„A múlt a jövendő tükre”

Emlékezés 1956 mártírjaira

A Nemzeti Örökség Intézete rendezésében került sor Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetésének évfordulója, valamint a kommunista diktatúra áldozatainak kopjafái felújítása alkalmából tartott megemlékezésre, 2022. június 16-án.
     A helyszín a Budapest Új Köztemető, Nemzeti Gyászpark, 298-as parcella (1108 Budapest, Kozma utca 8-10).
     Az emlékezőket köszöntötte: Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója. Emlékbeszédet mondott: Sömjéni László Géza, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke és Áder János, Magyarország volt köztársasági elnöke.


Fotó: Nemzeti Örökség Intézete

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit. Széchenyi István sokat idézett szavait megtisztelő feladataink végzése során nap, mint nap eszünkbe idézzük. Meggyőződésem, hogy ha az 1992-ben a Politikai Elítéltek Közössége által a legkorábban megnyitott, de legkésőbb rendeződött helyzetű 298-as parcellában állított közel 900 kopjafa 30 éves fennállását követő, méltó felújítására tekintünk, akkor nekünk, magyaroknak, itt a Nemzeti Gyászparkban nincs szégyellni valónk.

Ma, amikor Nyugaton tombol az eltörlés kultúrája, és a társadalom totális átalakítása immár egyre kevésbé rejtett cél, munkánk jelentősége folyamatosan nő. A múlttól való tudatos szabadulás állhatatos törekvése nagyon is ismerős nekünk, magyaroknak, hisz sokáig ebben éltünk. Életem első bő két évtizedét magam is a gulyás-kommunizmus „népi demokráciának” hazudott diktatúrájában töltöttem, és általános iskolásként még énekeltem az Internacionálé idevágó szavait: „a múltat végképp eltörölni”. Az elképzelés ugyanaz volt, mint a gyarmatbirodalmak utódállamaiból és az Újvilágból induló cancel culture esetében: eltűntetni, felszámolni, hitelteleníteni mindent, ami nem támogatja az új ideológiát.

[[paginate]]

Tudták jól a kommunisták, hogy az ereklyék, szobrok, sírok és emlékhelyek mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az embertelen, népnyúzó hatalommal szembeszállók valóban léteztek, életük valóság, nemcsak egy elvont eszme volt. Ezért akartak tudatosan elrejteni és eltörölni minden emlékeztető jelet itt, az Új Köztemető legtávolabbi zugában, a mai Nemzeti Gyászparkban is. Mert azt hitték, ha ezeket elrejtik, ha a jeleket eltörlik a szemek elől, akkor egy idő után el fognak tűnni a szívekből is.

Tisztelt Emlékezők!

Az, hogy ma mind együtt vagyunk, itt, ezen a helyen, azt jelenti, hogy a szívekből minden próbálkozás, fenyegetés, hamisítás és terror ellenére sem tudták eltűntetni. Megpróbálták, de nem sikerült, 40 év nem volt elég hozzá. A kommunizmus bukását követően pedig elemi erővel tört fel a vágy az emberekben, hogy találjunk vissza valódi önmagunkhoz. Ennek az elemi vágynak, a nemzetért, családjaikért, társaikért életüket áldozókra való emlékezés mindent elsöprő késztetésének szimbolikus kifejeződése a hely, ahol állunk, és munkatársaimmal mindannyian érezzük, tudjuk és hisszük, hogy kivételesen fontos feladat megőrizni és méltó állapotba hozni az Új Köztemető leghátsó három parcelláját. A Nemzeti Örökség Intézete megalakulása óta dolgozik azon, hogy ez a nemzeti emlékhely méltó módon őrizze a sötét kommunizmus áldozatainak emlékét. Nagy megtiszteltetés, hogy ebben a munkában mindig számíthattunk és a mai ünnepen is számíthatunk Áder János volt köztársasági elnök úrra, aki 2014 óta folyamatosan figyelemmel kíséri e nemzeti emlékhely sorsát, és évek óta személyes ügyének tartja a méltó állapot megőrzését és a folyamatos felújítás előmozdítását. Köszönjük, Elnök Úr!

[[paginate]]

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A méltó megőrzés és fejlesztés mellett a Nemzeti Gyászpark történetének feltárása is feladatunk, amely - jól tudjuk - még hosszú évekre ad munkát nekünk és a velünk együttműködő társintézményeknek. A Nemzeti Emlékezet Bizottságával és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával megkezdett munka keretében két évvel ezelőtt, a kommunizmus áldozatainak emléknapjára csaknem teljessé tettük a Nemzeti Gyászpark adatbázisát, így elérhetővé vált annak a közel 1200 embernek életrajza, akiket a 298-as, 300-as és 301-es parcellában temettek el. A jövőbeni kutatás során pedig számítunk a Politikai Elítéltek Közösségére és Susa Éva kulturális antropológus szakértelmére is.

Emellett elköteleztük magunkat amellett, hogy ezt a nemzeti emlékhelyet, amely idén kibővült a márianosztrai, a váci és a sopronkőhidai rabtemetőkkel is, a tavaly elindított Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programunk kiemelt helyszíneivé tesszük. A középiskolás korosztály történelemtudatos gondolkodását és nemzeti identitását erősíteni szándékozó program határozott célja, hogy minden diák iskolaévei alatt legalább egyszer ellátogathasson egy nemzeti vagy történelmi emlékhelyre, köztük a Nemzeti Gyászpark helyszíneire is, és aktív tanulási módszertan segítségével a helyszínen szerezzen életre szóló, megerősítő élményeket.

Hogy mekkora igény van erre, jól mutatja, hogy a jelen emlékhelyhez köthető ünnepek időszakában napi több száz diákot fogadnak itt történészeink rendkívüli történelemórákon, amelyek keretében az itt nyugvó mártírok személyes sorsán keresztül a diákok áttekintést kaphatnak az 1945 és 1989 közötti időszak Magyarországáról. Fontos partnerünk ebben a Rákóczi Szövetség is, hiszen az ő szervezésükben évek óta több száz határon túli diák látogat el ide minden év október 22-én.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahogyan Kossuth Lajos megfogalmazta: A múlt a jövendő tükre. Nézzünk tehát ma, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján ebbe a tükörbe, itt, az Új Köztemető 298-as parcellájában, és lássuk meg benne egy szabad, független, keresztény-konzervatív Magyarország jövőjét. Egy olyan országét, ahol nincs szó a múlt eltörléséről, ahol sokkal inkább annak őszinte feltárása és a jövő generációk számára történő, felelős bemutatása a cél.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Móczár Gábor

Hasonló anyagaink

Beszélgetés a 90 éves Csohány János professzorral

Csohány János mind a kilenc évtizedét Isten ajándékának tartja. Isten mindig gazdagon kárpótolt a veszteségekért, mondja az idén kilencvenedik évét töltő Csohány János egyháztörténész, teológiai egyetemi tanár, újságíró, szerkesztő, aki szerint ha...