Keblére ölelte a református egyház Grecsó Krisztián író-költő-zenészt (Angyalcsinálás, Pletykaanyu, Jelmezbál), aki legutóbb az idei dunántúli Református Egyházi Napokon (REND) tett bizonyságot hitéről. Ideje, hogy a református közönség műveit is felfedezze! Ennek pedig izgalmas módja, ha először a szerző Vera című regényével ismerkedünk, amiből monodráma is készült Göttinger Pál rendezésében és Grisnik Petra előadásában.
Az Élet és Irodalom munkatársának gyógyulásánál és megtérésénél kevés szívmelengetőbb történetet hallottam mostanában. Az alföldi római katolikus gyökereivel és a rákkal is megküzdő újlipótvárosi értelmiségi református közvetítéssel talált rá hitére. Bölcskei Gusztáv nyugalmazott püspökkel levelezőpartnerek, mióta az egyházi vezető egy novellája alapján írt elmélkedést, de Grecsó jó kapcsolatot ápol a dunántúli reformátusokkal is. Legutóbb például a pápai REND-en beszélgetett az örömről Horváth Gergely rádióssal, dr. Nemes Pál főgondokkal, Rátóti Zoltán színésszel és Steinbach József püspökkel. Sokoldalúságát a Csík Zenekarral közös gyermekműsorával is megmutatta a kálvinista közönségnek.
Grecsó neve színházi körökben sem ismeretlen: Cigányok címmel írt drámát Máté Gábornak és a Katona Színháznak, de ő jegyzi a 2017-es A Pál utcai fiúk szövegkönyvét is. 2020-ban pedig a Kőszegi Várszínházban Grisnik Petra adatpálta színpadra Vera című, egy évvel korábban megjelent népszerű regényét, s játszotta el a címszerepet. A Covid alatt bemutatott monodrámát az idei jubileumi, negyvenedik évadban ugyan nem tűzték műsorra, de felvételről elérhető az eSzínház kínálatában.
[[paginate]]
Kétség kívül vannak hasonlóságok Grecsó és Szabó Magda életrajzában, mindkettejüket foglalkoztatja a családtörténet, a kibeszél(het)etlen titok, nem csoda hát, ha a Verát olvasva eszünkbe jut Az őz vagy az Ókút világa. Az áthallást erősíti a regény mottójául szolgáló Abigél-idézet is. De a tízéves Vera hangja Dragomán György regényeiből is ismerős lehet. Mindhárom szerző mesterien mutat be egyéni és közösségi-társadalmi tragédiákat, miközben képesek belehelyezkedni egy kamaszlány nézőpontjába.
Az egyes szám első személyben íródott regény szinte kínálkozik, hogy monodrámaként szülessen újjá, s aki ismeri Visky András Júliáját vagy a Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regényéből született előadást, az sejti, hogy gyermeki nézőpont ide vagy oda, mégis véresen komoly témákkal találkozik majd. A regény és a darab egy leányregénybe bújtatott pszichológiai krimi, nyomozás olyan titkok után, melyeket a szülők csak addig tudnak eltakarni gyermekük elől, míg meg tudják őrizni annak tökéletességükbe vetett hitét. Grisnik Petra hatásosan bújik bele a felnőtté válás útján épp csak elindult, már szerelmes, ám a krízishelyzetekben még az anyai biztonság után vágyódó kislány bőrébe. Játékával képes megjeleníteni legmélyebb félelmeit, s a többi szereplő érzelmeit is.
A monodráma kiváló műfaj a transzcendenssel való kapcsolat érzékeltetésére is. Hisz mi tudná érzékletesebben visszaadni sokszor egyoldalú beszélgetéseinket Istennel, mint egy karfára akasztott kabátban édesapját ölelő szereplő, esetleg a fél pár cipő hangján „megszólaló” édesanya. Láthatatlan, megfoghatatlan túlvilági lény szeretetére, figyelmére áhítozunk, s az ő közeledését hozzánk emberi érzékszerveinkkel csak nagyon korlátoltan tudjuk befogadni. Vera félelmei és hiányai ugyanakkor azzal is szembesítenek minket, hogy nem lehet és nem is kell Istennek megfelelnünk, kiérdemelnünk atyai szeretetét. Megkapjuk azt ingyen, kegyelemből.
Feke György
Fotó: Kószegi Várszínház