Bevezető

A pszichológiát, különösen annak számos modern ágát, fiatal tudománynak tarják. Valójában azonban ősi, együtt fejlődött az emberiséggel. Ennek tág értelmében jelenthetjük ki, soha olyan nehéz kihívásokkal nem kellett szembenézniük az embereknek, mint manapság. A tiszteletre méltó, sokat tapasztalt generációk embereinek szemöldöke erre a kijelentésre felszalad, éppen ezért szeretném kifejteni álláspontomat, bemutatva fiatalokkal, gyermekekkel, családokkal kapcsolatos tapasztalataimat. Annak ellenére, hogy szakmai szemszögből fogok neki az írásnak, identitásom elválaszthatatlan részei, hogy anya, hívő keresztyén, magyar állampolgár egyaránt vagyok, emellett szerepem a segítés. Klinikai szakpszichológusként dolgozom a gyakorlatban, egyénileg és csoportosan azon a terepen, ahol a baj ered és a következményei megjelennek. Oktatóként és kutatóként igyekszem a mélyére ásni globális társadalmi, a lelkünket érintő jelenségeknek. Közgazdászként pedig érteni vélem számos olyan, akár világszintű jelenségek okát, melyek bármely identitásrészem hiányában fedésben maradnának. Holisztikus, azonban értékközpontú szemléletben dolgozom. Bizonyos értékeket kiemelt fontosságúnak tartok más, szintén számottevő emberi érték mellett, mert biztos alapnak érzékelem őket. Ennek egyértelműsítése jelentős, amikor a történelem valaha volt legnagyobb válságáról, egyben az élet- és gyermekvédelem gyökérproblémájáról, a globális értékválságról gondolkodunk.

Értékválság és a spiritualitás kérdése

A spiritualitás áthatja az emberiséget. Ezen belül a hit gyakorlatban, a mindennapi életben, vallástól függetlenül jelenik meg. A hit Istenben, magunkban, szeretteinkben, jóban, értékekben, abban, hogy életünk értelmes és célja van. Akár a terápiás munka sikerében jelenhet meg. A terápiás munka során, az első percekben érkező válasz kérdésemre, miszerint „Mit gondol mi lesz halálunk után?” vagy „Mi életének célja, értelme?” prediktora, mennyire lesz rögös, konfliktusos, zökkenőkkel tarkított együttműködésünk. Kihat az időintervallumra, a helyzetből való elmenekülés rizikójára, összességében talán a hatékonyságra is.

[[paginate]]

A legnehezebb minden olyan klienssel, aki szerint fizikai valóján kívül, idegrendszeri folyamatain túl nem sok minden van, így az elmúlás egyenlő azzal, amikor porrá és hamuvá válik fizikai entitásunk. Kevéssé lehet ezen esetekben aktivizálni az erőforrásokat, a remény, a bizalom és ezáltal a kötődés, vagy a szeretet által kiváltott fiziológiai és lelki védőpajzsot. Mert valóban láthatatlan, erős pajzs lehet, amit általánosan az énvédelem és a pszicho-neuro-immunitás alapegységének tekinthetünk. Általános érvényességén felül, kiemelhetünk vallásos elemeket, például az imádkozást, amely egyben kiváló relaxációs módszer. Mindezen állításcsokor összhangban van a pszichológia tudományának ma elfogadott emberképével, amely az egyén fejlődését bio-pszicho-szociális és spirituális szemléletben értelmezi. A spirituális tényezőre a szakirodalom a ’90-es évektől hivatkozik következetesen, ennek ellenére a mainstream, modernként aposztrofált kijelentések figyelmen kívül hagyják. Az életvédelem esetében a legfőbb kérdések között, véleményem szerint, a gyermekvédelem fogalmi körét, valamint a terhességmegszakítást, más néven művi abortuszt kell említenünk.

Az általános gyermekvédelem definíciója szerint a gyermek fejlődéséhez biztosítani szükséges a fizikai, lelki, érzelmi, oktatási erőforrásokat, azok anyagi erőforrásainak előteremtésével, mindennemű veszélyeztető körülmény kiszűrésével, már a fogantatás pillanatától kezdődően. Szőke Géza (é.n.) néhány pontban foglalja össze a legfontosabb feladatokat az általános gyermekvédelemben:

1. „A fogantatás pillanatától kezdődően minden gyermeket érintő lehetséges veszélyek, problémák megelőzése, enyhítése, megszüntetése.
2. Az általános gyermekvédelem második kiemelkedő területe a gyermekek lelki gondozásának ellátása.
3. A gyermek harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a biztonságos, derűs és szeretetteljes légkör mind otthonában, mind pedig a gyermek nevelésével és oktatásával foglalkozó intézményekben.
4. Az oktatási intézményekben a biztonságos légkör megteremtésének alapvető feltétele az, hogy figyelembe kell venni a gyermekek életkori sajátosságait mind a környezet kialakításánál, mind pedig az ismeretanyag meghatározásánál és közvetítésénél.
5. A gyermek fejlődéséhez alapvetően szükséges a gyermeknevelés, az iskoláztatás és az otthonteremtés kedvező feltételeinek biztosítása, mely elsősorban anyagi fedezetet jelenti.”

[[paginate]]

Az első pontot figyelembe véve azonnal a művi terhességmegszakítás kérdéséhez érkezünk, amely alapján kijelenthető, hogy az életellenes, a magzat halálával végződik. Súlyos értékválság áll fenn, amikor a fiatalok számára két kérdés ugyanazon a szinten található, az értékek hierarchiáját tekintve. Egyszerűen és a maga csodájában egy élet és a másik oldalon a saját – vagy nevezzük inkább „kisajátított” – test feletti kontroll és ebből kifolyólag a döntési szabadság. Egyértelmű tények ellenére hódított teret magának a „felszabadulás igénye mindenek felett”, ebben a kérdésben. A legtöbb ember számára ugyanis óriási lelki teher érkezik a művi beavatkozást követően. Sokak elhamarkodják döntésüket, később megbánják. Semmissé tenni azonban nem lehet, későbbi gyermek születése sem teszi azzá. Mindazonáltal a feldolgozás elengedhetetlen, melyben a pszichológia tud segíteni. A hangulat és szorongásos zavarok rizikója nagymértékben nő művi abortuszt átéltek körében. Beszűkült, menekülésre vágyó állapotukat a megszakítás időpontjában az elmére ereszkedő ködhöz hasonlítják, amely mellőzi a racionális, minden egyéb lehetőséget mérlegelő, megfontolt döntést. Fizikai és lelki traumát szenvednek el, több esetben maradandó szervi károsodással jár. Párkapcsolati és összességében kapcsolati problémák alakulnak ki, az önértékelés csorbát szenved. A gyászfolyamat - veszteségfeldolgozás elengedhetetlen, sokszor hosszadalmas folyamata veszi kezdetét. Kihat a későbbi intim kapcsolatokra, szexuális problémákkal. Pszichoszomatikus megbetegedések gyakran jelzői a problémakörnek. A fizikai beavatkozás járhat tartós károsodással, ami akár meddőséghez, későbbi várandósság alatti problémákhoz, fájdalmakhoz és funkciózavarokhoz vezethet. Hatalmas ellentmondás van „az én testem az én döntésem” kijelentés és a gyermekvédelem, szülői funkciók egyetemes meghatározásaiban.

Egyre inkább előtérbe kerül a gyermekek lelki fejlődését támogató közeg ismertetése, átadása a családoknak, újdonsült szülőknek. Túl vagyunk már a fizikai körülmények biztosításán, legalábbis, ami az elméletet és protokollokat érinti, a gyakorlatban természetesen folyamatos a munka ezen a téren. Az érzelmi, értelmi, szocializációs és lelki fejlődést biztosító környezet fogalmai annyira tágak, hogy csak a pszichológia mélyére ásva találhatjuk meg, pontosan miről kell beszélnünk. A kötődő, gondoskodó, szeretetteljes légkör megteremtése nem könnyű feladat, főként akkor, ha transzgenerációs nehézségeket hordozunk. A társadalmi rendszerek, berendezkedés változása a nevelési elvekben, az úgynevezett szeretetnyelv alkalmazásában és a családon belüli dinamika változásában tetten érhető. Ahogyan a nemi szerepek megváltozásában. Egyetlen példaként említve az urbanizáció következtében a kétkeresős családmodell megjelenését, mellyel óhatatlanul változott az anya és apaszerep. Az említettek miatt folyamatos edukációra, nyomon követésre van szükség. Tapasztalatom szerint egyedülálló védőnői hálózatunk nagy segítség a családoknak, a családi életre nevelés program – CSÉN tanácsadókkal – szintén létfontosságú. Az elsődleges szocializációs közegen, a családon túl, a másodlagos szocializációs közegben, az intézményes keretek között dolgozóknak is lényegesen megváltoztak a munkakörülményeik, vagy nevezhetjük úgy, a környezet, amelyben dolgozni kell. Véleményem szerint az ebben a szektorban tevékenykedő összes szakember számára külön edukációs program lenne szükséges, amely az érzelmi intelligencia fejlesztését, az empátia fejlesztésének módszereit adja át a különböző korosztályokban és a speciális tulajdonságú gyermekeknek.

[[paginate]]

Korunk egyik legnagyobb kihívása az érzelmi és egyben lelki fejlesztés megvalósítása egy elidegenedett, sokszor egyenesen izolálódott közegben, az emberi kapcsolatokon keresztül, a technológiai forradalom közepette. Kutatások szerint az érzelmi intelligencia, az empátia, a szociabilitás a későbbi sikerességet tekintve jobb előrejelző, mint az IQ. A bullying talán egyetlen hathatós kivédési módja, a bántalmazás társadalmi szintű visszaszorításának eszköze. Az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésnek azonban nem külön érzékenyítő programokon kell megtörténnie, hanem folyamatosan. Nem EQ tanórára van szükség, hanem a pedagógusok kiváló képességeinek kiaknázására. Eszközre, ami nem plusz időt vesz el, hanem csökkenti a frusztráltságot ismeretátadás és gondozás közben. Hozzáteszem, a legtöbb gyerekekkel és fiatalokkal dolgozó szakember attitűdje megfelel ennek, csak a tér és eszköztár kitágításában kellene segítenünk nehéz munkájukat. Egyéb tevékenységek mellett (lexikális tudásátadás, szabadtéri program, tornaóra) érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni rá.

Általános tendencia mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályt beleértve, a páciensek körében, hogy érzelmeik nem jól differenciáltak (jó, vagy rossz), verbalizálni kevéssé képesek (nincsen rá szavuk). Az érzelmi sivárság tanult mintáknak, szocializációs hiányosságoknak, kisebb részben a biológiai háttérnek, vagy genetikailag meghatározott zavarnak tudható be. Különösen nagy szerepe van a társadalmi szintű jelenségben a médiának, a villódzó monitorok egyre kisebb korban történő használatának, a sok órás monitoros tevékenységeknek. Gyermekkori, idegrendszert érintő zavarok gyakoriságának emelkedésében jelentős a kapcsolat a médiafogyasztási szokásaikkal. A gyermekek készen kapják az ingert, fantáziájuk, szimbolikus gondolkodásuk kevéssé fejlődik. Egészen 14 éves korig a gyerekek jelentős része valójában nem érti mit lát a műsor alatt. A TV, mint babysitter él sok családban, korlátozza az emberi kapcsolatokat, az érzelmeket nem lehet átbeszélni, vagy a gyermek el sem tudja mondani mit érez bizonyos ingerek hatására. Lövedékszerű ingerlés és hatás történik. Ezzel szemben a népi mesék, de itt említhetjük a vallásos tanításokat is, a gyermekeket nagymértékben fejlesztik. Nyílt agressziót nem mutatnak be, ellenben sok mesefilmmel, mégis tanulságosak, a feszültség végül feloldódik és a frusztráltságnak egyszer vége van. Pozitív érzelmeket vált ki és megküzdésre tanít. Kitartásra, reményre, arra, hogy érdemes nehezebb utat választani hosszútávon. Egyértelműen elkülöníthető a „jó” és a „rossz”, határozott utat mutat. Amelyre különösen nagy szüksége van a kisgyermekeknek, egészen kora serdülő korig. Először az egyértelmű keretek közötti eligazodást kell megtanulniuk ahhoz, hogy később elvontabb fogalmakkal találkozzanak és azokat a gyakorlatba átültessék. A megfelelő fejlődés biztosításához tehát offline, valós emberi kapcsolatok szükségesek. Megmutatni, milyen a kötődés, szeretet, bizalom. A médiafogyasztást egyértelműen korlátozni kell, a technológia használatát azonban kiküszöbölni nem lehet és nem is érdemes. Valós élményeket nyújtani a gyerekeknek viszont igen! Azt a környezetet, amiben meg lehet kérdezni a szülőt, ha valami félelemmel töltötte el, amit látott. Idői használatban is érdemes határokat szabni. A közösségek erejében bízni, melyek közül kiemelendőek a vallási közösségek, ahol életre szóló barátságok szövődnek, a spirituális fejlődés biztosításával, akár mozgásos tevékenységek mellett, mint kirándulások és sport.

[[paginate]]

Krízisek egymás után, identitásválságban

A világjárvány még inkább felhívta figyelmünket az izolálódás, elmagányosodás veszélyeire. Nem ez volt az első tényező, amely a fiatalok esetében különös pszichológiai problémákat hozott, azonban a legmeghatározóbb, az egyébként háttérben húzódó problémák láthatóságát illetően. A szociális kapcsolatok „beszűkültek”, az élettér „összement”, a valóság „bizonytalan”, a szabadság „elveszett”. Számoltak be róla fiataljaink a Bajai Ifjúsági Fórum közösségében és iskolai szervezetek rendezvényein. Megsokszorozódott a segítségkérők száma, ami azóta hullámszerűen folytatódik. Az első hullám során a fiatalok még sokszor örültek, újdonság volt az online oktatás. Néhány hétig tartott csak azonban a felüdülés, általában a 2020-as tanév végére fáradtak, elcsigázottak, motiválatlanok lettek, legfőképpen a középiskolás korosztály, akik már önállóan készülnek feladataikra. Megnövekedett az online zaklatás aránya, hiszen még több időt töltöttek a képernyő előtt és a másfél évvel későbbi nyitáskor szociális, kapcsolati problémákról számoltak be. Az aggodalom a betegségtől, szeretteik elvesztésétől összhangban a kontroll elvesztésével súlyos pszichopatológiai jelenségeket eredményezett. Sokakat érintett a veszteség, a gyászmunkát különleges körülmények között folytattuk. Kutatásunk szerint az első hullámok alatt a szülők kifáradtak, a családi kapcsolatok romlottak. Azonban voltak olyan kapcsolatok is, melyek javultak az „összezártság” hatására, több, minőségi időt töltöttek együtt. Összefüggésben áll az eredmény a lakókörnyezet milyenségével, a foglalkozással és munkakörülményekkel, a COVID-19 miatti érintettséggel. Az egészségügyben dolgozók családi életében egyaránt romlást állapíthattunk meg. A járvány közben, közel két év eltelével, fokozatos nyitás jött, amelyet, a fiatalok számára soha nem érzékelt közelségű háború árnyékolt be. Több, korábban a járvány során segítő szervezet alakult át menekülteket támogató szolgáltatásra. A járvány még velünk van, a háború tart, mire gazdasági – és egyben energiaválság ütötte fel a fejét. Főleg egy fiatal gyermeket képzeljünk magunk elé, aki 2018-2019 környékén született. Az ő élete 100 százalékban krízisek sorozatában telik. A bölcsődébe, óvodába nem olyan helyzetben indul, mint a korábban születettek. Az általános iskolák kipróbálták már az online tanulást, szabadidejüket a szülők szervezik. Mind az általuk ismert rendszerek, mind a szülők pszichológiai állapota, mind a baráti kapcsolataik és szórakozási tevékenységeik gyökeresen megváltoztak. A serdülők esetében újabb kihívással kell megküzdenünk, a normatív krízissel, ami hangulati labilitással jár, többek között a hormonális változások hatására, de ez az önismeret és identitás fejlődésének fontos korszaka is.

A párkapcsolatok kialakításának első időszaka, az altruista szeretet megnyilvánulása, a határok feszegetése természetes folyamat. Ebben a világban azonban a határok elmosódtak. A fent említett alapértékek, melyekre krízisben építhetnénk megrepedtek. A pszichológiai bázis egy évtized alatt társadalmi és világszinten kapott torpedót. A spirituális, vallásos, hitéleti munka évtizedekkel ezelőtt szorult vissza, annak ellenére, hogy a legfontosabb pszichológiai erőforrás lehet. A szocializmusnak kimutatható hatása van a kérdésben, a mai napig. Sajnálatosan más krízisekkel is szembe kell néznie az emberiségnek, mint – a teljesség igénye nélkül - a klímavészhelyzet vagy a túlnépesedés. Így leírva látni lehet, hogy a krízis, mint általános fogalom folyamatosan az életünk része, amelyhez a megküzdést az alapértékekből fakadó erőforrások jelentik. Fogalmazzunk inkább úgy, jelenthetnék! Akkor, ha az értékek, a célok, összhangban az identitással stabil rendszert alkotnának, alapot a fejlődésre.

[[paginate]]

A pszichológiai rugalmasság, a megküzdési képesség soha olyan jelentős nem volt, mint napjainkban. Mindezt azonban, minden olyan tanítás, ideológia, mainstream állítás lebontja, amely a szabadságot előbbre valónak tartja az emberi élet tiszteleténél. Ami a megváltoztathatatlanról elhiteti a krízisben lévőkkel, hogy lehetséges, elfedve ezzel a valós problémát, ellehetetlenítve az igazi segítséget. Ezen állítások, áltudományos elméletek, mint például a genderelmélet – amely azonban nem az egyetlen -, az identitás kereteit célozzák egyéni és rendszerszinten. Az érzelmi, kognitív, szocializációs érettségnek nem megfelelő, akár „érzékenyítő” tartalom elbizonytalanító, bizonyos esetben traumatizáló lehet. A nem arra akkreditált szakemberek bevonása pedagógiai, nevelési és etikai problémákat vetnek fel. Összezavaró lehet az érintettek számára. Az identitás befolyásolására tett, nem szakmai elveken nyugvó, bevizsgálatlan hatékonyságú módszerek alkalmazása – ide értve a média erejét egyaránt – lelki megrontásnak tekinthetőek. Az üzenet sok esetben az, hogy a hagyományos emberi és családi kapcsolat csak azért kerüljön háttérbe, mert konfliktusos. Dolgozni, küzdeni, kitartani nem szükséges, cserélhetjük partnerünket, akár több partnerrel is élhetünk, szexuális vágyainkat bárhogyan, bárkivel megélhetjük. Egy egész generáció nő fel úgy, hogy nem tanulta meg, mi az a valódi megküzdés. Egyetlen kisarkított példa: „Ha nem érzi jól magát a bőrében, akkor tud nemet váltani”. Bár a legtöbb esetben mindez nem oldja meg a problémakört és az öngyilkossági rizikó sokszorosára emelkedik egy-egy beavatkozás után. Az identitást érintő trendek azt láttatják, bármit meg lehet tenni a szabadság, elfogadás, tolerancia, jogok nevében. Ez azonban hosszútávon identitás-katasztrófához vezet. Az alapvető pszichológiai immunrendszert bontja le, amely védelmet, határokat, megküzdéshez szükséges erőforrásokat aktivizálna. Elvesznek az igazodási pontok, amik a nevelés elengedhetetlen elemei a sikeres élet felé vezető úton. Ezzel egyidejűleg társadalmi rendszerek omlanak össze, klinikailag figyelmet igénylő zavarok soha nem látott gyakoriságot mutatnak. Egy olyan világban, amikor a történelemben a legfontosabb szerepet kaphatná a pszichológiai, lelki és spirituális belső és külső, ám a megélt világunk, talán az egyetlen, ami határozott választ ad a romboló folyamatokra!

A bio-pszicho-szociális és spirituális emberkép tiszteletben tartása kihívásokkal tarkított, de megoldást is kínál a legtöbb folyamatra. Számos lehetőséget rejt magában, amely a gyökérproblémára hatni tud. Mindezt holisztikus, interdiszciplináris szemléletben lehet elképzelni a gyakorlati munkában. Csapatmunkával, a szakemberek közötti kapcsolatok erősítésével el tudjuk érni. Fentebb megfogalmazott állítások egyben az élet- és gyermekvédelem, társadalom, politikai rendszerek és talán az egész emberiség legfontosabb kérdéseit vetik fel. Célunk azonban közös, megoldást találni eddig nem tapasztalt nehézségekre!

Hal Melinda