köln: Brill, 1997
Eva Jain, Psalmen oder Psalter? Materielle Rekonstruktion und inhaltliche Untersuchung der Psalmenhandschriften aus der Wüste Juda, STDJ 109, Leiden/Boston: Brill, 2014
Kovács Enikő Hajnalka, Egyéni panaszénekek a Zsoltárok könyvében, PhD disszertáció, Budapest, megjelenés alatt
M. Millard, Die Komposition des Psalters. Ein formgeschichtlicher Ansatz, FAT 9, Tübingen: J. C. B. Mohr (P. Siebeck), 1994