^{„A hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ
Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állt elő” (Zsid 11,1-3).}

Ima: Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk! Tekints reánk és szólj hozzánk Igéd által, hogy megértsük akaratodat. Erősítsd meg szívünkben szent üzenetedet, és részesítsd áldásban egész Anyaszentegyházadat. Neveld és növeld a mi hitünket, hogy áldás legyen a Te Igéd közöttünk, és teremhessük a megtérés gyümölcseit. Ámen.

A hit meghatározása, leírása található ebben az Igében. Ugyanakkor útmutatás is, hogy milyen alapokra helyezzük hitünket, meggyőződésünket. Az Apostoli Hitvallásban is elmondjuk, hogy miben hiszünk, ki a Szentháromság Isten. Nem látásunk és tudásunk van erről, hanem meggyőződésünk. Hittel valljuk Isten kijelentését. Ez már egészen fiatalon is megtörténhet, mikor tudatosodik bennünk a konfirmációi fogadalomtétel alkalmával.

Az egy igaz Istenbe vetett hit dolgaival mindig kell foglalkoznunk. Ahogyan szoktuk mondani, sohasem túl korán, és sohasem túl késő. Hiszen, aki gyermek- vagy fiatal korától él Isten közelségében, több időt tölthet az Úr szeretetében és biztonságában.

Már nagyon régi történet az, amit még fiatal koromban hallottam egy prédkációban, de még most is élénken van az emlékezetemben. Egy falusi lekipásztor találkozott egy fiatal atyafival, aki mindig nagyon szépen és rendszeresen adakozott, tehát gondolt az egyházra, a közösségre, de nem járt templomba. A lelkipásztor megkérdezte, hogy miért nem jön az istentiszteletre, hiszen szívén viseli a gyülekezet sorsát, mert adakozásával példát mutat. A fiatalember ekkor azt válaszolta: Tiszteletes úr, sok a dolgom, majd ha megöregszem, akkor lesz időm arra is, hogy templomba menjek. Egy idő után történt egyszer, (akkor még igazi zord telek voltak), hogy az atyafi a befagyott folyón akart átkelni szekérrel. De nem jutott a túlsó partra, mert a jég beszakadt, és a folyó elnyelte a szekeret a lóval és a gazdájával együtt. Így nem érte meg, ahogyan ő gondolta, hogy megöregedjen és akkor járjon templomba.

[[paginate]]

 „Meggondoljátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek.  Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok” (Ef 5,15-16).

Isten figyelmeztet, de sokszor nem figyelünk, és nem veszzük észre, és talán néha nem is akarjuk elfogadni, hogy a Mindenható másképpen akarja irányítani az életünket. A mindennapi igeolvasás, imádság is segít, hogy Urunkra figyeljünk, és ne feledkezzünk meg az Ő igazságáról.

Vigyázzunk mi, akik istenfélelmeben élünk, hogy a különböző csábítások, hamis szándékú és tisztátalan indítékú megtévesztő bölcselők ne vezessenek félre bennünket. Ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek. A világi, ateista filozófusok, (pl. marxisták) fölöslegesnek, sőt károsnak tartják és gondolják a keresztyének Istenbe vetett hitét, mert nem az emberi racionalitáson és logikán alapul. Nem tudják elfogadni és megérteni, hogy a hívők a mindenható Istenben bíznak, és elfogadják Isten kegyelemének  munkálkodását. Ez a kegyelem a Szentháromság Isten hatalma és ereje által tudja megváltoztatni a hívő emberek gondokodását és cselekvését. A hivők a kiválasztottak.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, /…/ Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé, de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Jn 15, 16a, 18-19).

Azt, hogy ki vagyunk választva, csak hittel fogadhatjuk el. A bibliai példázatokból tudjuk, hogy Jézus mindenkit hív, de nem mindenki fogadja el a meghívást. A királyi menyegzőről szóló példázat is erről szól (Mt 22,1-14). Röviden összefoglalva: gazdagon terített asztal várja a meghívottakat, de ők mégis visszautasítják. Ezután a király szolgái által, akiket csak talált, mindenkit begyűjtött a menyegzőre. A menyegző végül megtelt a vendégekkel. Jézus így fejezi be a példázatot: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mt 22, 14). Ne utasítsuk el az Isten országába való meghívást! Fogadjuk el az Úr ajándékát! Ő meghalt az egész világért, de csak a benne hívők nyerik el az örök életet.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

A hit Isten ajándéka, nem emberi teljesítmény. A teremtés és megváltás tényét csakis hittel a szívünkben tudjuk elfogadni. Ez a rejtély mindaddig ismeretlen marad az emberi természet számára, míg nem jut hitre. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit hoz világosságot és békét azt életünkben. Hitünk mindig Isten Igéjéből táplálkozik. A lelki táplálkozás által a látható világ mellett a láthatatlan is megjelenik a hívő ember életében. Erre sok példa van hitvalló őseink életéből. A reformáció követőinek munkálkodása által nagy változások történtek az egyházban, a társadalmi közösségekben és az egyének életében is. A reformáció nemcsak egyszerűen egy történelmi esemény, hanem teljes megújúlást hozott a hitben. Az egyén hite személyes hitvallás, de akkor teljesedik ki igazán, ha nemcsak a maga hasznát, hanem felebarátai, embertártársai javát is szolgálja, és igyekszik a közösség életét segíteni, megjobbítani.

[[paginate]]

Az élet nehézségei sokszor megpróbálják hitünket. Mai világunknak is vannak kihívásai, nehézségei, problémái, mint a háborúságok, szenvedések, gazdasági és társadalmi krízisek. A hívő ember az ilyenekből is erőt meríthet, ha közben Istenre figyel. A hit egyik újabbkori hőse, Müller György (1805-1898), aki életével hirdette, hogy Isten imádságot meghallgató és szerető mennyei Atya, azt mondta: „A nehézség táplálék a hit számára, hogy azon éljen.” A megpróbáltatások és nehézségek megoldása csak egyféleképpen lehetséges, hittel és hitben.

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsid 11,6).

Az Istenben való bizalom megerősít bennünket abban a reménységben, hogy a mi munkálkodásunk és igyekezetünk nem hiábavaló az Úrban. Feltevődik a kérdés, ha a hitet ajándékba kapjuk, akkor maradjunk veszteg? Akit Isten hittel megajándékoz, nem maradhat tétlen, mert az Igéből tudja, hogy az Úr akarata a cselekvő hit. A hit buzdít arra, hogy minél több jót cselekedjünk Istenünk dicsőségére és embertársaink javára. Mert mi Isten eszközei vagyunk ebben a világban, hogy cselekdjük az Ő akaratát. Isten akarata az, hogy hirdessük az evangéliumot,  szeressük Őt és egymást. Arről ismernek meg bennünket, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást. Az evangéluimot nemcsak szavakkal, hanem egész életünkkel hirdetjük, ha az Úr akarata szerint élünk. A szeretetet is hitben járva adhatjuk tovább, hálát adva mennyei Atyánk kegyelmes megtartó erejéért.

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2, 8-9).

Csak aki igazán hisz Istenben, az tartja igaznak az Ő ígéreteit és tudja elfogadni azokat. Ezért bízzunk Urunk ígéretében! A mi Megváltónk, Jézus Krisztus azt ígérte, hogy egykoron visszajő. Mi keresztyének, mindannyian ebben a várakozásban élünk.

A hívő ember jövője biztos! Az örök élet vár reá! Ámen.

Ima: Szentháromság Istenünk! Köszönjük, hogy szóltál hozzánk szent Igéd által. Vésd a mi szívünkbe szent üzenetedet, hogy megtartsuk mindazt, amire tanítottál bennünket. Növeld a mi hitünket és erősítsd reménységünket. Adj erőt és bátorságot, hogy mindig megvalljuk szent nevedet és a Te dicsőségedre éljünk. Ámen.

Fohászunkat zárjuk egy énekverssel: Tarts meg minden időben / Minket az igaz hitben, / És igaz értelmében / A szent evangéliomnak! / Légyen foganatos köztünk / A te kegyes beszéded / És minden jóra intésed. (A Szerbiai Református Keresztyén Egyház énekeskönyve: 341. ének 7. verse)

Halász Béla